Napló, 1962. július (Veszprém, 18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
YHásf proletárral, egyesüljetek l ' xer '. NAPLÓ IZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI ISZBÍTSISZESI MEGYEI IlllCS UP 11 XVI. évfolyam — 153. szám. ARA 70 FILLÉR Vasárnap, 1962. július 1. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy béke legyen a földön Az országos békekonferencia megválasztotta a magyar nép küldötteit a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusra Szombaton országos békekonferenciát tartottak a parlamentben. A tanácskozáson megjelent Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országos Képfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizotságának tagja, államminiszter és a politikai, kulturális, tudományos, gazdasági élet számos vezető személyisége. Ott voltak az országos békekonferenciára hazánkba érkezett külföldi vendégek is. A békekonferencián az ország lakosságának mintegy ezer küldötte vett részt Dr. Ortutay Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának üdvözlő szavai után Szakasits Árpád, a Béke Világtanács Irodájának tagja",az Országos Béketanács elnöke terjesztette elő referátumát „A magyar békemozgalom a leszerelési és béke-világkongresszus sikeréért” címmel. Szakasits Árpád beszámolóját számos hozzászólás követte. Beszédet mondott a konferencián Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. A párt Központi Bizottsága, a kormány és a Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a részvevőket, majd a békeharcban a magyar nép előtt álló feladatokról szólott. "— A magyar nép a béke harcosa, minden tőlünk telhetőt megtettünk és ezután is megteszünk, hogy béke legyen a földön. A nép békeakarata és a kormány békepolitikája harmonikus egységbe forrt össze. Részletesen beszélt arról, hogy a békéhez van út — az általános és teljes leszerelésen keresztül vezet. Befejezésül örömmel állapította meg hogy a magyar békemozgalom jelentősen megélénkült az utóbbi hetekben, majd a moszkvai kongresszusi küldöttekhez szólt. Tevékenységükkel segítsék elő, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósítása, a német békeszerződés megkötése, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolása újabb és újabb tömegek harca követelésévé váljék. A vita befejeztével Terényi Lászlónak, az Országos Béketanács Elnöksége Tagjának javaslatára az országos békekonferencia részvevő: megválasztották a magyar nép képviseletében a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszusra utazó delegációt. A küldötség vezetője Szakasits Árpád, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, az Országos Béketanács elnöke. Tagjai: Balla István tsz-elnök, Benkő Gyula színművész, Beresztóczy Miklós, az Országgyűlés alelnöke, Bognár József egyetemi tanár, a kulturális kapcsolatok intézetének elnöke, Bóka László tanszékvezető egyetemi tanár, Boldizsár Iván író, Brezanoczi Pál egri apostoli kormányzó, Bulla Elma Kossuth-díjas színművésznő, Dezséry László az Országos Béketanács főtitkára, dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, a katolikus püspöki kar elnöke, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront titkára, Hajdú Gyula egyetemi tanár, Kisfalusi Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész, Makoldi Mihályné Kossuth-díjas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke, Mesterházi Lajos Kossuthdíjas író, Mihályfi Ernő főszerkesztő, Nádasdy Kálmán, az Operaház főigazgatója, Pál Lénárd Kossuth-díjas fizikus, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, Petrovics Emil zeneszerző, dr. Radnóti Magda akadémiai levelező tag egyetemi tanár, Sebestyén Nándorné, a Hazafias Népfront osztályvezetője, dr. Sik Endre nyugalmazott külügyminiszter, Szabó Árpádné pedagógus, Szamosközi István református püspök, Szilágyi Sándor, a vegyipari ----------------dolgozók szakszervezetének főtitkára, Tamási Áron Kossuth-díjas író, Tóth József az Országos Béketanács tagja, Vészi László, a Csepeli Motorkerékpárgyár szocialista világvezetője, dr. Zsebők Zoltán Kossuth-díjas egyetemi tanár. Az országos békekonferencia dr. Ortutay Gyula zárszavával ért véget. Eredményes küzdelem egy fiatal szülőanya életéért A pápai kórházban június 27-én a délelőtti órákban Simon Jenőné mezőlaki, 19 éves