Napló, 1962. március (Veszprém, 18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
1900. március 1. Mangánérc és a tudományos munka Ezelőtt néhány évvel már értekezleten is elhangzott, hogy az Úrkúti Mangánércbánya napjai meg vannak számlálva, mert kifogy az oxidos készlet. Akkor foglalkoztak először komolyabban a földtani kutatásokkal. Az első saját kutató-fúró garnitúrát 1958-ban munkába állították. Rá két évre a másodikat is. Azóta a felkutatott ércvagyon állandóan növekedett. Ma a szakemberek állítják, hogy Urkútnak még nagy jövője van. Erről a témáról beszélgettünk Fekete Sándor főmérnök elvtárssal. Elöljáróban érdemes megemlékezni arról, hogy Úrkúton a bánya megnyitásától, 1917-től egészen 1954-ig csak a 40—42 százalék mangántartalmú oxidos mosott ércet termelték. A még 14 százalék mangánt tartalmazó úgynevezett mosási meddő egészen eddig az ördögároki iszaptóba került. Meddőként kezelték a bányában a 20—22 százalék mangántartalmú karbonátos ércet is. Ezt 1951—52-ben ismerték fel. A kohászat kényszerhelyzetben volt. A vasgyártásnál magas mangántartalommal dolgoztak. Dr. Tarján Gusztáv akadémikus 1952- ben kezdte meg a hidrociklonok alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a mosási meddőből 0,5 millimétertől 50 mikronig leválasztották a mangánszemcséket, így 22—25 százalék mangántartalmú ércet kaptak, amelyet a kohászok hasznosítani tudtak. A hidrociklonokkal a fémkihozatal mintegy 15—18 százalékkal megnövekedett. Úrkúton 1954 óta dolgoznak ezzel a módszerrel. A karbonátos ércet 1951 óta ismerik. Hasznosítására csak 1956-ban kezdődött meg az első kísérlet. Azóta Úrkút rendszeresen szállít ebből, s a nyersvas gyártásnál használják. Ma még megoldatlan a dúsítása. Már több szaktekintély kifejtette véleményét, szinte egyöntetű, hogy fizikai úton a karbonátos ércet nem lehet dúsítani. Én azonban meg vagyok győződve, hogy lehet és gazdaságosan lehet dúsítani — mondotta Fekete elvtárs. Ezzel a kérdéssel azért kell foglalkozni igen intenzíven, mert ez jelenti Úrkút jövőjét, hisz ebből igen nagy tömeg áll rendelkezésre. Néhány év alatt sokat fejlődött a laboratóriumi munka, ma már gyorselemzésű módszerekkel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy jóval több elemzést tudunk elvégezni, és a gyorsaság, pontosság mellett az elemzési költség egynegyedére csökkent. A másik laboratóriumot tulajdonképpen csak tavaly kezdtük berendezni. Itt az érc előkészítés problémáinak a megoldására folynak kísérletek. Az érc összetételt, az oxidos ércek mosási meddőjének, hidrometalurgiai feldolgozásának elővizsgálatait és egy sor egyéb kérdéssel kapcsolatos vizsgálatot már elvégeztettünk a veszprémi és szegedi egyetemeken, kutatóintézetekben. Ezek a vizsgálatok inkább tudományos szempontból folytak. Nálunk viszont elsőrendű fontosság a gazdaságosság. Egy sor adat már rendelkezésre áll. Mondhatom azt is, hogy kialakulóban van egy új technológiai elképzelés. A laboratóriumi kísérletekhez már elkészültek a készülékek is. Ennek alaptétele a dúsítás vegyi úton történő megvalósítása, ami lehetővé tenné az olcsó, jó minőségű termék előállítását. Az itt keletkező melléktermékeket pedig valószínű a karbonátos érc dúsítására tudnánk felhasználni. A másik kutatási ág a karbonátos érc dúsítása. Elképzelésünk szerint őrléssel, flotálással a karbonátos érc is dúsítható — mondotta Fekete elvtárs. Amikor Úrkútra indultam, az volt a célom, hogy a műszaki fejlesztésben elért eredményekről írok. A tájékoztatástól is azt vártam, hogy majd a bányabeli gépesítésről, a korszerű biztosításról és egyéb ilyen megszokott kérdésekről szól. Nem mintha ilyen nem lenne. A statisztika szerint növekedett a gépek száma, több a korszerűen biztosított vágat, folyamatban van a mosó rekonstrukció, amire 16 millió forintot költenek és 1963-ban készül el. Ezzel lehetővé válik a külfejtésből termelt csárdahegyi érc dúsítása. A külfejtés előkészítése már megkezdődött. Az is érdekes, hogy 100 méterrel a karsztvízszint alá mélyítették a hármas aknát. Onnan még egymillió tonna oxidos ércet akarnak felszínre hozni. Ezek a kérdések a műszaki fejlesztésnek csak egyik részét, a természetesebb oldalát mutatják. A másik, amikor a műszaki elképzelésekkel, a jövővel tudományos alapon foglalkoznak, legalább ilyen fontos. Úrkúton csak néhány évvel ezelőtt kezdtek intenzívebben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Azóta közelebb kerültek egymáshoz a műszakiak. Növekedett az alkotókedv. Igaz, a siker annál nagyobb örömet jelent, minél fáradságosabb munka eredménye. A műszaki klub rendezésében már sok értékes előadás elhangzott, amelyekhez az alapot a helyi sajátos problémák tudományos vizsgálata szolgáltatta. Vannak ma is megbízatások, célfeladatok, amelyeket egy-egy mérnöknek, műszakinak a mindennapi termelést irányító munka mellett kell elvégezni. A kísérletezésekhez persze — bármennyire is szerény keretek között, önzetlen munkával, a helyi lehetőségek figyelembevételével folyik — szükség van anyagi alapra. Ennek hiánya nemegyszer gátolja, lassítja, vagy viszszaveti a munkát. Az erre fordítható keret Urkúton kevésnek bizonyult. A tiszta árbevételnek módot kellene találni arra, hogy növekedjék ez a keret. Az ilyen befektetés busásan megtérül. És nem mindegy az a népgazdaságnak, hogy egy-egy kutatási munka meddig tart. Az urkúti műszakiak törekvése példamutató, tanulhatnának belőle még megyénk jónéhány más üzemében is. (Bodó) Beszédes számok A tapolcai Vörös Mező Termelőszövetkezet tiszta vagyona a múlt gazdasági évben egymillióhatszázhuszonnyolcezer forinttal emelkedett. Az államtól 603134 forint kedvezményt kaptak a műtrágya és növényvédőszerek felhasználása és a saját erőből történt beruházások után. Több, mint félmillió forintot költöttek gépek vásárlására. A nem dolgozó szövetkezeti tagok után 61 815 forint társadalombiztosítási díjat fizettek ki. Az SZTK 75 idős embernek fizet nyugdíjat. Tanulmányutakra, kirándulásokra, könyvekre, folyóiratokra és továbbképzésre 24 498 forintot fordítottak az év során. NAPLÓ Az újítások haszna A termelékenység emeléséért folyó harc döntő eszköze a műszaki fejlesztés. Ebben igen nagy tartalékunk az újítómozgalom, a dolgozók alkotó kezdeményezésének, gazdag élet- és munkatapasztalatainak hasznosítása. Kimeríthetetlen, évről évre jobban gyümölcsöztethető erőforrásunk ez. Ezt mutatja az utóbbi két esztendő újítási mérlege is. 1960- ban megyénkben 5490 dolgozó vetette papírra a jobb, a termelékenyebb, vagy biztonságosabb, könyebb munkát segítő elgondolását. 1961-ben tíz százalékkal többen — 6145-en — kapcsolódtak be megyénk munkásai közül e mozgalomba. Az újért, a jobbért fáradozó dolgozó munkájának eredménye milliókban mérhető. A megvalósított újítások haszna 1961-ben meghaladta a 152 millió forintot. 40 millió forinttal többet „adtak” újítóink, feltalálóink a népgazdaságnak, mint egy évvel korábban. Ez a 152 millió forint az újítók, az újért, a jobbért küzdők fáradhatatlan munkájának gyümölcse. Sok töprengés, a szabadidő, sőt nemegyszer a számítgatással, rajzolgatással töltött hetek, hónapok eredménye. Fáradságukért az anyagiakon túli erkölcsi elismerés és köszönet is illeti újítóink ezreit. A számok azt is igazolják, hogy egyre többen értik meg az újítómozgalom jelentőségét, mind többen tulajdonítanak nagyobb és nagyobb szerepet az újításoknak. Egyre többen vannak, akik nemcsak tudják, hogy elavult, korszerűtlen berendezésekkel nem lehet előbbre jutni, hanem, akik arra vállalkoznak, hogy az adott körülményekhez és lehetőségekhez képest korszerűsítik, tökéletesítik az elavult gépeket, könynyítik a munkaműveleteket, olcsóbbá teszik a termelést. Törekvésük igen örvendetes eredményeket hozott megyénkben, különösen a vegyipari üzemekben: 110 millió forintos eredménnyel zárták 1961-et, azaz a megyében elért megtakarítás 72 