Napló, 1961. január (Veszprém, 17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam — 1. szám. AKA 1 FORINT Vasárnap, 1961. január 1. Szilveszter esti pohárköszöntő írta: Csaba Imre Összeölelkeznek a tizenkettesen az órák mutatói, egy percre elhalkul a vigság, talán még a távoli harangszó is ide hallik. Aztán összekoccannak a poharak. Boldog új esztendőt kíván mindenki, mindenkinek, akit szeret, akit tisztel. És így van ez jól. Az első poharat szeretteinkre kell ürítenünk! Azokra, akiket szeretünk, s akik szeretnek minket, sok, sok boldogsággal teljes hosszú életet, jó egészséget kivárnunk szívből nekik. Nekik [UNK] — ha még élnek —, akik a világra hoztak, — ha nem — emlékükre, mely bennünk soha sem halványul el. Szerelmünkre ürítjük az első poharat, arra, amely új életek szülője lett, vagy lesz, de mindenképpen édessé ízesíti az életet. Folytatásunkra, ha már nem leszünk: a gyerekekre. A gyerekre, akinek első tipegő lépte nekünk maga a ritmus, első gügyögő hangja, szava a zene. S aki, — ha felnő — okosabb, emberibb ember lesz nálunk, mert már egy igaz rend nevelte. És a testvérre, és a barátra. Azokra, akiknek boldogsága a miénk is, akiknek életével eggyé forrt életünk. A második poharat magasabbra kell emelnünk, mert nagyobb család egészségére ürül. Mindazokéra, akik velünk cselekedtek, hogy szebbé lehessen az élet, hogy előbbre lépjünk a jólét és a társadalmi élet útján. Erre most inni kell azért is, mert nemcsak egy régi évet vált fel szilveszter éjszakáján az új; most három, kemény munkával gazdagult esztendő zárul s kínálja pohárköszöntőül felsorolni dús gyümölcseit. Házak épültek, új lakások- Több, mint eddig bármikor. Gyárakkal, iskolákkal, jobb közlekedéssel, munkásfürdővel, orvosi rendelővel, új utakkal lettünk gazdagabbak. Mindent felsorolni, amit e hároméves munkánk csak itt Veszprém megyében adott, egy könyvtár kellene. A cél, amit három évvel ezelőtt kitűztünk, messze mögöttünk maradt. E három év alatt huszonkét százalékkal kellett emelnünk az üzemekben — a terv szerint — a termelést, és mi majdnem háromszor annyival emeltük, ha száznak mondjuk az 1957-es termelést, most megyénkben 160 ez. De, ha sorrendet lehet az eredmények között tartani, a legnagyobb nem ez megyénkben. E hatvan százalék több mint kétharmadát az ésszerűbb, jobb munka adta. A termelékenység nőtt ennyivel és csak nem egészen egyharmad adódott abból, hogy nőtt a munkások száma is. Ilyen a zöm, a nagyüzemek, a bányák termelése, de van olyan üzem megyénkben nem is egy (a Dunántúli Ásványbánya Vállalat jó példa erre), ahol minden termeléstöbbletet a jobb munka adott. (S alig marad mögötte ebben a Péti Kőolajipari Vállalat, a nitrogéngyár, vagy Ajkán a timföldgyár és sok más üzem.) Ez már — és még sok minden, hogy olcsóbban is termelünk, a sok újítás és javaslat — tagadhatatlanul mutatja, hogy a munkás messzebb lát a munkapadnál. Okosan számot vet a gyár, a haza érdekeivel. Nemcsak a gépe, munkapadja, az ország gazdája is. Falun is előbbre léptünk. Szorgalmas munkánk gyümölcse falun is megérett; szövetkezeti megye lett megyénk. A munkások és parasztok szövetsége így erősödött. Példát mutattunk ezzel sok más megyének. Tudjuk, hogy a munka neheze ezután jön: a megszilárdulás. A nagyüzemi forma, mely haladásra egyedül képes, készen áll. De a jó munkaszervezésért, a fegyelemért, amely a többtermelést, a jobb életet biztosítja városon és falun — és ez a tartalom — még sokat kell küzdenünk. Megváltozott a rend falun, és most hozzá kell változnia a tudatnak is. Az, hogy megyénkben csaknem minden dolgozó parri szövetkezetben dolgozik, már a tudat változására