Napló, 1962. február (Veszprém, 18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

2 Tihanyi változások ,JDe sokat írtak már erről a félszigetről, mind az írók, mind az írogatok, és mégis olyan keveset írtak erről, mind az írók, mind az írogatok. ” .És a mondás jut eszembe. . ..mikor itt állok a tihanyi rév kikötőjénél a szeme végigszalad a balatoni tájon és nem tud betelni azzal, amit lát. Én csak az írogatók fajtájához tartozom. Tihanyt nagyon szeretem és ezért van az, hogy amit ott látok, arról mindig örömmel számolok be. Már az a változás is, ami a tihanyi félszigeten az elmúlt években történt, érdemes a megírásra. Ez a gyönyörű félsziget, amelyet méltán nevezhetünk a Balaton legszebb pontjának, a maga különleges szikla alakulataival, nádat ringató belső tavával, illatfelhőt árasztó levendula mezőivel, a domboldalban meghúzódó jellegzetes házakkal, valami olyan látványt nyújt, ami mindig megfogja a szemet. De még jobban megfogja azt, aki ismeri pontosan a félsziget múltját, látta annak változását évtizedeken keresztül, és megilletődve áll meg a változott kép előtt. A tihanyi révnél egy percre sem állt meg a muka. A komphajókat ugyan bevontatták, de a Hídépítő Vállalat dolgozói a leghidegebb időben is dolgoztak. Eszembe jut, hogy kb. 30 évvel ezelőtt gyermekkoromban vártam én is a Tihany—Szántód között közlekedő kompra. Akkor még a fából eszkábált, tihanyi révészek által készített hajó közlekedett a két part között. Sokat kellett várni, és amíg a fűben feküdve, elmerengve a vizet néztem, elgondolkoztam azon, vajon mi lesz itt 20—25 év múlva. Elképzeltem, hogy a venyige és tengeri szárból rögtönzött bejáró helyén finom, karcsú hajómóló vágódik be a vízbe és oda kötnek ki a nagyobb hajók. Amit most láttam, megvalósítja a gyermekkori elképzelést. A középső móló mellett már nyugatról és keletről kiépítették az új kikötőfalakat, amelyek közé bejár a két komphajó, a gyönyörű út, amelynek mását Sevasztopol kikötőjében láttam és a régi, amely még mindig alkalmas a nagy forgalomban segítőül. A kikötő keleti részén új partfal épül és a Balaton legnagyobb hajója, a Beloiannisz is kiköthet most már a révben. Állnak a lámpasor-oszlopok és a nádas helyén a feltöltött és gyönyörűen parkosított kikötő téren neonlámpák fénye alatt sétálhatnak már ezen a nyáron az utasok. A tihanyi kikötő épülete egészen különleges. Egy héttel ezelőtt még csak a vasváza állott, ma már a hatalmas köralakú terem falait üveglemezek alkotják. Tetején a tölcsér alakú, öntött vasbeton fedő különleges formájával is érdekes és tetszetős. Fedett folyosó köti össze a meglevő üzletsorral. Ilyen korszerűen, szépen megépített kikötő nem lesz még egy tó környékén. Képzeletemben már feltűnik a nyári napok forgalmas, színes képe, amikor a két komphajót egymásután engedik be a kikötőbe, a keleti oldalon pedig kikötnek a fehértestű hajók az érkező és távozó vendégekkel. Amint a község felé sétálok a tiszta téli időben, mindenfelől új épületek emelkednek. A Szabadságharcosok üdülőjénél is nagy bővítés folyik és az országút jobb oldalán tihanyi tufából épített új házak sora emelkedik. Ahogy visszanézek a rév felé, az egykori mocsár feltöltött területén újabb átalakulást figyelek meg. Itt az erdészet több ezer fát és bokrot ültetett el terv szerint. Ezek egy-két év után virágzó, üde erdővé varázsolják a területet. Megállok a fordulónál és mégegyszer végigszalad tekintetem a tihanyi réven. Az új mólók, a szépen kialakított üzletsor, a motel, az új épületek, a szépen megépített partvédőmű, a gyönyörűen burkosított területek elém varázsolják hazánk egyik legszebb idegenforgalmi központjának jövőképét. Hidany község, ez az ezer-1 éves település sem marad el a rév fejlődése mögött. Fejlesztése ugyanolyan céltudatos, mint az előbbié. A falu közepén emelkedő hatalmas magtárépületet veszem szemügyre. 