Napló, 1963. november (Veszprém, 19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
2 A nyirespusztai építők íyeresd a térképen, nem ta- K látod. Autóutak sem vezetnek ide. Levelet akarsz írni, a borítékra ráírod: utolsó posta Csabrendek. Nyírespuszta egykoron zsellértelepülés volt. Igénytelen, robotoló, az élet lüktetésétől elzárt emberek laktak itt. Az új kor szelleme hamar eljutott a pusztára is. Az egykori zsellérből tanulni, művelődni, szórakozni vágyó ember lett, aki érdeklődik az ország és a világ hívei iránt. 1953-ig a pusztának nem volt iskolája. A lakók összedugták a fejüket, és szinte a semmiből, társadalmi munkával előteremtettek egy iskolát. Az iskola három és fél hónap alatt épült fel! Ez volt az első lépés. Nyírespuszta mostoha körülményeit könnyű szemléltetni. Nincs villany, a házakban petróleumlámpákkal világítanak. Egy doboz cigarettáért, egy kiló sóért — kilométereket kell gyalogolni Nagytárkányba, vagy Csabrendekre. Nincs rádió, televízió, kultúrház, könyvtár. Az orvos, aki Csabrendekről jár a pusztára, házaknál rendel. Nemrégiben még az ivóvizet is lajtokban hordták ide. Ha beköszönt a tél hófúvással, 2—3 napig még újságot sem látnak. Nem irigylésre méltó a pusztai lakosok helyzete. Az egykori honfoglalók nem panaszkodnak a mostoha körülményekre, de tekintetükön az elszánt akarás tükröződik: tűzzel-vassal változtatni fognak helyzetükön! I.Németh Péter bácsi tanácsjas tag a „bennszülöttek” közé tartozik. Mint mondja: — Harminc család lakik a pusztán. Tavaly a lakókkal megbeszéltük, hogy tenni kellene valamit. Tenni. Főleg a fiatalok érdekében. A községfejlesztésből kaptunk 17 000 forintot. Igen kevés pénz ez ahhoz, hogy valamit kezdjünk vele. Mégis úgy döntöttünk, munkához látunk. Társadalmi munkával kultúrotthont, KISZ-helyiséget, üzlethelyiséget, orvosi rendelőt építünk. Minden család 2800 forint készpénzzel hozzájárult az építkezéshez. Eddig 60 ezer forint társadalmi munkát végeztünk. A KISZ fiatalok az erdészetnél dolgoztak, hogy a rájuk eső részt befizessék. Különösen élenjártak: Horváth Mária, Könnyid Tivadar, Gyalogh Gyula. Az idősebb lakók közül Feri Ferenc, Gyalogh István. De nehéz akárkit külön megemlíteni, mert az egész lakosság szívvellélekkel dolgozik. A falak már állnak, a tető is hamarosan felkerül. "* Azt is hallottuk, hogy karácsonyra már villany is lesz a pusztán. A vízellátás is megoldódik, 120 méteres kutat fúrnak. Az összefogás példás, a lakók tettvágyát csak dicsérni lehet. Müller Ferenc A Déryné Színház új bemutatói Az Állami Déryné Színház a nyáron sem „szünetelt” megyénkben, sikert aratva látogatta meg megyénk községeit, sőt ebben az időszakban egyes városait — Pápát, Várpalotát, Ajkát — is. A színházi évad kezdete óta pedig ismét két „főhadiszállásukról”: Székesfehérvárról és Hévízről kiindulva hoznak sok élményt, örömet, kultúrát községeinkbe a társulatok. Milyen új bemutatók várhatók (illetve egy részük már színre is került) az idei évadban? Nagy népművelő missziójának, úgy véljük, leginkább az olyan komoly, igényes, klasszikus értékű művek bemutatásával tesz eleget a színház, mint Shakespeare Hamlet-je, Seribe: Egy pohár vize, Shaw-tól a Warrenné mestersége és Lorcától a Bernarda háza. Bővelkedik a műsorterv könnyebb fajsúlyú zenés darabokban, mint (az úgy látszik, örökéletű!) Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Denevér, János vitéz stb. Az operett kedvelőinek valamennyi színvonalas, jó szórakozás! Jókai egy regényének — a Szeretve mind a vérpadig-nak — színpadi változatát is elhozzák megyénkbe. Mai vidám színdarab a Potyautas, a Lányok a magasban, az Ilyen nagy szerelem és a Mézesmadzag. Pécsi Balett Négy évvel ezelőtt költözött Pécsre Budapestről — 15 éves elismert operaházi működés után — Eck Imre koreográfus, s az Állami Balettintézet akkori végzős növendékeivel megalakította a Pécsi Balettet. Az együttes ocura világhírnévre tett szert, sikert aratott Budapesten éppúgy, mint Helsinkiben, Drezdában, Beiruthban, Londonban. Jövőre