Napló, 1964. április (Veszprém, 20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-01 / 76. szám
HIVATALOS ÜGY EI — Takarodj! Nem azért tartunk, hogy tanulj! A kisleány lehorgasztott fejjel indult kifelé a konyhából, a vasvillát keresi, vagy a gereblyét, a betűk helyett Még lázad, még kilopná az istállóba is a könyvet, de idegeneknél él, és az ütések jobban fájnak az anyaiaknál. S egyre többször hallja: — Takarodj! Nem azért tartunk... S aztán egyszercsak nem lázad többé. Elfogadja, el kell fogadnia a kényszert a maga akaratának, mindenki így él a faluban. Érdektelenné, közönyössé köszörülik lassan az alakító évek, belerögződik, életfelfogássá kövesül a valahafájlalt mondat. Elfogadja: a világ rendje ez, a leány ne tanuljon, nem azért tartják. Senki lányát. Az övét sem, a néhány évtizeddel későbbi Ilonkát. Sásdon megölték Török Sárikát. Meg tudták ölni. S az esemény utáni felelőst kereső viharban egyre többször, egyre hangosabban dobbant a kérdés: Miért engedtétek?! Ti többiek, szomszédok, építőmunkások, szemtanúk, emberek és szervek, község gazdája. Tanács — mért engedtétek?! Mert nem magánügy, hivatalos ügy a mi társadalmunkban a tett minden ellen, ami nem a mi társadalmunkba való... , Kapolcs, 1964. Hajnali öt óra. A zúgófejű, kábult kislány ott dagasztja a sarat keményen lépő anyja nyomában. Aztán a szék, a sajgó kezek nyomán csurranó tej, a fejés. A tizedik. Reszketnek a mostani Ilonka ujjai, fájnak. Pedig nemsokára ceruzát kell fogni az iskolában, figyelni kell, pedig álmos, nagyon álmos. — Mi van veled Ilonka? Miért nem figyelsz? Délután újra fejes, mert kell a sieetség az anya tszmunkájában. S a házimunkában is, pedig tanulni kellene, a lecke... — Majd este megtanulod. Másnap a hajnal hidegebb és szürkébb. Minden nap hidegebb. — Ilonka, miért nem figyelsz? Ilonka félévben megbukott a nyolcadikban. Ilonka már nem szereli úgy a könyvet. (Ilonkában meghalni készül valami, ugyanaz, amit anyjában megölt „a világ rendje” annak idején. Egy család ügye ez csupán, ugyanúgy, mint az a sásdi?) In Kapolcs, 1964. február 24. A községi tanács vb ülése jegyzőkönyvének keltezése ez. S az egyik oldal közepén: „...a Szigeti családdal kapcsolatban pedig elmondja, hogy a napokban tárgyalnak az anyával, mert az el akar költözni a községből, és akkor foglalkoznak vele a gyermek dolgoztatásával kapcsolatban is. Ezenkívül a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság is megvizsgálja a kérdést és megpróbálja rábírni a szülőket arra, hogy gyermeküknek biztosítsák a tanuláshoz szükséges időt...” S az utolsó oldalon a határozatok között: „21/1964. határozat. Felkéri a Végrehajtó bizottság a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottságot, hogy legközelebbi ülésén újból vegye számba a község lakosságát oly célból, hogy megállapítsa véglegesen, melyek azok a családok, ahol a kiskorúak nevelése nincs biztosítva kellőképpen ...” (Mert hivatalos ügy a mi társadalmunkban a tett minden ellen, ami nem a mi társadalmunkba való.) A dombra felfut a gépkocsi. Kapolcs a márciusi enyhülő estében csenddel fogadja az idegent. — Mi van Szigetiék Ilonkájával? — Már nem dolgoztatják hajnalonként — feleli Dezső Sándor vb-titkár. — Az anya is kilépett a tsz-ből azóta. De sok baj van körülöttük. Beszélnek az emberek. Sok rosszat, az idegenről. Diszelből jött az asszony a gyerekeivel, a férjétől akart távolabb kerülni. Miért? Senki se tudja, senki se kérdi. Csak beszélnek. Hogy iszik új emberével, hogy „nem rendes aszszony.” Bokáig sárban, fel a dombra. Dezső Sándor a magában álló régi házra mutat: — Ez az. Egyedül álló, idős, beteges ember fogadta be őket. Poór Ferenc kezet nyújt, szívesen mosolyodik az idegenre is, de nem áll fel. Izületés. — Jó, hogy jössz, Sándor. Tudod, mit beszélnek a népek? Hogy el akarnak tenni ezek engem ... hogy az övék legyen ez a ház. De én a végére akarok járni ennek, mert nem olyanok ezek, nem olyan ez az asszony. Csak beszélnek rájuk mindenfélét. — Ilonka hol van? — Megfőzött, rendbetett, elment. Biztos valakivel leckét ír. Hogy keresésére indulunk, anyjával találkozunk a sáros úton. Munkából jön, Veszprémből, fáradt, nehezen lép. — Ilonka? Nem tudom mért nem tanul. Nem akar! Igen, segített, míg a tsz-ben voltam, huszonegy tehenet fejtünk naponta. Igen, lehet, hogy elmegyünk... nem szeretnek