Napló, 1961. január (Veszprém, 17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam — 1. szám. AKA 1 FORINT Vasárnap, 1961. január 1. Szilveszter esti pohárköszöntő írta: Csaba Imre Összeölelkeznek a tizenkettesen az órák mutatói, egy percre elhalkul a vigság, talán még a távoli harangszó is ide hallik. Aztán összekoccannak a poharak. Boldog új eszten­dőt kíván mindenki, mindenkinek, akit sze­ret, akit tisztel. És így van ez jól. Az első poharat szeret­teinkre kell ürítenünk! Azokra, akiket sze­retünk, s akik szeretnek minket, sok, sok boldogsággal teljes hosszú életet, jó egészsé­get kivárnunk szívből nekik. Nekik [UNK] — ha még élnek —, akik a világra hoztak, — ha nem — emlékükre, mely bennünk soha sem halványul el. Szerelmünkre ürítjük az első poharat, arra, amely új életek szülője lett, vagy lesz, de mindenképpen édessé ízesíti az életet. Folytatásunkra, ha már nem leszünk: a gyerekekre. A gyerekre, akinek első tipegő lépte nekünk maga a ritmus, első gügyögő hangja, szava a zene. S aki, — ha felnő — okosabb, emberibb ember lesz nálunk, mert már egy igaz rend nevelte. És a testvérre, és a barátra. Azokra, akiknek boldogsága a mi­énk is, akiknek életével eggyé forrt életünk. A második poharat magasabbra kell emel­nünk, mert nagyobb család egészségére ürül. Mindazokéra, akik velünk cselekedtek, hogy szebbé lehessen az élet, hogy előbbre lép­jünk a jólét és a társadalmi élet útján. Erre most inni kell azért is, mert nemcsak egy régi évet vált fel szilveszter éjszakáján az új; most három, kemény munkával gazdagult esztendő zárul s kínálja pohárköszöntőül fel­sorolni dús gyümölcseit. Házak épültek, új lakások- Több, mint ed­dig bármikor. Gyárakkal, iskolákkal, jobb közlekedéssel, munkásfürdővel, orvosi ren­delővel, új utakkal lettünk gazdagabbak. Min­dent felsorolni, amit e hároméves munkánk csak itt Veszprém megyében adott, egy könyvtár kellene. A cél, amit három évvel ezelőtt kitűztünk, messze mögöttünk ma­radt. E három év alatt huszonkét százalékkal kellett emelnünk az üzemekben — a terv szerint — a termelést, és mi majdnem há­romszor annyival emeltük, ha száznak mond­juk az 1957-es termelést, most megyénkben 160 ez. De, ha sorrendet lehet az eredmények között tartani, a legnagyobb nem ez me­gyénkben. E hatvan százalék több mint két­harmadát az ésszerűbb, jobb munka adta. A termelékenység nőtt ennyivel és csak nem egészen egy­harmad adódott abból, hogy n­őtt a munkások száma is. Ilyen a zöm, a nagyüzemek, a bányák termelése, de van olyan üzem megyénkben nem is egy (a Du­nántúli Ásványbánya Vállalat jó példa erre), ahol minden termeléstöbbletet a jobb munka adott. (S alig marad mögötte ebben a Péti Kőolajipari Vállalat, a nitrogéngyár, vagy Ajkán a timföldgyár és sok más üzem.) Ez már — és még sok m­inden, hogy ol­csóbban is termelünk, a sok újítás és javas­lat — tagadhatatlanul mutatja, hogy a mun­kás messzebb lát a munkapadnál. Okosan számot vet a gyár, a haza érdekeivel. Nem­csak a gépe, munkapadja, az ország gazdája is. Falun is előbbre léptünk. Szorgalmas mun­kánk gyümölcse falun is megérett; szövet­kezeti m­egye lett megyénk. A munk­ások és parasztok szövetsége így erősödött. Példát mutattunk ezzel sok más megyének. Tudjuk, hogy a munka neheze ezután jön: a megszi­lárdulás. A nagyüzemi forma, mely hala­dásra egyedül képes, készen áll. De a jó mun­­k­aszervezésért, a fegyelemért, amely a több­termelést, a jobb életet biztosítja városon és falun — és ez a tartalom — még sokat kell küzdenünk. Megváltozott a rend falun, és most hozzá kell változnia a tudatnak is. Az, hogy megyénkben csaknem minden dolgozó parr­i szövetkezetben dolgozik, már a tudat változására is