Napló, 1961. március (Veszprém, 17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

1981. március 1. A zalavári példa Egyre több h­áztá­j sertésre kötnek hizlalási szerződést az Új Idők Termelőszövet­kezet­ben Öt nap alatt 160 háztáji ser­tésre kötöttek hízlalási szerződést a zalavári termelőszövetkezeti ta­gok a háztáji sertéshizlalási ak­ció keretében. Amíg a megye egyes falvaiban, különösen a de­­vecseri és sümegi járásokban ne­hezen, vontatottan haladt ez a munka. Zalaváron naponta 30—35 háztáji sertésre kötöttek egyezséget a szövetkezeti ta­gok és az állatforgalmi válla­lat dolgozói. Hogyan, miként lehet ez? Erre a kérdésre kerestünk választ Ke­mény Kálmán megyei osztályve­zetővel és Abonyi János keszt­helyi kirendeltségvezetővel az el­múlt napokban. Zalaváron még 140 háztáji süldő van az októberig leszerződtethető anyagból. Ahogy telnek a napok, egyre több és több süldőért fizetik ki a négyszáz forint előleget a vállalat dolgozói. Ha ilyen gyorsan halad a szerződéskötés, rövid időn belül minden hizlalásra alkalmas süldőre szerződést kötnek. Ebben a faluban keveset kell agitálnia az államtforgalmi válla­lat szerződéskötőjének. Az agitációt azok a szövet­kezeti vezetők és tagok vég­zik el, akik személyes példa­­mutatással, elsőnek kötöttek hízlalási szerződést háztáji süldőikre. Ide sorolhatók: Arató Endre fő­könyvelő, Tóth Albert párttitkár, Király Jenő termelőszövetkezeti elnök, Szalay Lajos iskolaigaz­gató, pártoló tag, valamint Kurucz Gábor, Ács Ernő, Sukorai Sándor, Horváth József, Kalmár János, Koltai József, Papp Lajos és má­sok. Közülük többen három ser­tést, de van aki hat sertést hiz­lal meg ily módon ez év októbe­réig. A vezetők és vezetőségi tagok személyes példamutatása csak egyik módja volt az eddigi ered­mények megszerzésének. A háztáji sertéshizlalási ak­ció másik fő mozgatója, hogy a termelőszövetkezet takar­mányalapot is teremt a sül­dők felhizlalásához. Zalaváron ugyanis nem pusztul kint a takarmány a határban, így van „fölösleg’’ szálas- és abrakta­karmány az istállók körül. A ter­melőszövetkezet vezetői, majd ké­sőbb a közgyűlés is úgy határo­zott, hogy minden leszerződött háztáji sertés részére kiutalnak 200 kiló árpát 200 forintos és 200 kiló burgonyát 50 forintos áron. Ezenkívül minden családnak — ahol szerződéses háztáji sertése­ket hizlalnak — a háztáji terüle­ten felül 100 négyszögöl lucerna­területet juttatnak. Akiknek je­lenleg nincs hizlalásra megfelelő süld­őalanyuk, azok a közös állo­mányból kapnak tetszés szerinti érusüldőt 30—60 kilóstoályban hi­vatalos áron. Emellett a termelő­­szövetkezet azzal is elősegíti a szerződéskötéseket, hogy a közös gazdaságban termelt takarmány kiosztásánál előnyben részesíti a szerződőket. E rendszabály és az említett kedvezmények is közös érdekből születtek. A korábbi évektől el­térően az idén állati termékekből kell és lehet az áruértékesítési tervet teljesíteni a termelő­­szövetkezetekben A rendelkezés szerint elesik a kedvezményektől az a közös gaz­daság, amely nem teljesíti az áru­értékesítési tervet. Zalaváron ta­valy 187,3 százalék mutatkozott a tervteljesítésben, s így 210 ezer forint kedvezményhez jutottak. Mivel esedékes hitelük nem volt, ezt a pénzt a tagoknak osztották ki munkaegységre. Minden mun­kaegység 1,75 forinttal lett érté­kesebb, s ez az összeg is jelentő­sen hozzájárult a munkaegységen­kénti 45,22 forintos osztalék biz­tosításához. A szövetkezet vezetőinek és­ a tagok többségének az a vélemé­nye, hogy senkinek nem lehet közömbös, hogy kap-e elég árut a város, a munkásság azért a sok se­gítségért, amit a termelőszö­vetkezeteknek nyújtott eddig, s nem lehet az sem közömbös, hogy a termelőszövetkezet tel­jesíti-e áruértékesítési tervét s ezáltal apad, vagy növek­­szik-e a gazdaság pénzkészlete. Éppen ezért úgy biztosította az előfeltételeket a szövetkezet, hogy a spekulánsok, a szabad piac sze­relmesei ne jussanak előnyösebb