Napló, 1964. január (Veszprém, 20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
1964. január 3. Az üveggyári tervezők valóságos vetélkedője a Budapesten megrendezésre kerülő bemutató, ahol szakbizottság dönti el kinek a terve érdemelte ki „Az év legszebb terméke” kitüntető címet. Vadászi Józsefné, az Ajkai Üveggyár tervezője már két éve vesz részt ,,Az év legszebb terméke” pályázaton. 1962-ben négy dicsérő oklevelet, 1963-ban egy dicsérő oklevelet, december 19-én pedig I. díjat nyert. (Fotó: Szabó) Az idényre készül a balatonparti vendéglátás Négy hónapos tanfolyam kezdődött 360 most felvv... dolgozónak Balatonfüreden, Hévízen és Siófokon Több udvarias és szakképzett felszolgáló, borász, szobaasszony és kávéfőzőnő várja a nyáron a Balatonparton a vendégeket, mint eddig. Az idény erős munkaerőhiányán a Belkereskedelmi Minisztérium úgy kíván enyhíteni, hogy több egységnél már most felvettek dolgozókat. Balatonfüreden 110-en, Hévízen 50-en, Siófokon 200-an kezdtek el tegnap egy négyhónapos tanfolyamot, melynek keretében a legfontosabb vendéglátóipari tudnivalókkal, udvariassági szabályokkal ismerkednek és minimális nyelvismeretre tesznek szert. A minisztérium közelmúltban megjelent éves egyenlőtlen munkaidőre vonatkozó rendelete is enyhíti a nyári munkaerőhiányt. A 11 hónapra szerződtetett személyzet naponta 12 órát dolgozik az idényben, és a 8 órán felüli időt ősszel szabadság formájában töltik. Oklevél az ajándékok között Aki megfordult Hévízen, az biztosan vett valami kis „mütyürkét”, emléket, s ha vásárolt, betért a fő utcai kis boltba. Ajándékbolt, így mondják, de a csaknem kétezer féle áru alatt roskad a polc. Az említett mütyürkéktől kezdve, a játékig, sportszerig, bizsuig és... és ki tudná mind az ezerfélét felsorolni! S mindez egy parányi kis helyen. Még a falakat is áru borítja. A napokban ezeket nézegettem, mikor megakadt a szemem egy sereg bekeretezett oklevélen. Kiváló dolgozó — hirdette kettő is. Jó munkájáért ... dicséretben részesíti ... — Erre vagyok a legbüszkébb — mutat egyre a boltvezető, Simonyi Béla. — Ezt most kaptam az Állami Kereskedelmi Felügyelőségtől. És melléje egy kis borítékot is. Kétszáz forint „béléssel”! Nyolc éve vezeti az üzletet. „Segéde” egyben élettársa. Simonyi Bélánénak címzett oklevelet is őriz a fal. Nincs idő a sok besszédre, mert bár tél van, holtszezon, az ajtó állandóan nyílik és csukódik. • — Egy nap vajon hányszor? — kérdem, csak úgy magamtól, hiszen a közönséget • kiszolgálni is elég, semhogy számolná valaki. *— Meg tudom mondani *attdi ekt dossziéját a boltvezető. — Ötszázan, hatszázan vásárolnak nálunk naponta. — De így félidőben kevesebben! Nevet. — Átlag ezer, kétezer forint a napi forgalmunk, de karácsony előtt volt jobb is. Huszadikán például 7400 forint. Mégsem ezért a jó forgalomért kapta a legújabb elismerést. Hiszen az oklevélen ez áll: „A vevőkkel tanúsított udvarias és szolgálatkész magatartásáért ...” És ezt — azt hiszem — mindannyian aláírjuk. — Igé — Hétköznapi történetek Milliók őre Az igazolványt kérem! — Tessék. Böngészi, silabizálja, majd papírt nyom a kézbe. — Ezzel bemehet. Néhány évvel ezelőtt szabadon járkált az idegen a Keszthelyi Gépállomás udvarán. Nem kellett tartani, hogy a kopott G—35-ösökkel elszelel valaki. Kevés volt a gép, kicsi az érték. Ma milliók vannak a gépállomási portás becsületére, éberségére