Napló, 1963. január (Veszprém, 19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
2 NAPLÖ Különösebb érdekesség nélkül... "Tulajdonképpen semmi különös nem történt a Tapolcai Ifjúsági Házban, ami magyarázná, hogy nyári írásunk után újra foglalkozunk vele, de hogy a minap odatévedtünk, lehetetlen nem írni róla. Nem különös, megszokott, természetes már, hogy a tapolcai fiatalok esténként nem törik fejüket, hogy hová menjenek, mit a csináljanak — az ifjúsági ház tartalmas programjával hívja, csalogatja a fiatalokat. Nem különös már az sem, hogy egyre több pedagógus is részt vesz az ifjúsági ház vezetésében. Előadásokat tartanak, gondoskodnak arról, hogy a fiatalok kulturált viszonyok között töltsék szabadidejüket. Jól megfér itt a politikai önművelés, a különböző szakkörökben folyó munka és a sportolás is. És a fiatalok otthon érzik magukat az ifjúsági házban. Esténként jóformán szüntelenül foglaltak a ping-pong asztalok, ,a csendesebb sportot kedvelők sakkoznak, rendkívül népszerű a billiárd is. A klubszobában tizenkétféle újság és folyóirat közül válogatnak a tájékozódni akarók, rádiójuk, televíziójuk is van. Igen kedvelt a filmklub. Sokan látogatják a fotó- a szakkört, zenekara is van az ifjúsági háznak és két népi tánccsoportja. Tóth Ferenc elvtárs, a gimnázium biológia, földrajz szakos tanára, az ifjúsági ház vezetője. Lelkesedéssel, jó pedagógiai érzékkel végzi munkáját. Tóth elvtárs, az ifjúsági ház egyik legjelentősebb eredményének azt tartja, hogy ifjúmunkások, kereskedelemben dolgozó fiatalok és diákok jó barátságban, együtt szórakoznak, tanulnak. Nem kevésbé fontos az sem, amit az ifjúsági ház a gimnazisták — ahogy Tóth elvtárs tartja — „munkára neveléséért” végez. A jó múltkor szükségese val, hogy a nagyteremből villanyt vezessenek egy-két kisebb helyiségbe. A ktsz majd ezer forintot kért volna a munkáért. Sokallták ezt, meg türelmetlenek is voltak a fiatalok. Megcsinálták maguk. Megvásárolták a szükséges anyagokat ,és így alig több mint száz forinttal megoldották a dolgot. Az ifjúsági ház vezetői egyébként is azt tartják, hogy amit maguk megcsinálhatnak, azért nem adnak ki pénzt, mert különben is, amiben, a fiatalok munkája is benne van, azt jobban védik, kímélik. Az ifjúsági ház ajtaja tárva, nyitva mindenki előtt. Itt tartja taggyűléseit a kereskedelmi, a földművesszövetkezeti és a területi KISZ alapszervezet is. .. De másképpen is szeretnének ajtót nyitni. Ebben az évben . baráti sportvetélkedőre hívták meg otthonukba Köveskálról és Nemesvitáról , az ..ottani ifi. és felnőtt asztalitenisz csapatot. Nem az eredmény volt itt a lényeges. JS nem az, hogy ki. győz, hanem az, hogy barátkozzanak. Az ilyen látogatások alkalmával talán olyan tapasztalatokat is magukkal visznek a vendégek, amelyeket odahaza is hasznosíthatnak. A látogatást az ifjúsági ház természetesen visszaadja, és arra gondolnak, hogy zenekarukat is „aktivizálják” majd, és a sportmérkőzést a helyi fiatalok részvételével össztánccal toldják meg ... Annak bizonyításául, hogy az ifjúsági ház nem akar bezárkózni falai közé, szép példa a balatoncsicsói KISZ szervezetnek nyújtott segítség. Nemrégiben alakult meg Csicsón a KISZ szervezet. Az alakulásnak olyan mellékkísérője is van, hogy fénykép kell az igazolványokba.- Igenám, de Csicsón nincs fényképész. Ezért vonuljanak hát be csapatostul Tapolcára? Valahogy a fotószakkör fiataljainak fülébe jutott a dolog. A szakkör két tagja kapta magát, „fölfegyverkezve” a szükséges kellékekkel, és kint Csicsón készítették el a fényképeket. Alig több mint egyéves a Tapolcai Ifjúsági Ház. Így telnek hát napjai, így minden „különösebb” érdekességek nélkül. Gondjai is vannak- szükség lenne még jónéhány idősebb vezetőre, a lányok bátortalanul járnak ide, meg kellene velük szerettetni az ifjúsági házat. (t. 1.) A fotószakkör újabb tagjai ismerkednek a nagyítógéppel Nyári László, a zenekar szakszofonosa Önálló kisfiú Bocsánat, ne vegye zokon e néhány sort, asszonyom. Sohasem láttam önt, csak a fiacskáját ,néhány percig, és így csak, sejtem, hogy fiatal lehet még és minden bizonnyal csinos is... . Este volt,, kegyetlenül hideg decemberi este. Jeges szél söpörte a néptelen utcákat és csak nagyritkán, suhant el egy-egy szapora léptű késői járókelő meleg otthona felé ... Ott találtam a kisfiút. Sírt szegény. Hangtalan zokogás rázta., mert ajkait némává dermesztette a fagy. Vastag kabát, meleg sapka, jó cipő volt a gyereken. Dekát, nincs olyan kabát, meg cipő, vagy sapka, amelyen rést ne találna a tél. Három órája állt már ott a gyerk. A sarkon álló rendőrt más váltotta fel azóta, és a közeli építkezés éjjeli őre is behúzódott meleg bódéjába. Csak a kisfiú dacolt a széllel, a faggyal... ■ — Itt maradsz, vársz, rögtön jövök’. Három órája már, hogy a fiúcska anyja besuhant a szemközti ház kapuján ... Azóta süvíti a szél: rögtön jövök, rögtön jövök... maradsz és vársz... maradsz és vársz... . Maradt és várt a kisfiú. Állt és várt. A kaput nézte, meredten, félve és remélve, nyílik-e már? Nem nyílt. A házat nézte, az éjszakába világító ablakszemeket. Melyik mögött lehet anyuka? Talán ott, ahol furcsa árnyak tánca játszik a függöny mögött?... Milyen meleg lehet ott?... ...Furcsa árnyak tánca játszik... Benn, a meleg szobában. S kinn, a fagyos decemberi éjben árnyként áll a fiú, s vár. Puha ágyra, simogató kézre, fényre, melegre, anyukára. Mi a fiúcska, s ahogy nézem, mintha naggyá nőne pici teste. Mintha őrt álló katona lenne ... Valóban az őr a fagyos éjszakában. Becsülettel őrzi anyja kiMgságátl F. M. fTTTTTTTTTTTTTTTTTV?-И« 1963. január 3. ) A Batsányi Emlékév sok változatos, érdekes történelmi adatot hoz felszínre a nagy forradalmár költő életéből. Ezekből őrzött meg levelezésük ■$> egyik elsárgult darabja másfél évszázad távolából, 1801 január 2-től kedves epizódot a nagy osztrák történeti író,Müller Jánosról, aki Batsányinak is és későbbi feleségének, Baumberg y Gabriellának is tisztelője és jóbarátja. ^ *•** V V császárvárosban hivatalnokoskodó * költő kapcsolatba került a művészet * és a tudomány kiválóságaival. Müller- ről, akit kora legnagyobb, legtudósabb történetírójának tart, a legbensőbb f [UNK]'***"' * baráti viszony fűzi össze. Számos levélben idézi őt később is és jegyzeteiben is gyakran hivatkozik rá, mint MÜLLER JÁNOS osztrák történetíró , olyanra, akinek műveiből történeti tudását és ismereteit meríti. Müller ugyanakkor Gabriellának is nagy tisztelője, és örömmel nézi a két költői lélek legnemesebb barátságát. Gabrriella Batsányi útján verseit is megküldi időnként Müllernek, aki a legteljesebb elismeréssel nyilatkozik költészetéről, amikor így ír: „Fogadja ! ... őszinte csodálatom kifejezését, amellyel folyton erősködő tehetségem iránt viseltetem.” Gabriella az elismerést meleg érzéssel viszonozza és az igaz költő őszinteségével hivatkozik érzéseinek forrására, a neki ekkora már nagyon sokat jelentő Batsányira, „akinek bölcs vezetése nélkül — mint írja — a sötétség homályában maradtam volna, s akinek elsősorban köszönöm, hogy képességeim ismeretlen tulajdonságai talán nem hátrányomra, napfényre kerülnek”. Huszka Jenő és Balatonfüred HUSZKA JENŐ nagyon szerette a Balatont, Aranyvirág című operettje is a Balaton partján született. Élete utolsó éveiben, amikor nyáron Balatonfüreden tartózkodott, beszélgetés közben mesélte el ennek az operettnek megszületését. A Király Színház igazgatója kért tőle egy operettet, amelynek háttere Nápoly és a tenger legyen. Ahhoz nem volt pénze, hogy a tengerre utazzon és így a Balaton mellé jött: Fonyódra. Itt a Balaton partján egymásután születtek meg a szebbnél szebb melódiák, amelyek felejthetetlenné tették nevét. Mária főhadnagy című operettjét is a Balaton mellett írta. Fonyód meg is becsülte Huszka Jenő emlékét és annak a villának falán, amelyben nyáron nyaralt és dolgozott, emléktáblát helyeztek el. Huszka Jenő utolsó éveiben Balatonfüredet szerette meg. MINDEN NYÁRON itt tartózkodott a SZOT szanatóriumban, ahol nagy szeretettel és megható gondoskodással vették körül. A balatonfüredi üdülők minden nyáron rendeztek tiszteletére egy Huszka estet, ahol az ő szerzeményeit játszották és ezek az estek mindig a