Napló, 1963. augusztus (Veszprém, 19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

3 Új pártoktatási évre készülünk Közel háromszáz szakszervezeti politikai iskolát szerveznek A múlt évben első ízben tanul­hattak szakszervezeti politikai is­kolákon azok a szervezett dolgo­zók, akik még semmiféle politi­kai oktatásban nem vettek részt. Ezek a tanfolyamok úgyszólván kísérleti jellegűek voltak. Első alkalommal került sor a szakszer­vezeti politikai iskolák megtartá­sára a múlt esztendőben, és csak I. évfolyamot indítottak, 212 szak­­szervezeti politikai iskolát szer­veztek, s ebből 205 sikeresen be­fejeződött. A hallgatók száma meghaladta az 5600-at. Kilenc előadásban dolgozták fel a tan­anyagot — három alkalommal a VIII. kongresszus anyagával fog­lalkoztak. A tapasztalat az, hogy a legtöbb helyen jól oldották meg a tanfolyam szervezését, az elő­adások megtartását. Például az építőknél a munkásszállásokon is tartottak előadást és minden po­litikai iskolához vándoroltatták az építők által összeállított „Mun­káért, kenyérért, szabadságért” kiállítás anyagát. Ezenkívül az SZMT a politikai iskolák anya­gához kapcsolódóan könyvjegyzé­ket készíttetett, amelyen az egyes előadásokhoz politikai, szépiro­dalmi művek olvasását ajánlotta a hallgatóknak. Ez a módszer be­vált, s az idén is alkalmazzák. Az új oktatási év előkészületeit a tavalyi tapasztalatok értékelése után kezdték. Az idén már II- év­folyamot is szerveznek. 119 első és 173 II. évfolyam indul­t az üzemek szakszervezeti bizottságai tervezése alapján. Már megtör­tént a propagandisták kiválasztá­sa is. Ebben mindenütt segítettek a pártszervezetek is. Nem egy esetben megtörtént, hogy a párt­­szervezet lemondott egy-egy pro­pagandistáról azért, hogy a szak­szervezeti politikai iskola megfe­lelő színvonalát jó előadóval biz­tosíthassák. A propagandisták képzésére is megtörténtek az elő­készületek. A szakmák vezető propagandistái Budapesten vesz­nek részt tanfolyamon, ezenkívül a megyéből összesen 80 propagan­distát képeznek ki bentlakásos iskolán. A szakszervezeti politikai isko­lák­ a pártoktatással egy időben kezdődnek azzal párhuzamosan folynak majd. A pártbizottságok, pártszervezetek ahogyan most az előkészítést segítették, ugyanúgy segítik a szakszervezeti politikai oktatás sikeres lebonyolítását is. NAPLÓ Húszcentis repülőgép és rádiólokátor Finom ujjak barkácsolják a pa­rányi repülőmodell törzsét. Rá­diósok ülnek adó-vevő készülé­keik mellett és igyekeznek kap­csolatot teremteni a világ más pontjaival. Bőgve száguld a mo­torosok gépe a terepverseny egyik nehéz szakaszán. Vállgödörbe szo­rított puskával fekszenek a lö­vészek és szűkre húzott szemmel figyelik a találatjelző jelzéseit. Mások az új sportrepülőtér adott­ságait vitatják, a vizisportok ked­velői csónakházat ácsolnak. Egy teremben tucatnyi fiatalember a rádiólokátor alapelveivel ismer­kedik. Mindez természetesen nem egyetlen helyen történik, hanem szerte szét a me­gyében, városokban és falvakban, a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség klubjaiban és köreiben. Fiatalok ezrei űzik a szervezet ke­retében a hasznos, érdekes spor­tokat, vagy jutnak olyan képe­sítéshez, mely későbbi katonai szolgálatuk során, de azután a civil életben is hasznukra lehet. A fenti néhány sor rövid sum­­mázata annak, amit Farkas