helyzetbe azoknál, akik becsület­tel, a háztáji sertéshizlalási ak­cióban való benevezésükkel is el­sősorban a közösség érdekeit tartják a szemük előtt. Ha valaki szabadpiacon akarja értékesíteni állatát, tegye. De a takarmányt is vegye meg ugyan­ott. Ha valaki így tesz, előállíthat egy kiló húst 22—24 forintért, de nem kap érte többet kilónként 18 forintnál. Király Gábor és Rák­hely József szövetkezeti tagok szerint Zalaváron nem nyer, ha­nem ráfizet az, aki nem szerző­dik. Nemcsak a termelőszövetke­zetnek, az egyénnek is érdeke, hogy minél több háztáji ser­tésre kössön hízlalási szerző­dést. Az előleg, a kedvezmények és a 14,80—15,30 forint közötti kilog­­ramonkénti ár is az egyént, a szövetkezeti tagot gazdagítja. Nem egy zalavári termelőszövet­kezeti tag dicsekszik, hogy év­közben nincs előlegre szükség, mert a szerződéses háztáji állat­tartásból mindig jut aprópénz a konyhára. Előrelátó, jól gazdálkodó em­berek élnek Zalaváron Egyetér­tés van a tagság és a vezetők kö­zött. Nincs olyan kérdés, ami­ben ne tudnának megegyezni, így történt ez most is, a háztáji ser­téshizlalási akció megszervezésé­nél. A kétéves Új Élet Termelő­­szövetkezet jó példát mutatott sok szövetkezeti gazdaságnak, hogy miként kell és lehet minél több húst és állati terméket adni az országnak. Kása András NAPLÓ Szakszervezeti élet­ FELVÉTELEK ÉS KILÉPÉSEK Érdekes felméréseket végzett az SZMT elnöksége mellett mű­ködő közgazdasági bizottság ar­ról, hogy két város — Pápa és Aj­ka — üzemeiben hogyan alakult a munkásfelvételek, kilépések száma. A tervgazdálkodásban nagy szerep jut a létszámgazdálkodás­nak. A bérjellegű kiadás az üze­mi költségek alakulását pozitív vagy negatív irányban befolyásol­ja. Továbbá az ideális létszám­­gazdálkodás hatással van a vál­lalatok sok gazdasági mutatójá­ra (termelékenység, önköltség, munkaidő kihasználás stb.). A vizsgálat eredménye tehát minden körülmények között hasz­nos tanulságokat adott. A részletes elemzés előtt né­hány általános megállapítást le­het tenni, amelyek kisebb-na­­gyobb mértékben minden ipari üzemre vonatkoznak (legalábbis a vizsgáltakra). A vállalatok ter­melési volumenyének növekedése akarva, akaratlanul létszámelto­lódást jelentett. A műszaki fej­lesztés, a technikai színvonal emelése helyett viszonylag ala­csonyabb képzettségű szakmunká­sokat foglalkoztattak magasabb képesítést igénylő munkakörök­ben. Az átlagbér ellenőrzés mód­szere, ezt lehetővé tette. A sok „kiskapun” járkálás vé­gül is oda vezetett, hogy megle­hetős mértékben cserélődött a munkás és kisegítő állományi lét­szám. Az ügyviteli állomány vi­szonylag stabil volt. 1960 második negyedében a két város üzemeiben a felvételek át­lagosan 450 főt értek el, a kilépé­sek 400 alatt voltak. Az év végére átékelesen változott a helyzet. KÉT VÁROS ÜZEMEIBEN Az utolsó negyedben a kilépések száma eléri a 650-et, a felvételek viszont a 400 fő alatt stagnálnak. Az átlagos állományi létszám csökkenése a Politikai Bizottság szeptember 13-i határozata utáni időszakra esett. Amikor egyre gyakrabban felülvizsgálták, hogy a termelékenység miért emelke­dett. A rendelkezésre álló létszá­mot mi módon foglalkoztatták, stb. A felmérésnél azt is vizsgálták (csak 5 vállalatnál), hogy az üzem körül települt családokból tevő­­dik-e ki az új felvételesek zöme. Ilyen szemlélet csak az utóbbi időben kezd uralkodni. 