utal, de, hogy minden falusi dolgozó ne csak tudja, hanem érezze is, hogy az egyetlen, járható, helyes úton halad, hogy neki és a városi lakosnak is ez az érdeke, hogy a legjobbakat az újak, a gyengébbek is elérjék — hogy gy legyen, ezért most kell munkához kezdenünk csak igazán. Ahhoz, hogy termelékenyebb legyen a mun­ka a gyárban, hogy újíthasson a munkás, s valóban, hogy időben és térben messzebb lás­son, hogy felismerje világosan, hogy kinek mi a valódi és mi a vélt érdeke — tudja —, többet kell tanulnia. És a paraszt is, ahogy az új útra lépett, hogy most már még gyor­sabban jusson előre, magasabb kultúrát kö­vetel. Ezért van az, hogy nálunk mindenki tanul, vagy legalábbis többet olvas. Nem őriz libát, vagy disznót tanulás helyett tanyán sem a gyerek, mert nem kényszeríti a szülőt erre a nyomor, és tudja, hogy gyerekének nála is jobban kell majd a tudás Igaz, a tu­dásszomj eddig sem hiányzott, most csak megnövekedett nagyon. De — és ez is jellem­ző különbség a régi és az új rend között — most lehetősége is van mindenkinek a tanu­lásra. Új iskolákat építünk és létesítünk, technikumokat szervezünk falun és új könyv­tárakat. Alig van már falu, ahol villany és mozi ne lenne, ahová színház ne menne, hogy bemutassa a legjobb színműveket. Koccintsunk hát és igyunk a népre, amely megteremtette mindezt, és a pártra, amely megmondta, hogy mit kell tennie. A pártra, mert a nehéz időkben bíztatott és új erőt adott az általa meghatározott okos cseleke­detre. A munkásra, aki keményen helyt állt az üzemében, azután falura ment hirdetni a párt igazát, mely az övé is, a paraszté is. A parasztra, aki most kezdett új életet. Az értel­miségire, aki jól szervezte a munkát, aki be­teget gyógyít, aki a nép kincsévé teszi a tu­dományt. Az ő boldogságukra igyunk. És egy pohárral a jövőre is! Most nem koc­cinthatunk egy esztendőre csak, mint más szilveszteren. A múlt évvel most egy fél év­­tizzed találkozik. Hatalmas tervekkel gazdag öt év. Az új terv szilárd alapra épül: mind­arra, amit már elértünk. És megvalósítása is azokra vár, akik túlteljesítették a régi ter­veket. Az új terv: minőségében új. Ez már nemcsak az iparra számít, hiszen az ipar bár­milyen szilárd is, a gazdaságnak csak. ..egyik lába.‘’ A mezőgazdaságra, míg az egyéni gaz­daságok túlsúlyban voltak ott — nem tá­maszkodhatott így a terv. Most, hogy az átszervezésen túl vagyunk megyénkben, és lényegében más megyékben is — tervünk két lábra állhat, így még biztonságosabb. Ez már szocialista tervezés és amit biztosít: a jólét, az erős ipar, szilárd mezőgazdaság, a munkásosztály erőskezű uralma és barátsága a falvak dolgozóival, a népi egység — ez a szocialista rend. Erre a jövőre, a már látható szocialista rendre kell koccintani; a drága, szép szocialista magyar hazára. És végezetül a békére igyunk. A békére, és akik biztosítják: a Szovjetunióra, a béke ha­talmas, erős táborára. Hogy mekkora és mi­lyen erős ez a tábor, szinte meghatározha­tatlan, hiszen naponta növekszik. A tegnap még rabszolga gyarmati nép mára lerázta magáról az igát, és amelyik rab még ma is, holnapra már lerázza. Ez a példa hatása, melyet a szovjet nép puszta létével mutat és az igazságért vívott félszázados harcoké. A javaslaté, mely az ENSZ közgyűlésén — a gyarmattartók akarata ellenére — győztes határozattá teljesedett. És ha még nem vált határozattá a Szovjetunió másik, világszerte lelkesedéssel fogadott javaslata, a teljes és végleges leszerelésről, csak harc, akarat kér­dése; határozattá, valósággá lesz azi­s. A bé­ke és a társadalmi haladás erői növekszenek, és a lapok hírei naponta bizonyítják, hogy itt is, ott is előretörnek. Nem kétséges, előbb­­utóbb