Napló, 1962. április (Veszprém, 18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
2 Pályázati felhívás a MSZMP Veszprém megyei Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére A Veszprém megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének 1962/63-as tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon FILOZÓFIÁT, a második évfolyamon POLITIKAI GAZDASÁGTANT, a harmadik évfolyamon A NEMZETKÖZI ÉS A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉT tanulják. A tantárgyakból minden fél évben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer meghatározott napon kötött foglalkozás van, (előadás, osztály foglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj 1 évre 150 forint, mely fél évenként fizethető. Az egyetemi hallgatóknak a forradalmi munkás-paraszt kormány 19/1960. (IV. 13.) számú rendelete alapján tanévenként 24 munkanap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt jelentkezhetnek. Nem kérheti felvételét, aki más egyetemen, iskolán, stb. tanul. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a pártszervezet és a munkahely javaslatával együtt az illetékes pártbizottságra kell küldeni 1962. április 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot. 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását. 3. I. vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei Bizottsága. Megjelent Nemes Dezső munkája: Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921 A Magyar Történelmi Társulat kiadványaként, az Akadémia Kiadó gondozásában most került ki a sajtó alól Nemes Dezsőnek, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921 című monográfiája. A mű a legújabbkori magyar történet egyik döntő szakaszának, a Tanácsköztársaságnak megdőltét ivető közel két esztendőnek a történetét tárgyalja. A munka az ellenforradalom rémuralmának és hatalomrajutásának mindeddig legrészletesebb, legbehatóbb feldolgozása. Nemes Dezső munkáját a gazdag adatanyagon kívül elsősorban az ellenforradalmi rendszer fasiszta jellegére, osztályerőinek mozgására vonatkozó elméleti fejtegetései teszik különösen értékessé. A valóban hézagpótló kötet joggal számíthat a legszélesebb körű érdeklődésre. Az Ady-arcú színész Véletlenült egy újsághír] gépelése közben írtam le egymás mellé e két nevet: „... előadás a szabadegyetemen Ady felé címmel ... Közreműködik Tóth Miklós, a Petőfi Színház tagja.. Leírtam és magam is meglepődtem. Megvan! Régóta töprengtem ugyanis, vagy inkább csak tudat alatt nyugtalanított a kérdés (gyakran van így az ember jelentőség nélküli apróságokkal), hogy kire hasonlít, kire emlékeztet Tóth Miklós. Hát most megtaláltam. Ady Endrére. Tóth Miklósnak Ady-arca van. Csak megerősödik érzésem, amikor rábukkanok a Bakonypresszóban. Fekete ruhában, könyöklőn, állat tenyerébe ejtve ül az asztalnál Cigányosan barna arc; sötét, bús, afféle „ugye milyen nagy” szempár; fáradtan ivett dús szemöldök; homlokába hulló hajtincs. Tiszta Ady. De kinevet, amikor — asztalához ülve — elmondom egyáltalán nem közérdekű, csak magánjellegű felfedezésemet: — Nem te vagy az első! Amikor felvettek a főiskolára, felfedezte ezt már a felvételi vizsgabizottság is... Kissé csalódottan konstatálom, hogy az Ady-arcú színész nem konyakot, még csak nem is feketét iszik, hanem üdítő gyümölcslevet. Cigarettával hiába kínálom. Mindez nemigen vág bele elképzelt, s jóelőre pompásan felépített riportomba... Az viszont már igen, hogy — mint anyja révén Ady — ő is református papi családból származik. Apa és fiú — a költő szavaival: — „egy igen és egy nem”. Apja szolid pályára szánta: rajztanárnak. Még a főiskolai évek alatt sem békült ki a „bohémélet" gondolatával. Igaz, néha a fiú is nosztalgiát érez a rajzolás után; ezt úgy vezeti le, hogy karikatúrát készít társairól. Egyéniségében is van valami Adys. Azt hiszem, ezt ő maga is tudja és akarja is. Kicsit különc és individualista. Szerepekről és kritikákról beszélgetünk, tudniillik, amelyeket ő kapott. Mind a kettővel elégedetlen. Az utóbbiak miatt talán jogosan: Zichy-alakítását a Kőszívűben egy mondattal intéztük el; beugrását Görbe János helyett Haynauba, meg sem említettük, a Tizenegyedik tanítóját szintén— Szóval volna miért kiásni a színészek s újságírók között tán sohasem tompuló élű csatabárdot. De eddig kapott szerepeit is keveselli Pedig nincs igaza. Nincs igaza, meg kell ezt neki mondanom két szimpla és két almuska között — a barátság jogán. Nincs miért türelmetlenkednie: most is főszerepet játszik a Mirandolinában — mi ez, ha nem tehetségének