itt... Hogy én mennyit jártam? Négy elemit. Minek engedtek volna többet? Megmondták: nem azért tartunk, hogy tanulj... S kemény arcán hiába figyeljük a valahai igazságtalanság felett érzett haragot. Nem emlékszik, hogy lázadt-e valaha, neki már „a világ rendje” marad ez, olyan alapigazság, mint amilyet Ilonka hoz kezében a házi feladatként szabványbetűvel megrajzolt táblán: „Az a legszegényebb ember, akinek nincs igaz barátja!” — Ilonka, mi lesz veled? — Valaha volt kedvem tanulni... Díszeiben négyes tanuló voltam. Most pedig... Felnéz. Tiszta a tekintete, igazat mond. Nem érti, hogy történt a bukás, nem érez változást, elfogadta a különbséget. Csak annyit mond közömbös hangon: — Nem tudom mért ment el a kedvem... " Szerencsére a Dezső Sándorék tudják, s felelősnek is érzik magukat érte. De meg kellene érteni mindenkinek: az anya is áldozat, egy letűnt, kegyetlen kor áldozata, és annál szomorúbb, mert valaha belegyilkolt öntudatlanságával saját gyerekét is áldozattá teheti. Azaz tehetné, ha engednék a többiek. Ha nem csinálnánk ma már egyre több helyen hivatalos ügyeket a Szigeti Ilonkák ügyeiből, olyanokat, amelyek nem zárulnak le, nem fejeződhetnek be egy határozattal .... Sztankay József Korszerű oktatógépek címmel kiállítás nyílt kedden Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Kinizsi utca 1 7 szám alatti könyvtári olvasótermében. Látható a kiállításon többek között a technológiai- és járműjavítási tanszéken született ötletes újítás, a „agnó-professzor”. Minden óra anyagáról 15—20 perces hangszalagfelvételt és magyarázótáblázatokat, ábrákat készítenek. Az utóbbiakat az előadás után a tanszék folyosóján helyezik el, ahol a diákok bármikor megtekinthetik, tanulmányozhatják, illetőleg a magnetofonról— akár csoportosan is — meghallhathatják a professzor szagyarázatát. NAPLÓ im. április 1. Színes, gazdag rendezvények megyénk felszabadulási ünnepségein A zirci járás minden községében ünnepséget rendeznek hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából április 3-án, illetve 4-én. Tésen, Nagyesztergáron és Bakonyszentlászlón megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. Zircen április 3-án, este 7 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést rendeznek. Megemlékező beszédet mond Kamondi Károly rendőrkapitány; az ünnepség után kultúrműsor szórakoztatja a közönséget. Április 4-én délelőtt fél 10-kor a pártbizottság, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és a dudari szénbányászok helyeznek el koszorút a szovjet emlékműre. * Devecserben április 3-án délután 5 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek. Este 7 órakor a járási művelődési házban emlékünnepélyt tartanak. Megnyitót mond Csikó Károly, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke, az ünnepi szónok Pintér János, a járási párt vb. tagja. Az ünnepségen úttörők köszöntik a meghívott szovjet vendégeket, majd a járási művelődési ház kultúrcsoportjai lépnek színpadra. * A megyeszékhelyen, Veszprémben április 4-én délelőtt fél 10 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést rendeznek a Vöröshadsereg téren. Ünnepi beszédet mond dr. Bodogán János, az MSZMP Veszprém megyei VB tagja, a megyei tanács elnöke. A nagygyűlés után a párt-, a tanács- és a tömegszervek megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet, majd katonai díszszemle zárja a délelőtti programot. Délután 4 órai kezdettel a Petőfi Színházban a magyar és a szovjet művészegyüttesek, valamint a Csermák Antal Zeneiskola tanárainak részvételével ünnepi kultúrműsorral várja a város lakosságát a rendezőség. Pápán a felszabadulási ünnepséget április 3-án tartják. Délután a város vezetői a pápai dolgozók nevében megkoszorúzzák a várkerti szovjet hősi emlékművet. Ezt követően, délután 5 órakor a Jókai Művelődési Ház színháztermében nagygyűlést rendeznek, amelyen Földes László belügyminiszterhelyettes tart ünnepi beszédet. A nagygyűlés után a Duna Művészegyüttes mutatja be Párizsban nagy sikert aratott műsorát. Várpalotán az idén az április 4-i ünnepségeket felszabadulási váltófutással teszik színesebbé. A KISZ városi bizottsága által szervezett sportrendezvényen a helybeli iskolák, valamint a szovjet és magyar katonák összesen 10 csapatot indítanak, a szovjet emlékműtől a vidámpark előtti emlékműig, összesen 3200 méterek