Napló, 1961. szeptember (Veszprém, 17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

Világ protetdltjat, egyestületesc ! AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam — 206. szám.Ara­bo fillér Péntek, 1961. szeptember 1. Ha érkezik Magyarországra a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának küldöttsége A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány baráti látogatásra hívta meg a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Ro­mán Népköztársaság kormányá­nak küldöttségét, hogy viszonoz­za a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Ro­mán Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. A román párt- és kormánykül­döttség szeptember 1-én, pénte­ken érkezik hazánkba. A küldött­ség vezetője Gheorghe Gheorg­­hiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A kül­döttség tagjai: Ion Gheorghe Ma­urer, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a Román Népköz­­társaság Államtanácsának alelnö­­ke, a Minisztertanács elnöke, Emil Bodnaras, a Román Munkás­párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese. Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Alexandra Birladeanu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Corneliu Manescu külügyminisz­ter, Mihail Rosianu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja, a Román Népköztársa­ság budapesti nagykövete. A különvonat pénteken reggel érkezik a lökösházi határállo­másra, ahol a baráti látogatásra érkező küldöttséget ünnepélyesen fogadják. A különvonat 11.20 óra­kor fut be a Nyugati pályaudvar­ra, ahol Gheorghe Gheorghiu- Dejt és a küldöttség tagjait ka­tonai díszpompával köszöntik. II szovjet kormány döntése hideg zuhanyként hat a háborús uszítókra A világközvélemény érdeklődésének középpontjában jelenleg 11 szovjet kormány tegnap tett nyilatkozata áll, amelyben beje­lentették az atomfegyverkísérletek felújítását. A szocialista orszá­gok népei egyöntetű helyesléssel és egyetértéssel fogadták a nyi­latkozatot, a bék°szerető emberek szerte a világon megértik a szovjet lépés szükségességét és nagyra értékelik, hogy a nyilatko­zat az erélyes intézkedések mellett igen jelentős, konstruktív lé­péseket javasol a béke megvédésére, az általános és teljes lesze­relésre. Az imperialista körök ugyanakkor igyekeznek meghamisí­­tani a nyilatkozatot és átlátszó propagandamanővereket kezdtek. Az alábbiakban közöljük a kínai kormány közleményét, Ca­­rapkin nyilatkozatát és a TASZSZ jelentését a Fehér Ház képmu­tató nyilatkozatáról. * A Kínai Népköztársaság kor­mánya csütörtökön közleményt adott ki, amelyben támogatja a szovjet kormánynak azt a dönté­sét, hogy felújítja a kísérleti nuk­leáris robbantásokat. A kínai kormány úgy véli — hangzik a közlemény —, hogy a szovjet kormánynak ez a döntése hideg zuhanyként hat a forrófejű háborús uszítók­ra, s egyben hatékony ösztön­zést nyújt a világbéke meg­őrzéséért küzdő népeknek. A világ tudja, hogy a Szovjet­unió és valamennyi szocialista or­szág állandóan békés külpolitikát követett. Amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország tevé­kenyen fáradozik a német bé­keszerződés megkötésén, a nyugati hatalmak — kivált­képpen az amerikai imperia­lizmus és a nyugatnémet mi­­li­tar­izmus — háborús hiszté­riát keltenek és háborús ka­landokat követelnek. Ily körülmények közepette a szocialista tábornak nagy éber­séget kell tanúsítania az imperi­alisták előkészítette újabb sú­lyos háborús fenyegetés ellen