bízva. Vigyáz is nagyon a rábízott értékre. A portásfülke kicsiny, szűkre méretezett. Egy embernek sok, kettőnek kevés. Ideiglenesen építtette a gépállomás. Egyúttal kerítést kapott az udvar, két görgőcsapágyas kapuval. — Mindig errébb kerül a fülke — nevetgél a portás. — Évről évre növekszik a gépállomás területe. Ez a bódé se áll sokáig itt: készül odébb már az új portásfülke. Idegen traktorok fordulnak a kapuhoz. Szövetkezeti traktorosok kérnek bebocsátási engedélyt- javításra hozták gépeiket. Varga György portás csillogó szemmel nézi, szemléli a modern, erős gépparipákat. — Jó lenne meglovagolni valamelyiket — szól kívánkozva. Néhány éve még Varga György is a traktorokat nyergelte. Hat évi traktorosság után baleset érte: öt méteres betongerenda esett a lábára. Azóta könnyű munkát végez, megbecsüli a gépállomás. — Unalmas-e a szolgálat? — Tesz-vesz az ember mindig valamit. — Most télen kicsi, nyáron nagy a forgalom. Nem unatkozhat, aki milliókat őriz. Egyik szeme a kapun, a másik az üzemanyagraktáron, a gépeken, a raktárakon, az irodákon. Tűztől, víztől, tolvajtól egyaránt félteni kell az állami vagyont. Csendesebb, nyugodtabb napokon elballag a gépállomás sziklakertjébe. Öntözgeti, kapálgatja a virágokat és a rózsafákat. Húsz fenyő is díszült a kertben. Valamennyit a gépállomás traktorosai ültették. Tizenharmadik éve van Varga György a gépállomás szolgálatában. Látta, tapasztalta, hogy a kis gépállomás miként fejlődött, a géppark hogyan bővült, és közben sok szép, kedves emléket szerzett. Most ezekből él a gépállomás idősödő őre, vigyázója... K. A. NAPLÓ Új kölcsönző bolt nyílik Devecserben A különféle szolgáltatásokba bekapcsolódtak, egyre jobban bekapcsolódnak a különféle falusi kereskedelmi egységek, földművesszövetkezetek is. Ma már a devecseri járásnak úgyszólván valamennyi községében kölcsönözni lehet mosógépeket, festőhengereket, sertés-perzselőket, magas nyomású permetező gépeket. A járás legnagyobb helységeiben — Devecserben, Somlószőlősön, Noszlopon és Nagyalásonyban — különösképpen eredményes és széleskörű a kölcsönzés. Ezekben már most, némelyikben a közeljövőben kölcsönözni lehet porszívót, padlókefélőt, magnetofont, táskarádiót, fényképezőgépet és kerékpárt is. Most azt tervezik, hogy a járás székhelyén, Devecserben állandó kölcsönző boltot is nyitnak. a vezetők fóruma. Tanulható-e a vezetés? Ezt a kérdést a szakemberek már néhány ízben értékelték, különféle folyóiratokban. Vizsgálata mint a szocialista, minta tőkés rendszer országaiban nagy erővel folyik, eltérő elképzelésekkel, javaslatokkal, megoldási formákkal. Kétségtelen, előrehaladásunk egyik kulcskérdése, hogy vezetőink tisztában legyenek feladataikkal, és hogy képesek is legyenek azokat megoldani. Káderpolitikánk központi kérdésévé kell tenni a vezetés színvonalának emelését. El kell ismerni tárgyilagosan azt, is, hogy a helyzet színvonal tekintetében 1956 óta, — tehát lényegileg 7 év alatt — sokat javult. Az ellenforradalom okozta károk és zűrzavarok felszámolása óta népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Azonban ez a megállapítás távolról sem jelenti, hogy elégedettek lehetünk az eredményekkel. Néhány év alatt el akarjuk érni a népgazdaság egy sor területén a kapitalista országok szintjét. A termelékenységi mutatók javítását alapvető feladatnak tekintjük, a korszerű gyártás bevezetése, a műszaki