1729-ban épült, nyilvántartott műemlék, és a kéttornyú templom mellett uralja az egész községet. Egykori rendeltetése apátsági gabonatároló volt, és a tihanyi jobbágyok görnyedeztek, fáradoztak falai között, ahol most majd azok utódai szórakoznak. A kultúrának és művelődésnek helye lesz. Kívül már a műemléki kívánalmaknak megfelelően szépen helyrehozták és bevakolták. Amint belépek az előtérbe, rögtön megragad a kép. Az előtér nyugati és keleti oldalán a vaskeretbe erősített hatalmas ablaktáblákon keresztül pillantom meg a félsziget bájos dombjait. Az udvaron már ott áll a kertmozi széles vetítővásznának felerősítésére szolgáló állvány. Elkészült a Rege-cukrászda ízléses feljárója is, nyitott udvarát bazalt kiskockákkal kövezték fel. A cukrászda alatt emeletes rendőrpihenő épül és bármerre sétálok, a faluban mindenhol építkeznek. Lázas ütemű munka folyik az egész félszigeten is nincs messze az idő, amikor Tihanyt, a csend szigetét, igen büszkén és örömmel mutathatjuk meg külföldi vendégeinknek, mint a szocializmust építő magyar nép egyik legszebb értékét és büszkeségét. A régi kis halászfalu, az ezer éven át eldugott község eltűnik, helyét a magyar munkások kedvelt kiránduló helye foglalja el. Záhonyi Ferenc a alao A magyarázat elmarad... , Mencshely község története. Huszonhárom sűrűn gépelt oldal, a Hazafias Népfront Veszprém járási Bizottsága helytörténeti pályázatának első díjas dolgozata. Pergetni kezdem az oldalakat, beleolvasok az elejébe, azután nem tudom abbahagyni. Nyomdafesték után kiáltó, lebilincselően érdekes olvasmány annak, aki szereti a népet és a történelmet. Először csak alapoz. Hogyan kezdődött a történelem, itt, a népek országútja mellett, milyen áruló jeleket hagyott maga után a kőbaltás ősember, a kétezer esztendeje itt élt fazekasmester, majd a hódító római. Azután legendák. A név először „Ménesei” volt, annak emlékére, hogy a Koppány elöl menekülő Gizella királyné itt talált menhelyet. A későbbi oldalak pedig hihetetlen szorgalmat kívánó, oknyomozó, avatott búvárkodás eredményei. Előkígyóznak a végtelen birtokperek és közben magyarázatát leli egy-egy, a faluban máig is használt szólás. A nemes község dokumentumai, mikor, ki adományozta a rangot, ki erősítette meg, milyen szavakkal. Jön a napóleoni háborúk vészterhes kora. Kit vitt el a faluból a nemesi insurrectio, hogyan fegyverezték fel ezeket a török korabeli pisztolyokkal. Milyenek voltak az erkölcsök, miként kellett 10 garas büntetést fizetni azért a káromkodásért, hogy „veszekedett teremtette”. Hol fejezték le a boszorkányokat és miként hagyott múlhatatlan nyomot a falubeliek lelkében a negyvennyolcas szabadságharc. Ha egy pedagógus, vagy egyetemista diák pályázata lenne, az ember bólintana: ez jó mulatság, férfimunka volt. De a pályázó és aláíró egyszerű ember. Páhy Gyula asztalos, jelenleg nyugalmazott éjjeliőr. Mi a magyarázata annak, hogy egy egyszerű ember ilyen érték összehordására képes? — Mondja Páhy bácsi, mi e magyarázata annak, hogy maga effélékkel foglalkozik? A földrekívánkozó, hajdan büszke torna-e Mb .is nádtetős kis mencshelyi kúria pitvarában alacsony termetű, szerény öregember fogad. Beljebb termetes felesége sürgölődik. Páhy Gyula a házba invitál. Valóságos kincseskamra a belső szoba, öreg ládafiókban (rokonoktól szedte össze, mint használhatatlan vackokat) gonddal óvott intarziás szekrényekben könyvek, iratok, oklevelek. Titkos fiókokban kő- és cserépdarabok, badegdobozkákban érmék. Ötvenöt esztendő gyűjtésének eredményei. A gazda minden szántás után bejárja a Bagonya, a Férgeskút, a Csemfa és a Berkikút környékét. Ahol csillan valami a szántáson, odaballag és gyűjteményébe sorolja az újabb római pénzt, kőkori nyílhegyet, vagy kétezer esztendős