Napló, 1963. július (Veszprém, 19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-02 / 152. szám

2 Most - és ne az év végén! A TANÁCSOK LEGNÉPSZERŰBB MUNKÁJA a községfejlesztés, ami igen bonyolult: a leggondosabb szervezést, a szükségletek és a lehetőségek felelős számbavételét is megköveteli. A jól végzett, a jól szervezett munka erősíti a lakosság és a tanács kapcsolatát, az eredményes munka a legjobb útja annak, hogy a lakosság bizalma erősödjék a tanácsvezetés iránt. Demokratizmusunkból fakad, hogy a lakosság nemcsak a tervek végrehajtásában vesz részt, hanem már a tervek elkészítésében is. Nagy jelentősége van ennek. Ha önmagában nem is csodaszer, de ha a tervezés reálisan számol a lakosság szükségleteivel, akkor részt is vesznek azok végrehajtásában. A megyében nemrégiben KÉSZÍTETTÉK EL az év első öt hónapjának községfejlesztési mérlegét. Ha figyelembe hogy milyen gondot és vesszük, kiesést okozott a hosszúra nyúlt, kemény tél, akkor az évi terv öt hónapra eső részének teljesítését (10 százalékos a lemaradás), nem mondhatjuk rossznak. Jónéhány községet sorolhatnánk fel, ahol lendületesen, tempósan megy a munka. Magyarpolányban 50 személyes óvoda épül — a lakosság önzetlen társadalmi munkájával segíti mielőbbi elkészítését. Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy egyes községekben a társadalmi munkák szervezése helyett inkább arra várnak, hogy majd az állam. Gyenesdiáson négytantermes iskola épül. A szülői munkaközösség — a lakosság nevében — pénzhozzájárulást, társadalmi munkát és helyi anyagot ígért, most, amikor az adott szó teljesítéséről lenne szó, már csendesebbek, mint amikor a megajánlásról volt szó. Hasonló a helyzet Városlődön is, ahol az épülő művelődési házhoz nagyon is szükséges lenne az ígért társadalmi munka. NEMRÉGIBEN TANÁCSÜLÉSEN FOGLALKOZTAK PÁPÁN a községfejlesztési terv teljesítésének tapasztalataival. A nagy érdeklődés, a résztvevők aktivitása jó kifejezője volt a lakosság hangulatának. De itt az anyaghiány gátolja a munkát! A Veszprémi Városi Tanács végrehajtó bizottsági ülésén is élesen bírálták a községfejlesztési előadót és a műszaki osztályt a tervek teljesítésének elmaradása miatt. Veszprémben a felajánlások számbavétele is megkésett és a munkák szervezésével is rosszul állnak. Megtorpantak a zirci járásban is. Évekkel ezelőtt sokkal lendületesebben dolgoztak itt, mint ahogyan ebben az évben munkához láttak. Ugyanez mondható Ajka városra is. ISKOLÁKRÓL, MŰVELŐDÉSI HÁZAKRÓL, JÁRDA- ÉS ÚTÉPÍTÉSRŐL — végső soron mindennapi életünk mind kulturáltabbá tételéről van szó. Nem akarjuk meghúzni a vészharangot. Az elmúlt hónapok alatt is sok millió forint értékű munkát végeztünk el a megyében, mégis szükséges, hogy a tanácsok figyelmét felhívjuk a még előttünk álló feladatok nagyságára. — Van még idő, az év közepén járunk csak — mondhatják kényelmesek. Jónéhány éve már, ahogy megyénk az élenjárók közé tartozik a községfejlesztésben. Az ide felzárkózást épp az a felismerés segítette, hogy a községfejlesztést nem lehet néhány hónap rohammunkájával elintézni. Most sem hitegethetjük magunkat azzal, hogy majd a következő hónapokban. Nyakunkon az aratás, aztán a cséplés, majd az őszi nagy munkák következnek... Terveinket csak akkor teljesíthetjük, ha nem rohammunkával ugrunk neki, hanem tervszerűen, gondos előrelátással. SZERENCSÉRE TÚL VAGYUNK MÁR AZON AZ IDŐSZAKON, amikor