Kongóban is, káoszban is, Algériában, és ott is, ahol el sem kezdődött a harc ma még — győz a nép ügye. És a gyarmat nél­kül maradt országok népe sem tűri sokáig a burzsoá igát. Sztrájkok Olaszországban, Ame­rikában, Japánban, Belgiumban a sztrájk szinte polgárháborúvá szélesedik. A gyarmat­tartók az utolsó gyarmatokon marakodnak. Világuralmi terveket szőnek, de lassan bete­metik őket rothadó rendjük romjai. Ez a sor­suk: az enyészet. A miénk a béke, ha jól küzdünk érte és a biztos, boldog, szocialista jövő. Erre a békés jövőre, a Szovjetunióra, a béke első harcosára, és a béketáborra igyunk! Így kívánunk mi, kommunisták, boldog új évet, békés, boldog jövőt egymásnak és min­denkinek, aki velünk küzdeni tud, küzdeni akar ezért. A megyei pártbizottság és a megyei tanács boldog új évet kíván Veszprém megye minden dolgozójának Felkészültek az új esztendőre megyénk üzemei 1961. az ö­téves terv első esz­tendeje. Ez az év az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kíván üzemeinktől, hogy megyénk ipa­ra teljesíteni tudja a tervben megszabott feladatokat. Az új év nem éri készületlenül üzemein­ket, mert már több olyan intéz­kedést tettek, amelyek biztosít­ják, hogy a nagyobb követelmé­nyeknek is megfeleljenek. 15 százalékkal nő az ammónia-termelés Péten A Péti Nitrogénműveknél az utóbbi években a „szűk kereszt­­metszet” az ammónia-üzem volt. 1961-ben 15 százalékkal kell nö­velni az ammóniatermelést. Ed­dig négy kompresszort üzemeltet­tek, az ötödik mindig „hideg” tar­talék volt. Most ezt is üzembe­helyezik, és az 5 gépegységgel biztosítják a felemelt terv tel­jesítését. A karbantartók nagyobb tarta­­lék-alkarész készletről gondos­kodtak, hogy üzemzavar esetén az elromlott alkatrészt gyorsan ki tudják cserélni. A savüzemi oldalon az ab­­szorbció eddig szívás alatt tör­tént. Ezzel a módszerrel a 15 százaléknál nagyobb ammónia­termelést már nem tudták feldol­gozni. Az abszorbció most nyo­más alatt történik, így megnö­vekszik a savüzem teljesítőképes­sége. Fel tudja dolgozni a több ammóniát és a magasabb terme­lés mellett sem lesz nagyobb a véggázveszteség. Termelni kezd az új szalag az Elekthermax tűzhely­­szereldéjében A Pápai Elekthermax Vállalat­nál az idén a legfontosabb fel­adat, hogy növeljék a termelé­kenységet. Néhány héttel ezelőtt a tűzheti szerelő műhelyben üzembe he­lyezték a korszerű szalagot, amely 1961-ben már rendszeresen termel. Ugyancsak szalagszerűen oldják meg a kétfőzőlapos re­­zsók, a Nova sütő- és a lámpa­testek szerelését is. A vasaló-sze­relő szalagot új, korszerűbb sza­lagra cserélik ki. A csiszoló műhelyben új szalag­csiszológépet helyeznek üzembe a termelékenység növelésére? Kommunista nagyaktíva a Pápai Textilgyárban A Pápai Textilgyárban kom­munista nagyaktíva ülést tartot­tak és azon beszélték meg, ho­gyan tudják teljesíteni a terve­ket, mit kell tenni ezért a dolgo­zóknak és milyen műszaki intéz­kedésekre van még szükség. Ezek közül csak egy-kettőt említünk: A szövődében régebben egész gépsort hajtottak egy transzmis­­­szió szíjról. Üzemzavar esetén így nemcsak egy gépet kellett leállí­tani, hanem az egész sort. Az ál­lásidők csökkentése céljából már megkezdték a gépek átalakítását egyedi meghajtásúra. Ezt a mun­kát 1961-ben tovább folytatják. A szövőgépeket azzal gyorsítják, hogy a felső vetésűről alsó veté­sűre állítják át azokat. A lánc­­csévélő gépek gyorsítását házilag oldják meg. A fonodában 20 darab PK. 211 gyújtóművet szerelnek fel, s ahol még lehet, emelik a gépek fordu­latszámát. Az erezőgép megfelelő műsze­rezettségével megakadályozzák, hogy puha fonalhengerek kerői­jenek a szövőgépekre, s emiatt gyakori legyen a szálszakadási

Next