Napló, 1961. február (Veszprém, 17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

j* Csendes szóval f­ebruár elsején­­a magyar sajtó napját mutatja a mozgalmi ■...\n?Per’­ivarban van ilyenkor a közíró, hiszen saját szakmájáról, arról a munkáról kell megemlékeznie, amit a szürke ólombetűk egyszerű katonái végeznek, mindannyiunk közös célja érdekében. A toll, amely lelkesen száguld, tüzesen háborog más­­szor, vagy lágyan simogatja a papírt, most tétován áll meg a leve­gőben. Mit írjunk magunkról? Hiszen a dicséret, vagy bírálat eb­ben az esetben nem a mi feladatunk. Engedjék hát meg kedves olvasóink, hogy csendes szóval, szeré­­nyen egy-két kérésünket soroljuk el itt. Szól a telefon, szánt a toll, kopog a szedőgép, dörömböl a ro­tációs masina. Társadalmi rendszerünk lelkes­ híveinek sora fog össze, dolgozik egymás kezére, hogy elhagyhassa a nyomdát a kész termék, az újság. Ez azonban összehajtogatott papírlap, halott be­tűk tengere csupán. Az olvasó kelti életre, amikor a kezébe veszi. Akkor teljesül be munkánk értelme. T­át ez az első kérésünk. Keltsék életre, kedves Veszprém megyeiek halott betűinket. Olvassák lapunkat. Akkor lát­juk, hogy nem hiába volt lelkesedés, lelkiismeretes mérlegelés, munkaidő és ötlet. Akkor látjuk, hogy megszolgáltuk azt a bizal­mat, amellyel társadalmi rendszerünk bennünket körülvesz. Nem dicséretet kérünk, csak figyelmet. Ha bírálnak bennünket, az is azt mutatja, hogy észrevették azt, amit teszünk. Nem vagyunk elége­dettek munkánkkal, de hisszük, hogy még több ember érdeklődésé­re tarthatna számot a Napló, mint az olvasók mostani száma. Ezt kérjük... A másik kérésünk abból ered, hogy a mi munkánk másodlagos. Az újság csak tükör. Tükrözi az életet, a termelés, a kultúra, a po­étika világát. A mi anyagunk ott születik, ahol szocialista brigá­dok állítanak elő még több péti sót, indítják vastagabb folyam­ban a barnaszenet, ahol okos termelőszövetkezeti gazdák értő gyü­lekezete hajol a tervek fölé, ahol kemény kis koponyákba csöpög­­tetik a tudományt hivatásszerető pedagógusok, s­em panaszkodunk. Van anyagunk, van munkánk. Veszp­rém megye dolgozói sok „eredményt” produkálnak, sok szép eredményt érnek el, amiről írhatunk. De mi szeretnénk még többet dolgozni. Hát segítsenek nekünk elvtársak. Döntsék még gyorsabban halomra a megszokottat, állítsák helyére a fejletteb­bet, a jobbat, az újat, örömmel számolunk be még több eredményről. És ez nem is a mi érdekünk, hanem mindannyiunké: Veszprém megyei dolgo­zóké, magyar dolgozóké. A szocializmus, a béke érdeke ez. ---------------------------------------­ Az üzemi iskola hallgatói vizsgáztak Eredményesen tanultak a ta­polcai­­fűtőház, állomás és pálya­fenntartás dolgozói. A dolgozók általános­ iskolájának­ vezetője, Gyurmán Hajnalka tanfolyamve­­zető, aki mindent elkövetett, hogy a­ tanfolyam sikeresen vizs­gázzon­ a félévkor. Az általános iskola VII. osztá­lyából 21, a VIII. osztályából 19-en tették le­ a félévi vizsgát. Csak ketten maradtak el beteg­ség miatt. Köszönetet érdemelnek a peda­gógusok, akik türelmesen foglal­koztak a vasutas dolgozókkal. Dancs József NAPLÓ 1961. február . Tihanyban nincs téli pihenő! Eötvös Károly a legsikerültebb balatoni leírás, az „Utazás a Ba­laton körül” írója, amikor Tihany szépségeit fejtegette művében, így kiáltott fel: „De sokat írtak már Tihanyról, mind az írók, mind az ■írogatok, és mégis hej, de keveset írtak mind az írók, mind az íro­gatok!” Ezt írta 70 évvel ezelőtt, amikor Tihany minden látnivaló­ját az apátsági templom és a kecs­keköröm alkotta Az egész Európában híres ti­hanyi visszhangért másztak fel a látogatók a meredek domboldalon, és azért, hogy elgyönyörködhes­­senek a templom mellől eléjük táruló tájban. A falu akkor még egy évszá­zados, mély elzárkózottságba süly­­lyedt kis halászfalu volt, ahol