Ist­ván elvtárs, az MHL megyei el­nökségének tagja, szervezetük munkájáról mondott. — Egész tömörre fogva a szót, — mondotta — célunk nem más, mint a honvédelmi elő- és utó­képzés. A nagyon is kurta, definíció­­szerű mondatnak sokoldalú jelen­tősége van. Az apák nemzedéke még nagyon jól emlékszik a régi katonai bevonulásokra, amikor a kétkezi munkából jött és valóban semmihez nem értő fiatalok ki­szolgáltatott játékszerei voltak zupás őrmestereik kénye-kedvé­­nek. Kiszolgáltatottságról ma már szó sincs, az MHS foglalkozáso­kon tapasztalatokat szerzett fia­tal pedig bizonyos fokig hozzá­értőként jut a honvédségbe, ami­nek természetesen felmérhetetlen a jelentősége. Ugyanígy az utó­képzésnek, a szolgálati idő alatt tanultak elevenen tartásának. Ez egyformán vonatkozik a leszerelt honvédekre és a tartalékos tisz­tekre, akik szintén az MHL ké­retein belül frissítik fel katonai tudásukat. — Nem lehet éppen könnyű munka, — vélekedünk. — Hiszen a leszereltek, tisztek épp úgy, mint alacsonyabb rangúak, polgári foglalkozást találnak, melyek időbeosztásával nehéz a továbbképzést összeegyez­tetni. -r- Nehéz, de nem lehetetlen, — válaszol Farkas elvtárs. — Ép­pen ezért szervezetünk szinte a társadalom minden csoportjával, társadalmi és tömegszervezetek­­kel kapcsolatban van. A pártbi­zottságok mellett nagy segítsé­get kapunk például megyei, já­rási és városi szinten a KISZ-től, elsősorban a politikai nevelés te­rületén. Az MHS körökön belül már KISZ csoportok is alakultak, önálló honvédelmi napjainkat szintén mindig segíti a KISZ. Egyedül községi szinten kellene még szorosabbra fűzni kapcsolatainkat Más területeken, például az üzemeknél, legjobban a Balatonfüredi Hajógyár mutat­ta meg, hogy érett megfontolással mindig összhangba lehet hozni az MHS tevékenységét a gyár ter­melő munkájával úgy, hogy utób­bi semmi körülmények között ne szenvedjen kárt. A Hazafias Népfrontnak és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak is­meretterjesztő munkájába igyek­szünk bekapcsolódni. A szakszer­vezetekkel, sajnos éveken át csak formális, együttműködésünk az idén megszilárdulni, javulni lát­szik. Még a Nőtanács sem közön­yös számunkra, hiszen a lányi is egyre jobban érdeklődnek a MHL iránt. A „kapcsolat” nem üres szó. Az MHL-nek e pillanatban kilenc különböző klubja működik a me­gyében, melyek közül nem egy komoly anyagi segítséget kap a vállalatoktól, üzemektől. (O. I.) Er­ste sokáig volt a bárban, az ital és a­­fáradtság elbágyasz­­totta, hamar elaludt. Ha­talmas robajra riadt. Megnyílt a mennyezet! Zuhanásában, a faltör­­melék fehér függönyé­ben fuldokolva nem tu­dott gondolkodni — az­tán éles fájdalom rán­dította össze a testét. Amikor eszmélethez tért, romok között fe­küdt. Romok a feje alatt, rajta és körülötte kövek, gerendák, bútor­­darabok. Hangot nem hallott , és ahogy fe­szülten figyelt, a bár dobját vélte hallani, a pattogó, friss ritmus gyászos lassúságba vál­tott, idegtépően dongott a fülébe, ozdulni próbált. Végigfutott rajta a fájdalom, a lábában állt meg. Biztosan eltö­rött , gondolta és fur­csa, diadalmas örömöt érzett, amikor jobb kar­ját ki tudta emelni a törmelékek közül. Csak ekkor kezdett el gondolkodni, mi történ­hetett? Robbanás? Nem ismerte a környéket, át­utazott csak a városon, éjszakáját a szállóban töltötte. Két óra múlva indulna