Napló, 1964. június (Veszprém, 20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
2 Magyar-jemeni közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról)Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. Követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak mielőbb hajtsák végre a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséről szóló ENSZ határozatot A felek teljes támogatásukról biztosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket és mélységesen elítélik az imperialista erők neokolonialista politikáját, amely arrairányul, hogy a függetlenségükért harcoló és azt védelmező népeket újból leigázza.. Megállapítják, hogy az ázsiai, afrikai és latin - amerikai, valamint a szocialista országok barátsága az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és feltétele. Mindkét fél felháborodással ítéli el karibi és a megszállás alatt álló Dél- Jemen elleni agresszív imperialista akciót és határozottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézkedéseket az agresszív támadások végérvényes megszüntetéséért. A magyar fél teljes mértékben szolidáris a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával, amelyet nagy jelentőségűnek tart az Arábiai-félszigeten folyó felszabadító harc előrehaladása és győzelme szempontjából. Ezúttal is kifejezi azt a véleményét, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot, mint a kolonializmus bázisát. Teljes támogatásról biztosítja Jemen népét igazságos harcában. A felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél örömmel veszi tudomásul, hogy összeült az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési konferenciája és kifejezi azt a reményét, hogy a konferencia elősegíti a különböző fejlettségi fokú és társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló diszkriminációt. A magyar fél nagyra értékeli az arab államfők kairói csúcsértekezletén nyilvánosságra hozott nagyfontosságú határozatokat és támogatja az arab népek igazságos követelését, hogy a palesztínai arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ határozatokat haladéktalanul hajtsák végre. Szalai elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeik baráti kapcsolatainak erősítéséhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Budapest, 1964 május 30. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ABDULLAH AL-SZALAL a Jemeni Arab Közársaság elnöke Walter Ulbricht Szverdlovszkban Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke feleségével, valamint kíséretének tagjaival hétfőn látogatást tett az „Ordzsonikidze” nehézgépgyártó üzemben. Walter Ulbricht és kíséretének tagjai megtekintették az üzemet, elbeszélgettek a munkásokkal és mérnökökkel, majd részt vettek az üzem udvarán rendezett szovjet-német barátsági gyűlésen, amelyen Kirilenko és Walter Ulbricht mondott beszédet. Kirilenko hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket az NDK dolgozói elérnek a szocializmus építésében. Az NDK — mondotta — Európa egyik legfejlettebb ipari állama. — Jól tudjuk — mutatott rá Kirilenko —, hogy népeink, a szocialista közösséghez tartozó minden nép közös munkája egyélt szolgál: a szocializmus és a kommunizmus felépítésének nagy ügyét. Walter Ulbricht beszédében elöljáróban emlékeztetett a német militaristák és a hitlerista tábornokok által kirobbantott háború súlyos éveire, majd rámutatott, hogy az NDK és a Szovjetunió népei közös nagy célok és közös nagy eszmények egyesítik, „közösek a barátaink, közösek az ellenségeink is”. ,,A béke érdekében normális kapcsolatot kell teremteni a két német állam között — folytatta Ulbricht. — Csak így lehet biztosítani közöttük a békés együttélést. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és más Szocialista országok hatékony támogatása mellett sikerül majd elérni a kapcsolatok normalizálását és a két német állam teljes egyenjogúságának elismerését. Ez megkönnyíti majd a békés rendezést a két német állammal való békeszerződés megkötése útján, és e békeszerződés keretei között megoldódik majd a nyugatberlini probléma is”. Ahhoz, hogy győzelmet arathassunk a kapitalizmussal folytatott nemzetközi versenyben, okvetlenül fokoznunk kell együttműködésünket a KGST keretein belül kéoldalú vagy sokoldalú szerződések alapján”. — mondotta Walter Ulbricht. A kongói kormány ENSZ-csapatokat kért New York (TASZSZ) A kongói (Leopoldville) kormány hivatalosan felkérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, küldjön világszervezeti csapatokat Kivu tartományba. Hír szerint a Kongóban tartózkodó ENSZ-csapatok nigériai egységei bevetésre kész állapotban várják, hogy amerikai szállítógépeken a helyszínre szállítsák őket. Lord Russel nyílt levele a Times ban Lord Russel, a világhírű angol tudós a Timesben közölt nyílt levelében felveti a kérdést: vajon békebarátok, a munkáspárt tagjai maradhatnak-e, s van e különbség a munkáspárt és a konzervatívok külpolitikája között? Lord Russel szerint e kérdés megítélésénél a következőket kell tekintetbe venni: 1. Feladná-e a munkáskormány az angol atomerő terveket? 