mintha ezer év óta megállott vol­na az élet. De még ebben a moz­dulatlanságában is volt valami szépség, mert Eötvös Károly szí­vét is megfogta. Hátha még is­merte volna a félsziget mindazon értékeit, amelyeket ma már száz­ezrek csodálnak, és amelyek mi­att Tihany a Magyar Népköztár­saság első tájvédelmi körzete lett. Milyen rajongva írna ma Eötvös Károly, ha látná azt a pezsgő üte­mű munkát, ami a tihanyi félsziget szinte mindegyik pontján zajlik, és amelynek révén Tihany fej­lődése eddig nem sejtett táv­latok felé mutat. Még pár évvel ezelőtt is, télen Tihanyban megállt az élet. A be­fagyott tó fölött csak a sirályok röpködtek, és Tihanyba csak az ment, akit rossz sorsa, vagy a szükségesség télen is arra kény­­szerített, hogy felkeresse a közsé­get. Ma viszont, amikor már té­len is autóbuszjárat köti össze Balatonfüreddel, a hajók is egé­szen a tó befagyásáig közleked­nek Tihany kikötőjébe, nem je­lent problémát senki számára Ti­hany szépségeinek felkeresése. Amerre az ember jár a félszi­geten, mindenütt építő munkával találkozik. A kikötő mögött teljes a felfordulás. Új utat építenek a domboldalban. Gerendák, oszlo­pok, deszkák, betoncölöpök fo­gadják a nézőt. A kikötő előtti régi aszfaltos utat már kettévág­ja a kőfal, amely elválasztja az új utat a régitől. Az autók májustól kezdve már az új úton, a domboldal­ban haladnak, az út alatti területen pedig nyu­godtan sétálgathatnak majd a kirándulók. Nagy munka ez, amely jelentősen megváltoztatja a tihanyi kikötő környékét, és le­hetővé teszi az ottani zavartalan fürdőzést. Fent a hegyen, a templom mel­lett sokan dolgoznak a park szé­pítésén. A korábban elzárt par­kot övező, és most elbontott apát­sági kerítés vasrácsaiból a tihanyi temető kerítése készült A meg­nyitott területen sétautak, ké­nyelmes lépcsők, kavicsozott, szé­pen füvesített parkrészletek vár­ják a látogatókat. A múzeum alatti volt gazdasági épületben, ahol korábban cselédlakások, ólak és istállók állottak, egy új üzlet­sor épül, és a Balaton-vidék egyik legkorszerűbb eszpresszója. Ennek erkélyéről gyönyörű kilátás nyí­lik majd a 80 méter mélyen elte­rülő tóra. A félsziget másik részén, a rév­nél, amely az ott felépített Motel révén szinte már egész Európá­ban ismert, ugyancsak nagy mun­ka folyik. • Tovább épül, és most már a volt Jacht Club épületéig hú­zódik az egységes partvédőmű, mögötte feltöltés folyik. Ezzel a fel­töltéssel szélesítik a strand te­rületét, amely így a Motel lakói­nak még előnyösebb lesz, mint eddig. A tihanyi sátortábor (camping) területén az erdészet dolgozik. A tábor szélét sövény-kerítéssel ve­szik körül. Bent a tábor területén is faültetés folyik, tavasszal pe­dig új mosdó és W. C. csoportok épülnek, új világító testeket sze­relnek a tábor területére. A községben mérnökök dolgoz­nak a fő utca szélesítésén. Folyik a felmérés és a tervezés. Nyolc tihanyi ház áldozatul esik a fő utca szélesítésének, de ez nem baj. Helyükbe tihanyi bazalt­tu­fából építik az új házak falát, ezáltal még szebb lesz a köz­ség képe. Tihanyban ma már nincs téli­ pi­henő. Mozgalmas az élet, a mun­ka zaja hangzik, bármerre megy az ember. A vízparton a sirályok rikácsolásét elnyomja a dömpe­rek, az úthengerek gépeinek zaja. Tihanyban építenek, alkotnak, hogy a félsziget nyáron még job­ban megszépülve, még gazdagab­ban várhassa látogatóit Zákonyi Ferenc Egy pár sebesülttel Befejeződött !Vége! Vége!!! a kettős integrál uralmának­ ­ — Jaj kérem, nagyon nehéz ezt elmondani! Úgy történt, — helyesebben úgy kezdődött — a dolog, hogy egy féléven keresztül matematika előadások voltak. Csodás dolgok ezek a legkomo­lyabban, csak vizsgázni ne kelle­ne! Mert sok mindent feltaláltak már a tudósok, de még a proto­típusát sem sikerült előállítani annak a hallgatónak, aki szeret vizsgázni, aki nem izzad, és nem drukkol, míg