Napló, 1964. február (Veszprém, 20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

2 Hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára készülünk Kállai Gyula végül emlé­keztetett arra, hogy az idén ősszel lesz 20 éve, hogy megkezdődött a történelmi fordulat, amelynek eredmé­nyeként hazánk felsza­badult a fasizmus rabsága alól és elindulhatott a de­mokratikus fejlődés útján. Októberben lesz 20 éve, hogy hazánk földjére lép­tek a felszabadító szovjet hadsereg első egységei üldözve és verve a fasisz­ta ellenséget. 20 évvel ez­előtt, 1944 december 22-én alakult meg Debrecenben az ideiglenes nemzeti kor­mány. A jövő év március 15-én lesz a huszadik évfor­dulója annak, hogy a ma­gyar parasztság, a munkás­osztály támogatásával, az új, demokratikus hatalom segítségével diadalra vitte az ezeréves port, s meg­kezdte a földreform meg­valósítását. A jövő év áp­rilis 4-én ünnepeljük nem­zetünk legnagyobb törté­nelmi eseményét: Magyar­­ország teljes felszabadulása 20. évfordulóját. Ha visszatekintünk az el­múlt időszakra, az öröm és büszkeség érzése hat át bennünket. Népünk küzdelme, mun­kája nem volt hiábavaló! Legyőzte az ellent, a tor­nyosuló millió akadályt, kijavítva saját hibáinkat, végülis közel értünk a célhoz: a szocialista Ma­gyarország teljes felépíté­séhez. Azt hiszem, mindnyájunk gondolatát tolmácsolva mondhatom: hazánk felsza­badulásának huszadik év­fordulóját ez évi terveink pontos végrehajtásával, a szocialista építőmunkában elért újabb eredményekkel ünnepelhetjük méltókép­pen! Az idei költségvetésünk e célok elérését szolgálja. Elfogadva a költségvetési képviselőtársaimat e nagy feladatok megoldására, eredményes jó munkára hí­vom fel — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kállai Gyula. Nem Richárd budapesti képviselő hangsúlyozta: az országgyűlés honvédelmi bizottsága a népgazdasági érdekek harmonikus figye­lembevételét látja abban is, hogy a honvédelmi tárca 1964-ben az összes kiadás­­soknak csupán 6,8 százalé­kát javasolja honvédelmi célokra, szemben a tavalyi 7,4 százalékkal. Szünet után Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés alelnökének elnökletével folytatódott a tanácskozás. Elek László Békés megyei képviselő a művelődésügyi tárca költségvetési tételei­vel foglalkozott hozzászólá­sában. Kiemelte: kevés ál­lam dicsekedhet azzal, hogy népe kulturális fejlődésére százalékos arányban olyan összeget költ, mint hazánk. Dr. Désy Frigyes végül a tudományos kutatómunka koordinálásának javítására tett javaslatot, majd a költ­ségvetést elfogadta. Szabady Béláné Veszp­rém megyei képviselő elöl­járóban azzal foglalkozott, hogy a vegyipar fejlesztésé­re fordított összegek jóval gyorsabban megtérülnek, mint más iparágak beruhá­zásai. Ugyanakkor azonban felhívta a figyelmet: ■»­ A vegyipar fejleszté­sén nem szabad csak a ter­melési érték és mennyisé­gek abszolút nagyságának nvekedését érteni, önma­gában a termelékenység emelése sem hozza meg a kívánt eredményt. Csak ak­kor tehetjük termelékeny­ségben és önköltségben ver­senyképessé vegyiparunkat, ha új, eddig nem ismert, vagy nem alkalmazott, kor­szerű technológiákat és nyersanyagbázisokat kere­sünk és aknázunk ki. Be­ruházásainknál mindenütt a világszínvonalnak megfele­lő, legkorszerűbb berende­zéseket kell beépítenünk, s el kell érni, hogy a fejlesz­tésben résztvevő egyéb iparágak — az építőipar, a vegyipari gépgyártás, vala­mint a gyár- és gépszerelő ipar — időben felkészülje­nek feladataik megoldásá­ra. — Növelni kell a műsze­rekhez, az automatikához jól értő szakemberek szá­mát is. Helyes lenne, ha a Veszprémi Vegyipari Egye­temen a vegyészképzés mel­lett — a nappali tagozaton — megindítanák a vegyipa­ri gépészképzést — mon­dotta egyebek között a kép­viselő, aki felszólalásában arra is kitért, hogy — meg­ítélése szerint — vegyipa­runk 1964-ben az eredetileg tervezettnél gyorsabb ütem­ben fejlődhetne. Az idei népgazdasági terv ugyanis a tavalyinál vala­mivel szer­nyebb termelés­­növekedést irányoz elő. Szóvá tette: — Sem a gyártó, sem pe­dig a készletező és az ellátó vállalatok nem fejtenek ki kellő műszaki propagandát a vegyi és szintetikus anya­gok széleskörű alkalmazá­sára. Jó lenne, ha a terme­lő üzemek a felhasználók rendelkezésére bocsátanák a műanyagok tulajdonságait — előnyeit — tartalmazó is­mertetőket. Szabady Béláné felszóla­lásának befejezéseként kér­te, hogy az illetékesek vizs­gálják meg a vegyipar ter­vezettnél gyorsabb ütemű fejlesztésének lehetőségét, majd bejelentette, hogy az 1964-es költségvetést ösz­­szességében helyesnek tart­ja és elfogadja. Dr. Ortutay Gyula Bács megyei képviselő, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára elmon­dotta, hogy országszerte most folynak az előkészüle­tek a Hazafias Népfront ta­vaszi kongresszusára. Négy év munkáját kell most mér­legre tenni és a bizottságok tevékenységének vizsgálata, a csaknem 150 000 bizottsá­gi taggal, a sok tízezernyi aktivistával folytatott be­szélgetések ismét kirajzol­ták a szocializmust építő országunk politikai arcula­tát. A vitákban, beszélge­tésekben természetesen sok kritika is elhangzott. A bi­zottsági tagok nemcsak a saját munkájukban mutat­ Szabady Béláné: A legkorszerűbb berendezésekkel lássuk el az új vegyipari üzemeket NAPLÓ 1961. február 1. Az országgyűlés folytatta az idei költségvetés feletti vitát (Folytatás az 1. oldalról) létét és teremt vele keres­kedelmi, gazdasági kapcso­latokat A napokban a Kínai Nép­­köztársaság és a Francia Köztársaság közös közle­ményben bejelentették, hogy diplomáciai kapcsola­tot létesítenek egymással. A Kínai Népköztársaság meg­alakulásától kezdve a nem­­zetközi politikai élet egyik legfontosabb tényezője. El­ismerésével a Francia Köz­társaság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos ese­ménye mutatja, hogy kezd töredezni az a realitásoktól elszakadt izolációs politika, amelyet a nyugati hatal­mak a szocialista országok egy részével, közöttük a vi­lág legnagyobb lélekszámú országával szemben hosszú időn át folytattak, örülünk a testvéri Kínai Népköztár­saság nagy sikerének. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a világszervezet csonka ma­rad és nem lehet a béke teljes értékű őre mindad­dig, amíg nem­ foglalja­ el ott megillető helyét a Kí­nai Népköztársaság. Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnöke, nemrégiben nagy fontosságú javaslatot tett a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárjának: a két Németország mondjon le az atomfegyverek gyár­tásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoztassa­­­nak. A kancellár a javasla­tokat még csak át sem vet­te. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a rea­litásoktól elszakadt politi­kát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédságában levő, biz­tatóan fejlődő, erős, szuve­rén államról, a Német De-­ mokratikus Köztársaságról, amelynek nemzetközi pozí­ciói erősödnek. A Német Demokratikus Köztársaság létéről, ere­jéről, fejlődéséről tudo­mást nem venni a politi­kai vakság jele. A békés egymás mellett élés politikájának érvény­­re jutását szolgálja Hrus­csov elvtárs javaslata, ame­lyet a világ állam- és kor­mányfőihez intézett a terü­leti és határviszályok bé­kés, fegyveres összetűzése­ket kizáró megoldására. Bár a ma meglevő terü­leti és határviszályok jelle­ge különböző, bár vannak még elnyomott, nemzeti függetlenségüktől megfosz­tott népek, amelyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy —, fegyverrel vívják ki sza­badságukat. Hruscsov elvtárs javasla­ta alkalmas arra, hogy megszabadítsa a világot a háborús feszültség sok forrásától és megerősítse a békét o­kozó hiányosságokat, ha­nem a helyi tanácsok hi­báit is felemlítették A kri­tikából azonban nem vala­miféle felelőtlen, mindig elégedetlenkedő hang hal­latszott ki, hanem az egész országért felelős nép hang­ja, a gazda hangja, gondos­kodása, a szocialista haza szeretete, teljes egyetértés a kormányzat politikai vona­lával. Dolgozó népünk legszé­lesebb rétegeiben teljes az egyetértés — a részleteket illetően is — olyan fontos kérdésekben, mint amilyen például a nemzeti szuvere­nitásunk érdekében végzett honvédelmi munka, a köz­­oktatásügyi reformja, to­vábbá népi államunk kül­politikája. A szünet után az elnöki széket Pólyák János fog­lalta el. A vita dr. Ajtai Miklós­nak, az Országos Tervhiva­tal elnökének felszólalásá­val folytatódott.­­ Az 1964-es terv a nemzeti jövedelem terme­lésében és elosztásában egyaránt az ötéves terv fej­lődési irányának egyértel­mű folytatása, a termelés struktúrájának átalakítása az eredeti célok szerint folytatódik — mondotta. Ezévi tervünk az ipari termelés hét százalékos nö­velését irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy 1960-hoz képest a termelés 38 száza­lékkal emelkedik. Ez va­lamelyest magasabb, mint öt éves tervünk eredeti elő­irányzata volt. Az idén folytatjuk az ipa­ri termelés arányainak át­alakítását, így az átlagos 7 százaléknál gyorsabban — 10—11 százalékkal — nő a gépipar, 10 százalékkal a villamosenergia ipar, 9 százalékkal a vegyipar és 15 százalékkal az építő­anyagipar termelése. Dr. Ajtai Miklós kiemel­te, hogy a terv az ipari ex­portnak a termelés emelke­désénél nagyobb, 8 száza­lékos növekedését irányoz­za elő. A fokozott export felada­tok velejárója, hogy azok­nak az iparágaknak a ter­melése nő leggyorsabban, amelyek jellegzetes és versenyképes exportter­mékeinket adják. Jellegzetes példája ennek komoly nemzetközi hírne­vet kivívott gyógyszeripa­runk. Az egyébként is gyors ütemben fejlődő vegyiparon belül egyre nő a gyógyszeripar súlya. Míg 1960-ban a gyógyszeripar a vegyipar termelésének 17 százaléka volt, 1963-ban el­érte a 25 százalékos rész­arányt, és 1964-es tervünk a részarány további növe­lését irányozza elő. Az exporttervek teljesíté­sének fontos feltétele mun­­kásaink, mérnökeink, kuta­tóink, közgazdászaink, oda­adó, hozzáértő, szorgalmas munkája és a munka jó szervezése, irányítása. A műszaki fejlesztés je­lentőségéről szólva aláhúz­ta: " A fő kérdés az, hogy lényegesen lerövidítsük, gyorsítsuk egy-egy új gyárt­mány útját a kutatás kez­detétől a sorozatgyártásig. Tapasztalataink azt mu­tatják: ennek fő eszköze, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőket rugalmasan összpontosítsuk, átcsoportosítsuk az aktuális, siker reményével kecsegtető fejlesztési feladatokra. Ez természetesen azt is feltéte­lezi, hogy csökkentsük gyártmányaink szám­át, szű­kítsük iparunk gyártmány­­a­ofd­ját j abban használjuk ki azokat a munkamegosz­tási lehetőségeket, amelyek­re a nemzetközi szocialista együttműködés módot nyújt. A Tervhivatal elnöke ez­után a munkaerőgazdálko­dás néhány kérdésével fog­lalkozott. A vidéki munkaerőtarta­lékok leggyorsabb „moz­gósítási"’ lehetősége, hogy a már működő vidéki üzemek termelését — a fővárosi üzemek termelé­sének rovására — felfut­tatjuk. Kézenfekvő módja ennek a géppark jobb kihasználá­sán kívül a két, vagy egyes esetekben a három műszak­ra való á­tállás. Az újon­nan alakult országos nagy­­vállalatok keretében külö­nösen gyorsan és operatív módon lehet a termelést át­csoportosítani a vidéki üzemegységekhez. A másik módszer a vidé­ki ipartelepítés és ezen be­lül a fővárosi üzemek egy részének vidékre telepítése. Ipari üzemeinkben külö­nösen a nehéz testi munkát igénylő rakodásoknál, anyagmozgatásoknál jelent­kezik a munkaerőhiány. In­ Pártunk és kormányunk különös súlyt helyez arra, hogy új szocialista mező­­gazdaságunk anyagi alapjai gyorsan növekedjenek, megteremtődjék a szocia­lista nagyüzemi mezőgaz­daság anyag-műszaki bázi­sa. Ennek a gazdaságpoliti­kai elhatározásnak kö­vetkeztében a mezőgaz­daság beruházásai lénye­gesen meghaladják az öt­éves terv eredeti előirány­zatait. A többletberuházások for­rását az biztosította, hogy összes beruházásunk volu­menét sikerült a tervezett­nél gyorsabban növelnünk. Az 1964 éves tervet is fi­gyelembe véve 4 év alatt a tervezett 142 milliárd forint helyett 158 milliárdot ru­házunk be, tehát 16 milli­­árddal többet, mint tervez­tünk. Ennek a többletnek kereken a felét fordítottuk a mezőgazdasági és az élel­miszeripari beruházások emelésére, ami valóban ug­rásszerű növelésnek tekint­hető. Idei tervünkben szin­tén jelentős az emelkedés: a mezőgazdaság eredetileg tervezett 7,7 milliárdos be­ruházása helyett 10,5 milli­árdot irányzunk elő. Termé­szetesen ez sem jelenti azt, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság állóalapjainak meg­teremtése befejeződött. A feladat méretei nagyobbak, semhogy néhány év alatt meg tudnánk oldani. Még­is, a fejlődés igen gyors és új gondokkal, új tenniva­lókkal jár.­­ A megnövelt beruhá­zási összegek mindenek­­előtt a mezőgazdaság gépel­dokolt, hogy a jövőben eze­ket a munkákat fokozottan gépesítsük. Dr. Ajtai Miklós ezután mezőgazdaságunk elmúlt évi eredményeiről és idei feladatairól beszélt. Ki­emelte: Mint ismeretes, 1963-ban a mezőgazdaság termelés® 4,5 százalékkal növeke­dett. Idei tervünk hasonló reálisnak tekinthető növe­kedést irányoz elő. Az 1963. évi terméseredményekkel összefüggő nehézségek nem is a termelés általános színvonalából, hanem an­nak a tervtől eltérő össze­tételéből fakadnak. Néhány növényfélénél, mint a ku­koricánál, a cukorrépánál, kedvezően alakultak a ter­mésátlagok, jó volt a zöld­ség, a téli alma, a szőlőter­més, ugyanakkor gyenge volt kenyérgabona termé­sünk. Fontos kötelességünk, hogy az idei kenyérgabona­termés biztosításáért a to­vábbiakban is ugyanolyan szervezett, gondos és lendü­letes legyen a növényápo­lási munka, mint amilyen az őszi vetések munkája volt, látottságát fokozzák Gyor­san nő az öntözött terület is. Eredetileg azt terveztük, hogy az ötéves terv végére 460 ezer hold lesz az ön­tözött terület. Tervünk most biztosítja, hogy már 1964-ben megközelítőleg 550 000 holdat öntözzünk. Szőlőt, és gyümölcsöt ez év­ben 51,1 ezer holdon telepí­tünk. 1964-ben összesen 1 millió 650 ezer tonna mű­trágyát használ fel a mező­­gazdaság, 20 százalékkal többet, mint 1963-ban. Tisztelt Országgyűlés­, Terveink, politikánk, munkánk, erőfeszítéseink tartalma, célja népünk szebb, jobb élete, élet­színvonalának emelése. Ennek a célnak rendeljük alá gazdaságpolitikánkat, 5 éves tervünket és éves terveinket is. Ezévi tervünk, mint is­meretes, a bérből és fize­tésből élők reáljövedelmé­nek emelését 3 százalékkal mértékben nő — az­erme­­mrrtékben nő — a terme­lés növekedésével összefüg­gésben — a parasztság re­áljövedelme is. Az előző évek — részben még csak becsült — növekedését is tekintetbe véve ez azt je­lenti, hogy 1960—1964-ben a reáljövedelem öt éves ter­vünk előirányzataival össz­hangban emelkedik —– mon­dotta Ajtai elvtárs. Számos képviselő felszó­lalása után az elnöklő Pó­lyák János indítványozta, hogy az Országgyűlés feb­ruár elsején, szombaton délelőtt 10 órakor folytass az 1964 évi állami költség­­vetésről szóló törvényjava­­lat vitá­ját. Az Országg a javaslatot elfogadta. Dr. Ajtal Miklós: Azokat az iparágakat fejlesztjük a leggyorsabban, amelyek versenyképes termékeinket adják Munkánk célja: népünk életszínvonalának emelése

Next