Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

4 Tanévnyitóra Mennyi izgalom, ün­nepélyesség, várakozás fe­szül ma a levegőben?! Hány család ébredt ma korábban, mint máskor! Milyen sokan lettünk egyszeriben az ut­cán! És, mintha megfiata­lodtak volna városaink, falvaink! Igen! Új tanév kezdő­dik! Ezért pezsgőbb, fris­sebb, fiatalosabb ma min­den körülöttünk. Igaz, elhagyja még gyer­mekeink ajkát — és velük együtt a miénket is — a nyárra visszaemlékező elé­gedett, de kicsit nosztalgi­kus sóhaj, mégis az újra­kezdés bizakodó várakozá­sa, izgató kíváncsisága bi­zonyul erősebbnek. A hit, az új tanév szép lehetősé­gei és ígéretei hozzák a derűt az arcokra. És ebben mi is osztozunk gyermeke­inkkel. A felelősségből — ne­künk felnőtteknek — na­gyobb karéj jut ugyan, de ezt éppen azért tudjuk vál­lalni, mert hiszünk mun­kánk sikerében és mert akarjuk, hogy közös erőfe­szítéseinknek gyermekeink lássák hasznát. SZEPTEMBER ELSEJE: BIZONYÍT ÉS KÖVETEL! Bizonyít valamit maga az a tény, hogy odafigyel az egész társadalom. Ki­csit csikordulva, de kinyílt már a kapu az élet és az iskola között, s egyre töb­bet törődünk egymás dol­gaival. A szülő, akinek legked­vesebb saját gyermeke, és legfontosabb, hogy jövőjét biztosítsa, a pedagógus, aki egész életét, munkásságát a gyermekeknek szánta; a társadalom, amely saját éle­tének holnapját, alkotásai­nak továbbfejlesztőjét a gyermekekben látja — mindjobban egymásra ta­lál közös kincsünknek: az ifjúságnak nevelőműhelyei körül, az iskola körül. És ez az összefogás sok nagy­szerű eredménnyel gazda­gította már közoktatásun­kat. Együtt voltunk az ok­tatási reformtörvény böl­csőjénél, és azóta is na­gyon sokszor a végrehajtás­ban. Új iskolák, tantermek, műhelytermek, óvodák, napköziotthonok sokasága született közös erőfeszíté­seinkből. Üzemek, tsz-ek, iskolák találtak egymásra, hogy együtt neveljék fia­taljainkat. Gazdagodtak is­kolai szertáraink. Benépe­sült a Balaton-part úttörő­táborokkal. Falvak és üze­mek ösztöndíjjal küldik legjobbjaikat továbbtanul­ni. És tanul a lakosság ap­­raja-nagyja, annyian, mint még soha. Sokan fáradoznak azon is, hogy a tanulás minél könnyebben menjen. Szép és jó tankönyveink közül nem egy nemzetközi elis­merést vívott ki magának. Sok iskolában a legmoder­nebb technikai eszközök se­gítik a korszerű oktatást, hiszen a rádió, tv, lemez­játszó, magnetofon, han­gosvetítő a legkisebb fa­lusi iskolába is elviszi ko­runk legfrissebb és legigé­nyesebb mondanivalóit is. Tanáraink, tanítóink ered­ményesen keresik az új tartalomnak megfelelő kor­szerű módszereket. Ifjú­sági szervezeteink egyre többet mutatnak meg gyer­mekeinknek a változó, gaz­dagodó világból. A szülők egyre több pedagógiai hoz­záértéssel lesznek méltó ne­velőtársai az iskolának. Van tehát okunk az Iltimre: nyíltestű, széleslá­tókörű, tehetséges gyer­meksereg nyugtázza értük való fáradozásunkat, mun­kánkat. Követel is azonban tő­lünk szeptember 1! Új tan­év küszöbén érdemes és szükséges önmagunkkal szembenéznünk. Legyen