1960 első negyedévében a vizsgált 5 üzem­ben a helyi lakosokból felvétel 60 fő, az utolsó negyedben már ez a szám 110-re emelkedik. A vi­dékről bejárók kilépése (mindig átlagos állományi létszámot ve­szünk figyelembe) első negyedév­ben 130, és az utolsó negyedév­ben eléri a 180 főt. Bizonyos faj­ta kolonizálás és a terület adta munkaerő felhasználás a jellem­ző. Ajkán, Pápán tehát töreked­nek a törzsgárda kiépítésére, ál­landósítására. Nagyon lényeges feltétele a za­vartalan üzemmenetnek a szilárd törzslétszám. A kilépők nagy ré­sze 1—5 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Aki valahol huzamo­sabb időt tölt, igen nehezen válik meg, ha csak nincs valami súlyos indoka. A vizsgálat kiterjedt az idény­jelleggel fog­lalkoztatottakra is. A létszámgazdálkodásban a szakszervezeti bizottságok szere­pét feltétlen értékelni kell. Álta­lában el lehet mondani, nem vé­geznek következetes­­ munkát. Ilyen téma nem szerepel a mun­katervben sem. Nagyon sok prob­lémát okoz egyes vállalatoknál az átszervezés, éppen a fenti okok miatt. A BÁNYÁSZ ÜZEMI TANÁCSOKRÓL A múlt év február 23-i SZMT elnökségi ülésen határozat szüle­tett az üzemi tanácsok tevékeny­ségének javítására. Egy esztendő­vel később az elnökség ismét na­pirendre tűzte, hogy a korábban hozott határozatok megvalósul­­tak-e. A beszámoló szerint Ajkán, Padragon már a követelmények­nek megfelelően működik az üze­mi tanácsülés. Korábban ötlet­szerűen tartották üléseiket, de ma már munkaterv szerint dol­goznak. A múlt hónapban pél­dául tanácsülésen vitatták meg a szakmánybár­ felülvizsgálásának szükségességét, valamint a ter­melési és műszaki fejlesztési ter­veket. Úrkúton és Dudaron még mindig nem észrevehető a válto­zás. A MEDOSZ MEGYEBIZOTTSÁG MÓDSZEREIRŐL A MEDOSZ megyebizottsága ebben az évben rendszeresen 61 aktívát foglalkoztat. Minden me­gyebizottsági, választmányi, szám­­vizsgáló bizottsági tagnak egész évre szóló megbízatást adtak. Munkájukról negyedévenként be­számolnak írásban, vagy szóban. 1960-ban 30 lelkes szakszerve­zeti aktivistát munkája elismeré­seként jutalomban részesítettek. Az aktivisták jelentős része (fele) szakember. Utasítom! Ér n­em szeretjük az utasítgatást. Sokkal nagyobb szerepet jut­otTt­tatunk a felvilágosító, nevelő, meggyőző munkának. Most azonban mégis egy olyan, igen határozott intézkedésről kell szá­mot adnunk, amelyről csak a teljes helyeslés hangján szólhatunk. A megyei tanács apparátusának mintegy másfélszáz dolgozója a közeljövőben levelet kap majd, amely valószínűleg a következő szavakkal kezdődik: „A végrehajtó bizottság határozata alapján utasítom"... hogy tanulmányait ezen és ezen a főiskolán, állam­­igazgatási tanfolyamon, vagy ebben és ebben a középiskolai okta­tási formában kezdje meg, ekkor és ekkor fejezze be! Hasonló le­veleket küldenek később a járások, városok is. Utasítom, kötelezem. A hang határozott és parancsoló a szük­ség is, amely ezt a hangot előírja. Hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását lényegében befejeztük, teljes erővel haladunk a történelmi korszak felé, amikor majd a kommunizmus építését kezdjük el. Nem csupán feltétlen politikai elvhűségre, a dolgozó néphez való töretlen hűségre, de alapos műveltségre, szakmai fel­­készültségre is szükség van ahhoz, hogy valaki ezt a munkát fon­tos posztokon irányítani tudja. A felszabadulást, vagy a fordulat évét követő esztendőkben nem rendelkeztünk és nem rendelkezhettünk nagy számban a mi társadalmi rendszerünk számára megfelelő, jól képzett emberekkel. Keményöklű munkások hagyták ott a munkapadot, hajdani csen­dek, vagy addig üldözött harcosok ültek az íróasztalok mellé. Százezernyi hősi eposzt lehetne írni arról, hogyan állták meg a helyüket ezek az emberek, hogyan védték, szolgálták a dolgozó nép érdekeit, hogyan sajátították el az irányító munka végzése közben az irányító munka fogásait. Soha el nem múló, történelmi érdem az övék. Ma azonban már új történelmi korszakot mutat a naptár. Ke­vés ma már egymagában az elvhűség, sőt a szakmai gyakorlat is. Alapos, elméleti és gyakorlati tudásra van szüksége minden irányító poszton levőnek, a maga szakmájában. Gondoljunk csak arra, hogy az oktatásban az iskolareform bevezetése, az iparban a tudományos üzemszervezési formák alkalmazása, a közgazdas­zi életben az új és új jelenségek elemzése, a mezőgazdaságban az igazi szocialista nagyüzem megteremtése seregnyi elméleti tévét, régibb és újabb kutatási eredmény szüntelen alkalmazását kí­vánja