a vonata- De mi lehet ez? Csak legalább hangot hallana, emberi hangot, Jajszót, sírást, segítségért kiáltást, vagy legalább egy macska nyávogna, vagy egér futna a romok között. B­orzalmas félelem ** szállta meg. ő és csak egyedül a rom­­badőlt szállóban. D­e a többieket a nagy Rém, az Atom némította el. Az volt! Csak az lehe­tett! Robbanást ugyan nem hallott, de mintha villant volna valami, mielőtt... Szörnyű ilyen tehetetlenségben, bizonytalanságban ver­gődni a romok között. Ha a lába nem törött volna el, akkor sem tud­na mozdulni a hatalmas súlytól. A kettényílt mennye­zeten nemet intett a ferdére csuklótt csillár.­. Kiáltani akart, sikol­­tani. Nem jött hang a torkára. Malter, faltör­melék lisztje fedte az arcát, de a félelem, ret­tegés markolta össze, tette hangtalanná a tor­kát. Kint romok, romok mindenütt — és a haj­nali utca hullái. Kopasz­ra égett fák, a házak összedőlt falai közt égő függönyök, haldoklók falait fogják csende­sebbre. Szinte látta mindezt — és csak ezt látta. Otthonát romok­ban, felesége, gyermeke összebújt halott testeit, mert úgy érezte, ez van ott, kétszáz kilométerrel arrébb a háza körül is, ilyen lett az egész or­szág, rom­lett Európa, füstölgő halott a világ. Nem az Élet, az atom az úrr­ae­szelős tekintettel forgatta a szemét. Nem, nem akarja mind­ezt meglátni! Nem akar kínos éhhalállal kimúl­ni, megfulladni a néma romok között. Ha ki­jutna is innen, mi fo­gadná? Ha az, amit el­képzelt, amit látott le­hunyt pillája mögött, akkor inkább haljon meg minél előbb! Miért is él még? Miért a lá­bára zuhant a gerenda, miért nem a fejét ron­csolta össze, hogy most ne kelljen tépelődnie, képzelődnie. Nem, nem akar élni! Hirtelen mozdulattal belevágta jobb csuklója erét a feje fölött kiálló szögbe — elöntötte a vér­egnyugodott. Igye­­kezett utolsó per­ceit kihasználni: felesé­gére, gyermekére gon­dolt, vérével elfolyó bol­dogságára. Nem, nem akar nélkülük élni, su­gárbetegségben, állat módjára meghalni, el­pusztulni. Ködösödtek az emlék­képek, hangosabban vert a dobszó. Messzi­ről, nagyon halkan ju­tott el hozzá a hang: — Tartsatok ki, jö­vünk! Vége a földren­gésnek! Kiszabadítunk benneteket! Tartsa­tok ki! TÚRÁS EMMI Földrengés Öt film forgatását befejezték a budapesti filmstúdióban A napokban öt új film forgatását fejezték be a Budapest Filmstúdió műtermeiben- Az idegenbe szakadt emberek honvágyáról, vívódásáról Tí­már István rendező készített filmet „Kockajáték’» címmel. György István rendező „A tánc eredete” címmel ké­szített ismeretterjesztő filmet. Régi, kiveszőben levő magyar hangszereken játszott dallamokat örökített meg La­katos Vince „Öreg hangszerek»» című filmjében. Janovits János rendező népszerű tudományos ismeretterjesz­tő filmet készített »«A tranzisztor’» címmel. „1963 július 27., szombat’» a címe a Ságvári Endréről szóló emlékfilm­­nek, Mészáros Márta rendezésében. Miskából tanár lesz Miska Sümegen, a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érett­ségizett. Mint mind­végig jó diák, kitűnő tanulók egyike, jog­gal bizakodhatott, hogy fölveszik majd az egyetemre. Biza­kodása a felvételi vizsgán csak nőtt. Nyugodtan, könnye­dén jutott túl az el­ső akadályokon. És már az utolsó követ­kezett. Akadály? Ugyan! A tétel — ra­gyogó: Kisfaludy Sán­dor élete és munkás­sága. Kívánhat en­nél is kedvezőbb kér­dést