és határozott intézkedéseket kell tennie védelmének megerősítésé­re. A kínai kormány ünnepélye­sen kijelenti, hogy mind ő, mind a kínai nép a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal, valamint a világ valamennyi békeszerető or­szágával és népével együtt mindvégig harcolni fog az ál­talános leszerelés teljes meg­valósulásáért, a nukleáris fegyverek betiltásáért, harcol az agresszív háború ellen a világbéke védelmében." Szemjon Carapkin nagykövet a genfi atomértekezleten résztvevő szovjet küldöttség vezetője csü­törtökön nyilatkozott az ADN tu­dósítójának, a Szovjetunió leg­utóbbi döntéséről. Kijelentette: „A Szovjetunió három éven át türelmesen tárgyalásokat foly­tatott Genfben, abban a remény­ben, hogy sikerül megállapodni az első leszerelési intézkedésben ,az atomfegyverkísérletek megszün­tetésében. A nyugati hatalmak azonban csak a nukleáris kísérletek szüneteltetésére törekedtek, de ezzel egyidőben nem akar­tak leszerelést, más szavakkal leszerelés nélküli ellenőrzésre, titkos értesülések megszerzé­sére, tehát kémkedésre töre­kedtek” — mondotta. A nagykövet emlékeztetett rá, hogy 1958 márciusában a Szov­jetunió egyodalúan bejelentette a nukleáris kísérletek megszünteté­sét és a világ közvéleményének támogatásával Genfben a tár­gyalóasztalhoz kényszerítette a nyugati hatalmakat. Az utóbbi hónapok azonban bebizonyították, az Egyesült Államok határozottan a kí­sérletek felújítására törek­szik és erre csak a kedvező pillanatot várja. Ennek az igyekezetnek elébe vágtunk”. Világos, hogy az Egyesült Álla­mok és Anglia egyoldalú katonai előnyöket szerzett Franciaország kísérleteiből is. A szovjet kormány határo­zata véget vetett ennek a vé­delmünkkel és a béke fenn­tartásával össze nem férő ál­lapotnak” — hangsúlyozta a szovjet küldött­ség vezetője. Carapkin nagykövet a további­akban rámutatott arra, hogy nincs esélye a genfi három­hatalmi tanácskozás folytatá­sának. A Szovjetunió azonban hajlandó bármikor tárgyalni a leszerelés egész problémájáról, s ily módon lehetőség van az atomkísérletek szüneteltetéséről szóló megállapo­dásra is. * A Fehér Ház­ közzétett egy nyi­latkozatot, amelynek célja: min­den eszközzel elferdíteni a kísér­leti atomrobban­tásokról szóló szovjet kormányhatározat kény­szerű jellegét. Az Egyesült Államok kormá­nya, amely hallgat arról, hogy a NATO tagállamok fokozzák há­borús készülődéseiket, hogy Fran­ciaország, az Egyesült Államok tömbbeli szövetségese hosszú időn át folytatott kísérleti atomrob­bantásokat, hogy az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei háborúval fenyegetőznek, ha a Német De­mokratikus Köztársasággal meg­kötik a békeszerződést — nyilat­kozatában képmutatóan azt állít­ja, hogy a szovjet kormánynak ez a lépése „semmibe veszi az emberiségnek a fegyverkezési ver­seny enyhítésére irányuló törek­véseit” holott a határozat éppen azt célozza, hogy elhárítsa a százmilliókat fenyegető harmadik világhá­ború katasztrófáját és észre­­térítse a háborús pszichózis élharcosait. Az ilyenfajta állítások kiáltó ellentétben állnak az általánosan ismert tényekkel. A Fehér Ház propaganda cé­lokból nyilatkozatában ismét ha­zug képmutató kijelentéseket tesz az atomfegyverkísérletek meg­szüntetéséről és a nemzetközi el­lenőrzésről, jóllehet általánosan ismert tény, hogy az Egyesült Államok és Ang­lia nem volt hajlandó támo­gatni az ENSZ-közgyűlésnek azt a határozatát, amely fel­hívja az államokat, hogy ne folyhassanak atomfegyver­kísérleteket. A