elismerése? — Nagy, intrikai szerepeket szeretnék, mint a III. Richárd... — sóhajtja, s hangja rezdülésében érzem az Ady-sorokat: „...hogy látva lássanak...” Talán csak a rivalda meg a reflektor teszt hogy minden színész sőt minden művész többet foglalkozik önmagával, egyéniségével, tehetségével, mint más ember. Rivalda és kötelességteljesítés, egyéniség és szolgálat, individualizmus és közösségi érzés — ezek azok az antipólusok, amelyek között viharzik nálunk és mindenütt a fiatal művészek emberi és művészi érlelődése. Mert fázni, hideg öltözőben öltözni, s mégis ihlettel állni színpadra; a próbák mellett havonta a munkanapok számánál sokkal több előadást végigjátszani anélkül, hogy feladnák a benső művészi tartást anélkül, hogy „favágókká” válnának; élni, ha kell a kisemberek életét, percnyi pontossággal érkezni az induló autóbuszhoz, influenzásan helyettesíteni a még betegebb társat — nos, mindez a Ma sugallatait, ha szabad így mondani: ihletét plántálja beléjük, taps, rivalda és színikritika nélkül. Minden más társadalmi rétegnél izgalmasabb megfigyelés volna nyomon követni az új, kollektivista, szocialista életforma, az igazán modern életritmus térhódításának s az individualizmus anakronizmussá válásának útját a művészkörökben. Vagy hiú ábránd ez? A színész, a művész örökké „külön alkat” marad?... Erre gondolok, míg Tóth Miklós éppen a Jásznófejű nagy úr”-t szavalja, csendesen az asztal fölé hajolva, hogy a szomszédok se hallják De aztán váratlanul a Mesterházi-darab tanítójáról kezd beszélni: — Szerettem a tanítót játszani. Szerettem, mert utáltam ezt az életből vett, negatív típust. Elképzeltem, amint ez az alak másnap, átlompolt éjszaka után részegen megy be tanítani, nem törődik vele, mit tudnak a gyerekei, s csak olyan silány örömök tartják életben, hogy pertut ivott a nagy íróval. Utálom ezt a figurát, utáltam, amikor játszottam, utáltam azok nevében, akik nem ilyenek, a többség nevében, a kisemberek, a reflektor nélkül kötelességteljesítők nevében. Amikor az ősszel, Kislőd és Városlőd között elakadtunk a hóviharban s a faluban kerestünk menedéket, én felkerestem a falu tanítóját. Megismerkedtünk. Az ő nevében is utáltam a Tizenegyedik tanítóját. S, mert utáltam: azért játszottam szívesen... E heves vallomástól felcsillan a szemem. Azt hiszem, megtaláltam az igazi Tóth Miklóst. Most már csak azért kérdem, mert minden színész-riportban meg szokás kérdezni: — Mi a terved, a vágyad, az álmod? — Szeretnek egyszer Veszprémben vagy valahol a megyében teljes Ady-estet adni. Csupa-csupa Ady-verset szavalnék ... Ami pedig a továbbiakat illeti: ha netán egyszer, valamikor filmet készítenének Ady Endréről, nagyon-nagyon szeretném eljátszani a címszerepet... Szerencsét és sikert kívánok ehhez a még meg sem írt szerephez. És azt, hogy addig tökéletesen, a fénykép hasonlóságánál jobban sikerüljön önmagában megtalálnia, kiérlelnie, kibontania — az igazi Ady-t. Koncz István WAPs© IMS. április . „Ifjúság a szocia l középiskolai túraverseny A Veszprémi Közgazdasági Technikum KISZ szervezete régebbi tervét valósította meg, amikor az iskola összes, „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban résztvevő KISZ csoportja, valamint a megye más középiskoláinak 1—1 KISZ csoportja együttes szereplésével hétpróbás túraversenyt szervezett Veszprém környékére, Tekeres-völgybe. A verseny céljául a KISZ csoportok önállóságának fejlesztését, az eddigi munka eredményeinek a felmérését tűzték ki, mintegy „értékmérőül” a májusban sorra kerülő végleges próbák előtt A túraverseny követelményei és változatossága meg is adták erre a lehetőséget. A hét próba különkülön is és együttesen is ugyancsak igénybe vette a részvevők tudásának, leleményességének a maximumát. A versenyző 23 csoportot, útvonalvázlattal ellátva, 5 perces időközönként az iskola épületéből indították 7 kilométeres, akadályokkal teletűzdelt útjára. Az első akadály, a kötelező felszerelés meglétének az ellenőrzése után a Betekints csárda udvarán elhelyezett szellemi Totó tette próbára a csoportok együttes tudását Majd a sport ügyességi számok után alapos ideológiai „faggatás” következett az „Ifjúság a szocializmusért” próbakönyv anyagából. Egy hordoson keresztül vezető rejtett állomás és ötletes öntudat-próba után érkeztek meg a csoportok a célállomáshoz, a nap „fénypontja”, a főzés színhelyéhez Tekeres-völgybe. Itt érkezési sorrendben kezdve, izgalmas gulyás-főzési verseny kezdődött a részvevő csoportok között, eleget téve ezzel a hetedik próba követelményeinek is. A cudar, hóvihara