ez olyan nap, amikor nem másoknak nyújtunk be számlát, hanem amikor mindenki azt vizsgálja, hogy saját maga mit tudna még hozzátenni a szépen, egészségesen formálódó ok­tató-nevelő munkához. Mi, SZÜlŐk, ugye érez­zük, hogy bokros napi teendőink mellett bizony néha elhanyagoljuk gyer­mekeinkkel való tervsze­rű foglalkozást? Ugye rá­döbbenünk arra, hogy nem elég csupán a szükséges anyagi javakat biztosíta­nunk a családnak; nem elég, hogy egészséges, jól öltözött, jól ellátott gyer­mekünk? Tudásszomjának napi kielégítésével, jellemé­nek, gondolkodásmódjának formálásával vajon nincs semmi dolgunk? ... Most már ez a fő tenni­valónk! Ha helyesen sze­retjük őket, akkor elsősor­ban arra kell vigyáznunk, hogy józan ítélőképesség­gel, helyesen tudjon eliga­zodni a világban, hogy ne szakítsuk szét a lelkét, hogy ne váljon cinikussá, hogy őszintén tudjon hinni és tudjon lelkesedni azért a jövőért, amire készül. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az őt körülvevő felnőt­tekből egyértelműen su­gárzik ez a hit, ha a cél­tudatos nevelés minden ol­dalról egyformán erősíti benne, ami jó, és nyesegeti azt, ami idegen a mi vilá­gunktól. Mi, pedagógusok, vajon nem érezzük-e a nagy fe­lelősséget a következő ge­neráció formálásáért?! Érezzük és higgyünk ab­ban: nagy dolog, amit ránk bíztak a szülők és a társa­dalom! Megnövekedtek ten­nivalóink? Zsúfoltak a tan­termeink? Sok a tanulni vágyó ember, és nem ki­­elégítőek még a lehetősé­geink? Olyan gondok ezek, melyeknek tulajdonképpen örülünk. Igaz, jó volna jobb körülmények között dolgoznunk. De legyünk be­­látóak és megértőek addig is! Mi tudunk a legtöbbet tenni azért, hogy ez az if­júság lelkes segítőtársunk legyen a kultúra még szé­lesebb kibontakoztatásában! Megfogni mindenkinek a kezét, aki ebben segíteni tud; szeretni nagyon az if­júságot, akinek egész élet­hivatásunkat szántuk; — olyan jelzőtáblák ezek a mi életünkben, amelyek nem engednek sem eltévedni, sem megállni a cél előtt. S mi, párttagok! a társadalmi és tömegszerve­zetek tagjai! Vajon leragad­hatunk-e mi a mában? Va­jon nem mi vagyunk-e hi­vatva leginkább a szebb holnap megteremtésére?! A holnapot a ma ifjúságában alakítjuk. Nem elég csu­pán az elvi egyetértésünk azzal, ami ma nevelésünk terén történik. Tennünk kell! A legkisebb faluban és a legnagyobb városban tevékenyen ott kell len­nünk — az eddigieknél még jobban — a közoktatásügy segítésében! Anyagi és er­kölcsi segítségünkre van szükség. Mi jól tudjuk, hogy minden mai fáradozásunk­nak csak úgy van értelme, ha lesznek, akik azt szak­értelemmel, nagy hozzáér­téssel, hittel és lelkesedés­sel tovább folytatják. Hogy ez így legyen, azért ma kell dolgoznunk. Nem nél­külünk, csak velünk, a mi közreműködésünkkel ala­kulhat kívánságaink szerint a jövőnk. Ránk nemcsak a bírálatot, hanem az élen­járó cselekvést bízta a tár­sadalom. Nincs ember megyénk­ben, akit szeptember­­ hi­degen hagyhatna, akiben az elmondottakhoz hasonló gondolatot ne ébresztene. A gondolatot