Luxemburgban, Nyugat-Németországban és Svájcban vendégszerepelnek; vezetőjük Lengyelországba és a Szovjetunióba utazik tanulmányútra. A harmincnégyéves, Liszt-díjas igazgató vállalja a kísérletezés gondolatát és veszélyeit, s magasszínvonalú eredeti — a klasszikus hagyományokon túllépő — modern balettet csinál. Művészi hitvallása: a mai ember, s főleg a mai fiatalság nagy, általános, erkölcsi problémáiról szólni e tánc nyelvén. Kitűnő produkciók fémjelzik a fiatal együttes eddigi pályáját: a Dekovits fametszetei nyomán a Dózsa parasztháborúról szerzett lánc-fantázia; a „Változatok egy találkozásra”, amely a nő és férfi újfajta kapcsolatáról szól; a „Parancs” című, amely a Hirosimára atombombát dobó pilóta lelkiállapotát fejezi ki; az „Oly korban éltem”, amelynek tiszta szerelmespárját is fenyegeti az aljasság és erőszak, de szembeszállnak a parancsra ölökkel; vagy a „Concerto a szivárvány színeire” című kompozíció, amelynek mély emberi mondanivalója, hogy amiként a szivárvány színei legyőzik a legerősebb színt, a feketét, úgy kell győzedelmeskednie a humanizmusnak az embertelenség sötétje felett. Képünkön Árva Eszter és Tóth Sándor a „Concerto” című balettben. (Fotó: Friedmann Endre MTI) A „Kalapácsos ember“ alkotója Tizenöt éve halt meg Biró Mihály 1947-ben tért vissza — hosszú emigrációjából — felszabadult hazájába Biró Mihály, a „Kalapácsos ember” alkotója. S egy év sem telt belé: a súlyos beteg ember, aki halála percéig nem ejtette ki kezéből munkaszerszámát, fegyverét, a ceruzát, eltávozott. Éppen tizenöt esztendeje ennek. S e másfél évtized alatt a friss, felnövő nemzedékek is megtanulták e nagy magyar grafikus nevét. Amikor néhány esztendővel ezelőtt nagyszabású, gyűjteményes kiállítást rendeztek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság lakátjaiból, újságrajzaiból, azok is elcsodálkoztak, akik tudták, hogy a modern magyar grafikának ez a rövid ideig tartó, de a huszas, harmincas évek haladó európai grafikájára is termékenyítő hatású virágzása a magyar képzőművészet történetének egyik legszebb fejezete. „Honnan nőtt ki hirtelen ez az izzó szépségű virág? Csak a forradalmak napja érlelte meg e virágzást?” — kérdezte annak idején a kritika. És aztán meglelte a választ. A század elején fellépő magyar forradalmi grafikusok — köztük elsősorban Biró Mihály — egyszerre kapcsolódtak a XIX. század nagy grafikai forradalmi hagyományaihoz (Daumier-hez, Deré-hez, Ales-hez) és a magyar valósághoz. Amit a költészetben Ady, a zenében Bartók, azt próbálták kifejezni a grafika anyanyelvén Uitz Béla, Kernstock Károly és Biró Mihály, aki a munkásosztály történelmi, igazságtevő erejét megszemélyesítő, nagyszerű „kalapácsos emberé”-t már 1918 előtt megtervezte. 1918 októbere, s különösen 1919 márciusa után érett be Biró Mihályék vetése. A népforradalomért esztendők óta küzdő művészek a külföld és az utókor számára tömörítették. Összegezték rajzaikban az 1918—19-es magyar népforradalmakat. Biró Mihály Bécsben, Berlinben, Párizsban, küzdelmes emigrációja színhelyein is magyar hazája után vágyódott és a legkeservesebb gondok között is boldogította a remény: Magyarország megint szabad lesz. Horthy-albuma és sok-sok rajza ezért a poklokat legyőző felszabadulásért született meg. Korán távoztatt el, alig ízlelhette a szabadság örömét. De a szocialista munka dicséretét zengő monumentális, plakátjai a nép ellenségeit embertelenségük pőreségében megmutató gúnyrajzai, hály forró szívének, forradalmi hitének, alkotó fantáziájának lobogását. Nórának nem tetszik... ■ (Vató: Väj:qä Ilona) NAPLÓ a magyar inúJt nagy eseményeiből témát merítő ,feltraéayAi híven őrzik Bird Mit 1788. november 1. A XVIII. sz. második felében mind erőteljesebben életretörő európai felvilágosodás az északi kelta bárdnak tulajdonított hősi énekek fordításából kialakuló Osszián-kultuszt is az eszme szolgálatába állította. Az oszsziánizmus német közvetítéssel jut el hozzánk. Európa szerte egy hatalmas áramlat telítődve a