is utal, de, hogy minden falusi dolgozó ne csak tudja, hanem érezze is, hogy az egyetlen, járható, helyes úton halad, hogy neki és a városi lakosnak is ez az érdeke, hogy a legjobbakat az újak, a gyengébbek is elérjék — hogy gy legyen, ezért most kell munkához kezdenünk csak igazán. Ahhoz, hogy termelékenyebb legyen a munka a gyárban, hogy újíthasson a munkás, s valóban, hogy időben és térben messzebb lásson, hogy felismerje világosan, hogy kinek mi a valódi és mi a vélt érdeke — tudja —, többet kell tanulnia. És a paraszt is, ahogy az új útra lépett, hogy most már még gyorsabban jusson előre, magasabb kultúrát követel. Ezért van az, hogy nálunk mindenki tanul, vagy legalábbis többet olvas. Nem őriz libát, vagy disznót tanulás helyett tanyán sem a gyerek, mert nem kényszeríti a szülőt erre a nyomor, és tudja, hogy gyerekének nála is jobban kell majd a tudás Igaz, a tudásszomj eddig sem hiányzott, most csak megnövekedett nagyon. De — és ez is jellemző különbség a régi és az új rend között — most lehetősége is van mindenkinek a tanulásra. Új iskolákat építünk és létesítünk, technikumokat szervezünk falun és új könyvtárakat. Alig van már falu, ahol villany és mozi ne lenne, ahová színház ne menne, hogy bemutassa a legjobb színműveket. Koccintsunk hát és igyunk a népre, amely megteremtette mindezt, és a pártra, amely megmondta, hogy mit kell tennie. A pártra, mert a nehéz időkben bíztatott és új erőt adott az általa meghatározott okos cselekedetre. A munkásra, aki keményen helyt állt az üzemében, azután falura ment hirdetni a párt igazát, mely az övé is, a paraszté is. A parasztra, aki most kezdett új életet. Az értelmiségire, aki jól szervezte a munkát, aki beteget gyógyít, aki a nép kincsévé teszi a tudományt. Az ő boldogságukra igyunk. És egy pohárral a jövőre is! Most nem koccinthatunk egy esztendőre csak, mint más szilveszteren. A múlt évvel most egy fél évtizzed találkozik. Hatalmas tervekkel gazdag öt év. Az új terv szilárd alapra épül: mindarra, amit már elértünk. És megvalósítása is azokra vár, akik túlteljesítették a régi terveket. Az új terv: minőségében új. Ez már nemcsak az iparra számít, hiszen az ipar bármilyen szilárd is, a gazdaságnak csak. ..egyik lába.‘’ A mezőgazdaságra, míg az egyéni gazdaságok túlsúlyban voltak ott — nem támaszkodhatott így a terv. Most, hogy az átszervezésen túl vagyunk megyénkben, és lényegében más megyékben is — tervünk két lábra állhat, így még biztonságosabb. Ez már szocialista tervezés és amit biztosít: a jólét, az erős ipar, szilárd mezőgazdaság, a munkásosztály erőskezű uralma és barátsága a falvak dolgozóival, a népi egység — ez a szocialista rend. Erre a jövőre, a már látható szocialista rendre kell koccintani; a drága, szép szocialista magyar hazára. És végezetül a békére igyunk. A békére, és akik biztosítják: a Szovjetunióra, a béke hatalmas, erős táborára. Hogy mekkora és milyen erős ez a tábor, szinte meghatározhatatlan, hiszen naponta növekszik. A tegnap még rabszolga gyarmati nép mára lerázta magáról az igát, és amelyik rab még ma is, holnapra már lerázza. Ez a példa hatása, melyet a szovjet nép puszta létével mutat és az igazságért vívott félszázados harcoké. A javaslaté, mely az ENSZ közgyűlésén — a gyarmattartók akarata ellenére — győztes határozattá teljesedett. És ha még nem vált határozattá a Szovjetunió másik, világszerte lelkesedéssel fogadott javaslata, a teljes és végleges leszerelésről, csak harc, akarat kérdése; határozattá, valósággá lesz azis. A béke és a társadalmi haladás erői növekszenek, és a lapok hírei naponta bizonyítják, hogy itt is, ott is előretörnek. Nem