pedig életté, gyakorlattá kell váltanunk. Gyermekek! Óvó­nők, tanítók, tanárok! Szü­lők! Párt- és állami szer­vek! Társadalmi és tömeg­szervezetek! Fogjuk meg ma szorosan egymás ke­zét. Az új év elé néző ne­mes elhatározásaink csak közös erőfeszítéseink ré­vén realizálódhatnak. Ha egész éven át a mindennapi munkánkban is egymás mellett leszünk, összefog­juk erőinket, ez — és csak ez — jogosít fel bennünket arra, hogy így, majd együtt örülhessünk júniusban eredményeinknek és — majd sok június után —, fiaink, leányaink igaz em­berré­ válásának. Horváth Ottóné az MSZMP Veszprém me­gyei Bizottságának köz­nevelési felelőse. NAPLÓ Tizenhárom filmújdonság Változatos, színes prog­rammal várják szeptember­ben a film barátait a mo­zik: a MOKÉP 13 filmúj­donságot tűz műsorra, a magyar filmművészek két alkotással jelentkeznek. Szeptember első hetében mutatják be Zolnay Pál rendező „Négy lány egy ud­varban” című művét. A főbb szerepeket Törő­csik Mari, Dallos Szilvia, Parragi Mária, Nagy Anna és Gábor Miklós játsszák. A másik magyar filmet, Révész György rendező „Igen” című alkotását a hónap végén mutatják be. A két főszerepben Béres Ilonát és Darvas Ivánt lát­hatja a közönség. Nagy érdeklődés előzi meg a Szimonov regényé­ből forgatott „Élők és hol­tak” című kétrészes szov­jet film bemutatóját. Ugyancsak szovjet művé­szek munkája a „Rómeó a szomszédom” című történet is. A hónap egyik filmsláge­rének ígérkezik az „Altona foglyai” című olasz alko­tás. Sartre drámáját Vitto­rio de Sica vitte filmre. A főbb szerepeket olyan vi­lághírű sztárok játsszák, mint Sophia Loren, Max­­milian Schell és Frederic March. Olasz-spanyol koopro­­dukcióban készült a „Blood kapitány fia”. Tennessee Williams, amerikai forgató­­könyvét vitték filmre Ame­rikában „Az ifjúság édes madara” címmel. A lengyel filmművészet az „Ádám két bordája” cí­mű vígjátékkal jelentkezik, a románok pedig a „Tengeri macska" című történettel. Bemutatják „A folyó két partján” című vietnami és „A pásztorkirály” című bol­gár filmet is. Érdekesnek ígérkezik a „Halló Japán” című nyugatnémet színes film és a „Betörő” című angol filmalkotás. Vándorgyűlés Keszthelyen Megnyitották Keszthelyen a III. Országos Mikoló­giai Vándorgyűlést. Dr. Balassa Gyula, miniszterhe­lyettes, az Erdészeti Főigazgatóság vezetője méltatta a mikológiai tudományok jel­entőségét. Hangsúlyozta, hogy a mikrogombáktól az étkezési gombákig számos feladat vár még a kutatókra, kártevéseik elkerülésére, valamint a termesztési módszereik kidolgozására. A tanácskozás öt témakörben szekcióüléseken folytató­dik. Szűts István: 17­4 VÖRÖS ROVAŰ — Az­ osztalékról természetesen még nem nyilatkozhatom. Uraim, köszönöm, egyebet nem is óhajtok közölni önökkel. Az újságírók kivonultak a teremből, és a fáradt Müller autója is elsuhant az újonnan épült, városmajori villája felé. Az iparügyi minisztériumban ezen a délutánon Aiczinger Gyula megkísérelte, hogy lelket öntsön barátjába. — Nézd, Jenő! Gánt már elveszett, ott egye meg a fene. Ezen nem