Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-25 / 225. szám
Nem lesz várépítési Az Élet és Irodalom augusztus 29-i számában Lengyel József tollából „Vigyázat, várépítés” címmel jelent meg egy cikk, amelyben a neves író szó szerint a következőket írja: „Régi váraink tucatját építették fel a legutóbbi években. Jó, rendbenvan. Talán szükség is volt erre vagy errefelé, de nem volna elég. Nemrég olvastam, hogy a sümegi vár építése után most Szigliget várának építéséhez látnak. Drága mulatság lenne, és szerény véleményem szerint felesleges.” Lengyel József ezen véleményére ugyan elsősorban az Országos Műemléki Felügyelőségnek kellene választ adni, de miután Veszprém megye területén a helyreállított várak további, kezelésével az Idegenforgalmi Hivatal foglalkozik, szükségesnek tartom erre a cikkre megadni a választ. Szeretném megnyugtatni az írót, hogy senki illetékes nem foglalkozik azzal, hogy Szigliget várát felépítse. A sümegi várat sem építették fel, csupán konzerválták a meglevő falakat, tetőt építettek azon tornyok fölé, amelyek másképpen megőrizhetők ,nem voltak és ahol az egykori tetőről megfelelő rajzok és leírások maradtak ránk. De tovább nem mentek. A magyar műemlékvédelem ismert arról, hogy a legszigorúbb elveket követi a helyreállítás terén. Ahol nincs fal, ott nem épít helyette újat és csak a legszükségesebb mérvben enged helyreállítást ott, ahol ahhoz a szükséges bizonyítékok rajzban, metszetben, képben vagy leírásban rendelkezésre állnak. A sümegi vár is romvgr maradt és néhány befedett helyisége nem alkalmas másra, mint múzeumi kiállítás berendezésére. A szigligeti várnál még rosszabb a helyzet. 1702-ben felrobbantották falait a bécsi Haditanács rendeletére. Amimegmaradt, az is az elmúlt századok alatt pusztult, ömlött és némely helyen a falaknak még az alapjai is eltűntek. A romvár beleillik a táj képébe, más csonka falaival és semmiféle más elképzelés nincs vele kapcsolatban, mint a jelenlegi, állapot megmentése. Feltárják ugyan a talaját és felássák a régészek, mert hiszen ez szükséges ahhoz, hogy esetleg az omladékban rejtőző faragott kövek és egyéb értékek előkerüljenek. Itt említem meg, hogy a legépebb török-korabeli edénygyűjteményünk éppen a szigligeti vár kútjából került elő. Ha azonban a régészek befejezők munkájukat és előttünk áll a szigligeti vár egykori szerkezete és építéstörténe- tének hiányos pontjaira a választ megkaptuk, a to-vábbi munka csak a meglevő falak becementezéséből áll. Alátámasztják a dőlni készülő falakat és megvédik azokat a további pusztulástól. Ezt kell kővel, ce- i menttel és építőmunkásokkal végeztetni, de semmi esetre sem a várat felépítteni. Ennek a munkának már ez évben meg kellett volna kezdődni, bizonyos akadályok miatt azonban 1965 évben végzik el, azt hiszem minden balatoni rajongó örömére. Bizonyos vagyok abban, hogy a munka befejezése után senki nem fog abban pénzpocsékolást látni. Lengyel József cikkének azonban van másik része is, amellyel nem akarok vitába szállni, mert egyetértek vele, hanem inkább kiegészíteni akarom. Sorai így szólnak: „És hogyan őrzik az állagot például Szigligeten? Hát, ha megnézzük a vár alatt még meglevő kúriát, bizony nem dicsérhetjük a műemlékvédelmet. ” Igaz, ezt a kúriát nem kellene rekonstruálni, féligmeddig még áll. Alig-alig áll a szentgyörgyhegyi présház, a Balaton környék úgy lehet legszebb présháza. Roskadozik, a tetőzet, viharvertek a gyönyörű homokkő pultok. Az épület felhasználási módja a lehető legszerencsétlenebb. Ezt és az ehhez hasonlókat kellene rendbehozni. Persze