fejlesztés adta lehetőségek teljes kihasználása állandó témánk, mely feladatok megoldása magas tudást, nagy akaraterőt és szorgalmat igényel. Bár büszkén állíthatjuk, hogy szocialista rendszerünknek 18 esztendő alatt sikerült kinevelni azokat a vezetőket, akik képesek jelen és jövő feladatainak megoldására, mégis igazuk van azoknak, akik az elmondottak ellenére azt állítják, hogy az állami szervek, elsősorban a vezetőszervek munkáját magasabb szintre kell emelni. Különösen magas követelményekért támasztunk az ipari szervek vezető dolgozóival szemben, mert hiszen ők állnak az állami építés élén, ők vezetik a népgazdaság egyik legfontosabb területét. Nem vitás, hogy rendelkezünk tehetséges, lelkiismeretes, felelősségtudattal bíró emberekkel, akik évek során az állami és gazdasági vezetéssel kapcsolatos feladatokba belenőttek, olyanokkal, akik átfogó tudással rendelkeznek, és hűek a szocializmus ügyéhez, mégis objektív tény, hogy szükségünk van magas képzettségű vezetőkre, akik vállalják és végre is hajtják az ésszerű, kemény vezetés elvét, és akik képesek hasznos utasítások kiadására. Elöbbieket meg kell, hogy értsék az állami és gazdasági funkcionáriusok —, de ez nem elég — szükséges az is, hogy előbbi elvek szerint dolgozzanak. Hogy az előbbi megállapítás mennyire alapos és helyénvaló, szó szerint idézzük, mit is mondanak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelved: „További előbbrehaladásunk feltétele a gazdasági vezetés megjavítása... A gazdasági vezetés legyen tudományosan megalapozott, előrelátó, döntései vegyék figyelembe a technika és a tudomány állandóan sokasodó vívmányait, és épüljenek gondos számvetésre.” Visszatérve a fő kérdésre: a vezetési frakció betöltése előképzést, felkészülést és állandó továbbképzést igényel! Hogy ez mennyire így van, jellemzők csehszlovák és lengyel tapasztalatok. A csehszlovák elvtársak a vegyipar területén gyakorlatilag és elvileg tisztázták ezt a kérdést, és már évekkel ezelőtt megvalósították a vezetők továbbképzésének rendszerét. Bár erre a kérdésre egy következő cikkünkben viszszatérünk, ízelítőül el kell, hogy mondjuk — miszerint a szerves és szervetlen kémiaipar vezetőit az irányítószerv időnként összehívja többnapos megbeszélésre, melyen kiértékelik a vezetésben tapasztalható hiányosságokat, az előadók rávilágítanak a leglényegesebb problémákra és tapasztalataikat közkinccsé teszik. Ezeken a vitákon természetesen bírálják az irányítószerv munkáját is. A kérdés felvetése után most már mi a megoldás? Javaslatom a következő: « Személyzeti vonalon ■ ■ dolgozók fő feladatává kell tenni a vezetők továbbképzését. (Szakirodalom rendelkezésre áll, csak meríteni kell belőle.) Megfelelő utánpótlás biztosítandó. (Ez béralap kérdés is, de véleményem szerint megéri, hisz többszörösen meghozná kamatát. Gyakorlati megvalósítása a következőképpen történhet: egyes gazdag tapasztalattal rendelkezői nagyvállalati vezetők mellé irányítsunk olyan embereket, akik helyszínen ismerkedhetnek meg a legjobb módszerekkel. Elméleti oktatásban is részesítsük őket az elvégzendő feladatok megoldása érdekében. A beállítandó káder ne irányítson, hanem tanuljon, ismerje meg a kérdéses ipari egység szervezetét, ügyrendjét, menjen végig az összes irányító posztokon. A már hivatalba állított vezetőket — a cseh példa nyomán — hívjuk össze két-három hónaponként, beszéljük