tanácsaink — nem számolva anyagi lehetőségeinkkel — anélkül, hogy fedezet lett volna valamely munka teljes befejezéséhez, csak belekezdtek az építésbe (gondolván, majd ad az állami, de a munka évről évre áthúzódó teherként nehezedett egy-egy községre. Sajnos „mutatóba” ilyen is van még a megyében. Ugodon, Bakonytamásiban és Nagydémen 1959-ben kezdtek a művelődési ház építéséhez Ha minden rendben megy ez évben végeznek a munkával. A három község „példája” tanulság lehet minden község számára. Reális tervezés alapján, szorgalmas, tervszerű munkával a lakosság tevékeny részvételével teljesítsük terveinket. És ne az év utolsó hónapjaiban kapkodjunk, szaladjunk fűhöz, fához. Hat hónap van még az év végéig. A sok feladat munkára hív! (1. 1.) Verdi-év Október 10-én lesz Verdi születésének 150 évfordulója. Az olasz kormány az 1963-as évet Verdi-évnek nyilvánította. Az olasz parlament ennek az évnek az előkészületeivel kapcsolatban három törvényt szavazott meg. A törvények egyike pénzügyi és szervezeti alapot teremt a pármai Verdi-alkotásokat tanulmányozó intézet részére. A másik két törvény a Verdi alkotások szerzői jogaira és a milánói Verdi-házra vonatkozik. PIETRO GERMI MEGINT SZICÍLIÁBAN FORGAT FILMET Pietro Germi, a „Válás olasz módra” című film rendezője ismét Szicíliában forgatja következő filmjét, amely a leánymamák sorsának tragikomikus oldalait mutatja be a probléma ttradalmi hátterével együtt. NAPLÓ Bűnvágy két hete tartózkodott At már hazánkban a fiatal kubai orvos, amikor kísérőivel ellátogatott a Balaton partjára is. Nem fürdött, csak megállt és nézte a „nagy vizet.” Szürke pantalló, hófehér ing és sötétbe hajló kék nyakkendő volt az orvoson. Kísérői ájuldoztak a hőségtől, s megkérdezték tőle: ugye nagyon meleg van? Ő mosolyogva rázta fejét, s azt mondotta, hogy egészen otthon érzi magát „időjárásilag” is, hiszen náluk csaknem állandóan ilyen a normális hőmérséklet. Aztán később kiderült, hogy a két ország mégsem teljesen azonos a vendég szívében. Mert a következő kérdés ez volt: — És hogy tetszik az óceánhoz szokott szemnek a „magyar tenger"? — Gyönyörű — mondta. — Hasonló és különböző szépségekkel teli, ha a mi nagy tengerünkhöz viszonyítom. A természet és az emberek munkája harmonikusan egészítik ki egymást. S talán az tetszik legjobban, hogy ezt a szépséget 2 millió ember élvezheti évente az önök országában. Aztán egy kis rövid sóhaj kíséretében hozzátette még: — De azért a Karib-tenger vize kékebb. Olyan kék, mint a nyakkendőm. —lyé— 1963. július S. Kiosztották a Magyar Rádió és Televízió nívódíjait A magyar rádió és televízió nívódíjjal jutalmazta az 1963. első felében bemutatott kimagasló rádió-, illetve televíziós műsorok íróit, szerkesztőit, rendezőit, valamint a drámai produkciókban kiváló alakítást nyújtó színművészeket. A nívódíjakat pénteken Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió adta át. Rádiójátékokért, elnöke illetve tv-forgatókönyvekért kapott: Németh László, nívódíjat Fülöp János, Vargha Balázs, dr. Bélley Pál, Hegyi Füstös István, Hámori Ottó és Fehér Ferenc. Németh László „Sámson” című rádiójátékénak címszerepéért Bessenyei Ferenc, több évi művészi munkásságáért Kemény László. Az „Ármány és szerelem” című dráma egyik főszerepéért Kovács Károly, a „Volpone” címszerepéért Mányai Lajos, a „Bocsánat, téves kapcsolás” című detektívjátékban és az „Elektrá”ban