századrészébe kerülne a szigligeti vár felépítésének. Ez baj?” A szigligeti vár alatti volt Lengyel kúria megmentésére már készülnek a tervek. A földművesszövetkezet az épület műemléki jellegének megmentése mellett melegkonyhás éttermet rendez be ebben a házban, amelyre Szigligeten igen nagy szükség van. Ennek az épületnek a helyes felhasználása azt hiszem biztosítva van. A szentgyörgyhegyi présház esetében nehezebb a helyzet. Nem mintha nem értenénk egyet azzal, hogy feltétlenül meg kell menteni. Ez az épület azonban magántulajdon. A jelenlegi tulajdonost előbb kárpótolni kellene másik házzal, azután a teljes helyreállítás után el kellene dönteni, hogy mi legyen abból az épületből. Mire lehet felhasználni egy két-háromszobás épületet fenn a Szentgyörgyhegyen, amelyet évente legfeljebb 1000 —2000 ember keresne fel? Itt van mindig a probléma a műemlékek helyreállításánál, hogy ki lesz annak az üzemelője és milyen célra lehet felhasználni. A szentgyörgyhegyi Tarányi présház, amelyről Lengyel József ír, előbb-utóbb ugyancsak védelem alá kerül és az illetékes megyei szervek megtalálják majd a módját annak, hogy a tulajdonost kárpótolják és valamilyen célra felhasználják. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt az épületet legfeljebb 2000 ember látogatná meg, a szigligeti várat pedig 40—50 000 látogató keresi fel egy évben. Ezért kell először azzal foglalkozni, de csak a legszükségesebb mértékben. Azt hiszem ezzel kitűnő írónk, Lengyel József is egyetért. Zákonyi Ferenc a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője A Petőfi Szinháműsora Szeptember 25. péntek Veszprém ifj. e. a Vegyipari Technikum 5 óra. Szeptember 26-án, szombaton, Kiállai Éva Gimnázium, 3 óra Szeptember 26-án szombaton, B. bérlet, 7 óra EGY VASÁRNAP NEW YORKBAN bérletek még válthatók! NAPLÓ 1964. szeptember 23. Kibernetikus olvasztás Olvasztásnak lenni külön művészet, hiszen megértésre kell irányítani az anyagok átalakulásának bonyolult fiziko-kémiai folyamatát. A technológusok azt mondják, hogy a Martin-kemence fennállásának száz-egynéhány esztendeje alatt még nem volt két egyforma olvasztás. S igazat beszélnek :az egymással bonyolult kölcsönhatásban álló mutatók nagyszámú különféle variációi miatt rendkívül csekély a valószínűsége annak, hogy egyegy olvasztás körülményei megismétlődjenek. Sajnos, mindaddig, amíg az ember irányítja ezt a folyamatot, az olvasztást szigorúan nem lehet szabályozni. Ahhoz például, hogy a fémben adott mennyiségű szén legyen jelen, megfelelő számításokat kell végezni. Ám, ha csupán egyetlen kicsiny mutatót nem ismerünk, az már kihatással lehet az említett számítások eredményére. De még ha sikerülne is összegyűjteni az összes idevágó, szükséges információt, adatot, elektronikus számítógépek nélkül a technológus nem tudja kellő időben elvégezni a számításokat. Ezért van olyan nagy szerepe még ma is az olvasztásnál a megérzésne, a gyakorlatnak. A kijevi automatizálási intézet munkatársai matematikai módszerekkel írták le az olvasztás folyamatát. Kitűnt, hogy az olvasztás irányításához több, mint 340 mutató számszerű kifejezésére van szükség. Emellett sok mérést folyamatosan, huzamosabb ideig kell végezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a számítás szerinti olvasztás megvalósításához előbb egész sor műszert kell szerkeszteni, amelyek az információt felvennék. Az információ feldolgozásához egyébként több, mint száz képlet, 34 féle számítás ismerete szükséges. Az információt a számítógép dolgozza fel. Ezt követően a berendezés kiadja a parancsot a