meg velük ekkor a problémákat, részben előadás és vita, részben kötetlen formában. (A többnapos ankét, melyet lehetőleg vidéken kellene megtartani, erre lehetőséget nyújt.) Bizonyára hasznos lenne egy ilyen kísérlet. Természetesen ezeken az értekezleteken részt kell vennie az irányító apparátus vezetőinek — az ágazati szakminiszter-helyettes jelenléte semmi esetre sem nélkülözhető. Sok-sok probléma megoldódna ezeken a megbeszéléseken és segítené a vezetők és a vezetettek munkáját. A vitákon tájékoztatást kellene többek között adni a megjelenő rendeletekről is. A rendelet-javaslatokat a vállalati vezetők közül atig-alig látja valaki, pedig a gyakorlati emberek nagy segítséget nyújthatnának ebben és így az új rendelkezések prokléms végrehajtása is fodne. Chrift Vilmm Zárszámadási előkészületek a sümegi járásban (Tudósítónktól) Hetek óta lázas tevékenység folyik a sümegi járás termelőszövetkezeteiben. Nagy munkát jelent — elsősorban a könyvelők részére — a zárszámadások elkészítése, az éves eredmények mérlegelése. Nem kis dolog a termelőszövetkezetek minden fillérjéről számot adni. Tévedni nem szabad, hiszen sok száz ember kenyere, jövedelme fekszik az éves munkában. Az idei zárszámadás különösen sok gondot okoz járásunkban. A kedvezőtlen időjárás sokhelyütt csökkentette a tervezett bevételeket, bár szinte minden termelőszövetkezetben tettek kisebb-nagyobb lépéseket a hiányok pótlására. A járásban kétszer söpört végig a jég, óriási károkat okozva a már biztosnak vélt terményekben. Igaz, megtérítette az Állami Biztosító a szövetkezetek kárát, hiszen több mint ötmillió forintot fizetett ki, de azt a kárt, amely a termelőszövetkezeteket közvetlen érte, például az állattenyésztésben, nehéz lenne felmérni. Gond tehát volt bőven, mégis nyugodtan elmondhatjuk, nem lesz rossz a zárszámadás az idén. Hogy miért vagyunk ilyen optimisták? Termelőszövetkezeteinkben egy év alatt jelentősen nőtt az áruértékesítés, így az 1962. évhez viszonyítva több mint félmillió forinttal emelkedett az áruértékesítési kedvezmény összege. Ugyanekkor szövetkezeteink 58 százaléka elkerülte a maximálisan kifizethető kedvezmény határát. Az elmúlt évben kilenc termelőszövetkezetünk volt a gyengén gazdálkodók között. Az év folyamán ezek nagy része felsorakozott a közepesek közé. Nem mondhatunk pontos számot — hiszen a zárszámadás még hátra van, — de bizonyosnak látszik, hogy jelentősen csökken a gyenge termelőszövetkezetek száma. A könyvelésben feltétlenül eredményként kell „elkönyvelnünk”, hogy jelenleg hét tsz-ben folyik teljes önköltség számítás, tizenháromban pedig ágazati önköltséget számítanak. Ennek alapján a termelőszövetkezetek gazdasági, pénzügyi irányítása mellőzi a spontán tevékenységet, megalapozottá és valóban tervszerűvé vált, jelentősen hozzájárult az évközi kiesések nagy részének időben történő pótlásához. Eredmény az is, hogy készpénzes szövetkezeteink száma 1964-ben kettővel-hárommal növekedik majd. A zárszámadással gondjaink most is vannak, mégis nagy a különbség az előző évekhez viszonyítva, ami a szervezett adatszolgáltatásnak, az eredmények fokozott évközi ellenőrzésének, könyvelőink lelkiismeretesebb munkájának köszönhető. Úgy hisszük, minden okunk meg lehet arra, hogy a sikeres zárszámadások reményében örömmel várjuk az új gazdasági év kezdetét. Bolobás Imre mg. mérnök .................................... 8