nyújtott kiváló alakításáért Sulyok Mária, szatirikus tv-szerepeiért Horváth Gyula, az „Epeiosz-akció” és a Kreutzer szonáta című tv-játékok főszerepeiért Kálmán György, a Mark Twain-esten nyújtott alakításáért Makláry Zoltán és az Elektra című tv-játék címszerepéért Psota Irén színművészeket tüntették ki nívódíjjal. A rendezők és szerkesztők közül Szöllősi Irén, Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó, Zólnay Pál, Varga Károly és Kovács György kapta meg a rádió és televízió nívódíját Uí kiváló és érdemes orvosok és gyógyszerészek kitüntetése Semmelweis Ignác születésének évfordulóján július 1-én kiváló és érdemes orvosi, illetve gyógyszerészi címmel tüntetik ki az egészségügyi szolgálatban kiemelkedő munkát végzett orvosokat, illetve a gyógyszerellátás terén kiváló eredményeket elért gyógyszerészeket. Harmincan kiváló, hetvenen érdemes orvosi, hatan kiváló, 12-en érdemes gyógyszerészi kitüntetést kapnak. A kitüntetéseket hétfőn 12 órakor dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyújtja át a Semmelweis teremben. (MTI) Az utolsó lépés előtt.. Nyeregben - lovasokkal - lovakról Az újságíró gyermekkora óta őszintén szereti a lovakat. Ezt a szívbéli szeretetet azonban tüstént átitatta egy kis tartózkodás, amikor oda fordult a sor, hogy nyeregbe is kellett szállni. Gyémánt névre hallgató szép, hároméves sárga váratlanul toronymagasnak tűnt és nyergéből a talaj valószínűtlenül távolinak. Ilyenkor az ember mit tehet mást, igyekszik úgy viselkedni, mintha világéletében lóháton közlekedett volna és közben meg van győződve róla, hogy ezt társai, a komoly lovas többiek, amúgy sem hiszik el. Teljes joggal. A komoly lovas többiek: Iby Sándor, a Kinizsi SE újonnan alakult lovasszakosztályának edzője és két lovász fiatalember. Valamennyien címszerepet játszhatnának bármelyik kuruc filmben. Jótékonyan közreveszik a sajtó kocahuszár tagját, aki részben táj szépsége, részben a magyarázó a szavak szakszerűsége jóvoltából egyre inkább élvezni kezdi a szokatlan kirándulást. Öcs, Pula, Nagyvázsony, Mencshely, Bamag, Vöröstó, Óbudavár és a szomszédos falvak környéke ideális lovasterep. Lágy lankák váltakoznak keményebb emelkedőkkel, horhosok, gyepes síkságokkal és szinte minden útkanyar, dombhajlat új tájképi szépséget kínál. A forgalom még a főútvonalakon sem nagy, de ezeket az utakat szinte bárhol el lehet hagyni és — aki tud — eszményi terepen nyargalhat. — Ki tud? — kérdezem Iby Sándort, aki saját állítása szerint hat esztendős kora óta, tehát épp egy fél százada, lovagol. Meglepő módon sokan. Előkelő luxuskocsikkal érkező nyugati turistákról nem egyszer kiderül, hogy a százat fogják szívesebben, és örömmel szurkolják le az óránkénti huszonkét forintos lovaglási díjat. Miközben elhagyjuk a Halomhegyet és szépen ápolt szőlők között, itt-ott botladoztató köves úton léptetünk tovább, a beszélgetés a sportlovaglásról a lótenyésztés berkeibe csap át. Nagyvázsonyban lenne legnagyobb jövője a csikónevelésnek. 