meg. "V­an is olytol emberünk, Veszprém megyében is, igen sok, aki­­ elméleti tudással felvértezve áll a posztján. A hatalom átvé­tele idején helyükre került vezetők közül sokan szerezték meg — feláldozott szabadidő és éjszakák árán — a diplomát, az oklevelet, sőt a doktori címet. Tömegével hagyják el az egyetemeket a mi fiaink, akiket már mi küldöttünk oda, mi biztosítottuk tanulásuk lehetőségeit, ők már a jövő emberei, ők az új nemzedék. Ugyan, hogy lehet tartósan elképzelni azt, hogy a beosztott elő­adó elméletileg képzett, de a főnöke, akitől az utasításokat kap­ja, csak a gyakorlatban megszerzett rutinra támaszkodik, és ke­vesebbet tud, mint akit vezet. Vagy, hogyan lehet tartósan elkép­zelni, hogy a szakma tudományos részét nem ismerő, fontos állami poszton ülő mezőgazdasági vezető érdemben vitatkozhassék egy gazdaság főagronómusával,­­ aki agrármérnök? Nem, ez ma már tartósan nem képzelhető el. Ezért hozott a forradalmi munkás-paraszt kormány a közelmúltban határozatot, amely elrendeli a tanácsoknál és a szakigazgatási szervekben a képesítési rendszer bevezetését. Minden munkakörre meghatároz­ták, hogy annak betöltéséhez milyen végzettség szükséges, és hogy ezt a végzettséget meddig kell megszerezni. Ennek a határozat­nak a végrehajtása történik meg most Veszprém megyében is. Azon a végrehajtó bizottsági ülésen, amelyen erről a kérdés­ről tárgyaltak, megyénk vezetői a legmesszebbmenő emberiessé­get tanúsították. Minden esetben mérlegelték az illető életkorát, családi körülményeit. Negyven évesnél idősebbeket nem köteleztek tanulásra. A határidőket úgy állapították meg, hogy ne állítsanak lehetetlen feladat elé egyetlen dolgozót sem. A levelek, amelyeket az érintett vezetők kapnak, mégis igen komoly hangúak lesznek. És most valóban erre is van szükség. Tévúton jár az az érdekelt, aki nem a képzettség megszerzésének módszereit, hanem a kibúvó lehetőségeit keresi. Tévút ez, bizony. A tanulásra elegendő idő volt eddig és ele­gendő időt biztosítottak most is. Aki tanul, igen jelentős szabad­időt kap, hosszú tanulmányi szabadságot. Jó példában sincs hiány. Veszprém megyében éppen azok a választott tanácsi vezetők­­sze­rezték és szerzik meg az egyetemi, főiskolai képzettséget a szebb ütemben, akiket a kormány — érthetően — nem­ is kötele­zett tanulásra. A lehetőséggel élni, a példát követni kell. A türelmi fő,i­l.m­­i eddig is túl hosszú volt. Halasztani való idő nincsen. Nem sz­i­vesen írjuk, hisszük, hogy alkalmazására nem kerül sor, de kere­ken ki kell mondanunk: aki vonakodik a megfelelő kény­­" megszerzésétől, gondoljon arra, hogy van ebben az országban ele­gendő ember, aki helyére áll a lemaradónak­, akitől szándé-­tok ellenére, de a parancsoló szükség hatására meg kell v­ennünk a közigazgatási apparátusban! F. B. Megkezdték a tavaszi munkát a devecseri traktorosok A Devecseri Gépállomás felké­szült a tavaszi munkára. A gépe­ket előkészítették, sőt a hét ele­jén megkezdték a kivonulást is a területre. Elsőnek Kiss István traktoros látott munkához az öcsi Alkotmány Termelőszövetkezet­ben. Mák alá készíti elő a talajt. A dohai termelőszövetkezetben Szőke Gábor dolgozik. Az első nap egy 25 holdas tábla szántásá­hoz látott hozzá. Az ajkarendeki termelőszövetkezetben is dolgo­zik már a gép. Húsz termelőszövetkezettel kö­tött szerződést a gépállomás. Eszerint az idén 58 871 norm­á­l holdnyi munkát kell elvégezni a devecseri traktorosoknak. A javí­tási munkákat befejezték. Most már csak arra várnak, hogy mi­kor hívják munkába őket a ter­melőszövetkezetek. Bővítik a hangoshíradót Kisberzsenyben Kisberzsenyben a falu lakossá­ga tervbe vette, hogy az idén 1­0 ezer 333 forintot fordítanak hely­ségük fejlesztésére Mintegy 23 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek el az erkolásnál és az egyéb teendőknél. Elhatá­­­rozták azt is, hogy átvezetik a hangoshíradó hálózatot, a szom­szédos Veszprémpinkóp községbe. s*

Next