2. A munkáskormány latba vetné-e teljes súlyát az általános és teljes leszerelés mellett, még akkor is, ha ez azt követelné, hogy bizonyos pontokban inkább a Szovjetunióval, mint az Egyesült Államokkal egyezzék meg? 3. Beszüntetné-e a munkás-kormány a gyarmati háborúk támogatását, támogatná-e az Egyesült Államokat egy olyan háborúban, mint a dél-vietnami? 4. Szembehelyezkedne-e a munkás-kormány az NSZK- ban a volt nácik a hatalomba történő visszahelyezésével? 5. Beszüntetné a munkás-kormány a szolgai megalázkodást az Egyesült Államokkal szemben? 6. Támogatná-e a munkás-kormány az Egyesült Államok ellenséges magatartását Kubával szemben? 7. Ragaszkodnék-e a munkáskormány a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-be történő felvételéhez és részvételéhez a leszerelési értekezleten? 8. Ha a munkáspárt vezérei belátják, hogy az atomháború elkerülése fontosabb, mint bármely más ügy, mivel mutatják ezt ki? — Nem hinném, hogy bármely békebarát tartózkodhatnék e kérdések felvetésétől, írja levelében Lord Russel. NAPLÓ Merényletkísérlet Ben Bella ellen Algir (MTI) Mint az ADN jelenti vasárnap este ellenforradalmi elemek merényletet akartak elkövetni Ben Bella algériai elnök ellen. Nyugati hírügynökségek közlése szerint az esti órákban géppisztolyropogás és robbanás hangzott annak az épületnek a közelében, ahol az elnök lakik. Az ADN hozzáfűzi, hogy az épület előtt álló biztonsági őrök közülaz egyik súlyosan megsebesült. Ma aláírják a szovjet-amerikai konzuli egyezményt Moszkva Mint a múlt hét közepén Moszkvától és Washingtonban egyidejűleg kiadott közlemény tudatta, Moszkvában befejeződtek a szovjet-amerikai konzuli egyezményről folytatott tárgyalások és az egyezménytervezetet mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta. Az egyezményt hétfőn délután Moszkvában, a szovjet külügyminisztérium villájában ünnepélyes keretek között írják alá. A szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődése szempontjából fontos egyezmény aláírására szovjet részről Gromiko külügyminisztert, amerikai részről pedig Foy D. Kohlert, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét hatalmazták fel. A jövedelmek közös forrása Havi keresetünk összegét a vállalatnál állapítják meg és ott is kapjuk kézhez. Mégis , a vállalat tulajdonképpen csak a kifizetőhely. A kereset forrása sokkal mélyebbről fakad: a nemzeti jövedelemből. Mert a kereset nemcsak egy pontosan meghatározott pénzösszeget képvisel, hanem egy kevésbé pontosan körülírt árumennyiséget is. A pénz túlnyomó részén ugyanis árukat vásárolunk: élelmiszert és ruházati cikkeket, mosószert és könyvet. A pénz a háztartásban elég gyorsan valamilyen fogyasztási cikké változik át. De erre az átváltozásra akkor kerülhet csak sor, ha annyi fogyasztási cikk található az üzletekben, amennyit a kereseteken meg lehet vásárolni. Nem vehetünk többet, mint amennyi az áru, és nem lehet kevesebb az áru, mint amennyi a vásárlóerő. Ha ez nem így volna, súlyos zavarok keletkeznének az ellátásban. A sokféle fogyasztási cikk, amelyet egy év folyamán megvásárolunk, mind benne van a nemzeti jövedelemben, ami tulajdonképpen nem más, mint az egész népgazdaság egy évi jövedelme. Amit a népgazdaság a maga munkájával egy év alatt tisztán megkeres. A nemzeti jövedelem megoszlik egyéni jövedelmekre és ez a tény már egymagában is bizonyítja, hogy az egyéni jövedelem nagysága végső soron a nemzeti jövedelem nagyságától függ. A gazdaságpolitika feladata, hogy minden évben eldöntse: mennyit juttat a nemzeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapjába és mennyi kerüljön felhalmozásra. 