távon. * * A CSUTORÁS Illikmann József a rendőrségnél teljesít szolgálatot. Szaszad idejében csutorát készít. Egy hónapban egyet, kettőt, két hónapban egyet. Mikor mennyi a rendelése. — 1935-ben, amikor tanultam mint második ipart, már akkor is kihaló szakma volt — mondja, míg forgatja, gyönyörködik a féligkész remekműben. — Nagyapámtól tanultam a csutorakészítést, félig-meddig parancsra. Bakonyi—balatoni heteket rendeztek Veszprémben 1935-ben. Akkor kutatták fel, s kapták fel az öreg csutorást. Akkor épült a múzeum mellett a bakonyi ház. Ott rendeztek be műhelyt az öregnek. A város vezetői ráparancsoltak, hogy a mesterség ki ne haljon egészen, neveljen legalább egy utódot, így tanulta meg a ritka mesterséget Illikmann József. — Huszonhárom éves voltam. Négy és fél éve asztalossegéd. Három és fél hónap alatt megtanultam az új szakmát. Maga rajzolja, maga faragja a mintát. Ezen a most készülőn a vár és a viadukt van — ezt kívánta a vevő. A legszebb, az igazi minta: a szőlőfürt, a szőlőlevéllel. Ezt rajzolja, vési a csutorába a legszívesebben. — A faragás könnyű. A csutorakészítésben az esztergályozás a nehéz. Fél lábon áll az ember, a másikkal hajtja az esztergát, a két keze le van foglalva — mutatja a szakmai titkokat. Az eszterga lábhajtásos, olyan, mint amilyeneken a régi céhbeliek formálták a csutorát. — Tömör fából kell készíteni. El kell hasítani a rönköt, nehogy a közepe benn maradjon, mert az reped. A külső rész, a „vesefa” kell a csutorához. A legnagyobb, amit készítettem, 4 literes volt. Egyszer volt ilyen nagy fám. Forgatja a már majdnem kész csutorát. Politúrozni, fényezni kell. Belül méhviasszal kiönteni. Mindenféle italt lehet benne tárolni — csak forrót nem szabad beleönteni. Ragasztás, preparálás egyetlen csutorán sincs. A szekrény tetején néhány félig kész, selejtes darab. Meg lehetne javítani, ragasztani. Senki sem venné észre. Mégsem teszi. Ez becsület dolga. — Utódot nevelni? Gondoltam rá. A fiamat szeretném megtanítani, de nem hiszem, hogy sikerül. Szőlészeti szakgimnáziumba jár Füreden. Kevés a szabadideje. Ezt a mesterséget meg csak úgy lehet elsajátítani, hogy hétről hétre reggeltől-estig csak ezzel foglalkozik az ember. Szeretni kell ezt a szakmát. Jó az a pár forint, amit a csutorákért kapok. De nem csak azért foglalkozom vele. Pénzt keresni másképpen is lehetne. Csutorát készíteni ma már nem tud más. (Mikéné) (Fotó: Péterfay E.) Rendelkezés a művészeti főiskolákra való felvételről A művelődésügyi miniszter most kiadott rendelkezésében szabályozta a zeneművészeti, a színház- és filmművészeti, továbbá a képzőművészeti, valamint az iparművészeti főiskolára való jelentkezés rendjét és a felvételi eljárást. A jelentkezési határidőt főiskolánként külön rendelkezések állapítják meg. A megjelölt határidőn belül előterjesztett és szabályszerűen felsorolt valamennyi felvételi kérelmet el kell bírálni. A jelentkezőt felvételi vizsgára hívják be. Ez gyakorlati és elméleti részből áll. Mind a gyakorlati, mind az elméleti vizsgán írásbeli feladat is adható. A tanszak adottságainak megfelelően mindegyik vizsga több részből is állhat. Ilyen esetben a jelölt a felvételi vizsgát nem folytathatja tovább, ha valamely vizsgarészből elégtelen osztályzatot kapott. A felvételi vizsga tantárgyait és ezen belül az egyes tárgyköröket, az ott megoldandó feladatokat évenként és tanszakonként a főiskola dolgozza ki és a minisztérium hagyja jóvá. A vizsgakérdéseket — a felvételi vizsga jóváhagyott anyaga alapján — az igazgató által megbízott oktatók állítják össze. A felvétel lebonyolítására fő tanszakonként vizsgabizottságokat és minden főiskolán felvételi bizottságokat szerveznek. A vizsgabizottság gondoskodik arról, hogy a vizsga közvetlen légkörben folyjék, s a pályázóval tárgyilagosan, alapos körültekintéssel foglalkozzanak. Azt, hogy a jelölt a választott szak elvégzésére és gyakorlására alkalmas-e és milyen mértékben, egyfelől rátermettségének, tehetségének és felkészültségének, másfelől magatartásának megvizsgálása és értékelése alapján állapítják meg. A felvételi bizottság határozata ellen, annak kézbesítésétől számított 8 napon belül a Művelődésügyi Minisztériumhoz lehet fellebbezni. A fellebbezést a főiskola igazgatóságához kell benyújtani. A döntésről a Művelődésügyi Minisztérium a pályázót írásban értesíti.