idő kezdetben sok diáknak a kedvét szegte, azonban a párolgó gulyásillat és az indítólapokon összegyűjtött pontok egyeztetése mások eredményeivel, hamarosan felkeltették az érdeklődést és feledtetni tudták a nehézségeket. A túraverseny megszervezése helyes elgondolás volt, lebonyolításában sem volt semmi semmi akadály, sajnálatos viszont, hogy az időjárás nem kedvezett. Annál nagyobb a túraverseny erkölcsi és gyakorlati haszna. A szerteágazó követelmények teljesítése során a diákok rengeteg tanulságot és tapasztalatot szereztek. Rögtönzött ünnepség keretében Nagy József elvtárs, az MSZBT megyei titkára adta át az MSZBT megyei elnökség gyönyörű vándorserlegét a legjobb teljesítményt nyújtó KISZ csoportnak, melynek kiérdemelt, boldog őrzője a közgazdasági technikum I/b. osztályának Baják Lívia ve................. tette csoportja lett Átlagon felüli teljesítményt nyújtott még a technikum II/b. oszályának Balázsi Emma vezette KISZ közössége (2. hely), más iskolák részéről pedig 3, illetve 4. hellyel a Veszprémi Vegyipari Technikum és a várpalotai tizenkétosztályos iskola KISZ csoportja is. A KISZ megyei bizottság kétezer forint értékű ajándéktárgyait Balogh István elvtárs, a KISZ megyei bizottság egyetemi és középiskolai felelőse nyújtotta át a szórakoztató és eredményes vetélkedés legjobbjainak. Minél gyakoribb ilyen jellegű versennyel nagy mértékben elősegíthetjük az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményének teljesítését! A „Jobb mint otthon” a sümegi műkedvelők előadásában Mielőtt ismertetnénk Szokolvszki szovjet író pompás zenés szatírájának sümegi előadását, tartozunk egy őszinte vallomással. Nagyon hiányoltuk a művelődési ház színjátszó csoportjának szereplését. Sümeg mindig lelkes támogatója volt a műkedvelőknek. Egyszer aztán elhallgattak. Végre március 25-én előadást tartott a színjátszó csoport. Telt ház fogadta őket régi lelkesedéssel. A legelső taps annak a meglepetésnek szólt, hogy új szereplők, új lendülettel, komoly játéktechnikával, nem egy közülük valóban művészi értékkel emelkedett ki. Egyetlen tag, Holló Miklós kivételével mindegyik szereplő új volt Az esemény egy tengerparti üdülőben játszódik. Csupa bonyodalmak, bosszantások, igazgatói részrehajlások bizonyítják, hogy „nem jobb, mint otthon”. Ezt a szatirikus igazságot Holló Miklós igazgató és Derkán János titkár szerepükkel vázolják a közönség elé. Holló Miklós, akit játéktechnikájáról Sümeg látogató közönsége már jól ismert, pompásan adta „ahogy a szél fúj, az arra való hajlás” elvét, intézkedését, és az ebből adódó bonyodalmakat. Titkára, Derkán János bár kissé túlzottan, de hűségesen, rátermettséggel szolgálta ki igazgatójának akaratát Sőt túl is tess rajta. Nagyszerű alakítással, hangtechnikával, a nagyvilági hölgy mozgásával, változatos és mindig alkalomszerű stílusú öltözékével szerepelt Miskó Irma, mint beutalt. Színesen formálta az „üdülők pillangóját”. Miskó Irmát is Sümeg közönsége úgy könyvelte el, mint akit mindig elvár a színpadon. Beszélnünk kell az üdülő orvosnőjéről, Pálinkás Jutka alakításában, akit felháborít az üdülő borzasztó állapota. Belül forrong, lázong. Nem mutatja, de tesz, szövi az adódó bonyodalmakat. Ezt a kettős lelkiállapotot, szerepet nagyszerűen juttatta kifejezésre. Tovább sorolhatnám a szereplőket. Cseh Marianna a simulékony, áldozatra kész színésznő, Mózner Géza mérnök, Virág Anna nővérke, Zakariás László Rip- Icov, Bátor Edit Ripcovné, Horváth Ida, Dalmi János beutaltak, Joó István revizor szerepében szerepelt ügyesen. Az operett zenéjét a művelődési ház zenekara adta Horváth László karnagy vezetésével. A darabot Harsányi Sándor rendezte. A teljesen új szereplőkkel, feladata nehéz volt. Választása, tematika megoldása, szervezése, betanítása sikert biztosított. Valóban kedves és felejthetetlen élményt nyújtott a látott operett. A sümegi látogató közönség véleménye: — Várjuk őket minél hamarabb, újabb darabban. Kovács J. Andris Felhívás az amatőrülmesekhez! A Magyar Televízió Híradója vidéki tudósító munkatársakat keres. Felkérjük azokat a 16 mm-es filmfelvevőgéppel rendelkező filmamatőröket, akik hajlandók a TV híradója számára riportot készíteni, küldjenek az alábbi címre az eddigi munkájukból egy előhívott, legalább 10 méteres próbatekercset. A küldeményhez mellékeljék pontos címüket és életrajzukat. Csak 16 mm-es felvevőgéppel rendelkező munkatársak jelentkezését fogadhatjuk el — 8 mm-es filmfelvevőgép számunkra érdektelen. Cím: Magyar Televízió Híradója Budapest, V., Szabadság tér 17. (3222)