Napló, 1962. január (Veszprém, 18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁG» ÉS 8 MEGYEI TflNfiCS IBPJI XVIII. évfolyam — 1. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1962. január 3. --------------------------------------------------- ---------- ■ ' ------------------------ Legyen 1962 újabb győzelmeink esztendeje! — Dobi István elvtárs újévi köszöntője — Búcsúzunk az 1961-es esztendőtől. Számadást teszünk a múltról és figyelmünket az elénk sorakozó holnapokra fordítjuk. Népünk sorsának alakulása, fejlődésünk eredményei tanúskodnak: helyes úton járunk és bizakodással tekinthetünk a jövő elé. 1961-ben az ember betört a világűrbe. A szovjet tudományna ez a csodálatos sikere fényével beragyogta a világot és az emberi elme minden eddigi teljesítményét túlszárnyalta. Az év másik történelmi eseménye a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa volt, amely feltárta az emberiség előtt a kommunizmus káprázatos jövőjét. Hazánk is sokat fejlődött az elmúlt évben. Bármerre fordulunk, a fejlődés és gyarapodás bizonyítékaival találkozunk. Fejlődött az ipar, átalakuló mezőgazdaságunkat a természeti csapások sem tudták megrendíteni. Népgazdaságunk fontos új létesítményekkel gazdagodott, az emberi jólétnek, a kultúrának, a tudománynak, a művészeteknek új otthonait hoztuk létre, vagy kezdtük el építeni. Népünk szorgalmas munkája, szocialista fejlődésünk tervei szerint évről évre szebbé és gazdagabbá teszi a magyar életet. A további békés építkezés elhatározottságával lépjük át az új esztendő küszöbét. Az imperializmus szította nemzetközi feszültség közepette is rendíthetetlenül bízunk a békében, a népek békés egymás mellett élésének lehetőségében és abban, hogy a szocialista országok ereje és egysége megőrzi a világ békéjét. Küzdünk érte mi is, a többi békeszerető néppel együtt A munkásosztály pártja vezetésével, a Hazafias Népfront mozgalomban megvalósult szilárd nemzeti egységben dolgozzunk tovább népünk boldogulásán és felemelkedésén, hogy az 1962-es év újabb győzelmeink esztendeje legyen. Szép terveink megvalósításához sok sikert, jó egészséget és boldog új esztendőt kívánok népünk minden hű fiának és barátainknak. Nyugat-Isián Indonézia új tartománya lesz , Djakarta (MTI) Mint az AP és az ADN jelenti, Sukarno indonéz államelnök a Hollandia által megszállt Nyugat- Iriánt Indonézia új tartományává nyilvánította. Az elnök közölte, hogy az új tartományt egy nyugat-iriáni lakos kormányozza majd. Sukamo rendeletét a nemzetvédelmi tanácsnak a Bogor palotában tartott értekezlete előzte meg. Az indonéz államelnök elrendelte nyugat-iriáni parancsnokság felállítását, amely majd a Nyugat-Irián elözönlését irányítja. Nasution tábornok, az indonéz hadügy- és belbiztonsági miniszter újévi üzenetében figyelmeztette a Hollandiát támogató országokat, hogy súlyos hibát követnek el, s ezzel elvesztik a 96 milliós indonéz nép rokonszenvét, márpedig Indonézia számottevő tényező Délkelet-Ázsiában. A miniszter hangsúlyozta, hogy hadserege bármiféle kockázat árán kész Nyugat-Irrán elözönlésére. (MTI) Mesemondó szilveszter Amíg csak vártuk, mindenkinek az volt a véleménye, hogy „gyenge“ lesz. Vagy pénzük, vagy kedvük nincs az embereknek. Olyan érdektelenek — mondták. Szilveszterkor mindenütt „telt ház” volt. A vállalatok, hivatal rendezvényei is jól sikerült, népes összejövetelek voltak, pedig a vendéglátóegységekben is „minden hely elkelt”. Végigjártuk a várost Kik és hogyan szórakoznak, milyen a hangulat? Városszerte vidám, megelégedett, jókedvű emberekkel találkoztunk. Jókedvvel és fegyelmezettséggel. Dehát inkább a történetek beszéljenek. Mire jó a postaláda? Egy-két nappal szilveszter előtt nem nagyon tudtam elgondolni, mi a csudának tettek a falakon levő postaládák alá még egy ládát. Igazán nem is hittem, menynyire figyelmes a posta, mennyire a dolgozók szolgálatában áll. Amikor aztán beköszöntött az új esztendő, egyszeriben megértettem. A Bakony-szálló előtt trombitával és kulisapkával felszerelt alkalmi postást láttam szolgálatban. Éppen az egyik alkalmi ügyfél ügyeit intézte. Az ügyfél hasalt a földön és ordított a lenti ládába: — Drárá__ dárgá ... tedd közelebb azt a ládát, mert nem hallja!... Mancika! Hall engem? Hallgasson meg, Mancika! A földrehu... hu... hukk ... hallva kérem... — Lejárt a három perc, tessék igyekezni! — szól közbe az alkalmi szolgálattevő. Más is szeretne beszélni! — Semmi köze hozzá! Megfizetem... Mancika, megfizetem... hallgasson ide... letette?... hallod, te kutya! Letette.. . nem válaszol... elrontottad a készüléket? ... kérem a panaszkönyvet ... . Az újsütetű postás türelmét veszítve ráült a lábára. — Lejárt a munkaidő. Tessék igyekezni. Én is dolgozó vagyok, nekem is vannak ügyeim. És belefújt a trombitájába. Boldogan, önfeledten. — Te nem akarsz belefújni? — kérdezte az új távközlési eszköz felfedezőjét. — Ha vagyon akarsz, te is belefújhatsz. — Mibe fújjak, te ökör? Nem is válaszol! — Hát az én trombitámba, kis butuskám! Várjál, majd odatartom! Abba fújj bele, azt biztosan meghallja. Újév van, szerencsétlen. Ilyenkor csak a trombitahangokat közvetíti a televízió. — Hát ez televízió? A fene! Az előbb még azt mondtad, hogy újfajta autó... muto... mata. — Menj félre! Nem értesz te ehhez! Engedj! Beletrombitált és utána megbeszélte Mancikával, hogy legyen csak türelemmel. Jóska jönni fog. Van még egy kis elintéznivalója, de azonnal indulnak. Hogyne, mind a ketten. És csakugyan indultak is. Azonnal. A Bakonyba. * A cukrászdába bekeveredtek valahonnan olyan se nem legény, se nem siheder fiatalok. Minden áron féldecit akartak inni. — Szó sem lehet róla. Legfeljebb kávét kaphatnak. — Kávé? Nagyon jó! Tessék kávét hozni! — Milyet tetszik parancsolni? — Több féle is van? — Hogyne. Dupla és szimpla. — Hát akkor hozzon nekünk ... hozzon két fél szimplát! Türelmesebben! A Bakony-étteremben telt ház volt. Nagyszerű a műsor, remek a zene, tetőponton a hangulat. Mosolygós pincérek száguldoztak a szűk utcácskákon, udvariasak, figyelmesek, fáradhatatlanok. — Elégedettek? — kérdezzük az egyik asztaltársaságtól. — Nagyon jól érezzük magunkat. — És mi a véleményük az ételekről, italokról, felszolgálásról? — A lehető legjobb. Igazán nem lehet egy szavunk sem. Szinte kitalálják az ember gondolatát. Valóban nem szilveszteri humor ez. Csendes István elvtárs, a vállalat igazgatója kérésünkre azt is megengedi, hogy a konyhát megnézzük. Németh Gyuri bácsi, a legidősebb felszolgáló adja le éppen a rendelést. — Milyennek ígérkezik a szilveszter? — Jónak. Jókedvűek az emberek, jól érzik magukat. — És Gyuri bácsi? — Én is. Nekünk az az igazi öröm, ha a vendégeink jól érzik magukat. Amire nem is gondoltunk volna, ellenőrrel találkozunk. Megnézi az ételek minőségét, mindent a vendég és a szakember hozzáértésével vizsgál. — Mi a tapasztalata? — Dicséret illeti az elvtársakat az előkészületekért is, a munkáért is. — Mit kívánnak az új esztendőtől? — Háát... őszinték lehetünk? Kevesebb türelmetlenséget. Ha hibát vétünk, nekünk szóljanak elsősorban. Még az újságírók is — teszik hozzá mosolyogva. A színház előtt A színházkert kihalt, csendes. Semmi sem emlékeztet itt a szilveszterre, a vidámságra. A csupasz ágú fák alatt gépkocsik szomorkodnak egymás mellett, árván , talán csak abban reménykednek, hogy majd valamicske számukra is jut utasaik óév búcsúztató jókedvéből. Az autóbusz körül egy férfi tesz-vesz csendesen, hangtalanul. Sütő József, a színház egyik gépkocsivezetője. Ő is munkával köszönti az újévet. Családja otthon, a nagymamáéknál ünnepel, s az újév napját is egymástól távol töltik, mert a szolgálat még akkor is tart. — Pedig már 31-én hajnali 4 órakor megkezdődött — mondja — s ahogy számítom, majd csak másodikán kerülök haza. Ahogy számítgatom, délelőtt 9—10 óra körül végzek a munkámmal, akkor meg hoznom kell Veszprémbe a próbásokat. (A színészeknek sincs pihenés.) De szívesen teszem. Egyrészt, mert megtaláltam számításomat, elégedett vagyok a fizetésemmel, másrészt meg szeretem a színészeket. Nagyon jó emberek. Tényleg, emberek. A vezetők is, a többiek is. Búcsúzunk. Nagyon gyorsan