Napló, 1963. október (Veszprém, 19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
58 NAPLÓ „Hervad már ligetünk...“ Őszerejes beszélgetés Csont Ferenccel A sündisznó-külső leválik a koppanástól; tüskéivel ésvattafehér belsejével nem védi már a magot: a vadgesztenye lábunkhoz gurul. Azután megint egy, majd kettő is egyszerre koppan az asztalunkon. Fehérpillantású, barnára politúrozott gesztenyeszemek jelzik, hogy Balatongyörökre , is „beszökött az ősz...” A kilencedik — Nekem ez a hetvenötödik — néz rám a „Nyolcak” ma is élő társa. Csont Ferenc festőművész, a sokat emlegetett, azután mármár elfelejtett kilencedik. Elfeledkeztek róla? Nem, csak el-eltűnt a közfigyelem elől, mint Martyn Ferenc írja róla: „kikötött itt is, ott is Európában.” Aztán jött az özvegység, a veszteglés és a betegség. Most is beteg. A magas vérnyomás ellen szedett gyógyszertől tűzben ég a szeme, mint az erdőből kibolygatott vadé. Úgy hat rá az orvosság, hogy szólni is alig tud. Csont Ferenc mégis beszél, mert élet -és alkotókedve visszatért. „Újra él”, ahogyan tavalyelőtt megírtuk róla. — Addig dacból is kitartottam — mondja. — Azóta már csak így futja a szuszból, hogy érzem az igaz emberek, a költők, a festők, a fiatalok segítségét. Igaz is. Az itthoni szélnek egyszer-egyszer még odakínált „györöki öbölben behúzott vitorla” talán sohasem moccant volna többé, ha nem kap bele a művészt tisztelő fiatalok lelkesedése. Egy éve múlt, hogy Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban Csont Ferenc grafikáit kiállították. Azután meghódították, emlékeztették azok a fiatalkori rajzok, a kaposvári Rippl-Rónay Múzeum tárlatlátogató közönségét is. Feri bácsi azóta érzi, hogy ismét felfigyelnek rá Rajz!'Ilszel legtekintélyesebb észeftvészeti orgánumok (Élet és Irodalom, Művészet, Jelenkor) mutattak be már nem is egyet. — Tüskés Tibor barátom, a Jelenkor főszerkesztője, most is rajzokat kér tőlem — mondja. — Sajnos, egyelőre fáradt vagyok. Majd talán, ha rendeződik az ügyem... Miféle ügye lehet egy hetvenöt éves művésznek? Erről az asztalra kirakott dokumentumok beszélnek. Az egyik egy beadvány. Tárgya: Csont Ferenc nyugdíjügye. A másik egy ajánló levél: „Igen, én régóta ismerem Csont Ferencet és munkásságát, aki szembeszállva a múlt rendszer művészpolitikáját kiszolgáló hivatalokkal, mindig a haladó művészet vonalán működött, bensőséges művészetét ezért nem hangos sikerek, hanem a haladó művészet barátainak és kiváló művelőinek csendes elismerése és megbecsülése kísérte mindvégig... írja Bartha László, Munkácsy- és Egry-díjas festőművészünk. Segíteni a mestert .Mindenki segíteni akar az idős festőművészen. Petrovics Elek, Berény Róbert, Szőnyi István, Pátzay Pál, Bernáth Aurél és mások elismerő véleményéhez csatlakoznak, akik Csont Ferenc nyugdíjának felemelését támogatják. „Megtiszteltetésnek veszem, hogy véleményemmel és legőszintébb meggyőződésemmel hozzájuk csatlakozhatom.” És még egy idézet. Dr. Sági Károly múzeumigazgató így pártfogolja az ügyet: „Csont Ferenc jelentős tagja és képviselője művészetünknek ...” Ha nemcsak művészetét ismernénk el, hanem anyagi gondjait is enyhítenék, akkor ..nemcsak szociális, de kultúrtörténeti missziót végeznénk.” Az idős mestert barátai és tisztelői látogatták meg a nyáron: Takáts Gyula, Nagy László, Szécsi Margit, Martyn Ferenc és Zentai Pál ..