Napló, 1962. január (Veszprém, 18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁG» ÉS 8 MEGYEI TflNfiCS IBPJI XVIII. évfolyam — 1. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1962. január 3. --------------------------------------------------- ---------- ■ ' ------------------------­ Legyen 1962 újabb győzelmeink esztendeje! — Dobi István elvtárs újévi köszöntője — Búcsúzunk az 1961-es esztendőtől. Számadást te­szünk a múltról és figyelmünket az elénk sorako­zó holnapokra fordítjuk. Népünk sorsának alaku­lása, fejlődésünk eredményei tanúskodnak: helyes úton járunk és bizakodással tekinthetünk a jövő elé. 1961-ben az ember betört a világűrbe. A szovjet tudományna ez a csodálatos sikere fé­nyével beragyogta a világot és az emberi elme min­den eddigi teljesítményét túlszárnyalta. Az év másik történelmi eseménye a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa volt, amely feltárta az emberiség előtt a kommu­nizmus káprázatos jövőjét. Hazánk is sokat fejlődött az elmúlt évben. Bár­merre fordulunk, a fejlődés és gyarapodás bizonyí­tékaival találkozunk. Fejlődött az ipar, átalakuló mezőgazdaságunkat a természeti csapások sem tudták megrendíteni. Népgazdaságunk fontos új létesítményekkel gazdagodott, az emberi jólétnek, a kultúrának, a tudománynak, a művészeteknek új otthonait hoztuk létre, vagy kezdtük el építeni. Népünk szorgalmas munkája, szocialista fejlődé­sünk tervei szerint évről évre szebbé és gazdagab­bá teszi a magyar életet. A további békés építke­zés elhatározottságával lépjük át az új esztendő küszöbét. Az imperializmus szította nemzetközi feszült­ség közepette is rendíthetetlenül bízunk a béké­ben, a népek békés egymás mellett élésének lehe­tőségében és abban, hogy a szocialista országok ereje és egysége megőrzi a világ békéjét. Küzdünk érte mi is, a többi békeszerető néppel együtt A munkásosztály pártja vezetésével, a Hazafias Népfront mozgalomban megvalósult szilárd nem­zeti egységben dolgozzunk tovább népünk boldogu­lásán és felemelkedésén, hogy az 1962-es év újabb győzelmeink esztendeje legyen. Szép terveink megvalósításához sok sikert, jó egészséget és boldog új esztendőt kívánok népünk minden hű fiának és barátainknak. Nyugat-Isián Indonézia új tartománya lesz­ , Djakarta (MTI) Mint az AP és az ADN jelenti, Sukarno indonéz államelnök a Hollandia által megszállt Nyugat- Iriánt Indonézia új tartományá­vá nyilvánította. Az elnök kö­zölte, hogy az új tartományt egy nyugat-iriáni lakos kormányoz­za majd. Sukamo rendeletét a nemzetvé­delmi tanácsnak a Bogor palotá­ban tartott értekezlete előzte meg. Az indonéz államelnök elren­delte nyugat-iriáni parancsnokság felállítását, amely majd a Nyu­­gat-Irián elözönlését irányítja. Nasution tábornok, az indonéz hadügy- és belbiztonsági minisz­ter újévi üzenetében figyelmez­tette a Hollandiát támogató or­szágokat, hogy súlyos hibát kö­vetnek el, s ezzel elvesztik a 96 milliós indonéz nép rokonszen­­vét, márpedig Indonézia számot­tevő tényező Délkelet-Ázsiában. A miniszter hangsúlyozta, hogy hadserege bármiféle kockázat árán kész Nyugat-Irrán elözönlé­­sére. (MTI) Mesemondó szilveszter Amíg csak vártuk, mindenkinek az volt a véleménye, hogy „gyenge“ lesz. Vagy pénzük, vagy kedvük nincs az embereknek. Olyan érdektelenek — mondták. Szilveszterkor mindenütt „telt ház” volt. A vállalatok, hivata­­l­­ rendezvényei is jól sikerült, népes összejövetelek voltak, pe­dig a vendéglátóegységekben is „minden hely elkelt”. Végigjártuk a várost Kik és hogyan szórakoznak, milyen a hangulat? Városszerte vidám, megelégedett, jókedvű emberekkel találkoztunk. Jókedvvel és­­ fegyelmezettséggel. Dehát inkább a történetek beszéljenek. Mire jó a postaláda? Egy-két nappal szilveszter előtt nem nagyon tudtam elgondolni, mi a csudának tettek a falakon levő postaládák alá még egy lá­dát. Igazán nem is hittem, meny­nyire figyelmes a posta, mennyi­re a dolgozók szolgálatában áll. Amikor aztán beköszöntött az új esztendő, egyszeriben megértet­tem. A Bakony-szálló előtt trom­bitával és kulisapkával felszerelt alkalmi postást láttam szolgálat­ban. Éppen az egyik alkalmi