260 méterrel a tenger színe felett, kemény talaj, sekély fű, edzettséget biztosíthat a csikóknak. Egyedül a Kinizsi Termelőszövetkezetnek ezerhétszáz hold olyan legelője van, amelyen nagyszerűen lehetne csikókat nevelni. Keveset nem érdemes. A fáznek most is van húsz csikója. Ezek mellé nem kifizetődő külön embert állítani. A drága állatok önzetlensége viszont olykor keserű gyümölcsöt terem. Csak a közelmúltban Lovason, Akajiban és Felsőőrsön is pusztultak el fiatal jószágok, mert nem volt aki ügyeljen rájuk. Száz a rentábilis létszám, amelynek érdekében most egyformán eljár a járási tanács és a tsz, de amihez elvben hozzájárult a Lótenyésztési Igazgatóság is. Száz csikó felneveléséhez, elhelyezéséhez kereken kétmillió forintra lenne szükség. — Nem túl nagy összeg ez? Megéri? — Igen. A lóállomány csökkentésénél ugyanis nem egyszer túlzásba mentünk. Az állami erdőgazdaságok például éppen mostanában kérnek hitelt lóvásárlásra, mert legfiatalabb lovuk tíz éves. Egy — nagyvázsonyi körülmények között felnevelhető — hároméves ló értéke 8—10 ezer forint. Nem beszélve az exportlehetőségekről, hiszen a vásárolni érkező külföldi, a lovasszakosztály jóvoltából, már belovagolt állatokat kaphatna. Ha a távoli tervek valóra válnak, Nagyvázsony nemcsak a lovassportnak, hanem a lótenyésztésnek is egyik fellegvárává válhat. Ez nemcsak országos, hanem helyi érdek, mert a vidék adottságainak megfelelő profil kialakítása az egyelőre nem túlságosan erős vázsonyi tsz gazdálkodását is egyenesbe lendítheti majd. A makacsul ügetni óhajtó Gyémánt vet véget a gondolatoknak. Miközben gyakorlatlan lovasa önző érdekből igyekszik erről a szándékáról lebeszélni, váratlanul feltűnik a Balaton. tízkilométeres, tanulságos, lovasa kirándulás célja. Ordas Iván Gázpalack és bírság A szám, melyet egy zárójeles figyelmeztetés tanúbizonysága szerint az alszámmal együtt a befizetési lapra és az illetékkel kapcsolatos minden beadványra rá kell írni; a következő: 17251/1963. Ilyen és nyilván sorrendileg nem sokban különböző hasonló jelzés alatt napjainkban nem egy „illetékfizetési meghagyást” kézbesített a posta. Ezt egyebek közt onnan tudom, hogy cseppet sem nagy létszámú szerkesztőségünkben egyszerre két kollégám is boldog tulajdonosa a fenti okiratnak, azonkívül biztos tudomásom van arról, hogy városszerte akadnak még sorstársaik, a továbbiakból megtudhattam, hogy a 6.470—52/195«. (XII. 31.) P. M. sz. rendelet 54— 99. §-ai és a 21/957. P. M. sz. rendelet 17. §-a alapján kollégám a beadott gázpalack igénylésért tíz forint illetéket és az illeték lerovásának elmaradásáért ugyanilyen összegű bírságot köteles fizetni. Rendkívül lelkiismeretes ember a szép hivatkozási szám birtokosa. Ugyanis — a városi tanácshoz pontosan 1962. március 20-án — beadott kérelmétől függetlenül, a megyei tanácstól időközben már kapott gázpalackot, de az „illetékfizetési meghagyás” hátoldalán levő „Hivatalos lelet illetékhiányról” rovatnak és a „Kiszabás” nevű alrovatnak engedelmeskedve, mégis befizette a kért, egyébként valóban nem falrengető összeget. Ilyesformán van gázpalackja és bírsága is. Másik kollégámat azonban sokkal nagyobb dilemma elé állították. Ugyanis máig sincs gázpalackja, de — miután kérelme több mint egy esztendeig túrázott a hivatalos ügyintézés berkeiben — bírsága már van. Sok számmal és hangzatos címekkel ékes ügyintézés legnagyobb érdekessége, hogy a kérelem beadásakor senki nem kért tíz forintot. Ilyesformán az érdekeltekben az a szentségtörő, de egyelőre még meg nem cáfolt gyanú ébredt, hogy azért bírságolják őket, mert akik a gázpalackok ügyét annak idején intézték, egyszerűen nem voltak tisztában a dolgukkal. A tárgyilagosság jegyében be kell vallani, hogy ilyen esetekben nem mindenki tesz tanúbizonyságot egyforma humorérzékről. (rda&f