Martinkemence különböző alkatrészeihez kapcsolt szabályozó motoroknak. Az elmondottak alapján most már fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy voltaképpen miből is áll az Olvasztár-1. automatarendszer, amely arra hivatott, hogy az olvasztás technológiai folyamatát irányítsa, szabályozza a Martin-kemencékben. Az Olvasztás-1. rendszerben vannak olyan berendezések, amelyek bonyolultságukat tekintve egy kisebb fajta számítógéppel vetekszenek. Egyebek között például szerkesztettek egy olyan műszert, amely a gáz hőmérsékletét méri a kemencében, egy másikat, amely állandóan mutatja a cseppfolyós fém hőmérsékletét; elkészült egy hőadagoló is, valamint egy tömeg-spektrum gáz elemzőkészülék, továbbá — sok egyéb mellett — egy neutron-műszer, amely a salak vegyi összetételét mutatja ki. A kibernetikus olvasztár a kemencék termelékenységét 17 százalékkal emeli, és 11 százalékkal csökkenti a fűtőanyag felhasználást. Ez optimális számítás, ám ha csupán 10 százalékosnak vesszük a termelékenységemelkedést, a berendezés köttsége akkor is megtérül fél év alatt. A termelési folyamatban másutt is fontos szerepe van a kibernetikának, gyakori például, hogy az olvasztásban fennakadást okoz, hogy nem érkezik meg idejében az anyag, vagy valamilyen berendezés. Az ilyesmi csökkenti a termelékenységet, fölöslegesen fokozza a fűtőanyag-felhasználást. A fennakadások kiküszöbölésére „auto-diszpécser” néven kidolgozták a Martin-üzem irányításának operatív szervezeti rendszerét. Az auto-diszpécser rendszeresen információt kap az olvasztás menetéről a kibernetikus olvasztástól, s ennek alapján megfelelően ütemezi a munkát: ennek az ütemnek megfelelően adja ki az utasításokat a segédüzemeknek. Ezen a rendszeren belül sok lokális automataberendezés működik, így például több olyan szerkezet, amely a számítógéptől érkező parancsok realizálását szolgáltatja. Hadd világítsuk meg az elmondottakat a következő példán: A számítógép információt kap, hogy mennyi üres kokilla érkezett a vagonokban. Az információ részletesen közli, hogy a kokillák milyen típusúak. Ennek alapján a számítógép azt a szerelvényt választja ki, amelyben a szükséges mennyiségű és fajtájú kokillák vannak. Az elektronikus berendezés memóriaszerkezete megjegyzi a szóbanforgó szerelvény számát, és azt az olvasztással együtt rögzíti. Ugyanakkor közüli a géppel, hogy mikorra várható a csapolás. A számítógép ily módon a folyamat egész tartama alatt ellenőrizni tudja a szerelvény útját. Ismeretes, hogy egyegy Martin-üzem termelékenysége a különböző állásidők kiküszöbölésével 6-7 százalékkal emelkedik. Az említett műszaki és szervezeti újítások kidolgozása gyakorlatilag befejeződött, úgy, hogy a Martinüzemnek egész bonyolult házatáját egyetlen egységes akarat irányítja majd: az ember által a számítógépre ruházott akarat. M. K. Verébfej-adó Pápán 1764-ben Pontosan kettőszáz évvel ezelőtt szokatlan adót vezettek be Pápán és a megye alább megírt helységeiben: verébfejet kellett előírt mennyiségben beszolgáltatnia a „misera contribuens plebs”nek (szegény adózó népnek). Arról tudtunk, hogy sok volt a terhe a jobbágynak a feudális világban, de még a városi kézműves polgárságnak is. Sokféle és sok. A feudális társadalomban a lakosság 90 százalékának munkája tartotta el a 10 százaléknyi munka nélkül élő, sőt, jól élő nemességet, az uralkodó osztályt. Fizetett a jobbágy, amikor és amennyit parancsoltak. Fizetett tizedet, kilencedet, füstpénzt, kapuadót, hadiadót. Fizetett, ha a földesúr született, házasodott, meghalt, robotolt inaszakadtáig, sőt, uram bocsá! — fizetett verébfej-adót is, mert a törvény azt parancsolta. Az ellen pedig nem volt apelláta! A nemesség törvényének megszegőit tömlőc, akasztófa, szelídebb esetben a deresen kiszabott 12 vagy 24 „kemény pálcaütés’’ várta. Hát bizony, lehetett nagy riadalom a verébtársadalomban, amikor 1764. február 10-én megjelent Tekintetes, Nemzetes és Vitézlő Tersztyánszky József főszolgabíró úr „Currensse”, amely szórólszóra így hangzik: „Mivel az egész ország előtt tudva vagyon, hogy a Verebek esztendő elforgása alatt mindenféle emberek, de leginkább az adózó Szegény népnek sok károkat tesznek, azért is tetszett a Nemes Vármegyének ezen Verebek iránt azelőtt tett determination meg-újjéttatni és azok fogattatásokat a szeginy adózó Nipre kivetni, aképpen hogy minden Dikára az Helységbeliek Húsz Verebeket köteleztessenek fogni és azokk a fejeket nekünk, Szolga Bírókhoz üde-halasztás nélkül béadni. Megengedi azt ugyan a Nemes Vármegye, hogy egy Veréb-fejet egy pénzen megválthassanak, de csak azok, akik éppen meg nem foghatnak s elöl nem átláthatnak a reájuk kivetett Veréb-fejszínot. Fog azért adni: Pápa 2727, Alsómajor 550, Gyimóth 1477, Nyőgér 257, Vanyola 2230, Csőt 1377, Sz. Király 845, Cseszneg 845, Oszlop 1000, Dudar 1452, Náró(l) 477, Thés 940, Szűcs 1237, Fenyőfő 1007, Varsán 2167, Réde 3192, Csetény 2157, Szt. László 1375, Sikátor 1167. Summa: 27.806 Veréb-fejet. Mindezekre nézve a Helységbéliek ezen Currensemet éjjeli-nappali sietséggel küldvén, mindenütt publikáltatván, magokk leirattattassák, és a ki-tett parancsolatokat szentül meg-tarcsák, az megiratott Dezentorokat (körözött személyek) Felséges Asszonyunk Kegyelmes Pátense szerint meg-fogják, úgy az Veréb-fejeket is hová-hamarébb bészolgáltassák, többre ezen Currens hol? mikor? volt, a napszámot reá tévén, az utolsó helységbeliek Hozzám be-küldeni el ne mulasszák. Sig. Pápa, Die 10. febr. 1764.” Ha történetesen ma köteleznék a dolgozókat verébfej-begyűjtésre, bizonyosan az iskolásfiúkra bíznák annak végrehajtását. Ez lenne a legkedvesebb tantárgy az iskolában, különösen akkor, ha hatósági csúzlikat is osztogatnának a „fejvadászok” kezeihez. No meg, ha prémiumot is kilátásba helyeznének a legtöbbet gyűjtőknek! Bizonyos vagyok benne, hogy túlteljesítenék Nemzetes Tersztyánszky József uram által előírt tervet. De kettőszáz évvel ezelőtt, csúzli és verebésző flinták hiányában hogyan is szedhették össze azt a tengernyi verébfejet? A későbben keltezett írásokban nem leltem nyomát annak, hogy milyen eredménnyel is járt a „verébháború”? A macskák örülhettek talán legjobban a főszolgabíró úr nemzetgazdasági tervének: nem kellett maguknak fáradozniok madárfogással, elvégezték helyettük azt a jobbágyok és egyéb dologtévő emberek. A szolgabírói hivatalnak csupán a fejek kellettek. Mit kCSO utódai a szegény adózó népnek, mosolygunk a verébfészket rabló jobbágyok azon iparkodásán, hogy ha anyánssal nem is, legalább „tökös"verébfejekből összehozzák a reájuk kivetett kvótát. Jászai József : Járási népfrontbizottságok az őszi betakarítási munkákért A Hazafias Népfront járási bizottságai segítik az őszi betakarítási munkákat szombati és vasárnapi munkabrigádok megszervezésével, így például a devecseri járásban eddig már több mint tíz vasárnapi burgonya-, és kukoricaszedést segítő brigádot szerveztek a járási tanács mezőgazdasági osztályával együttműködve. B Fij ALUMÍNIUM SZALAG egj jw 33 000 kg 55x0,6 mm-es M 23 000 kg 35x0,6 mm-es 9 W A1 99,6 minőségben ■ 1 Fémfeldolgozó Vállalat Veszprém 1. Pf. 6. 1 / Tel.: 126—20/132 / 0263) g i wmeslimum