tudsz segí­teni, a plakettjeidet eladtad, a jogodat átruháztad. Azt még csak nem is aján­lom, hogy valami állás után nézzél, kü­lönösen nem a Bauxit Trösztnél. Ezek nem olyan emberek, hogy ott neked eg­zisztenciát biztosítanak. Amikor Chori­­nék belépnek egy üzletbe, ott... külön­ben te is tudhatnád. De neked semmi üz­leti érzéked nincs! — De Gyula, hát nem arról volt szó, hogy gyárat építünk?... Hogy megkísé­reljük egy olyan egyezmény megkötését, amely az országnak is jó? Persze, azt gondolod, hogy nekem csak a saját ki­­semmizésem fáj?... — Nem, ilyesmire nem gondolok. Is­merlek. Elölről kell kezdened mindent. Még szerencse, hogy a pénzből kiváltot­tad a kutatási engedélyt a Velencei-hegy­ségben levő területekre. És ott van még az északi Bakony! Te azt tűzted ki célul, azt választottad életpályádul, hogy feltá­rod a természet kincseit. Nem szabad el­keseredned, van még lehetőség. Az anya­got én már — utólagos engedelmeddel — össze is állítottam számodra. De mert Altzinger látta, hogy barátja szinte dermedten áll, még hozzátette: — Sietned kell. Az ember alkotóereje véges. Bízom benned. Meglátod, olyan területeket tudsz még feltárni, hogy a gánti tulajdonosok még Zürichben is el­sápadnak az irigységtől... Balás nem válaszolt. Gondolatai mesz­­sze, nagyon messze kalandoztak. Elnyom­kodta cigarettáját, elbúcsúzott Abtzinger­­től. Elgyalogolt a Bauxit Tröszt szürke épülete elé. Zsebredugott kézzel, mozdu­latlanul állt ott, nem is tudta felfogni, mennyi ideig. — Vár valakit uram? — szólt rá ka­bátját érintve a havat kotró utcaseprő. — Balás összerezzent és elindult a Duna irányába. XI. „CSENDES ÜZLETTÁRSAK” 1933 január 30-án, már kora reggeltől kezdve hóvihar készült Berlinben. Felhő­ket kergetett a szél, apró, száraz hó esett, olyan éles szemű, mint a gramofontű. Az Unter den Lindenen az egyre erősödő szél körülcsavarta a fákat, s szórta a ha­vat a magas házak tetejére. Lent az ut­cán, a kövön sem olvadt el, pedig egyre csak masíroztak és masíroztak a horog­keresztes zászlókat hurcoló SA-különít­­mények. Az újságok külön kiadásban je­lentek meg dél felé, s hírül adták, hogy Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. A Reichscher vezetésével von Blomberg tá­bornokot, a gazdaság irányításával pedig Hugenberget bízták meg. Hugenberg a gazdasági ügyek intézé­sét a Führer szigorú intenciói szerint szervezte meg. Akárcsak a külügyben, itt is össze kellett állítani kartotékokat a világ valamennyi befolyásos emberéről. „Ez és ez vajon megkapható-e pénzért?... Meg lehet-e vásárolni?... Vajon büsz­ke-e?. .. Milyen erotikus hajlamai van­nak?... Milyen típusú nőket helyez előny­be? ... Nem homoszekszuális-e?... Ezek­re különös gondot kell fordítani, mert az ilyeneket könnyű pórázon vezetni. Eltit­kol-e valamit a múltjából? .. Megzsarol­ható-e?. .. Aki szereti a pénzt, azt nem nehéz hazája ellen felhasználni. Ezeknek a módszereknek hasznát, gyümölcsét egy elkövetkezendő háborúban aratjuk le” — mondta ki az utasítás, amit maga a „Führer” fogalmazott. (Folytatjuk) . 