Fehér Ház nyilatkozata nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a fele­lősséget a világon fennálló fe­szültségért, amelyet az okozott, hogy az Egyesült Államok szítja a háborús pszichózist és féktelen fegyverkezési versenyt folytat. (MTI) Megkezdődött... A tantestületek — a nyári szü­net tennivalóinak befejezése után — ismét megalakultak, hogy az iskolareform megvalósítását szol­gáló — változatlanul érvényben maradt — legközvetlenebb célki­tűzéseket megbeszéljék. Intézke­dett a Művelődésügyi Miniszté­rium is: városainkban, falvaink­­ban ma kezdődik az 1961—62-es tanév. Az indulás pillanatai ün­nepélyesek. A tanévnyitókon min­denütt jelen van éltető erőnk, a társadalom. Felsőbbrendűségét újabb tettekkel és — kapitalista országokban el nem képzelhető — vívmányokkal bizonyítva vesz részt az iskolai ünnepségeken, hogy igényeit szülők, pedagógu­sok és tanulók előtt bejelentse. Valamennyiünk szükségletét je­lenti be. A szocializmus felépítése tár­sadalmi érdek: még fokozottabban és állandóan mindenkinek — az iskolának is — ezt az érdeket kell szolgálnia. A művelt, szakmailag és politikailag jól képzett embe­rekről nem mondhat le a mi tár­sadalmunk: számuk növekedését intézményesen ezért segíti és sür­geti. Korszerű oktatással, ön­képzéssel, világnézeti és szakmai fejlődéssel — valamennyiünk ér­dekében — újabb feladatokat kell végrehajtani. A gyermek, aki elő­ször talán ijedten és elpityered­­ve lépi át az iskola küszöbét, nem tudhatja, hogy ő már a kommu­nista társadalom tagja lesz. Ez a társadalom pedig — mint a Szov­jetunió Kommunista Pártjának programtervezete mondja — ,­megköveteli, hogy kommunista öntudatú és nagyműveltségű em­bereket neveljünk és képezzünk, akik képesek mind a fizikai, mind a­ szellemi munkára a társadalmi és az állami életben, a tudomány­ban és kultúrában". Ezek a követelmények a szo­cializmusba való átmenet követel­ményei is. Az ifjúság döntő mó­don megváltozott termelési vi­szonyok között tájékozódik, is­merkedik az élettel, s valljuk be: sokkal gyorsabban hat rá a tuda­tot meghatározó lét, mint so­kunkra, akik a letűnt társadalmi rend iskoláiban nevelkedtünk. Ami ma még — az átmenet és a tudatformálás korszakában — rétegeződést, megkötöttséget, kor­látot, visszahúzó erőt, műveltségi különbséget és egyéb ellentétet jelent, a fiatal nemzedékben sze­münk láttára oldódik fel. A falu és a város kulturális szintkülönb­ségének fokozatos eltűnése sem a volt uradalmi cselédek és régi szakmunkások, hanem a falusi és a városi fiatalság között valósul meg előbb. A művelődéspolitikai irányel­vek szellemében mindkét ifjúsá­gunk — egyenlő feltételekkel — azonos célok felé halad. Fiatalja­ink élnek az alkotmányban bizto­sított joggal: egységes és demok­ratikus iskolarendszerünk lehe­tővé teszi számukra, hogy legjobb képességük és egyéni érdekük szerint tanulhassanak. Érdekük a társadalom érdeke is. Mindezek­ből az iskolák — elégszer sosem hangsúlyozható — feladata követ­kezik: az egyéni érdeket a társa­dalom érdekével nekik kell ösz­­szehangolniuk. A pályaválasztás döntő pillanataiban — a szülők­kel egyetértésben — segítsék az­ életpályát választó tanulót, hogy igazi hajlamai és meglevő képes­ségei szerint indulna el és fej­lődnék tovább. Megkezdődik a tanítás. A tan­testületek felmérték az előttük álló közelebbi és távolabbi célo­kat, s munkájuk vezérfonalává ezeknek megvalósítását tették. Az 1961—62-es tanévben tovább javul és tökéletesedik az iskolák