Napló, 1963. június (Veszprém, 19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

gyik Bámulj jövő! Azt soha senki nem állította ennekelőtte, hogy a hollywoo­di Metro Goldwyn Mayer film­gyártó cég vezetőjéről kellene megmintázni a szerénység szobrát. Ezzel szemben az a kegyetlen valóság, hogy az idézett cég vezetői igenis­­ szerények. Elhatározták ugyan­is, hogy megvásárolnak Cali­­forniában egy sóbányát, s ott, 195 méter mélységben egy ka­­vernában elrejtik 353 legjobb filmjüket. Képletesen szólva: besózzák. Úgy vélik ugyanis, hogy még egy atomháború sem tudná elpusztítani a 353 csoda­filmjüket a sóban. Nos, egy atomkatasztrófát túlélő embe­riség hadd lássa, minő reme­keket gyártott az idézett cég. A 353 átmentésre kárhoztatott film között van öt darab ja is. A többi — a címek után ítél­ve — még jobb. Például: Tim és a dögvész; A pucér nő és a halál; A kiszúrt szemű szörny stb., stb. A lista príma. Benne van az MGM egész­­ kultúrá­ja. Az persze csak közönséges reklám-melléktermék, hogy ezt a 353 halhatatlan és besózott filmet az MGM szeretné elad­ni. Az üzlet, az üzlet. Persze a szerénység se kutya ... (—si—) Magyar meteorológus megállapítása: A napkitörések közvetlenül is befolyásolják a szervezet működését Régót­a elismert tény, hogy a naptevékenység Földünk időjárási helyzetének megváltoz­tatása útján jelentős mértékben hat az emberi szervezetre. Egy magyar meteorológus, dr. Örmé­nyi Imre viszont bebizonyította, hogy a napkitörések sűrűsödésé­vel egyidejűleg olyankor is be­következnek ezek a hatások, ami­kor szó sincs az időjárás megvál­tozásáról. Ilyenkor tehát a nap­­tevékenység közvetlen következ­ménye az, hogy ugrásszerűen nő az idegrendszeri zavarok, a gyul­ladásos megbetegedések, a hirte­len bekövetkező halálesetek, az üzemi és közlekedési balesetek, az öngyilkosságok, az epilepsziás rohamok száma, fokozódik a vér­zékenység, stb. Sőt még a szü­lési fájdalmak jelentkezésének időpontja és a naptevékenység változásai között is világosan felismerhető ez a közvetlen kap­csolat. Megállapításai szerint mindezek annak a következmé­nyei, hogy a Napból a kitörések erősségétől függően hol erőtelje­sebben, hol gyengébben érkeznek a Földre az elektromágneses hul­lámok és az úgynevezett kor­puszkuláris részecskék. Nagy ré­szüket útközben elnyeli az ozo­­noszféra és a levegőtenger, mint­egy ötödrészük azonban mégis eljut egészen az emberi élet szintjéig. Mégpedig nem is egyi­dejűleg. Az elektromágneses hul­lámok ugyanis nyolc perc, a kor­­puszkulumok egy része viszont 24—28 óra, másik része pedig csak három-négy nap múlva ér­kezik meg a Földre, és hatásaik is törvényszerűen ezekben az időpontokban következnek be. A napfoltok és a környezetük­ben hirtelen fellángoló kitöré­sek a Nap tengelykörüli forgása következtében mindig keletről nyugat felé látszanak végigván­dorolni égitestünk felületén, s ép­pen a magyar meteorológusnak sikerült megállapítania­­ azt is, hogyan változik sugárzásuk ha­tása az emberi szervezetre asze­rint, hogy útjuknak éppen me­lyik szakaszán tartózkodnak. Sőt még azt a viszonyszámot is ki­dolgozta, amelynek segítségével már az egyes napfoltok első fel­tűnésekor ki lehet számítani, mi­kor milyen mértékben érvénye­sülnek majd ezek a hatások az emberi szervezet működésében. Ez pedig kitűnő eszköz lesz az orvosok kezében egyrészt a gyógykezelés irányítása, más­részt a műtétek legkedvezőbb időpontjának megválasztása te­kintetében. Országos konferencia az if­júság kulturális neveléséről A KISZ Központi Bizottságá­nak kulturális osztálya csütörtö­kön és pénteken országos konfe­renciát rendezett az ifjúság kul­turális neveléséről, a kulturális szemle 1963164. évi irányelveiről. Nádasdi Józsefnek, a KISZ KB titkárának megnyitó beszéde után Szabó János, a KISZ KB kultu­rális osztályának vezetője tar­tott bevezető előadást. A vitá­ban részt vettek a megyei taná­csok népművelési csoportvezetői, a szakszervezetek megyei taná­csai és a MESZÖV-ök kulturális felelősei, a TIT megyei titkárai, a fővárosi tanács, a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa és a TIT fővárosi képviselői. A zárszót Biró Vera, a Művelődésügyi Mi­nisztérium közművelődési főoszt Hágának vezetője tartotta. Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁG« ÉS­I MEGYEI FIRECS­UPI» XIX. évfolyam — 126. szám.Ara­go filler Szombat 1963. június 1. Több mint hétezerrel növekszik a menzai ellátásban részesülő tanulók száma Hogyan fejlesztik tovább a középiskolás kollégiumokat? A Művelődésügyi Minisztérium­ban értékelték a középiskolai kollégiumok, diákotthonok mun­kájának a most záruló tanévvel kapcsolatos tapasztalatait. Meg­állapították, hogy az otthonok munkája fejlődött, mind jobban szervezik meg a közösségi életet. Az önigazgatás kibontakozását hasznosan segítik a KISZ szer­vezetek, amelyeknek már a diák­otthoni és kollégiumi ifjúság 96 százaléka tagja. Az ország 267 középiskolai diák­otthonának eddig csaknem 75 százaléka nyerte el a megtisztelő kol­légium címet, s a jelek sze­rint jövőre a többi intézet is alkalmassá válik a kollégium­má avatásra. A diákintézményekben messze­menően gondoskodnak arról, hogy a növendékek minél haszno­sabban tölthessék szabadidejüket, sokoldalúan kielégíthessék szó­rakozási, művelődési igényeiket. Valamennyiben van már rádió és igen sokhelyütt televízió is. Stúdió-felszereléssel az inté­zetek 50 százaléka rendelke­zik, a könyvtárak kötetszáma együttesen megközelíti a hetvenezret. Hasznosan tölthetik idejüket a fiatalok a különféle szakkörök­ben is, amelyekből több mint öt­száz működik. A következő tanévben 7100-al több — zömmel vidékről be­járó — középiskolás kap he­lyet a tanulószobákban és részesül menzai ellátásban. Velük együtt az e kedvezménye­ket élvezők száma már megköze­líti a negyvenezret. Az intézményekben egyébként — az otthonok bővítésének ered­ményeként — ősztől újabb 1150 fiatal kap helyet. A középiskola első évfolya­mába felvett, de helyhiány miatt diákotthonba nem ke­rülő tanulók közül 1800-at a szülői munkaközösségek se­gítségével az iskola csalá­doknál helyez el. Ezek a gyerekek a közeli diák­otthonban ugyanazt a teljes el­látást kapják, mint az ott lakók, beleértve a tanári segítséget is. Alumíniumipari tröszt alakul a második félévben A korábbi kisebb mérvű vál­lalatösszevonások után megkez­dődött a magyar nehézipar na­gyobb arányú szervezeti átalakí­tása, az iparfejlesztés irányel­veinek megfelelően. Annak a gazdasági bizottsági határozat­nak végrehajtására kerül most sor, amelynek értelmében a je­lenlegi 108 nehézipari gazdasági egységet az év végéig 34 egység­be tömörítik. Az első félév végétől kezdve gyors ütemben végbemenő át­szervezés nyitányaként a nehéz­ipari miniszter most elrendelte két jelentős vegyipari vállalat, a Borsodi Vegyikombinát és a közvetlenül mellette felépült, nemrég üzembe helyezett Beren­­tei Vegyiművek egyesítését jú­nius 30-i hatállyal. A rendelke­zés értelmében a Berentei Ve­gyiművek beolvad a BVK-ba és július 1-től kezdve a két nagy­üzem Borsodi Vegyikombinát né­ven közös vezetés alatt dolgozik tovább. Júliustól kezdve egymás után alakul meg a többi új nehézipari középirányító szerv is, a Vegy­ipari Trösztön kívül a Gyógy­szeripari Tröszt, az Alumínium­­ipari Tröszt, megszervezik továb­bá több más szakma országos vállalatait, így a gumigyárakat egyesítő Országos Gumi­ipari Vállalatot, nemkülönben az egész villamosenergia-ipart összefogó Magyar Villamosműveket. Ezeken az új szervezeti egy­ségeken kívül a gazdasági bizott­ság legújabban jóváhagyta az Erő- és Ásványbányászat Orszá­gos Vállalatának megalakítását is. A jövő évtől kezdve e két szakma jelenlegi hat vállalata, a Rudabányai