cserépdarabot. Otthon féltő gonddal megtisztogatja és értelmezi. Seregnyi rajzot mutat. Szakszerűen rekonstruált vázlatai ezek a leleteknek. Egy kerek kis ezüstpénzt veszek kezembe. — Ezt megkérdezte valakitől Gyula bácsi, hogy micsoda? — Minek azt megkérdezni? Látja, Augustus császár lányának érméje. Nagy selma volt ez a lány, hiába íratta magát vesztestűznek a pénzen, tulajdon apja csaknem börtönbe záratta feslettségéért! Azután az okmányok. Új községházát építettek itt a háború alatt, a régiből meg kiszórták az iratokat. Páhy Gyula átballagott a szemétdombra és szekrényeibe hordta a kincset. A község sok száz esztendős múltját, Kutyabőrre írt okmányig mutat: „Donatio et Statutio”. A falu kisnemeseinek 1728-ból kelt kiváltságlevele, amelyrégi jogaikat erősíti meg. Azután az insurrectio protokolluma, Napóleon idejéből. — Szeretnék majd egy kis múzeumot berendezni a házból... 3 — De mégis mondja, Gyula bácsi, mi a magyarázata mindennek? Tanult ember maga? — Apámnak egy kis fogadó-féléje volt ebben a házban. Itt gyűltek össze beszélgetni, régi múltat emlegetni az öregek. Én meg, mint afféle senkinek nem számító kisgyerek, figyeltem a meséket. Aztán inas lettem Veszprémben, asztalosinas. A múzeum akkor még a megyeházán volt, de a huszár nem engedett be akárkit. Én mindig lestem, amíg , négy-öt afféle összegyűlt vasárnap délelőtt az ajtóban és közöttük szépen besurrantam. — A háború — mármint az első világháború alatt — katonáskodtam, meg segéd voltam Pesten. Utána pedig műhelyet nyitottam itt, ebben a kis házban. Ami tűzkövet, római pénzt, kőbaltát találtam, bevittem Veszprémbe, Laczkó Gézához. Ő magyarázott, könyveket adott. Aztán magam is vettem könyvet. — Igen, ezt értem. Dehát a pályázatában latinból fordított, eredeti okmányokat idéz... Matat a könyvek között, előhúz egy középméretű latin szótárt. — Maga tud latinul? — Nem. Csak van ez a kis szótáram. Használja az ember. Igaz, beletelik kéthárom hónap, míg megfejtek egy oklevelet! Megint kérdem, mi a magyarázat. Csak matat a fiókban, megint kezébe kerül egy bádogdoboz, összefűzött éremcsokor hullik ki belőle. Kisezüst, nagyezüst vitézség! érem, meg más kitüntetések. — Ezeket nem találtam. Az első világháború alatt kaptam. A Piavénél voltam, az olasz fronton. Érmet, azt adtak neki. De tudták azok az emberek, ott, Ferencz Jóska hivatalaiban, meg később, Horthyéknál, hogy szereti ez az ember a hazáját, a szülőföldjét? Tudták! Azért ültették 120 napra a veszprémi várbörtönbe, egyetlen beszédért, amit 1919 május elsején mondott el a falubeli ünnepségen! L± De hol a magyarázat? Nincs magyarázat. Ember van, egy ember, akinek szenvedélye és szórakozása volt, több mint egy fél évszázadon keresztül és szenvedélye ma is, hogy megismerje szülőföldjét. Hogy így mutassa meg szeretetét. Lassankint megszokjuk majd, hogy mindig több lesz az ilyen ember... Földeák Béla 1962. február 1. Új világtörténelem Könyvkiadásunk ez évi első meglepetésével a Kossuth Kiadó szolgál: 10 kötetben megjelenteti az emberiség, s egyben az egész világ történetét. Nem mindennapi vállalkozás ez. Mintegy 30 évvel ezelőtt jelent meg utoljára magyar nyelven hasonló jellegű könyv. De a régi feldolgozások sem terjedelmüket, sem pedig tudományos színvonalukat illetően nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ismeretes, hogy a polgári történetírók művei hemzsegnek az ellentmondásoktól. Az első, valóban színvonalas és szubjektivizmustól mentes, marxista világtörténelem feldolgozás a szovjet történészek munkája. Tízkötetes munkájukból eddig 7 kötet jelent már meg. A Kossuth Kiadó ezt a sorozatot veszi át. Évenként két kötetet tesz közzé kötetenként 20 ezer példányban. Az első kötet nyomdai munkálatait Lengyel Lajos Kossuth-díjas irányításával végzik. Az első kiktét a történelem előtti