egy sümegi diák? Miska nem kí­vánhatott. Úgy érez­te, főnyereményt nyert- Sok időt nem is vesztegetett a gon­dolkodásra, belevá­gott a mondókába, rákezd­te: — Kisfaludy Sán­dor Kisfaludy Károly öccse volt... — Bátyja volt! — dörrent­­ az elnök hangja. — Bátyja! Miska megder­medt. Most nyílik meg a föld — gon­dolta. Hülyeséget mondott, jóvátehetet­lent: vége. De az elnök mást akart. Elborult hom­loka hirtelen kifinye­­sedett: — Hát akkor le­gyen öccse, bánom is én. Az a fontos o­­­­ket mond, mi ké­ id róla. Miska sokat tudha­tott, jól felelhetett. Annyira jól, hogy ré­gi vágya teljesül: ta­nár lesz belőle- Teg­nap kapta meg az értesítést, felvették. (CSJ) Pénteken nyílik az utóbbi húsz év legnagyobb népművészeti kiállítása Sajtótájékoztató a Műcsarnokban Szerdán a Műcsarnokban Bod­rogi Tibor, a Néprajzi Múzeum főigazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit az augusztus 2-án, a Műcsarnokban megnyíló „Ma­gyar népművészet” című kiállí­tás anyagáról. A tárlat — amely a magyar népművészet legszebb alkotásait mutatja be — az utóbbi húsz év legnagyobb szabású, hat termet megtöltő néprajzi kiállítása, ame­lyen a közönség megismerkedhet népművészetünk múzeumba gyűj­tött gazdag anyagával. Külön teremben mutatják majd be a népművészek technikáját, többek között a kerámiakészítést, a szűcs- és szűrszabó mesterség eszközeit. A magyar fazekasmű­vészet több évszázados alkotásait, népi textiliák és viseletek leg­szebb darabjait, az egyszerű fehér vászontól a színekben tobzódó női ruhákig. A kiállítás előreláthatólag augusztus 25-ig tekinthető meg. 1983. augusztus 1. TV filmet forgatnak Savanyú Jóska betyárcsárdájában A Magyar Televízió új, folyta­tásos tv-játékkal lepi meg nézőit: Eörsi Ferenc forgatókönyve alap­ján „Tenkes kapitány” címmel megkezdték a forgatást a Bala­­tonfelvidék egyik legszebb mű­emlékében. A filmért a siklósi vár­ban kezdték el forgatni, s most Savanyú Jóska egykori mulató­helyén, a nemesvámosi csárdában folytatják a munkát. Ez a Bala­­ton-felvidéki csárda a népi épí­tészet egyik páratlan remeke, hangulatos, boltíves külsejével, szép környezetével megfelelő szín­helynek bizonyul a kuruc szabad­ságharcot megelevenítő filmhez. Ilyenkor így van! — Hé, apjuk! Gyere meszeld ki az istállót, kiadom a nyara­lóknak! (Kovács Ervin rajza) FELKÉSZÜLT A TURISTÁK FOGADÁSÁRA A SÜMEGI FÖLDMŰ­VESSZÖVETKEZ­ET A Dunántúl egyik legnevesebb végvárát, a nemrégen restaurált sümegi várat évente több tízezer turista keresi fel- A vendégek, érdeklődők fogadására az idén új létesítményekkel, bő választékkal készült fel a helyi földművesszö­vetkezet. Három iskolai tanter­met átalakítottak turistaszállóvá, és kibővítették a szállodát is, így már naponta 120 kiránduló elhe­lyezését tudják biztosítani. Új gépek beállításával növelték a helyi üdítőital készítő üzem ka­pacitását, és a nyári időszakban naponta hatezer palackot tölte­nek meg narancs, málna és cit­rom ízű szörppel. A történelmi nevezetességű községből „kiűz­ték” a giccsárusokat és az ízlés­telen emléktárgyak helyett a földművesszövetkezeti boltok nép­művészek alkotásait árusítják. Több ezer kartonkendőt is forga­lomba hoznak, ezeken a dunán­túli végvárak képe látható. Az idei újdonságok közé tartozik a fém hamutartó, amely üveg alatt őrzi a sümegi várról készült mű­vészi felvételeket.

Next