Vasércbánya,, a Hegyaljai Ásványbánya, a Mátrai Érc- és Ásványbánya, az Úrkúti Mangánércbánya, az Ásványbá­nya és Ásványelőkészítő Vállalat, valamint az Érc- és Ásványkutató Vállalat — Országos Érc- és Ás­ványbánya Vállalat néven egye­sül és műszakilag a Nehézipari Minisztériumban megszervezendő Bányászati Főosztály felügyelete alá tartozik. Az egyesüléssel megszűnő vállalatok az országos vállalat körzeti igazgatóságai­ként működnek majd tovább. Rajzóra a szabadban A dudari általános iskola diákjai gyakran tartják szabadban közkedvelt rajzórákat. (Fotó: Szabó) Köszöntjük a pedagógusokat tudatlanság, ez a lelki, észbeli sötétség volt a történelem folyamán mindig az emberiség egyik leg­ádázabb ellensége. A tudatlan embert könnyedén elüthették jogaitól, igazságaitól, elrémiszt­­hették babonákkal, varázsla­tokkal megbéklyózhatták, megoszthatták különféle vallá­sok misztikáival; a tudatlan emberek leélték, szerte a vilá­gon, sok helyen ma is leélik életüket anélkül, hogy a civi­lizáció, a kultúra áldásait, a művészetek szépségeit élvez­hették volna. Az általános-, közép- és fel­ső iskolák azon nevelői, akik­nek a pedagógia, a tanítás ma­gasztos hivatást jelentett, min­dig gyűlölték a sötétséget, s ha gyakran nem léphették is túl a társadalmi elnyomás egyik eredeti bűnét, nem harcolhat­tak az elnyomó társadalmak hivatalos eszméi, tévhitei, tu­datos ferdítései, félrenevelő ta­nai ellen, hol szerényebben, hol pedig harciasan, olykor a nyugalmukat kockáztatva is, oltogatták az igazság rügyeit; tanítottak sok szépre, jóra, igaz tudományokra is. Még itt él, tanít közöttünk, társadalmunkban számos mai felnőtt ember tanítója, tanára, professzora, számos régi ,,lám­pás”, sok idős nevelő. Közü­lük nem egynek, de nem is száznak önmagában is le kel­lett küzdenie a régi életből eredő, tehát régies, az új tár­­sadalom fejlettebb tudomá­nyaival, életfelfogásával már nem egyező eszmét, pedagógiai elvet, módszert, történelem- és társadalomfelfogást, túlhala­dott, tudományos álláspontot. É­s itt vannak már az új nevelők: társadalmunk­ban születtek, tanultak, együtt nőttek harcainkkal. És most együtt élnek, dolgoznak, harcolnak a korszerű tudás te­­rebélyesítéséért tapasztalt, idős kollégáikkal. Egész társadal­munk oly meleg szeretettel kö­szönti őket — legyenek kezdő óvónők, deres fejű tanítók, emlékezéseiket író, nyugdíjas professzorok, vagy bármilyen korú, bármilyen iskola, intézet pedagógusai, — amilyent csak a felszabadult, a tudást nagyra becsülő, élvező emberek nyil­váníthatnak. Valaha is elmondhatjuk, hogy a tudás hatalom. Ma nemcsak elmondhatjuk, hanem társadalmi méretekben tesszük tudóssá, tehát hatalmassá né­pünket. A mi harcainkban már nem a különféle társadalmi osztályok megütközései árán juthatunk egyre előbbre. A harc egyik leglényegesebb esz­köze ma a felvilágosítás, az ok­tatás, a nevelés, eszmeileg csakúgy, mint szakmailag, mint­­ általánosan, kétféle érte­lemben is: mindenkire kiter­jedően, mindenféle fokon és mindenféle tudomány terjesz­tésével. Éppen azért, mert itt tartunk, a pedagógus értéke, megbecsülése is szüntelenül növekszik. S­zellemi intenzitásunktól ma oly sok minden függ, hogy a pedagó­gus vállán nagyobb a felelős­ség, mint eddig, bármikor. A pedagógusnapi ünneplés szere­tetteljes ösztönzés is: viseljék büszkén a felelősséget, irtsák bátran a tudatlanság dudváit, az út egész szélességén, ame­lyen az emberiség történelmi felnőttkorába, a kommuniz­musba érünk. (P. Z.) . Üdvözlő távirat Jomo Kenyattához A függetlenségükért küzdő népek megsegítésére alakult Ma­gyar Szolidaritási Bizottság táviratban üdvözölte Jomo Kenyattát, a Kenyói Afrikai Nemzeti Unió elnökét abból az alkalomból, hogy pártja győzelmet aratott a választásokon, s jókívánságait fejezte ki Kenyad­ának miniszterelnöki tisztségében folytatandó munkájához

Next