túl nem esett a kol­lokviumnak nevezett betegségen. Ezt csak az érti meg, aki maga is próbálta. De, ha egy kis belá­tás van az emberekben, akkor ve­­lünk együtt kérik: legyen nem­" •att ütmeg február elsejei? Két-vagy háromnapos, de legalább egy! Tudják, ekkor fejeződnek be a vizsgák. Tegnap még: — Csak legalább matematika ne lenne a világon! Ezt mondja egy II. éves, ugyanő egy évvel ezelőtt így nyilatko­zott: — Csak kémia ne lenne! A harmadéves variáció: — Az semmi, de a fizikai ké­mia! — és milyen igazuk van. Nézzék csak meg a könyvtár ol­vasótermét, itt van az „előz­mény”. E helyen még csak a könyvekkel viaskodik az ember, és aztán jön a vizsgáztató. Dialek­tikus történelmi materia­lizmusból Kottás Mária van „te­rítéken". Még a pöttyös blúznyak is remeg az izgalomtól. Azért megy ám! — mintha a második kérdésnél a „fél állam” problé­mája nem lenne teljesen világos. Farkas János tanársegéd köze­pest ajánl: • — Négyes, négyes kellene a rendüséghez! — ezért már való­ban meg kell szenvedni. Zápo­roznak a kérdések az egész anyagból és a feleletek sor­jáznak, utána: négyes. Meg van hát, meg van! Sass Pál és Szász Mária most dolgozzák ki tételeiket, őket már nem vártuk meg. Az integrálok birodalmába nem vittünk szerencsét. Bognár György elvérzett a csatán. Még egyszer kell vizsgáznia. Mégsem lenne hát igaz, hogy február 1­vel meg­dőlt az integrál uralma? Dehogy­nem, hisz Siffer Mária, Fehér Pál, Szoboszlay Gábor jelesével két­­vállra fektette, és a többiek is se­gítettek. Nemes Nándor kedvezőtlen elő­jelek mellett száll csatába, Bog­nár után jön, de csak diadalt arat itt is, mint a foci pályán, bár ta­gadhatatlan, hogy Somkúti La­­josné adjunktus keményebb „el­lenfél” matematika tudásával fel­vértezve, mint akármelyik hát­véd. * Keszthelyről jelentjük: a me­zőgazdasági akadémián is véget ért a küzdelem. A harmadév ki­magasló eredményt ért el, úgy látszik, a „mézes­ madzag,” — a nyári németországi gyakorlat — nagy vonzerő. Vizsgák már nin­csenek az alsóbb évfolyamokon, szigorlat van csak hátra III. éven. Így az indexeket interjúvolhat­tuk meg. Csepinszky Béla „fekete köny­ve“ színközepes, két négyessel, pedig Somogybál jeles érettségi­vel jött. Persze első év i­s az a­­ legnehezebb. Plótár Lajos köny­­­vecskéje az orosz közepest pana­szolja, igaz, hogy 3 jeles és 2 né­gyes van mellette, de az elmúlt félévben nem volt közepes. Mit szólnak ehhez otthon. Nemesbü­kön? — Semmit ugye, hisz szép eredmény ez így is. És a harmad­éves csomagból: Papp Magdolna nevét húztuk ki: Mintha Lengyel­tóti Nemesbük határában lenne! Majdnem egyforma a két bizo­nyítvány, de ő javított is az el­múlt félév óta! Mi, névszerint és névtelenül szereplők, fogadjuk, hogy a kö­vetkező félévben rendszeresen ta­nulunk év közben is, jegyzetein­ket rendesen elkészítjük, és nem hiányzunk óráról. Csakk a követ­kező félévben ne ellenőrizzék ezt!? Pünkösti Árpád (Fotó: Péterfay Endre) * AZ ELŐZMÉNY. Tóth Ferenc, Hatos Pál, Pály Péter, Nagy Szi­lárd és a többiek még csak készülnek a nagy erőpróbára. AZ IZZASZTÓ KAMRÁBAN Sass Pál és Szász Mária birkózik a tételekkel. A KÖVETKEZŐ, Nemes Nándor nem kedvező előjelek után lép , , „pályára”. Megelőzte... Szombati „csúcsforgalmi”­ na­pon sok utas utazik munkahelyé­ről otthonába. Így volt ez a közel­múltban is, amikor a Budapest— Tapolca között közlekedő sze­mélyvonat Ábrahámhegy megál­lóról elindult. Illés Ferenc tapol­cai jegy­vizsgáló menetközben egy szokatlan csattanósra lett­ figyel­mes. Az első állomáson, Ba­da­­csomyörsön, azonnal megnézte a rendellenes zaj okát, és felfedez­te, hogy a kocsi egyik hordrugó­­ja eltörött. A kocsit, mint üzem­veszélyest, a legközelebbi állomá­son, Badacsonytomajon kisoroz­ták. Illés Ferenc elvtárs figyelmes­ségével egy esetleg megtörténhető vasúti balesetet hárított el. Bognár Károly

Next