kétséges, előbbutóbb Kongóban is, káoszban is, Algériában, és ott is, ahol el sem kezdődött a harc ma még — győz a nép ügye. És a gyarmat nélkül maradt országok népe sem tűri sokáig a burzsoá igát. Sztrájkok Olaszországban, Amerikában, Japánban, Belgiumban a sztrájk szinte polgárháborúvá szélesedik. A gyarmattartók az utolsó gyarmatokon marakodnak. Világuralmi terveket szőnek, de lassan betemetik őket rothadó rendjük romjai. Ez a sorsuk: az enyészet. A miénk a béke, ha jól küzdünk érte és a biztos, boldog, szocialista jövő. Erre a békés jövőre, a Szovjetunióra, a béke első harcosára, és a béketáborra igyunk! Így kívánunk mi, kommunisták, boldog új évet, békés, boldog jövőt egymásnak és mindenkinek, aki velünk küzdeni tud, küzdeni akar ezért. A megyei pártbizottság és a megyei tanács boldog új évet kíván Veszprém megye minden dolgozójának Felkészültek az új esztendőre megyénk üzemei 1961. az ötéves terv első esztendeje. Ez az év az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kíván üzemeinktől, hogy megyénk ipara teljesíteni tudja a tervben megszabott feladatokat. Az új év nem éri készületlenül üzemeinket, mert már több olyan intézkedést tettek, amelyek biztosítják, hogy a nagyobb követelményeknek is megfeleljenek. 15 százalékkal nő az ammónia-termelés Péten A Péti Nitrogénműveknél az utóbbi években a „szűk keresztmetszet” az ammónia-üzem volt. 1961-ben 15 százalékkal kell növelni az ammóniatermelést. Eddig négy kompresszort üzemeltettek, az ötödik mindig „hideg” tartalék volt. Most ezt is üzembehelyezik, és az 5 gépegységgel biztosítják a felemelt terv teljesítését. A karbantartók nagyobb tartalék-alkarész készletről gondoskodtak, hogy üzemzavar esetén az elromlott alkatrészt gyorsan ki tudják cserélni. A savüzemi oldalon az abszorbció eddig szívás alatt történt. Ezzel a módszerrel a 15 százaléknál nagyobb ammóniatermelést már nem tudták feldolgozni. Az abszorbció most nyomás alatt történik, így megnövekszik a savüzem teljesítőképessége. Fel tudja dolgozni a több ammóniát és a magasabb termelés mellett sem lesz nagyobb a véggázveszteség. Termelni kezd az új szalag az Elekthermax tűzhelyszereldéjében A Pápai Elekthermax Vállalatnál az idén a legfontosabb feladat, hogy növeljék a termelékenységet. Néhány héttel ezelőtt a tűzheti szerelő műhelyben üzembe helyezték a korszerű szalagot, amely 1961-ben már rendszeresen termel. Ugyancsak szalagszerűen oldják meg a kétfőzőlapos rezsók, a Nova sütő- és a lámpatestek szerelését is. A vasaló-szerelő szalagot új, korszerűbb szalagra cserélik ki. A csiszoló műhelyben új szalagcsiszológépet helyeznek üzembe a termelékenység növelésére? Kommunista nagyaktíva a Pápai Textilgyárban A Pápai Textilgyárban kommunista nagyaktíva ülést tartottak és azon beszélték meg, hogyan tudják teljesíteni a terveket, mit kell tenni ezért a dolgozóknak és milyen műszaki intézkedésekre van még szükség. Ezek közül csak egy-kettőt említünk: A szövődében régebben egész gépsort hajtottak egy transzmisszió szíjról. Üzemzavar esetén így nemcsak egy gépet kellett leállítani, hanem az egész sort. Az állásidők csökkentése céljából már megkezdték a gépek átalakítását egyedi meghajtásúra. Ezt a munkát 1961-ben tovább folytatják. A szövőgépeket azzal gyorsítják, hogy a felső vetésűről alsó vetésűre állítják át azokat. A lánccsévélő gépek gyorsítását házilag oldják meg. A fonodában 20 darab PK. 211 gyújtóművet szerelnek fel, s ahol még lehet, emelik a gépek fordulatszámát. Az erezőgép megfelelő műszerezettségével megakadályozzák, hogy puha fonalhengerek kerőijenek a szövőgépekre, s emiatt gyakori legyen a szálszakadási