ügy­fél ügyeit intézte. Az ügyfél ha­salt a földön és ordított a lenti ládába: — Drárá__ dárgá ... tedd közelebb azt a ládát, mert nem hallja!... Mancika! Hall engem? Hallgasson meg, Mancika! A föld­­rehu... hu... hukk ... hallva kérem... — Lejárt a három perc, tessék igyekezni! — szól közbe az alkal­mi szolgálattevő. Más is szeretne beszélni! — Semmi köze hozzá! Megfi­zetem... Mancika, megfizetem... hallgasson ide... letette?... hal­lod, te kutya! Letette.. . nem válaszol... elrontottad a készülé­ket? ... kérem a panaszköny­vet ... . Az újsütetű postás türelmét veszítve ráült a lábára. — Lejárt a munkaidő. Tessék igyekezni. Én is dolgozó vagyok, nekem is vannak ügyeim. És belefújt a trombitájába. Bol­dogan, önfeledten. — Te nem akarsz belefújni? — kérdezte az új távközlési eszköz felfedezőjét. — Ha vagyon akarsz, te is belefújhatsz. — Mibe fújjak, te ökör? Nem is válaszol! — Hát az én trombitámba, kis butuskám! Várjál, majd odatar­tom! Abba fújj bele, azt bizto­san meghallja. Újév van, sze­rencsétlen. Ilyenkor csak a trom­bitahangokat közvetíti a televízió. — Hát ez televízió? A fene! Az előbb még azt mondtad, hogy újfajta autó... muto... mata. — Menj félre! Nem értesz te ehhez! Engedj! Beletrombitált és utána megbe­szélte Mancikával, hogy legyen csak türelemmel. Jóska jönni fog. Van még egy kis elintéznivalója, de azonnal indulnak. Hogyne, mind a ketten. És csakugyan indultak is. Azon­nal. A Bakonyba. * A cukrászdába bekeveredtek valahonnan olyan se nem legény, se nem siheder fiatalok. Minden áron féldecit akartak inni. — Szó sem lehet róla. Legfel­jebb kávét kaphatnak. — Kávé? Nagyon jó! Tessék kávét hozni! — Milyet tetszik parancsolni? — Több féle is van? — Hogyne. Dupla és szimpla. — Hát akkor hozzon nekünk ... hozzon két fél szimplát! Türelmesebben! A Bakony-étteremben telt ház volt. Nagyszerű a műsor, remek a zene, tetőponton a hangulat. Mo­solygós pincérek száguldoztak a szűk utcácskákon, udvariasak, fi­gyelmesek, fáradhatatlanok. — Elégedettek? — kérdezzük az egyik asztaltársaságtól. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat. — És mi a véleményük az éte­lekről, italokról, felszolgálásról? — A lehető legjobb. Igazán nem lehet egy szavunk sem. Szin­te kitalálják az ember gondolatát. Valóban nem szilveszteri hu­mor ez. Csendes István elvtárs, a vállalat igazgatója kérésünkre azt is megengedi, hogy a konyhát megnézzük. Németh Gyuri bácsi, a legidő­sebb felszolgáló adja le éppen a rendelést. — Milyennek ígérkezik a szil­veszter? — Jónak. Jókedvűek az embe­rek, jól érzik magukat. — És Gyuri bácsi? — Én is. Nekünk az az igazi öröm, ha a vendégeink jól érzik magukat. Amire nem is gondoltunk vol­na, ellenőrrel találkozunk. Meg­nézi az ételek minőségét, mindent a vendég és a szakember hozzá­értésével vizsgál. — Mi a tapasztalata? — Dicséret illeti az elvtársakat az előkészületekért is, a mun­káért is. — Mit kívánnak az új eszten­dőtől? — Háát... őszinték lehetünk? Kevesebb türelmetlenséget. Ha hibát vétünk, nekünk szóljanak elsősorban. Még az újságírók is — teszik hozzá mosolyogva. A színház előtt A színházkert kihalt, csendes. Semmi sem emlékeztet itt a szilveszterre, a vidámságra. A csupasz­ ágú fák alatt gépkocsik szomorkodnak egymás mellett, árván , talán csak abban re­ménykednek, hogy majd vala­micske számukra is jut utasaik óév búcsúztató jókedvéből. Az autóbusz körül egy férfi tesz-vesz csendesen, hangtalanul. Sütő József, a színház egyik gép­kocsivezetője. Ő is munkával köszönti az újévet. Családja ott­hon, a nagymamáéknál ünnepel, s az újév napját is egymástól tá­vol töltik, mert a szolgálat még akkor is tart. — Pedig már 31-én hajnali 4 órakor megkezdődött — mondja — s ahogy számítom, majd csak másodikán kerülök haza. Ahogy számítgatom, délelőtt 9—10 óra körül végzek a mun­kámmal, akkor meg hoznom kell Veszprémbe a próbásokat. (A szí­nészeknek sincs pihenés.) De szí­vesen teszem. Egyrészt, mert megtaláltam számításomat, elé­gedett vagyok a fizetésemmel, másrészt meg szeretem a színé­szeket. Nagyon jó emberek. Tény­leg, emberek. A vezetők is, a töb­biek is. Búcsúzunk. Nagyon gyorsan