öntöttek bele lelket”. Hátrapöccinti zsíros-zsinóros erdészkalapját és előrehajolva mondja: — SOS-t akartam kiáltani, amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a néma truccot. Azután szólnom se kellett... Ugye jó kezekben van így volt. Csont Ferenc helyett mások kezdtek beszélni. A györöki őszben, amikor már megint „kit erre, kit arra kergetnek a szelek”, a mester nem a most kezdődő lombhullásra figyel. Akinek az ügye jó kezekben van, bármilyen idős is, azokat a helyeket látja az ágakon, ahol majd kifakadnak a rügyek. Cserhát József A MESTER (Zentai Pál rajza) A „bennszülöttek“ készülődnek Követendő példa — önerőből — Balatonalmádiban Balatonalmádiba is ellátogatott már az ősz, egyszerre üres lett, elmentek az üdülők, csend van, nyugalom újra.. Ám most egy másfajta mozgás, készülődés indult, a „bennszülöttek” készülődése, hogy ismét megnyissák klubjukat, a kollektív szórakozás és időtöltés igen hasznos, és kitűnően kialakult formáját. Teljesen öntevékenyen, a meglévő igények felismeréséből, néhány lelkes, a közügyért mindig harcolni hajlandó ember munkájából jött létre a klub még 1961- ben. Ma kétszázhúsz tagja van, s mozgalmas, színes programja. — Igyekszünk úgy összeállítani, hogy minden tagunk megtalálja a klubban a neki,tetsző elfoglaltságot — mondja Szász Balázs, az általános iskola tanára, aki 1961- ben népművelési előadó és az egyik kezdeményező volt. — Az önkéntes alapon befizetett tagdíjakból a tanács támogatásával vettünk már néhány dolgot: sakkkészleteket, biliárdasztalt, van rádiónk, sőt televíziónk is. Ez utóbbit a tanácstól kaptuk. Járatunk újságokat, folyóiratokat, szervezünk — épp a TV készülék segítségével — filmvitákat, és irodalmi esteket a TIT segítségével. Az idén felvesszük a kapcsolatot a veszprémi Kultúrházzal is, ők is tudnak majd segíteni sok mindenben. — Egy szöveg siker minden téren, nincs nehézség, gond ... — Van az is, de nem megoldhatatlan: a helyiség kérdése. Csak ősszel tudunk nyitni, amikor bezárnak a nyári szórakozóhelyek. Valamelyiket megkapjuk mindig albérletbe. Csendes elvtárs, a Veszprémkörnyéki Vendéglátó igazgatója az idén is segít: megkapjuk az „Aranyhíd” helyiségét, a fűtésről, sőt még egy kávéfőzőről is gondoskodik. — És nyáron mit csinálnak? — Csak kirándulni tudunk. Az idén is szerveztünk egy komoly túrát Tapolca—Badacsony—Nagyvázsony útvonallal. De hadd mondjam el, hogy megoldódik a mindenkori helyiség problémája is: épül a balatonalmádi kultúrház! Ha elkészül, akkor végleges otthonra talál a klub — mondja Szász Balázs és látszik rajta, nagyon várja már. Kis „pipák“ a papíron Tanácstagok és a választók Hévízen A tanácsválasztások idején sokat foglalkoztunk a régi és az új tanácstagokkal. Reflektorfényben álltak, a közvélemény figyelme feléjük fordult. Megkérdeztük, elmondtuk, megírtuk, elbeszéltük, hogy mit terveznek, hogyan fognak munkához, vagy hogyan folytatják a már eredményesen, sikeresen elkezdett tevékenységüket. Aztán minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, jöttek a szürke hétköznapok. Amikor az ígéreteket valóra kell váltani, a hajdani nyilatkozatokért helyt kell állni. Sikerül? örömmel mondhatjuk: igen. Legalábbis zömmel igen. Sokat utazunk a megyében. Látjuk akaratlanul is az épülő utakat, járdákat, házakat, középületeket, sportpályákat stb. Ilyenkor mindig eszünkbe jutnak a tanácstagok. Azok a tanácstagok, akik közrejártak abban, hogy a körzetükben hiányzó, megvalósítható dolgokat tervezzék és csinálják meg. S nehogy azt higyje valaki, hogy ez amolyan „elvi kérdés”, vagy szép elgondolás! Hogy a gondolat mennyire a realitás talaján áll, arról a minap magam győződtem meg. Hévízen jártam, a tanácson. Az elnök elém rakta a község négyéves fejlesztési tervét. Egyben elmondta azt is, hogyan készült ez a terv. A községben 39 körzet, tehát 39 tanácstag van. Egy kivételével — beteg volt az illető — mindegyik gyűlést tartott körzetében. Javaslatokat kértek ezeken a gyűléseken: mit lehetne az adott körzetben jobban csinálni, mi hiányzik, melyek az égetően szükséges dolgok. A tanácstagok ugyanekkor azt is elmondták, hogy mennyi pénz áll a tanács rendelkezésére, s hány felé kell ezt osztani. Így csak olyan javaslatok hangzottak el — hála a lakosság józanságának és ítélőképességének , amelyek megvalósíthatók. A 38 körzeti gyűlés után, a lakosság javaslata