legforróbb hangulatba ragadták a hallgatókat, akik igaz szeretettel és tisztelettel ünnepelték az ősz mestert. Még most is magam előtt látom a fehér hajú, egyes tartású zeneszerzőt, ahogy meghatottan veszi át a köszöntőktől a rengeteg virágot és szorít kezet az üdvözlőkkel. Élete utolsó alkotása is Balatonfüredről szól. — Annak idején mindig kértük, hogy komponáljon egy dalt a Herkules-fürdői emlékhez hasonlóan, amely Balatonfüredi emlék címen menne át ál köztudatba. A dal elkészült, de bemutatóját ő már nem élte meg. Felesége átengedte az Idegenforgalmi Hivatalnak és az ez évi Anna-bálon csendült fel először. BALaTONFÜRED megörökítette Huszka Jenő emlékét, mert azt a kertet a híres füredi sétány mellett, ahol minden nyáron Balatonfüred házi zenekara játszott, Huszka Jenő zene udvarnók nevezték el. Itt állítják fel mellszobrát is, amely majd hirdetni fogja a könnyűzene egyik kiváló szerzőjének hallhatatlanságát. Zákonyi Ferenc ! Még néhány év és nyugdíjba mehet. Addig hétfőn elköszön a családtól, szombaton ismét hazautazik,így megy ez már néhány éve. Pedig felépült már Balatonalmádiban a takaros ház. Úgy kuporgatták össze, de kényelmes, nyugodt otthon lesz öregkorra. Igen, az öregkorra. De minek is erről még most beszélni, hiszen senki sem tartja idős embernek, sem Dudaron, sem Zircen Badics Sándort, az örökké mókázó bányász-kertészt. Hát ez a két egymással ellentétes foglalkozás hogyan fér meg egymás mellett? A bányában mintavevő. A MEO a munkahelye. Brigádjuk a szocialista címért, küzd. Otthon — de ebben most a második otthont értjük, a zirci munkásszállót' — szakszervezeti bizalmi. Csoportjában huszonnégyen vannak. Mint bizalminak, annyi ember ügyes-bajos dolga nyugszik a vállán. Most is ,az ük-irodám, találkoztunk vele, amint éppen ilyen ügyeket intézett, és megígértük, meglátogatjuk a szállóban. Az ötletet az adta, hogy a napokban oklevelet kapott a Zirci Községi Tanácstól és 100 forint jutalmat a község virágosításában való részvételéért. Vajon egy ilyen ,második „hazos” ember hogyan érdemelte ezt ki? A munkásszállón mindenki ismeri, könnyű volt megtalálni. — Van nekem egy külön szobám. Ott nyugodtan beszélgethetünk — mondotta. Nem tudtuk először mire vélni ezt az invitálást, de csakhamar megértettük. A szobában, akár egy üvegházban, hosszú deszkaágyásban zöldellnek a muskátlik, cserepekben a dísznövények, virágok. Az asztal alatt garmadával a különböző virággumók. Téli tárolóhelye ez a tavaszi kertnek. Még rózsafák is vannak gondosan átkötött mohás gyökérrel. Tavaszra várnak, — Ez az én birodalmam műszak után. Először tíz darab dália gumót vett a bánya, a többit már én neveltem. Nyáron kell megnézni a szálló környékét. Van itt egy 200—250 négyszögöles kert, az is csupa virág. Ezeket a nyárfákat is én ültettem annak idején, de már megemberesedtek. Jövőre a túlsó gidait is szeretném rendbehozni, világosítani. Nem kell hozzá külön befektetés, virágmagom van, palántát magam nevelek. —■ Hol tanulta ezt a mesterséget? — Mindig szerettem a virágot. Valamikor kertészetben dolgoztam, mint napszámos, ott ragadt rám. Voltam én fürdős. Még vizsgám is van róla. Kórházban is dolgoztam mint gyógymasszőr és a tyúkszem vágásához is értek. — Akadt-e kuncsaft? — Még arra is akad. Sokszor megkenlek. Egyébként a futballcsapatnál a gyúrói tiszt is az enyém. — Ennyi minden mellett is jut ideje a virágokra? — Jut. Tudja, ehhez szív kell. — Sokszor dolgozom a kertben, a fiatalabbak meg csak néznek. Nemigen segítenek, de megszoktam már. Van aztán, aki palántát, vagy bújtást kér. A magból, is adok, persze ha van felesleg. Egyébként a virágot nem leszedve, hanem a szárán szeretem. Úgy szebb, ha él.. . Olyan szeretettel beszél a virágjairól, minta ha nem is a bánya lenne munkahelye. Pedig ezért nem kap külön fizetést, mert valóban nem sok az a havi egy műszak, amit a parkosításért, a szálló környékének virágosításáért kap. Néhányan megmosolyogják a „bogaráért”, de ő nem törődik velük. A szén után pihentetik felüdítik a virágok. E kettő nagyon megfér egymással a lelkében. Bodó János Szén és a virágok