1962-ben 155 milliárd volt az összes nemzeti jövedelem és ebből 115 milliárd a fogyasztási alap. Ennyit lehetett szétosztani, mégpedig szocialista gazdaságunkban túlnyomórészt az egyéni munkateljesítmény alapján. De bármilyen is az elosztás módja, annál többet semmiképpen sem lehet szétosztani mint amennyi rendelkezésre áll — ahogyan a család összes kiadásainak a kereteit is a családtagok keresete szabja meg. A nemzeti jövedelem vagyis az egy-egy évben előállított új érték nálunk kilenctized részben a termelő munka eredménye. Egyrészt a termelés menynyiségétől, másrészt a gazdaságosságától függ tehát elsősorban: mekkora az évi fogyasztási alap, vagyis mekkora lehet az egyéni jövedelmek egy évi összege. Minél több az áru, annál többet fogyaszthatunk. Minél gazdaságosabban állítjuk elő ezt a több árut, minél kisebb ráfordítással, korszerűbb technikával, nagyobb termelékenységgel — annál több jut a nemzeti jövedelem páncélszekrényébe és onnan a borítékokba. Nálunk másfél évtized átlagában a nemzeti jövedelem körülbelül 5 százalékkal emelkedett évente. Jóval lassabban tehát, mint ahogyan az ipari termelés növekedett ezen idő alatt. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy a mezőgazdaság hozzájárulása lassan fejlődik. De nem volt kielégítő az ipari termelés gazdaságossága sem. Hiába nőtt a termelés egyes években akár 10—12 százalékkal is, ha az önköltség magas maradt és alaposan megnyirbálta azt az összeget, amelyet az ipar a nemzeti jövedelembe adott. És még ma sem mondhatjuk el, hogy teljesen leküzdöttük az egyoldalú mennyiségi szemléletet. Pedig ma már a neemzeti jövedelem egyetlen százalékos növekedése is több mint másfél milliárd fornt értéket képvisel. Ez az öszszeg mintegy két és fél szaléka az ország bérlapjának és másfél százaléka a lakosság fogyasztási alapjának. Itt az ideje, hogy a gazdaságosság kérdését állítsuk mindenütt az előtérbe — mind az egyéni, mind a nemzeti jövedelem gyors növelése ezt követeli. Az egyéni jövedelmeknek csaknem a háromnegyede nálunk állandó jellegű kereset. A társadalmi juttatásokkal (nyugdíj stb.) együtt ez a tétel 1962-ben elérte a 91 milliárdot. A bér vagy a fizetés nem igazodik annak a vállalatnak a nyereségéhez, ahol az illető dolgozik — egyedül a nyereségrészesedés kivétel. Ez azonban ma elég kis súllyal szerepel csak a keresetekben, maga a munkabér viszont — úgy tűnik — független a nyereségtől. Pedig nem az. Csak éppen nem a vállalati, hanem a nemzeti jövedelemtől függ, amelyet azonban a vállalatok nyeresége is táplál. Végső soron mindezek a nyereségek befolyásolják a fogyasztási alapot is, a béralapot is. Tehát mindig a termelés, pontosabban annak eredményessége mondja ki a döntő szót a keresetek lehetséges nagyságáról. Egyedül ez növelheti meg a nemzeti jövedelmet és vele együtt mind a béralapot, mind a fogyasztási alapot. Márpedig a nemzeti jövedelem évi kiadás növelésére annál is inkább szükség van, minthogy ennek csak körülbelül a kétharmado. 1964. Június 1 A lovagkeresztes Egy Georg Pollner nevű nyugat-németországi pénzügyi tisztviselő a vaskereszt lovagja lett. Nem tévedés, most, 1964-ben tűzte ki mellére azt a kitüntetést, amelyet Hitler 1945 elejéig osztogatott. Az történt ugyanis, hogy Pollner most olvasta el a „10. páncélos gárdahadosztály története” című könyvet, s ebben felfedezte a tényt, hogy tizenkilenc évvel ezelőtt — tudtán kívül — ezzel az érdemrenddel tüntették fe. Eddig a történet. Egyedi eset igaz, egyetlen emberről van szó: nem érdemelne újságcikket, ha nem jelezne valami ennél többet és veszélyesebbet. Persze nem mindenki ilyen Nyugat-Németországban, sokan vannak, akik elhatárolják magukat a múlttól és nem ápolják a náci erényeket. De Pollner esete is arra vall, hogy akadnak még „németek”, akik büszkék a lovagkeresztre és mindarra a barbárságra, amelyet 19 évvel ezelőtt ilyen kitüntetésekért el kellett követni. Persze sok országban vannak reakciós és ostoba emberek, mindenre kész militaristák. De Nyugat-Németországban ezeknek képviselői, gondolataik és vágyaik kifejezői , helyet foglalnak a politikai vezetésben. Gondoljunk csak Seebohm miniszter és Krauss kereszténydemokrata vezető legutóbbi kijelentéseire. Erhard kancellár, igaz, „megintette” őket. Nem azonosította magát teljesen revansista kijelentéseikkel. Követelte azonban Németország 1937-es határait, tehát olyan területeket, amelyek ma szocialista országokhoz tartoznak. Seebohm aktív miniszter nyomban újabb területi követeléseket támasztott, Krauss pedig betetőzésül Hitlert mentegette, így áll egybe a lánc. S hiába inti meg Erhard kancellár „túlzásaiért” miniszterét, ha visszautasítja azokat a javaslatokat, amelyek nyugalmat és biztonságot teremtenének Európában, ha visszautasítja az NDK tárgyalási javaslatait, a két Németország elismerését. Egyik kezével visszaküldi az NDK kormányának levelét, a másik kezével pedig fogja azt a politikai láncot, amely a „kis területi követelésektől” Hitler mentegetéséig vezet. I.