anyánál rendellenesen kezdődött a szülés. Erős vérzés közepette műtéti beavatkozással kellett sürgősen befejezni a szülést, és a magzat már halott volt. A vérzés nem szűnt, az anya élete veszélyben forgott. A kórház, illetve a véradó állomás „A” csoportú konzervált vérkészlete már fogyóban volt. Dr. Tápai István szülész főorvos és dr. Vizer Miklós szülész orvos szeme előtt csak egy cél lebegett: mindenáron megmenteni az anya életét. „A." csoportú véradókra volt szükség. Míg őket beszállították, dr. Schweighoffer Ernő sebész orvos és Krausz Józsefné kórházi dolgozó vérével táplálták az anyát. Végül a Pápai Térétilgyárból több véradó érkezett. Nagy volt az aggodalom, nagyobb a vérveszteség, mint amennyi vért fel tud venni az anya szervezete. SOS jelzést kapott az Országos Vérellátó Központ és alig egy órán belül földet ért Pápán az Országos Mentőszolgálat repülőgépe. Életmentő gyógyszert, az emberi vérből készült FIBRINOGENT hozott. A fontos gyógyszer nagyon drága, grammja körülbelül 15 ezer forintba kerül, öt gramm felhasználása után felcsillant az orvosok és a körülöttük levők szeme. Az anya túljutott a közvetlen életveszélyen, véget ért a délelőtt 11 órától délután 17 óráig tartó elkeseredett küzdelem. Az orvosok, a véradók és államunk segítőkészsége vált eredményessé, az összefogás és az emberi vér, valamint az emberi vérből készült gyógyszer segítségével megmentették a fiatal anya életét. Bencsik Imre Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 23—29-én kibővített ülést tartott. Az ülésen tanácskozási joggal mintegy nyolcvan elvtárs vett részt: a megyei és a budapesti kerületi pártbizottságok első titkárai, a tömegszervezetek vezetői, az iparminisztériumok, a főhatóságok vezetői, akadémikusok, tudományos kutatók, a nagy gépgyárak igazgatói, gépipari szakemberek, az országos napilapok főszerkesztői és más meghívottak, közöttük pártonkívüliek. A Központi Bizottság ülésének napirendjén négy kérdés szerepelt. __ 1. Az ülésen Apró Antal elvtárs beszámolt a KGST-ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak és ez országok miniszterelnökeinek moszkvai tanácskozásáról, és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XVI. ülésszakáról. A Központi Bizottság határozatban szögezte le egyetértését a magyar küldöttségnek az értekezleten, illetve az ülésszakon kifejtett tevékenységével és a tanácskozáson hozott határozatokkal 2. A kibővített ülés résztvevői Csergő János elvtárs kohó és gépipari miniszter bevezető előadása után megvitatták „A gépipar helyzetéről és további feladatairól” szóló jelentést és határozati javaslatot. A napirenden szereplő két kérdés vitájában 34 elvtárs szólalt fel, és tett kiegészítő javaslatokat. A vitát követően a Központi Bizottság a beterjesztett javaslatot az elhangzott kiegészítésekkel egyhangúlag elfogadta. 3. Kádár János elvtárs javaslatára a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a párt soron következő kongresszusa ,1962 november 20-án nyílik meg. 4. Gáspár Sándor elvtárs, a Központi Bizottság titkára javaslatot terjesztett elő a Központi Bizottság 1962. második félévi munkatervére. A Központi Bizottság a javaslatot határozattá emelte. Vándorzászlót és jutalmat kapnak a legeredményesebb szövetkezetek a veszprémi járásban A veszprémi járási párt-végrehajtó bizottság a napokban megtárgyalta a mezőgazdasági munkaverseny eddigi tapasztalatait és az ezzel kapcsolatos feladatokat. A párt-végrehajtó bizottság javaslata alapján a járási tanács vándorzászlókat alapított a legeredményesebben gazdálkodó termelőszövetkezetek jutalmazására. Ebből az alkalomból megkértük Pandur Sándor elvtársat, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökét, hogy a termelőszövetkezeti munkaverseny új hajtásáról tájékoztassa lapunk olvasóit. —A járás szövetkezeteinek differenciáltságát figyelembe véve — kezdte nyilatkozatát Pandur elvtárs — két vándorzászlót alapítottunk. Az egyiket a szőlő-gyümölcstermelő, a másikat a szántóföldi növénytermesztő-állattenyésztő termelőszövetkezetek jutalmazására szánjuk. A vándorzászlót évenként háromszor ítéljük oda az arra legérdemesebbeknek: a tavaszi vetési és növényápolási munkák végén, majd a nyári gabonabetakarítás befejezése után, végül pedig a gazdasági év végén, az őszi betakarítás, vetés és