rohan az idő az új évben, úgy látszik, az idén is mindig sietnünk keell majd? De annyit még megkérdezünk, kinek mit üzenne a lapban? — A közönségnek. Azt, hogy sűrűbben jöjjenek színházba. A nézőtérre éppen akkor értünk, amikor a második felvonás után gördült le a függöny. Hogy tetszik az előadás a közönségnek, a tapsokból mértük le, s hogy vidám műsort mutatnak be , a közönség arcáról olvassuk le. No, de ki hisz még a saját szemének és fülének könnyen egy-két pohár bor és az új esztendő köszöntése után? Az ellenőrzés bizony mulaszthatatlan ilyenkor. — Szabad egy pillanatra? — lépünk az egyik párhoz. Házasok. Geiszt József, a Fémfeldolgozó munkása és felesége . ..Bekopog a Szilveszter’-rel kezdték a szórakozást. Jól érzik magukat, tetszik a műsor. — Még egy kérdésre szeretnénk választ: Mit kivonnak maguknak az új évtől? — Továbbra is sok boldogságait — mosolyognak egymásra. Szívből kívánjuk, hogy teljesüljön. Szolgálatban két férfi közeledik felénk. Határozottan, ütemesen dobban a lépésük a kövön. Rendőr-járőr. — Hogy tetszik a szilveszter — a rendőr szemével nézve? — Nagyon jól. Semmi rendellenesség sincs. Nagyobb a fegyelmezettség, mint tavaly volt, bármelyik szórakozóhelyet, vagy utcát nézzük is. A Bakonyban, a SZOT-ban jókedvű — de nem duhaj — társaságot láthatunk. Telt ház van mindenütt — mondják kimérten, hivatalos hangom. A következő kérdésre is így indul a felelet. — Hogy mi volt az 1961-es évben a legnehezebb feladatunk, ami nem szolgálattal függ össze, amit nekünk emberileg kellett megoldani — hát ezt lehetne válogatni — töprengenek. — A barátomnak, mindenesetre úgy hiszem, az, hogy megnősült — válaszol a fiatalabbik, aki még legény. Nevetnek, aztán indulnak tovább. i Hikéné—Vasvözd Gyorslista a II., III. és IV. Békekölcsön húzásairól Mai számunkban Hruscsov elvtárs válaszai egy japán újságíró kérdéseire Moszkva (TASZSZ) Minoru Oda, a Csubu Nippon című japán napilap főszerkesztője kérdéseket tett fel Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnöknek. Hruscsov válaszait az alábbiakban összefoglalva ismertetjük: A Szovjetunió és Japán között nincsen semmiféle vitás területi kérdés. A japán kormány által felvetett úgynevezett területi kérdés nemcsak bizonyos japán köröknek a valósággal ellenkező álláspontjára mutat rá, hanem arra is, hogy Japánt kívülről igyekeznek befolyásolni, miközben megpróbálják a Szovjetunió ellen kijátszani a japán nép érzelmeit. Most, tulajdonképpen arra szólítanak fel minket — mondotta Hruscsov —, hogy tegyünk meghatározott területi engedményeket Japánnak. A jelenlegi helyzetben a Szovjetunió részéről tett bármiféle engedmény kárára és nem javára válna a szovjet-japán viszonynak, megsértené a távolkeleti biztonságot, azoknak az idegen agresszív erőknek válna hasznára, amelyek katonai ellenőrzést gyakorolnak Japán fölött, kardjukat a Szovjetunió ellen köszörülik s ugródeszkául Japánt használják fel. Japán és a japán nép már nagyon sokat szenvedett a szovjetjapán viszony jelenlegi állása miatt éppúgy, mint a Japán és a Kínai Népköztársaság között fennálló pillanatnyi helyzete miatt. Eljön az idő, amikor a japán föld megszabadul a külföldi csapatoktól és katonai támaszpontoktól s ez megtisztítja majd a szovjet-japán jószomszédi kapcsolatok fejlődésének az útját. Akkor — remélhetőleg — akadálytalanul lehet rendezni azokat a gyakorlati kérdéseket, amelyek a mostani körülmények között nem nyernek megoldást. Irány a Hold A szovjet szputnyik űrhajó konstruktőrei beszélgetést folytattak a TASZSZ tudósítójával Elmondották, hogy az űrrepülések a földkörüli pályán folytatódni fognak, de nyilvánvaló már az is, hogy Gagarin és Tyitov útja előkészítette az ember Hold körüli repülését és utána a Földre visszatérését. A technika jelenlegi fejlettsége mellett teljességgel megvalósítható egy automatikus állomás eljuttatása is a Hold felületére. A továbbiakban megvalósulhat olyan holdrakéta elindítása emberekkel a fedélzetén, amely a Holdra leszállva lehetővé teszi az égitest tanulmányozását és a kőzetminták eljuttatását a Földre.