korokról tájékoztat az időszámításunk előtti VI. századig. E kötet azt tárja fel, miként élt a történelem előtti korok embere. Milyen volt az ókori Kelet, az ókori Európa, India, Kína és a fáraók korának társadalma. A kötetet többszáz olyan fénykép, rajz, vázlat és írásos emlék illusztrálja, amely az újabb kutatások eredménye. A művét színes térképnyomat egészíti ki. A második kötet az ókori Görögországgal kezdődik majd. (Css) Filmünkét Balatonfűzfőn A film, mely bemutatása óta oly sok vitát idézett elő, most a Balaton menti kis faluban, Balatonfűzfőn is hasznos vitatkozás, beszélgetés tárgya volt. Január 30-án a nemrég átépített, újra festett moziban került vetítésre a „Puskák és galambok” című magyar film, melyről ankétot rendeztek. Az ankét előadója Gyimesi András elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa volt. A film vetítése után az az 52 ember aki ott maradt, kellemes, közvetlen hangulatban vitatta meg — különösen a fiatalok — a film vitatható részét, mondanivalóját. Izbéki Károly intézett kérdést az előadóhoz, azzal befejezést nyert-e a film, hogy menekülésre kényszerültek a kommunista bányászok, míg a gyerekek elérték kitűzött céljukat? — Természetesen nem nyert befejezést — hangzott a válasz. — Hisz a film cselekménye megtörtént esemény volt, csupán időrendben tért el a valóságtól, mert 1937-ben dördült el az a tragikus sortűz a Pécs melletti Vasas bányatelepen, amit megírt az író Tatay Sándor. Az igazi befejezést az élet adta, 25 évvel később, a felszabadulást. Ez a film egy kicsit nekünk felnőtteknek emlékeztető, míg fiataljainknak történelmi lecke. Perényi János az iskola igazgatója a film már eddig is legvitatottabb kérdését tette fel, vajon hihető-e az, hogy ilyenkorú iskolás gyerekek ennyire érettek voltak a filmbeli nagyon komoly, felelősségteljes feladat végrehajtására? Szuromi János a fiatal géplakatos szerint hihetetlen. Persze, mert mi mai fiatalok — válaszolt neki mindjárt Lugosi György — sokkal kényelmesebben élünk és minket az élet nem is kényszerít ilyen hőstettekre, a mi számunkra az akkori fiatalok és felnőttek harcolták ki, saját bőrüket vitték a veszélybe, hogy mi készen kapjuk a mai élet lehetőségeit. Tolnai bácsi nem értett eget azzal, hogy az illegalitásban élő kommunisták olyan nyíltan csináltak mindent a gyerekek előtt, amikor mindenünnen veszély fenyegette őket, és a különböző társadalmi osztályokból összeverbuválódott gyerekek barátságából végül gyerekhősöket teremtettek. A fasizmus ellen a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek felnőttek is egy sorba, de a gyerekeket inkább a humanizmus szellemében mutatta be az író. Mert nemcsak a romantikus kalandvágy, de egy szebb, jobb emberibb cél fogta őket közös barátságba, — válaszolt ismét az előadó. Szuromi Józsefné hozzászólásában elmondotta, hogy ő még emlékszik arra az időre mikor csak a gyerekek tudták titkos búvóhelyeken feltűnés nélkül megközelíteni a napokig sztrájkoló apákat a bányában, hogy élelmet vihessenek számukra, vagy akár az összeköttetést is csak általuk tudták tartani a külvilággal. Neki nagyon tetszett a film. Eredményes volt a balatonfűzfői filmünket, örömmel tapasztaltuk, hogy mozilátogató közönségünk — köztük a fiatalok is — nemcsak szeretik a filmet, hanem komoly figyelemmel és igénnyel nézik azt. Nemcsak szórakozni kívánnak, de tanulni és fejlődni is a film által. .. Itt. Helyreigazítás Lapunk 1912. évi január 31-i számának 2. oldalán hirdetést közöltünk, amely szerint előnyös feltételek mellett érdemes kötni értékesité-si szerződést 1962. évi termésű sörárpára. A felvásárlási ár ismertetésébe sajnálatos sajtóhiba került. Az erre vonatkozó rész helyes szövege a következő: „Felvásárlási ár mázsánként a takarmányárpír megállapított szabad felvásárlási ár* -4. 00 forint.*