19­. mpb­tiber­i Könyvesbolt egy asztalon A Szabolcs—Tass féle „könyves út“ Este van. Neonfény vilá­gítja meg a füredi fürdőte­lepet. A benzinkútnál fá­radt, hazafelé igyekvő au­tók tankolnak. Néhány lé­pésre innét alkalmi köny­vesbolt: egy asztal és egy vasállvány. És sok-sok könyv. Reggel is itt állt már. Nyitvatartási ezerig A néhány perces kény­szerpihenő elibe vonz ben­nünket. Nézelődünk. És fáj a szívünk, mert ezt, meg ezt, meg azt a könyvet de jó lenne hazavinni. — Tessék! Tessék paran­csolni ...! Szőke, tüskésfrizurájú fi­atalember kerül elő az áll­vány mögül. — Köszönjük, már reggel vásároltunk ,csak nézelő­dünk — mondjuk, és rögtön kérdezünk is: — meddig tart nyitva? — Ma ezerig! — ???? — Amíg meg nem lesz az ezer forint bevétel — lelke­sen magyaráz. — Már csak 150 forint hiányzik... — Könyvárusítással fog­lalkozik — Csak négy napja. Bog­­­nár Szabolcs vagyok — mu­­­tatkozik be — a budapesti­­ Épületgépészeti Technikum­­ negyedéves hallgatója. — És hogyan jön a könyv­e a gépekhez? ! — Szeretem mind a ket­­­­tőt. Itt nyaralunk a testvé­remmel, Tassal együtt, aki egyetemre jár, irodalomsza­kos. A könyvárusításhoz a füredi könyvterjesztők ré­vén jutottam, illetve jutót­■ tunk, mert a testvéremmel­­ együtt „visszük az üzletet.* ! Tíz százalékot kapnak. Ez nem sok, naponta kettőjük­nek 50 forint. Ma,ezen a ki­vételes napon száz, ha meg­­­­lesz az ezres. — Mire költik? Szórako­■ zás? Zsebpénz? — Semmire. Ki se vesz­­szük a pénzt. Könyvet vi­­­szünk helyette. Ma például ■ a Gondolatok könyve ke­­­­rült a tulajdonunkba. " Szakácskönyv angolul . Elmeséli, hogy három­­ nagy könyvszekrény már­­ tele van otthon, a közös házikönyvtár ez. A nyári­­ szünidő pedig ragyogó lehe­tőség, hogy gyarapítsák az állományt. — Kik vásárolnak, mi-­­­lyen könyveket keresnek? — Amint látják, sok az idegennyelvű könyvünk. Nagy sikere van a francia, német és angol nyelvre for­dított magyar szakács­könyvnek. Ebből nincs anv­■ nyi, ami el ne fogyna. Az­­­­tán az útleírásokat, meg a verseskönyveket viszik. És­­ az Olcsó Könyvtár köteteit. Itt megint csak bizonyít­­­­­a, hogy nem a keresetért ütötték fel könyvessátrakat a forgalmas útelágazásnál Hiszen egy-egy olcsó könyv után 30—40 fillér a saját­­ haszon. De: — Minden alkalmat meg­­, ragadunk, hogy a legújabb, a legjobb könyveket tud­­­­juk megszerezni. A testvé­■ rém például tagja a Vers­■ barátok Körének. Ez a tár- s saság a tagjainak ad ki ér­■ dekes könyveket... Előjelzés „kutyanyelven” „kutyanyelvet”, azaz hosz­­szú keskeny papírlapot húz elő. Ezen vannak az elő­­­­jegyzések. Mert a napi árut nemcsak saját ízlés szerint állítják össze, fontos a ke­reslet is. Sok füredi és üdülővendég kéri ezt vagy azt a könyvet. Nem küldik őket el, hanem feljegyzik, s ha van a raktárban a kért kötetből, másnapra hozzák. Két biciklin. Az egész üzlet elfér egy asztalon, meg egy állvá­nyon. Két lelkes könyvba­rát hozta létre, de jelentő­sége nem „idény jellegű..." 1 Szakály Bea

Next