kor irodalmi kifejezést kereső vágyaival, indulataival és kívánságaival — tehzte népszerűvé Osszián mítoszát és költészetét. Batsányi elsőként fogott a kelta bárd magyar tolmácsolásához, s az egyre szélesedő magyar irodalmi közvélemény jó félszázadon át tőle várta a nehéz feladat megoldását. Batsányi egész életében birkózott Ossziánnal. Fordításai töredékekben maradtak ránk, érdekes emlékeiként a költő fejlődésének, esztétikája alakulásának és a felújulás korabeli magyar irodalom erőfeszítéseinek. Észak Homérosza nemcsak a kelták elpusztult népének énekese lett, hanem egy nagy múlt visszavetítődése Európa XVIII. és XIX. sz. fordulójának történelmére. Benne látták egy hősi kor óriását, aki sok évszázad után is a politika és szellemi önállósulásért vívott harc szimbóluma. Batsányi — Ossziánban — a saját nemzeti hős-kultuszának méltó mintaképét látta. Lefordított Osszián énekeiben a I. József elleni nemesi ellenállás és reformizmus szellemében kora magyar hazafiságának keresett érveket és lelkesítő anyagot. Hogy milyen szándékkal kezdett hozzá Osszián fordításához, Teleki Józsefhez, Kassán, 175 évvel ezelőtt, 1783 november 1-én írt levele igazolja. Saját irodalmi elvein túl az egész kezdődő magyar Osszián-kultusz hátterét megvilágítottál „Az vola fő s legelső tárgyam — írta —, hogy ennek az isteni költőnek szívre ható énekei által magyarainkat megihletvén, hazájokra s önnön magokra emlékeztessem. Bárdussa (költője!) akartam lenni magyar nemzetemnek, s a régi kelták történeteiben tükröt akartam polgártársaim eleibe; édes anyám nyelvén akartam siratni erkölcseinknek elhanyatlását, dicsőségünknek kimúlását.., mert oly környülállásokban vagyunk, hogy ha csak teljességgel el nem rontotta már szíveinket az idegen maszlag, szükségképpen meg kell ihletődniünk egy Hazája veszedelmét oly érzékenyen kesergő öreg vitéznek szomorú panaszára. 19 SS, a premier ! Kilátót Révfülöpre! Beszélgettünk, vitatkoztunk sokat a „világ egyik legszebb tája" kifejezésen. Révfülöp valóban ilyen lenne? Ha mi mondjuk, mosolyognak, hiszen a „minden cigány a maga lovát dicsérik’ elv alapján igazuk is lenne. Mégis mondjuk. Hátha még a kilátó is meglenne! Ott áll félig felépítve a tetőn immár 20 év óta! Azt nem kell magyaráznunk, hogy mit jelent egy kilátótorony a turistának! Hogy jogosan kérjük, s hogy jó helyre kérjük, azt bizonyítani szeretnénk két világhírű magyar nagyságunkkal. Jókai Mór az 1880-as években több alkalommal járt Révfülöpön és Kővágóörsön. Az akkori időben egy község volt a kettő. Cigány Károly barátjánál elragadtatással beszélt a táj szépségéről. Cigány Károly így ír erről a LÉLEK NAPLÓJA című 1885- ben megjelent könyvében: „— Pompás egy medence, de hol van ebből a kijárás — monda Jókaink, amikor először látta kertem alól. Majd pedig szőlőben kis villámból nézvén szét a kiterjesztett Balatonon, mondd: — Nini, csaknem olyan impozáns, mint Füred! — Semmi csak nem — mondám. És el is hitte, mikor felvezetem a „Gödepontra”, ez amphitheatrális hegycsúcsra, honnét egy álló helyből láthatni északra Csobáncz, Szigliget, Rezi, Tátika várromokat, az ezek közti völgyeket, Dodona berkeket; a salföldi régi Paulinus-zárda düledékeit; nyugatra az agg Badacsonyt, amint bús mogorván belekönyököl a Balatonba. S amikor ezeket egy pontról látta: ígérte meg, hogy az akkor készülő ARANY EMBER regényes színműve egyik felvonását (Krisztyán jégvízbe fúlását) itt játszatja le.” Csolnoky Jenő dr. több alkalommal megfordult Révfülöpön híres geológus barátjánál Szontágh Tamásnál. Egyik könyvében úgy nyilatkozott e tájról, hogy „a révfülöpi Fülöphegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, hát ilyet alig találunk a világon. Legfeljebb Dél- Amerika egyes vidékein. A Káli-medence, a vulkáni koszorú és a Balaton harmóniája fenséges képet tára szemlélő elé.” Érdemes elgondolkodnunk az idézeteken. S megfontolnunk: nem érdemelne-e Révfülöp — valóban a világ és a Balatonpart egyik legszebb tája — kilátótornyot?! Betirce László Révfülap