mélyszántás elvégzése után. — Milyen szempontok szerint értékelik a versenyt? — Mivel a járás szövetkezeteinek termesztési és gazdálkodási adottságai nagyon különbözőek, nem lenne igazságos, ha csak a termés vagy a forintjövedelem nagysága alapján értékelnénk a versenyt. Sokkal helyesebb ennél, hogy az egyes szövetkezeteknek a saját tervük teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért végzett munkáját és annak eredményeit vesszük alapul. Egy gyenge, rossz talajon működő szövetkezetben két mázsával növelni a kalászosok hozamát nagyobb eredmény, mint kitűnő körülmények között akár ennek a kétszeresével is. A versenyértékelő bizottság, amelynek munkájában részt vesz a járási tanács mezőgazdasági osztálya is, mindezek figyelembevételével ítéli majd oda esetenként a vándorzászlókat. — Milyen jutalmat kapnak a legeredményesebb szövetkezetek? — A vándorzászlókon kívül nemcsak az első helyet elért, hanem a második és a harmadik helyen végzett szövetkezeteket is értékes tárgyjutalmakkal fogja elismerni a járási tanács. A zászlókat és a jutalomtárgyakat hamarosan közszemlére bocsátjuk az egyik veszprémi bolt kirakatában. —Hogyan hat a vándorzászlóért indított verseny a szövetkezeteken belüli versenyre? — Mivel az a cél, hogy a szövetkezetek tervüket minden vonatkozásban teljesítsék és túlszárnyalják, az a szövetkezet cselekszik helyesen, amelyik a vándorzászló megnyeréséért a szövetkezeten belül is megszervezi a munkaversenyt az egyes gazdálkodási ágak, illetve brigádok között. A járás több szövetkezetében máris kibontakozóban van ez a versenyforma. Itt is természetesen értékes jutalmakkal díjazzák a legjobb eredményt elérőket. Helyes lenne, ha ez a versenyforma a járás valamennyi szövetkezetében meghonosod--* — Mi a szerepe a községi tanácsoknak a versennyel kapcsolatban? — A községi tanácsoknak egyenesen kötelessége hogy minden tőlük telhető támogatást megadjanak a szövetkezetek fejlődéséhez. Különösen sokat tehetnek a szövetkezetin belüli versenymozgalom fellendítéséért. Segítsék a verseny rendszeres értékeket és a rendelkezésükre álló eszközökkel, hangos híradón, faliújságon népszerűsítsék a legeredményesebben dolgozó szövetkezeti tagokat és brigádokat. Ha ezt minden községi tanács rendszeresen megteszi, nagy lépéssel mehetünk előbbre a szövetkezeti munkaversenyben, és ennek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi előnyeit maguk a szövetkezeti dolgozóii élvezik majd — fejezte be tájékoztatását Pandur Sándor elvtárs, P. M. — ■ „Megteremtettük a feltételeket a nádaratás és feldolgozás gépesítésére" Törzsgárda jelvényt osztottak a BNV jubileumi ünnepségén Szigligeten gyűltek össze pénteken délután a Balatoni Nádgazdasági Vállalat dolgozói, hogy együttesen megünnepeljék vállalatuk fennállásának tizedik évfordulóját. A vállalat eddigi életéről, fejlődéséről Rajkai László igazgató elvtárs számolt be. — A felszabadulás előtt az országban nem volt egységes nádgazdálkodás. A nádasterületeket birtokosaik egyéni szükségletük szerint termelték ki — kezdte beszámolóját Rajkai elvtárs, majd az államosításról és a vállalat elődjéről, a Nádgazdasági NV-ről beszélt. A közelmúlt eseményei közül kiemelte az 1961. februári ládagyár alapítást, mely nemcsak százzal növelte a korábban változatlan munkáslétszámot, hanem jelentős haszonhoz juttatta a vállalatot és az export révén az országot is. Ez az évente learatott több mint egy millió kéve náddal jelentősen emelte a vállalat tekintélyét is. A jó minőségű balatoni nádat szívesen vásárolják külföldön is, tíz év alatt a két és félszeresére nőtt az export. A nádaratás lényegében ma is úgy folyik, ahogy 1952-ben, vagy 1852-ben. Ebben az évben történtkomoly kísérlet a nádaratás gépesítésére. A múlt tíz év alatt megteremtettük a feltételeket a nádaratás és feldolgozás gépesítésére — mondotta többek között az igazgató elvtárs. .A vállalat 5,5 millió forint beruházást végzett a múlt nyolc évben, a száz forint állóeszköz-állományra eső termelési érték 1961-ben 163 forint volt, ami egyáltalán nem ■mondható kedvezőnek — emlékezett meg a nehézségekről is a vállalat vezetője. Beszámolója után ünnepélyesen átadta a törzsgázda jelvényeket annak a harmincegy munkásnak, dolgozónak, akik tízéves munkájukkal bizonyították hűségüket a vállalathoz.