Napló, 1964. január (Veszprém, 20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

szovjet vezetők üdviselő távirata a kubai vezetőkhöz Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet minisztertanács elnöke és Leonyid Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Fidel Castrót, a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt Országos Elnökségének első titkárát, a kubai kormány vezetőjét és Osvaldo Dorticos köztársasági elnököt a kubai forradalom győzelmének 5. évfordulója és az új esztendő alkalmából. Hruscsov és Brezsnyev ismét kijelentik, hogy a forradalmi Kuba nem marad egyedül, ha az Egyesült Államok agresszív militarista körei rátámadnak. A szovjet kormány következetesen síkraszáll a karibi helyzet normalizálásáért, s úgy véli, hogy ennek alapjául a Fidel Castro által előterjesztett öt pont teljesítése szolgálna. Ufók? fttefafátfal, egi/&fu0/efefc! » *fftAn /yuan«.. MAD1 fl .“»■r.. M/mr mjj mj _az MSZMP mmm megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Jogos reményekkel*.. Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi köszöntőt. Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vigassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását. Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei, egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szándékaink, amelyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis, jó szívvel, barátsággal köszönünk el az ó-esztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alakulását a világban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze vagyunk, de általában jobb, szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kultúra területein, a közszellemben szaporod-tak a szocialista jellemvonások, a párt okos, ember- séges, kommunista politikája köré kialakul a nem- ■ zeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük a szeretetet és barátságot, amit a szocialista országok családjában élveztetünk. Nyugat felől mindöbb tisztelet és megbecsülés csatlakozik irántunk, jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpoliti-ai játék következménye, hanem annak eredménye,ogy a magunk népe, haánk boldogulása és az emneri haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi elnenségeinknek kedvére lett. Nem a barátságos vagy kényszerű elismerétek és dicséretek, hanem a kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy g. tovább haladjunk a szelodialista úton, amelyet madagunk választottunk és a legjobbnak tartunk. örülünk neki, ha közben a népek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politikánkkal. A hidegháború enyhült. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének megőrzésére, és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsend-egyezmény, amely ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további harcokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkésállamok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke és a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhelyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az évet. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. A fény őrei sötét szilvesztere volt a sok balatonparti helységnek, mert a néhol 13 centiméter vastag zúzmara réteg — méterenként 3 kilogramm többletteher — leszakította a vezetékeket. A Tapolca—Veszprém vonaltól a Balaton északi partjáig illetve a Siófokig eső részeken percektől— órákig tartó áramszünet volt szilveszter éjszakáján. Pécsely község és néhány kisebb hely pedig csak szerda délután kapott áramot. A telefonösszeköttetésben is zavarok voltak, 33 vonal szakadt meg. Az ÉDÁSZ teljes ügyeletes szolgálata és 25—30 munkás, a posta 10 vonalfelvigyázója és 33 munkás dolgozik a hibák avitáján. Mára már egy kisebb jelentőségű szakasz kivételével zavartalan a telefonösszeköttetés, és az áramszolgáltatás. * Rövid kis helyzetjelentés, tudomásul vesszük, és örömmel nyugtázzuk, hogy már telefonunk is működik, a villany sem fog elaludni órákra. Hogy mi húzódik meg emögött, villantsa meg egy beszélgetés, melyet az ÉDÁSZ egy szerelőcsoportjával munka közben folytattunk. — Jól kifogtam az ügyeletet — indítja a szót Lechner László mérnök, üzemvezető. Több éves meteorológiai megfigyelés bizonyítja, hogy karácsony, szilveszter környéke a legzúzmarásabb időszak. Ez következett be most is. A szórakozni vágyó emberek telefonhívásai vezették be a még most is tartó küzdelmet. Néha akadályozták is azt, mert minősíthetetlen, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidták az ÉDÁSZ-t, idegesítették az amúgy is fáradt dolgozókat. „Szándékosan csinálják, kiakarnak tolni velünk” — szórták a vádakat. Az ügyeletes portás asszony 11 óra felé sírógörcsöt kapott. — Pedig higgye el, mi jobban akartuk, hogy legyen villany, mint bárki más — szól közbe Vass István gépkocsivezető. Üt voltam szilveszter éjszakán, szomkingban vezettem a kocsit, Zircre kellett szerelőket vinni. Már éppen felöltöztem, a „Bakony”-ba készültünk, akkor jöttek értem. 