százalékát adták. Ebben az iparágban volt a legmagasabb — 98 ezer forint — az egy újításra eső gazdasági érték. Különösen jól dolgoztak a peremartoni újítók. Megszüntették a hibák zömét a Péti Nitrogénműveknél is. Sajnos a Nitrokémia újítási eredményei nem olyanok, mint amilyeneket tőlük megszoktunk. A kimutatott megtakarítás nagy része az előző évi újítások, találmányok alkalmazásából ered. A második helyen a vasipar, harmadik helyen a bányászat szerepel. Bár a gazdasági eredmény nagyon jó, elbizakodottságra mégsincs ok. Az adottságok jobb kihasználásával az újítások száma, gazdasági kihatása magasabb is lehetne. Többet tehetett volna a Herendi Porcelángyár, jobb eredményeket érhettek volna el a helyiipari vállalatok, a közlekedésben dolgozóknak is tágabb tér áll rendelkezésre. Hogyan lehetne még nagyobb az újítások haszna? Úgy, ha mindenütt közüggyé, a szó szoros értelmében mozgalommá tennék az újítómozgalmat. Ha nemcsak várnák a dolgozók javaslatait, hanem biztatnák, bátorítanák és segítenék is munkájukban az újítókat. Nem egy ember kedvét, lelkesedését vette már el az újítások elbírálásánál még mindig tapasztalható huzavona, bürokrácia. Nagyobb megértéssel, emberiségesebb módon kellene foglalkozni a javaslatok felülvizsgálásával, az elfogadott újítások bevezetésével. Sok helyen érvelnek azzal, hogy jelentéktelenek az újítások, hogy nem a legfontosabb feladatok megoldását segítik. Nagyrészt igazuk isvan. De vajon ki a hibát ebben? Nem elsősorban az újítók! Őket többé-kevésbé az foglalkoztatja, amire felhívják figyelmüket, amiről többször hallják, hogy nem jó, hogy tökéletesíteni kellene. A mozgalom helyes irányítása, tervszerűsége hiányzik a Téglagyári Egyesülésnél, jó néhány élelmiszeripari üzemnél. Ezt kell mondani az Ajkai Üveggyár újítómozgalmáról is, amely a tavaly megtartott ellenőrző vizsgálat óta sem javult semmit. 50 újításból csupán nyolcat fogadtak el bevezetésre. Az újítók, feltalálók alkotó kezdeményezésének helyes irányítása az üzemek műszaki, gazdasági és társadalmi szerveinek kötelessége. Főleg sokat tehetnek a mozgalom irányításáért, élesztéséért a szakszervezeti bizottságok. Kár, hogy a legtöbb üzemben nem igen támaszkodnak reájuk. A mozgalom fellendítésében sokat segíthetne a nagyobb nyilvánosság is. Jó lenne, ha a versenyhíradókon ott lennének az újítómozgalom hírei, a legjobb újítók fényképei. S—hasznos lenne, ha mindenütt a közérthetően megszövegezett — a legfontosabb problémákat tartalmazó — újítási feladatterv állna rendelkezésre. Megérné a fáradságot, ha időközönként az üzem vezetői tanácskoznának az újítókkal, feltalálókkal, és egyegy nehézség leküzdéséhez segítségüket kérnék. Még jobban kell éreztetni az újítókkal és feltalálókkal, — és tudatosítani mindenütt —, hogy újításaikkal nemcsak maguknak, hanem az egész közösségnek jó szolgálatot tesznek. Mike Tibom# Az erdészet elsőrendű feladata: a favagyon növelése A Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság tervcsoport-vezetőjének nyilatkozata Csórtól, Inotától Veszprémen át Márkáig, Herendig — végig a 8-as főútvonal mentén, de hasonlóképp másfelé — a sok-sok letarolt, terméketlen terület láttán önként vetődik fel a kérdés: végtére is mi maradt ránk a híres-nevezetes Bakony erdőrengetegeiből? Még szerencse, hogy a valóság, a Bakony nem eddig tart, hogy jóval túlnyúlik a látott kopárosokon. Hogy van itt még erdő jócskán, akár úgy is mondhatnánk — ma is Bakony meg a Bakony. Csak az említett útvonal mentén kétoldalt közel 20 ezer hektár erdő terül el. A továbbiakban nézzük hát az illetékest, a Veszprémben székelő — teljes nevén: Balatonfelvidéki ÁllamiErdőgazdaságot. Főnyi Albert elvtárs, a gazdaság tervcsoport vezetője fogad bennünket, tőle kapunk választ kérdéseinkre. — Gazdaságunk mintegy 50 ezer hektár erdőterületet foglal magába, mely közel egyharmadát képezi a megye erdeinek. De mondhatom, sehol ilyen elhanyagolt, leromlott állomány örökségül nem maradt. De mit tehetünk? Ezzel kellett beérnünk. Nekifogtunk hát, változtassunk a helyzeten. Az ország állandó faszűkében szenved. A népgazdaság évi faszükséglete 6 millió köbméter körül van, ezzel szemben a hazai erdők évi hozama alig 3 millió köbméter. A hiányt drága pénzen, import útján fedezzük, így érthető, hogy kormányzatunk minden lehetségest elkövet a hazai favagyon növelése érdekében. Hallhatnánk-e valamit a kopárosok és egyáltalán a Bakony erdeinek leendő sorsáról? A közvélemény ugyanis a szőlőtermesztéshez hasonlóan az erdészetben is valami rekonstrukciós méreteket öltő telepítéseket vár. Mi a helyzet? — Kezdjük talán azzal, hogy mi nem csak ittunk, hanem telepítünk is. A gazdaság fennállása óta korszerű erdőművelést folytat, ami eleve kizárja a rablógazdálkodást. Kezdjük talán ott, hogy tervfeladataink között ott szerepel ugyan a fakitermelés is, de annak ellenére, hogy évente 70—74 ezer köbméter fát kell kitermelnünk és mi e feladatot száz százalékban teljesítjük, mégis a fakitermelés szinte csak másodlagos tevékenységnek számít, hiszen elsőrendű feladatunk az erdőnevelés, a végzett munkálatok zöme az ország favagyonának növelését szolgálja. Kívülállók számára az erdőművelés leglátványosabb formája az új telepítés, hisz láthatóan ez növeli az erdők területét, bár a felületes szemlélő számára ez sem mindig érthető, hiszen az évente előírt 320—350 hektár új telepítésből csak 160—180 hektár az úgynevezett új kivitelű telepítés, míg a fennmaradó 140—160 hektárnyi telepítés már a meglévő erdő intenzív termését szolgáló pótlás. Látványos eredménnyel jár még az olykor csupán tájszépítés, vagy máskor a klíma megváltoztatását célzó úgynevezett fásítás, amit az összefüggő erdőtáblák kialakítására alkalmatlan helyeken alkalmazunk leginkább. Ilyen fásítást évente általában 160—170 hektárnyi területen végzünk — a megyei tanács megbízásából. Erre ugyanis ő biztosítja a költségkeretet, míg az előző telepítések költségét az országos beruházási keret fedezi. Szóval gazdaságunk évente mintegy 500—550 hektár területet vesz művelés alá, de ezzel még korántsem mondtunk el mindent a favagyon évről évre történő növeléséről, a korszerű erdőművelésről. Ugyanis a munkák zömét a felújításokat a gazdaság saját erejéből végzi. A saját erőből történő felújításoknak ugyanis óriási jelentősége van, különösen itt, ahol már említettük — igen leromlott, elhanyagolt erdők maradtak ránk. Ezekben az erdőkben a felújítás sok esetben megelőz mindenféle fahasználatot. A korszerű művelési elvek ugyanis előírják, hogy az első koronaszintet, a fák első nemzedékét nyomon kövesse a második, mire az kitermelésre kerül ez nyomban vegye át valamennyi funkcióját: a fatermést, az árnyékolást, a talajvédelmet. Ezt úgy érjük el, hogy az első koronaszint alatt alávetéssel, vagy ültetéssel új generációt létesítünk. Óriási munkával jár ez. Gazdaságunk évente 10—12 milliót fordít e célra és ezzel mintegy 700—750 korszerűen kezelt új erdő létesül a régi elhanyagolt helyén. Ezzel ugyan az erdőterület nem növekszik, de annál inkább nő a favagyon. Befejezésképpen mondjuk még el — amit szintén Fényi elvtárstól tudtunk meg — hogy a Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság nagyszerű gépi felszerelés mellett még nagyszerűbb személyi állománnyal rendelkezik; az ismert zöld — erdészruhát viselők egész régiója dolgozik itt, köztük 34 műszaki, csupán a mérnöki végzettséggel bírók száma fölötte van a harmincnak. Az egész országban nincs még egy erdőgazdaság, ahol ennyi mérnök serénykedne. Szükség is van munkájukra. De meg is teszik, amit tenniük kell. A nagy körültekintéssel, szakértelemmel kidolgozott távlati terv évről évre történő megvalósulása során a nagy hírű erdők végtére is elnyerik a hajdanihoz hasonlatos új arcukat. Ebben bízhatunk. Hogy az a sokak által várt és kívánt rekonstrukció — bár kimondatlan, de mégis megvalósul. D. 1. 9