rohan az idő az új évben, úgy látszik, az idén is mindig siet­nünk keell majd? De annyit még megkérdezünk, kinek mit üzen­ne a lapban? — A közönségnek. Azt, hogy sűrűbben jöjjenek színházba. A nézőtérre éppen akkor ér­tünk, amikor a második felvonás után gördült le a függöny. Hogy tetszik az előadás a közönségnek, a tapsokból mértük le, s hogy vi­dám műsort mutatnak be , a közönség arcáról olvassuk le. No, de ki hisz még a saját szemének és fülének könnyen egy-két po­hár bor és az új esztendő köszön­tése után? Az ellenőrzés bizony mulaszthatatlan ilyenkor. — Szabad egy pillanatra? — lépünk az egyik párhoz. Házasok. Geiszt József, a Fémfeldolgozó munkása és felesége . ..Bekopog a Szilveszter’-rel kezdték a szó­rakozást. Jól érzik magukat, tet­szik a műsor. — Még egy kérdésre szeretnénk választ: Mit kivonnak maguknak az új évtől? — Továbbra is sok boldogságait — mosolyognak egymásra. Szív­ből kívánjuk, hogy teljesüljön. Szolgálatban két férfi közeledik felénk. Ha­tározottan, ütemesen dobban a lépésük a kövön. Rendőr-járőr. — Hogy tetszik a szilveszter — a rendőr szemével nézve? — Nagyon jól. Semmi rendel­lenesség sincs. Nagyobb a fegyel­mezettség, mint tavaly volt, bár­melyik szórakozóhelyet, vagy ut­cát nézzük is. A Bakonyban, a SZOT-ban jókedvű — de nem du­haj — társaságot láthatunk. Telt ház van mindenütt — mondják kimérten, hivatalos hangom. A következő kérdésre is így indul a felelet. — Hogy mi volt az 1961-es év­ben a legnehezebb feladatunk, ami nem szolgálattal függ össze, amit nekünk emberileg kellett megoldani — hát ezt lehetne vá­logatni — töprengenek. — A barátomnak, mindenesetre úgy hiszem, az, hogy megnősült — válaszol a fiatalabbik, aki még legény. Nevetnek, aztán indulnak tovább. i Hikéné—Vasvözd­ Gyorslista a II., III. és IV. Békekölcsön húzásairól Mai számunkban Hruscsov elvtárs válaszai egy japán újságíró kérdéseire Moszkva (TASZSZ) Minoru Oda, a Csubu Nippon című japán napilap főszerkesztő­je kérdéseket tett fel Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök­nek. Hruscsov válaszait az aláb­biakban összefoglalva ismertet­­jük: A Szovjetunió és Japán között nincsen semmiféle vitás területi kérdés. A japán kormány által felvetett úgynevezett területi kérdés nemcsak bizonyos japán köröknek a valósággal ellenkező álláspontjára mutat rá, hanem ar­ra is, hogy Japánt kívülről igye­keznek befolyásolni, miközben megpróbálják a Szovjetunió ellen kijátszani a japán nép érzelmeit. Most, tulajdonképpen arra szó­lítanak fel minket — mondotta Hruscsov —, hogy tegyünk meg­határozott területi engedménye­ket Japánnak. A jelenlegi hely­zetben a Szovjetunió részéről tett bármiféle engedmény kárára és nem javára válna a szovjet-japán viszonynak, megsértené a távol­keleti biztonságot, azoknak az idegen agresszív erőknek válna hasznára, amelyek katonai ellen­őrzést gyakorolnak Japán fölött, kardjukat a Szovjetunió ellen kö­szörülik s ugródeszkául Japánt használják fel. Japán és­ a japán nép már na­gyon sokat szenvedett a szovjet­japán viszony jelenlegi állása miatt éppúgy, mint a Japán és a Kínai Népköztársaság között fennálló pillanatnyi helyzete miatt. Eljön az idő, amikor a ja­pán föld megszabadul a külföldi csapatoktól és katonai támaszpon­toktól s ez megtisztítja majd a szovjet-japán jószomszédi kap­csolatok fejlődésének az útját. Akkor — remélhetőleg — aka­dálytalanul lehet rendezni azokat a gyakorlati kérdéseket, amelyek a mostani körülmények között nem nyernek megoldást. Irány a Hold A szovjet szputnyik űrhajó konstruktőrei beszélgetést foly­tattak a TASZSZ tudósítójával Elmondották, hogy az űrrepülé­sek a földkörüli pályán folyta­tódni fognak, de nyilvánvaló már az is, hogy Gagarin és Tyitov út­ja előkészítette az ember Hold körüli repülését és utána a Föld­­re visszatérését. A technika jelenlegi fejlettsége mellett teljességgel megvalósít­­ható egy automatikus állomás el­juttatása is a Hold felületére. A továbbiakban megvalósulhat olyan holdrakéta elindítása em­berekkel a fedélzetén, amely a Holdra leszállva lehetővé teszi az égitest tanulmányozását és a kő­zetminták eljuttatását a Földre.

Next