alapján készült aztán el a község 4 éves fejlesztési terve. Reális, megvalósítható terve. Csupán néhány adatot hadd említsünk belőle: 14 kilométer hosszú járda épül négy év alatt. Eltűnik a faoszlop a Bacsó Béla útról, a Rákóczi, a József Attila és a Petőfi utcából. Helyüket légvezeték-kábeles, higanygőzlámpás kandeláberek váltják fel. Ezenkívül még 100 lámpatestet szerelnek fel. A 4 éves programban szerepel az is, hogy a második kerületben megszüntetik a nyílt árkot. Vaskos iratcsomó ez a fejlesztési terv. Az elnök mindenüvé magával viszi, s ha valami megvalósult a kívánságokból — kipipálja. S ahogy növekszik a sok kis „pipa” a papíron — úgy változik, fejlődik, szépül a község. „Alulról jövő” javaslatok alapján, nem egyszer „felsőbb” segítséggel, de mindenkor a köz érdekében. Sz. É. 1963 október 1. Bizony megérdemli ez a klub az otthont — és a „példa” rangját is. Mert másutt is jó lenne ilyet létrehozni, követni ezt a példát, hasznos és jó dolog ez. Kielégíteni az emberek szórakozási és kulturális igényeit, társas hajlamait, azokat az igényeket és törekvéseket, amelyek ma már réges-rég túlléptek a kocsmai öszszejöveteleken, az üres és színvonal nélküli időtöltési formákon. Meg lehetne ezt oldani mindenütt? A balatonalmádi példa válaszol erre: a 220 ember önerőből meg tudta teremteni és fenn tudja tartani egyesületét, aminek nevében ott reprezentál a tartalom- Balatonalmádi Népművelési Klub. (sztankay) Száz mű , egy év alatt A Mezőgazdasági Könyvkiadó jövő évi tervei A Mezőgazdasági Könyvkiadó a növekvő, s mind szélesebb körű érdeklődésnek megfelelően állította össze jövő évi kiadási programját. 1964. évi tervében mintegy 100 mű kibocsájtása szerepel, ezek gerincét az üzem- és munkaszervezési, valamint a gépesítési szakirodalom képezi. Jelentős helyet kapnak a mezőgazdasági kiadványok között a népszerű és a szakemberek számára nélkülözhetetlen kézikönyvek. Gazdag kertészeti szakirodalomból kiemelkedik a növényvédelmi zsebatlasz sorozat 5. kötete, amely — minthogy az előző köte___"■■■■ tek idegen nyelven is megjelentek — szintén nemzetközi elismerésre számíthat. A magyar mezőgazdaság termelőszövetkezeti kiskönyvtára című, máris igen népszerű sorozatban jövőre 11 fontos témáról jelennek meg újabb kötetek. A kiadó szeretné elősegíteni az olyan mezőgazdasági irodalom kiadását, amely a kisebb előképzettséggel rendelkezők számára is hozzáférhetővé teszi a szakmai ismereteket. Ennek érdekében a közelmúltban pályázatot hirdettek, s úgy tervezik, hogy a díjnyertes művek közül jövőre soron kívül megjelentetnek néhányat. Hova csapnak be a villámok? Az újabb vizsgálatok bebizonyították, hogy a villámok —eltérően attól a régi megfigyeléstől, amely szerint elsősorban a tornyok és általában a magas építmények vonzzák őket — gyakran ilyen kiemelkedő „tereptárgyak” közvetlen közelében is egyenest a talajba csapnak be. Bencze Pál, a Magyar Tudományos Akadémia soproni geofizikai laboratóriumának tudományos munkatársa nemrég hozta nyilvánosságra magyarázatát ennek a vonzóerőnek a mibenlétéről. Eszerint az ilyen esetek színhelyén a talaj felszínén, vagy egészen kis mélységben mindig olyan rétegek találhatók, amelyeknek elektromos vezető képessége lényegesen jobb a környezetüknél. Ezt a véleményét a villámcsapásokról készült statisztikák is igazolják. Az a térkép például, amelyen a hazánk területén az utolsó hat évtizedben bekövetkezett villámcsapások helyét rajzolták fel, azt mutatja, hogy a vastag ülelékréteggel fedett Alföldet elég ritkán, és akkor is meglehetősen egyenletes elosztásban érik villámcsapások, annál több jut viszont belőlük a Magyar Középhegység északi és déli, a Mecsek déli, a Dunántúl nyugati és a Nagy- Alföld északi peremvidékére. Tehát az országnak azokra a tájaira, amelyeken a talaj legfelső rétegeiben valóban megtalálhatók ezek a jól vezető rétegek.