11 órára ugyan végeztünk, de megkértek, hogy keveset igyak, mert még számíthatok egy ilyen kirándulásra. Képzelheti, nem volt kellemes szilveszterem. Mikrobusszal megyünk Várpalota felé keresni a hibát. A központból a hibás vonalat meg tudják ugyan határozni, de annak konkrét helyét csak bejárással lehet megtalálni. — Amott a szakadás! — pillantja meg Kovács László csoportvezető a lógó vezetéket. Három em! kiszáll a „kellékekkel”, és mi fordulunk a csopaki út felé szinte lépésben „tapogatva” végig azt a vonalat is. Vágórétegen átütve még a földbe is beleégve találjuk a leszakadt vezetéket. A feszültséget lekapcsolták már, de a biztonság kedvéért földelik meg a vonalat a hibásodást záró két oszlopnál. TÁTem csal az érzékem. 25-ös huzalt is dobtam fel — szól a csoportvezető Bauer Antalnak az oszlop tetejére. Szó kevés hallik, mintegy kisülő automatika dolgozik a csoport. Húzzák, adják a drótvégeket, pályakötést tesznek rá, és máris emelkedik a javított vezeték a hibátlanok mellé. Ti űzd még egy kicsit! " mostmár jó! — kiabál Lenner József vagy 20 méterről szemmértékkel a többihez passzítva az új huzalt. Húsz perc múlva már szerszámaikat védik, indulnak az autó felé. Csizmadia Béla éles szeme azonban még egy hibát észrevesz. A második oszlop közben egy veszélyes kisodródásra hívja fel a figyelmet. Fel az oszlopra újra. Leengedik a hibás vezetéket, melynek három elemi szálát egy kocavadász lőtte el madár helyett. — A többi tartana még, de lehet, hogy egy óra múlva vissza kellene jönni, az is elszakadna — kicsit dühöngve, de már megnyugodva lépeget az oszlopról lefelé Csizmadia Béla. "Ma ez is meg van, menjünk dolgozni — úgy mondják ezt mintha csak mellékesen kiugrottak volna javításra, most visszamennek a központba... dolgozni. Ibocsoti Újévi fogadás a veszprémi Vegyipari Egyetemen Szokásos újévi fogadást adott az újév első napjának délelőttjén a Veszprémi Vegyipari Egyetem Tanácsa az egyetem és a város kapcsolatainak ápolása érdekében. A vendégeket az egyetem aulájában dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, egyetemi tanár, Varga Dezső rektorhelyettes, Farkas János párttitkár és Házi András a szakszervezeti bizottság elnöke fogadta. Ott volt a fogadáson dr. Bakos István, a megyei pártbizottság első titkára, Vándor József titkár, Szabó Lászlóné, a városi pártbizottság első titkára, Kiss János osztályvezető, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai. Rajtuk kívül megjelentek még a megyei politikai és gazdasági szervek vezetői, a kutatóintézetek, megyénk ipari vállalatainak igazgatói, képviselői. Hruscsov Lengyelországba érkezett Nyikita, Szergejevics Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Józef Czyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökének meghiívására, párnapos, nem hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett. Hruscsov társaságában utazott Kirill Mazurov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, Belorusszia Kommunista Pártjának első titkára. a béke erői mindinkább felülmúlják a háborús erőket — Hruscsov nyilatkozata a japán rádiónak — Szilveszter éjszakáján,Tíjév napján világszerte megszólaltak az államfők, miniszterelnökök, a közéletválóságai, a pártok, táradalmi szervezetek vezeői. Nyikita Hruscsov szovjet mniszterelnök két japánádió és televízió társaság érésére újévi üzenetet inszett a japán néphez. Üzletében a szovjet kormányf rámutat: A béke megőrzéséért és a kionukleáris háború megakadályozásáért vívott kzdelem minden józan indolkodású ember közessége függetlenül társalmi helyzetétől. Ebben a harcban egységesek a szovjet és a japán nép törekvései. Olyan irányban kell tevékenykedni, hogy a szovjet-japán viszony jószomszédi kapcsolattá fejlődjön. Népeinknek sok vonatkozásban azonosak az érdekei, így elsősorban a békeharcban, a háború elhárításában. Ez kitűnő alap a Szovjetunió és Japán közötti együttműködésre. Hruscsov megállapította, hogy az 1963-as év a népek lankadatlan béketörekvése eredményeképpen „bizonyos mértékben enyhítette a nemzetközi feszültséget’’. Korunk jellemző vonásaként értékelte Hruscsov azt a tényt, hogy a béke erői mindinkább felülmúlják a háborús erőket. ,,Amint azonban az események mutatják, vannak még a világon olyan emberek, akik háború segítségével óhajtják megoldani a nemzetközi problémákat.” Éppen ezért a békeszerető népeknek mozgósítaniuk kell minden erőt annak érdekében, hogy a már megvalósult eredményekre támaszkodva további reális intézkedések történjenek a nemzetközi feszültség enyhítése, az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében.