Napló, 1964. február (Veszprém, 20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
4 Bizonyítvány helyett számosan és joggal emlékezhetnek a felnőtttek közül úgy gyerekkoruk iskoláira, mint meggyűlölt intézményekre, amelyekben a tettlegességig fajuló szigor, a notesz, az örökös feleltetés, a vizsgáztatás és a bukás réme várta őket. A csók számonkérő, a kíméletlenül csak osztályozó és az ilyen „részrehajlás nélkül” vizsgáztató iskolák emléke a múlté: a szocialista társadalomban mások a köznevelés problémái. Iskoláinkban nem a lerohanó számonkérés, nem az osztályozás elsősorban a feladat hanem a tanítás, az oktatás-nevelés, amely a pedagógusok gyermekvédelmi, gondozói tevékenységét is magába kell hogy foglalja. Tanárok, tanítók állandóan az új módszert keresik. Foglalkoznak az elmaradt tanulókkal. Nem skatulyázzák be őket, hogy „belőlük kiváló úgyse lesz”, nem mondanak le róluk. A SZÜlŐk is érzik, hogy a szocialista 11 iskola nem fékezi meg, nem gátolja az értékes egyéni hajlamok és készségek kibontakozását; segít inkább, hogy azokat a gondjaikra bízott gyerekeket az alkotó műhelyekben, a különféle szakkörökben kielégíthessék. Ez a szocialista társadalom igénye is. Magasabbrendű igény, azt követeli meg az iskolától, hogy a munkára, a gyakorlatra is neveljen. A közösségi igénynek megfelelően pedagógusaink tervszerű nevelő munkára, a tanuló testi, világnézeti-politikai és tanulmányi szintjének állandó emelésére törekszenek. Céljuk közös: a magasabb tanulmányi színvonalat akarják elérni, ugyanakkor arra is van gondjuk, hogy a tanulókat a túlterheléstől, a feleslegesnek mondható ismeretanyag megszerzésének terhétől megóvják. Most, hogy elérkeztünk a tanév második feléhez, a szülők nyugodtan veszik tudomásul, hogy gyermekeik nem kaptak bizonyítványt. Kevesen kérdezik: nem rejt-e veszélyt magában ez az intézkedés? Az intézkedés szükséges volt, méltó az iskolareform szelleméhez. Nem elaltatta, inkább fokozta a tanulókban a tudás megszerzése iránti érdeklődést és készséget. Megszabadultak a szorongástól. Tanulásuk nyugodtabb, magabiztosabb, eredményesebb. Ha mégis arra gondolnánk, hogy a félévi osztályozás megszüntetése után mi fogja őket ösztönözni, megnyugtathatjuk magunkat: az iskola más módot is alkalmazhat a serkentésre. Igaz, hogy valamilyen értékelés nélkül „szervezett munka nem folyhat sem a társadalomban, sem az iskolában’’. De nem is arról van szó, hogy a gyerekek érdemjegyei titokban maradnának. A minősítések elkészítésében az lett a korszerűbb, célravezetőbb, hogy azokat — mint rideg számokat — az osztályozónaplóból még nem a bizonyítványba, hanem csak az ellenőrző könyvecskébe írják be. Tudják a szülők, hogy az ellenőrző könyvecske nemcsak érdemjegyeket, hanem üzeneteket is tartalmazhat. Az iskola üzen — mindkettőjük érdekében — a családi háznak, az otthonnak. Közös érdekük: a gyerek testi és szellemi gyarapodása. Az osztályozásokat beszüntető intézkedés megnyugtatta a szülőket. Kapcsolatuk szorosabbá, őszintébbé, közvetlenebbé vált az iskolával, amelyben a tanárok egyetértésben szakítanak a sokáig beidegződött tradícióval, hogy minden eredményt számokkal mérjenek. „Szerettessük meg gyermekeinkkel az iskolát!” — továbbra is ez a szülők és a pedagógusok egyik legfontosabb jelszava. És ismerik a megszerettetés módjait. Egymást segítve teremtik meg a feltételeket is: a pedaggiai ellátásban tökéletes, a gyermekek számára vonzó, félelemmentes iskolákat. A szocialista pedagógiát vallő és a gyakorlatban is megvalósító intézményekben " egy-egy siker szárnyakat adhat, egész életre szóló biztonságérzetet, olyan élményt, amely fokozza a kedvet, a nemesen értelmezett becsvágyat. Iskoláink így felelnek meg a társadalom igényeinek, így bontakoztatják ki a szocializmus számára nélkülözhetetlan minden tudást és tehetséget. cserhát József fekete Afrikában már riadót ’ fújnek a lányok. A legterc,részesebb jog, a szerelem jogának alapján. Persze van most is egy feleség: a felvilágosult családban, a katholikusoknál és a szegényeknél, ahol a férj nem tud asszonyt vásárolni. Ez azon■ an kevés helyen van így. A modern lányok, akik otthagyták a családot, ápolónők, vagy tanítónők lettek, nem adják el magukat, nem lesznek „megosztott feleség”. Ezért agitál a város nőtanácsának elnöke is, egy gazdag libanoni kereskedő egyetlen felesége. Az asszonyok helyzete azonban lassan változik. Elsősorban ők maguk sem akarják. A hagyománynak s a vallásnak nagy hatalma van. Rendelet írja elő, hogy a nők nem járhatnak félig meztelenül. Ennek ellenére a falvakban, főleg az idősebbek között, s városban is a házkörüli munka közben nem tartják be a rendeletet, így szokták, századok hagyománya. Uralkodik még a törzsi előítélet is. Dinmikaieban Mram törzs él: malinkiak, fullahok és szuszuk. Valaha ellenségek voltak, a dzsungel mélyén sötét éjszakákon dárdákkal rohanták meg egymást. Most már békességgel megférnek , de nem házasodnak másik törzsbelivel. Sok babona, előítélet, félelem termett régen az őserdő ismeretlen mélyén. Titok volt minden, s sötétség a naiv, műveletlen, gyermeklelkű emberek előtt. Sámánokkal űzették el a varázslatot. S a sámán még ma is dolgozik, de már nem pap, hanem inkább orvos. A magyar expedíció egyik tagja is megbetegedett sárgaságban. Varázslót hívak hozzá fekete barátai. Teaszerű növényt, s gyökereket vitt a sámán. Csomónként dobta a forró vízbe minden csomó fölött var,dzs''nőt mormolt és megköpködte a gyógyfüvet. A magyarok elrejtették mosolyukat, a grandmadame, a nőtanács elnöke azonban, aki történetesen ott volt, elnevette magát. A sámán sértődve távozott: „hitetlenek!” A beteg azonban segítsége nélkül is meggyógyult a magával vitt orvosságoktól. Az eset után a magyar expedícióhoz jártak orvosságért a fej-, fog- és gyomorfájós betegek is. Bár lehet, hogy a sámán gyökere is használt volna. Sok gyógynövény buján tenyészik az őserdőben. Évszázadok tapasztalata tanította itt meg az embert a természet néhány titkának ismeretére. Esős évszakban például gyakori a malária. A chinin kevés, drága is. A kenkaliba bokor levelét főzik teának cumn helyett. Olcsó és jó orvosság. A legnagyobb ünnep a vasárnapi vadászat. A város apraja-nagyja kivonul a szavannás őserdőbe. Arra téved a 70 kilométerre levő rezervátumból néhány eltévedt elefánt és oroszlán, tömegével a kártékony majom és vaddisznó. Egy majomcsorda óriási károkat csinál a vanánültetvényekben. Egy vadászat alkalmával fogták Böbét és Csimpit is, a veszprémi állatkert két legfiatalabb lakóját. A majom anya magával viszi kölykeit, s ha lelövik, a kismajom nem hagyja el anyját, ott sír teteme mellett. A vadászok nyugodtan odasétálnak és megfogják, így esett foglyul anyjuk teteme mellettA két veszprémi majomkölyök. Volt baj volt velük: három napig mér kiötték őket. Addig megszokták az embereket, ■ megszerették a gazdát, Rózsavölgyi Imrét. Ő tanította jómodorra sok veréssel, dédelgetéssel és simogatással, sörrel, ananásszal és csirkehússal a két csintalan majomkölyköt. Egy napon aztán a gazda repülőgépre rakta őket és ajándékul küldte a veszprémi állatkertnek. Böbe már egyéves, Csimpi 10 hónapos. S közben felépült a vízmű is: élet áramlott a városba a hét kilométeres vízvezetéken, s fény futott fénylő drótokon a házakba. Az átadási ünnepélyre mindenki kivonult a városból. A kormányzó azt mondotta beszédében: nem tudjuk kellőképpen megköszönni munkájukat magyar barátainknak és hazájuknak... Igaz barátok lettek. Gondolnak rájuk, ha filmet néznek a mozi vásznán, ha kupát tartanak a csobogó víz alá, ha fürge lábak dobbannak a színpad deszkáin. A tam-tam üzen: fények gyúltak a dzsungelben. (Vége) Birkás József FEMEK A DZSUNGELBEK IV. Varázslat és valóság NAPJÓ Szovjet vendégek a Veszprémi Vegyipari Egyetemen Veszprémben tartózkodik Sz. V. Kaftanov, a moszkvai D. I. Mendelejev Vegyipari Egyetem rektora, valamint Sz. A. Krasenyinyikov tanszékvezető docens, akik a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a moszkvai felsőoktatási intézmény közötti együttműködés további szélesítéséről folytatnak tanácskozásokat. Tegnap délután az egyetem tanácstermében dr László Antal Kossuth-díjas egyetemi tanár, megbízott rektor és Sz. V. Kaftanov az egyetemi tanács tagjainak jelenlétében aláírták a két intézmény 1964. évi munkaprogramját. Ez az egyetemi kiadványok és dokumentációk cseréjét, a kulturális és sport kapcsolatok további fejlesztését, vlamint a két intézmény oktatóinak cseréjét foglalja magában. Hogy még gyümölcsözőbb legyen a magyar-szovjet kapcsolat pedig az idei munkaterv főbb szempontjait vázolta. Az elnökség tagjai és a meghívott vendégek ismertették elgondolásaikat, a két nép közötti barátság elmélyítéséért végzendő munkáról, számos javaslatot tettek. Kibővített TIT elnökségi ülés Tegnap tartotta elnökségi ülését a TIT megyei szervezete. Az értekezlet célja a IV. küldöttközgyűlés előkészítésének megkezdése volt. A TIT megyei szervezetének eddigi munkájáról, a jövő terveiről és feladatairól dr. Bereczky Endre Kossuth-díjas egyetemi tanár tartott vitaindító beszámolót. Foglalkoztak a társulat jelenlegi legfontosabb tevékenységével is, a TIT tömegszervezetté alakításával. Egyik ismerősöm, aki a diplomáciai szolgálatban tisztviselő volt, mesélte: „Bielanira mentem látogatóba. Késő volt, ezért elhatároztam, hogy taxival megyek. Félórás várakozás után végre megpillantottam egy közeledő taxit. Futottam elé. Sajnos. Amikor kinyitottam a taxi ajtaját, velem szemben egy neresedő hajú, előkelő tekintetű urat pillantottam meg, aki a másik oldalon akarta magát befészkelni a kocsiba. — Én foglaltam le a kocsit. — De uram, hiszen látta, hogy én! — Tessék kiszállni! — Szálljon ki ön! — Nagyon fontos ügyben megyek a repülőtérre! — Én meg a miniszter feleségének a temetésére! — Szálljon ki gyorsan! — Hogy merészel így beszélni?! — Kimászol, vagy nem? — Hallgass, idióta! — Tűnj el innen, te tökfilkó — Gazember! E rövid szóváltás után kinyújtottam jobbkaromat, erősen összeszorítottam a fogama és a disztingvált urat kezdte** kituszkolni a kocsiból. Egy pillanat múlva már kint volt, de még maradt annyi ideje, hogy ököllel oldalba csapjon, úgy, hogy nyögve estem a kocsi ülésére. Nemsokára megérkeztem ismerősömhöz. Kiszálltam a taxiból, fizettem. És már üdvözöltem is ismerőseimet. Néhány perc múlva megérkezett a következő vendég is. A dereshajú, disztingvolt úr volt, akit nem is olyan régen volt szerencsém megismerni A háziasszony bemutatott bennünket: - K. úr, a mi híres diplomatánk ... - Z. úr, az akadémia professzora. Barátságos mosollyal üdvözöltük egymást. Úgy láttam, hogy egészen kedves ember. Szürke szemének szelíd tekintete volt, homloka magas, intelligens, finoman élcelődött. Hiába, mégiscsak az akadémia professzora... De elhatároztam, ha taxit keresek, amikor hazafelé megyek, igyekszem elkerülni, mert az oldalamban még mindig éreztem a fájdalmat. A professzornak olyan ökle van, mint egy hordárnak (Janusz Oseka) Találkozás Több mint 1000 szakember Az ajkacsingervölgyi 301-es iparitanuló intézetben vájár, építőipari, elektrólakatos és villanyszerelő ipari szakmunkásokat képeznek. Eddig ezernél több szak-,embert adott az intézet. A bentlakó és bejáró ipari tanulókkal együtt 435 hallgató tanul az intézetben, ahol az elméleti tananyagot sajátítják el, míg a gyakorlati foglalkozásokra a különböző üzemekben nyílik lehetőség. Felvételeink a tanuló intézet egy délelőtti foglalkozási óráin készültek. Az első G osztály kőműves tanulói, Bátonyi László előadását hallgatják az anyagismeretről. Nemcsak a szakma megszerettetése, hanem a jó testgyakorlás is hozzátartozik a fiatalok életéhez. (Fotó: Szabó) 1964. február 1.