oktató-nevelő munkája, tartalma­sabbak lesznek az órák, a szülői értekezletek, s tovább mélyül a kapcsolat az iskola és a családi otthon között. Az életre nevelést a sokrétű politechnikai munká­val folytatják iskoláink: a gya­korlati — 5+1-es oktatás során — azért fáradoznak, hogy a tanu­lók munkához való viszonya jobb legyen, s hogy látókörük is helyes irányban bontakozzék ki. Peda­gógusaink világnézete megszilár­dult — szakmai és politikai kép­zésük állandó — alkalmasak erre a felelősségteljes munkára! Leg­főbb feladatuknak tekintik, hogy az elméleti és gyakorlati kérdé­sek kapcsolatát megértessék a ne­velésükre bízott tanulókkal. A nevelés és a tudatformálás kime­ríthetetlen lehetőségeivel élnek, amikor az erkölcsi, politikai, vi­lágnézeti kérdésekre a „tanulók­kal a tanulókért" adnak határo­zott feleletet. Ezt teszik az eszté­tikai és a testi nevelés óráin is. Szakítottak azzal az eléggé el nem ítélhető, megkövesedett nézettel, hogy vannak külön világnézeti órák, és külön csak mások. Megérkeznek az iskolába a fia­talok. A mi iskolánk — az élet iskolája — mindegyikre azonos reménykedéssel és várakozással tekint. Egyéniségüknek, ráter­mettségüknek megfelelően bánik velük, nem mond, mert nem mondhat le még a gyengébb ké­­pességűekről sem. Nem az igé­nyek elvetését jelenti ez, hanem a szocialista pedagógiát. S ebben a pedagógiában az érzelmi nevelés­nek is mind nagyobb teret kell hódítania. Iskolásaink boldogan kezdhetik meg a tanulást. Gya­korlati életre való nevelésük azt jelenti, hogy megszabadniuk őket a felesleges túlterheléstől. Még inkább második otthonuk lesz az iskola: igazságos bánásmód, jó osztályközösségek, és jó osztály­­főnökök várják ott őket. Az osztályfőnöki óra — nyilat­kozott egyik vezető iskolánk igazgatója — olyan, hogy annak levezetése a pedagógus-szakma művészete. Az osztályfőnöki mun­kaközösségek is azért alakulnak, hogy azokban a tapasztalatokat kicserélhessék. Pedagógusaink ma már nemcsak a szakcikkekből és a Művelődésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatókból, hanem tapasztalatból tudják ezt. Felismerték, hogy az iskolai közösségek kialakít­ásában igen nagy szerep jut a KISZ-nek, az osztálycsoportoknak, osztá­ly­főnö­köknek és minden nevelőnek. Ezért támaszkodnak a tanulók ön­­tevékenységére: bevonásukkal ha­tározzák meg a bennük élő mai ideálok és vágyak figyelembevé­telével — azokat a lehetőségeket, amelyek egyedül alkalmasak az új, a szocialista embereszmény kialakításához és megszeretteté­séhez. Cserhát József ---------- - Tyitov őrnagy nyilatkozata berlini látogatása küszöbén Berlin (ADN) German Tyitov őrnagy, a má­sodik szovjet űrhajós nagyszerű űrutazása után­­ a Német De­mokratikus Köztársaságba láto­gat először. Tyitov pénteken érkezik a Ber­­lin-Schönefeldi központi repülő­térre, ahol Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke és a demokratikus Berlin dolgozói üdvözlik. Tyitov őrnagy a Novosztyi szovjet hírügynökség tudósítója előtt küszöbönálló útjáról így nyi­latkozott: „Nagyon örülök, hogy ellátogathatok az NDK-ba, abba az országba, amely oly sikeresen építi a szocialista társadalmat. Rövidesen az NDK földjére lé­pek — folytatta Tyitov őrnagy.— Kétszáz kilométeres magasságban már elrepültem fölötte, meggyő­ződésem, hogy ez az ország kö­zelről még szebb. A lényeg azon­ban az — fejezte be nyilatkozatát Tyitov őrnagy —■, hogy találko­zom a szorgalmas német néppel, amely a békéért és szocializmu­sért harcol.” (MTI)

Next