Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
4 Tanévnyitóra Mennyi izgalom, ünnepélyesség, várakozás feszül ma a levegőben?! Hány család ébredt ma korábban, mint máskor! Milyen sokan lettünk egyszeriben az utcán! És, mintha megfiatalodtak volna városaink, falvaink! Igen! Új tanév kezdődik! Ezért pezsgőbb, frissebb, fiatalosabb ma minden körülöttünk. Igaz, elhagyja még gyermekeink ajkát — és velük együtt a miénket is — a nyárra visszaemlékező elégedett, de kicsit nosztalgikus sóhaj, mégis az újrakezdés bizakodó várakozása, izgató kíváncsisága bizonyul erősebbnek. A hit, az új tanév szép lehetőségei és ígéretei hozzák a derűt az arcokra. És ebben mi is osztozunk gyermekeinkkel. A felelősségből — nekünk felnőtteknek — nagyobb karéj jut ugyan, de ezt éppen azért tudjuk vállalni, mert hiszünk munkánk sikerében és mert akarjuk, hogy közös erőfeszítéseinknek gyermekeink lássák hasznát. SZEPTEMBER ELSEJE: BIZONYÍT ÉS KÖVETEL! Bizonyít valamit maga az a tény, hogy odafigyel az egész társadalom. Kicsit csikordulva, de kinyílt már a kapu az élet és az iskola között, s egyre többet törődünk egymás dolgaival. A szülő, akinek legkedvesebb saját gyermeke, és legfontosabb, hogy jövőjét biztosítsa, a pedagógus, aki egész életét, munkásságát a gyermekeknek szánta; a társadalom, amely saját életének holnapját, alkotásainak továbbfejlesztőjét a gyermekekben látja — mindjobban egymásra talál közös kincsünknek: az ifjúságnak nevelőműhelyei körül, az iskola körül. És ez az összefogás sok nagyszerű eredménnyel gazdagította már közoktatásunkat. Együtt voltunk az oktatási reformtörvény bölcsőjénél, és azóta is nagyon sokszor a végrehajtásban. Új iskolák, tantermek, műhelytermek, óvodák, napköziotthonok sokasága született közös erőfeszítéseinkből. Üzemek, tsz-ek, iskolák találtak egymásra, hogy együtt neveljék fiataljainkat. Gazdagodtak iskolai szertáraink. Benépesült a Balaton-part úttörőtáborokkal. Falvak és üzemek ösztöndíjjal küldik legjobbjaikat továbbtanulni. És tanul a lakosság apraja-nagyja, annyian, mint még soha. Sokan fáradoznak azon is, hogy a tanulás minél könnyebben menjen. Szép és jó tankönyveink közül nem egy nemzetközi elismerést vívott ki magának. Sok iskolában a legmodernebb technikai eszközök segítik a korszerű oktatást, hiszen a rádió, tv, lemezjátszó, magnetofon, hangosvetítő a legkisebb falusi iskolába is elviszi korunk legfrissebb és legigényesebb mondanivalóit is. Tanáraink, tanítóink eredményesen keresik az új tartalomnak megfelelő korszerű módszereket. Ifjúsági szervezeteink egyre többet mutatnak meg gyermekeinknek a változó, gazdagodó világból. A szülők egyre több pedagógiai hozzáértéssel lesznek méltó nevelőtársai az iskolának. Van tehát okunk az Iltimre: nyíltestű, széleslátókörű, tehetséges gyermeksereg nyugtázza értük való fáradozásunkat, munkánkat. Követel is azonban tőlünk szeptember 1! Új tanév küszöbén érdemes és szükséges önmagunkkal szembenéznünk. Legyen ez olyan nap, amikor nem másoknak nyújtunk be számlát, hanem amikor mindenki azt vizsgálja, hogy saját maga mit tudna még hozzátenni a szépen, egészségesen formálódó oktató-nevelő munkához. Mi, SZÜlŐk, ugye érezzük, hogy bokros napi teendőink mellett bizony néha elhanyagoljuk gyermekeinkkel való tervszerű foglalkozást? Ugye rádöbbenünk arra, hogy nem elég csupán a szükséges anyagi javakat biztosítanunk a családnak; nem elég, hogy egészséges, jól öltözött, jól ellátott gyermekünk? Tudásszomjának napi kielégítésével, jellemének, gondolkodásmódjának formálásával vajon nincs semmi dolgunk? ... Most már ez a fő tennivalónk! Ha helyesen szeretjük őket, akkor elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy józan ítélőképességgel, helyesen tudjon eligazodni a világban, hogy ne szakítsuk szét a lelkét, hogy ne váljon cinikussá, hogy őszintén tudjon hinni és tudjon lelkesedni azért a jövőért, amire készül. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az őt körülvevő felnőttekből egyértelműen sugárzik ez a hit, ha a céltudatos nevelés minden oldalról egyformán erősíti benne, ami jó, és nyesegeti azt, ami idegen a mi világunktól. Mi, pedagógusok, vajon nem érezzük-e a nagy felelősséget a következő generáció formálásáért?! Érezzük és higgyünk abban: nagy dolog, amit ránk bíztak a szülők és a társadalom! Megnövekedtek tennivalóink? Zsúfoltak a tantermeink? Sok a tanulni vágyó ember, és nem kielégítőek még a lehetőségeink? Olyan gondok ezek, melyeknek tulajdonképpen örülünk. Igaz, jó volna jobb körülmények között dolgoznunk. De legyünk belátóak és megértőek addig is! Mi tudunk a legtöbbet tenni azért, hogy ez az ifjúság lelkes segítőtársunk legyen a kultúra még szélesebb kibontakoztatásában! Megfogni mindenkinek a kezét, aki ebben segíteni tud; szeretni nagyon az ifjúságot, akinek egész élethivatásunkat szántuk; — olyan jelzőtáblák ezek a mi életünkben, amelyek nem engednek sem eltévedni, sem megállni a cél előtt. S mi, párttagok! a társadalmi és tömegszervezetek tagjai! Vajon leragadhatunk-e mi a mában? Vajon nem mi vagyunk-e hivatva leginkább a szebb holnap megteremtésére?! A holnapot a ma ifjúságában alakítjuk. Nem elég csupán az elvi egyetértésünk azzal, ami ma nevelésünk terén történik. Tennünk kell! A legkisebb faluban és a legnagyobb városban tevékenyen ott kell lennünk — az eddigieknél még jobban — a közoktatásügy segítésében! Anyagi és erkölcsi segítségünkre van szükség. Mi jól tudjuk, hogy minden mai fáradozásunknak csak úgy van értelme, ha lesznek, akik azt szakértelemmel, nagy hozzáértéssel, hittel és lelkesedéssel tovább folytatják. Hogy ez így legyen, azért ma kell dolgoznunk. Nem nélkülünk, csak velünk, a mi közreműködésünkkel alakulhat kívánságaink szerint a jövőnk. Ránk nemcsak a bírálatot, hanem az élenjáró cselekvést bízta a társadalom. Nincs ember megyénkben, akit szeptember hidegen hagyhatna, akiben az elmondottakhoz hasonló gondolatot ne ébresztene. A gondolatot pedig életté, gyakorlattá kell váltanunk. Gyermekek! Óvónők, tanítók, tanárok! Szülők! Párt- és állami szervek! Társadalmi és tömegszervezetek! Fogjuk meg ma szorosan egymás kezét. Az új év elé néző nemes elhatározásaink csak közös erőfeszítéseink révén realizálódhatnak. Ha egész éven át a mindennapi munkánkban is egymás mellett leszünk, összefogjuk erőinket, ez — és csak ez — jogosít fel bennünket arra, hogy így, majd együtt örülhessünk júniusban eredményeinknek és — majd sok június után —, fiaink, leányaink igaz emberré válásának. Horváth Ottóné az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának köznevelési felelőse. NAPLÓ Tizenhárom filmújdonság Változatos, színes programmal várják szeptemberben a film barátait a mozik: a MOKÉP 13 filmújdonságot tűz műsorra, a magyar filmművészek két alkotással jelentkeznek. Szeptember első hetében mutatják be Zolnay Pál rendező „Négy lány egy udvarban” című művét. A főbb szerepeket Törőcsik Mari, Dallos Szilvia, Parragi Mária, Nagy Anna és Gábor Miklós játsszák. A másik magyar filmet, Révész György rendező „Igen” című alkotását a hónap végén mutatják be. A két főszerepben Béres Ilonát és Darvas Ivánt láthatja a közönség. Nagy érdeklődés előzi meg a Szimonov regényéből forgatott „Élők és holtak” című kétrészes szovjet film bemutatóját. Ugyancsak szovjet művészek munkája a „Rómeó a szomszédom” című történet is. A hónap egyik filmslágerének ígérkezik az „Altona foglyai” című olasz alkotás. Sartre drámáját Vittorio de Sica vitte filmre. A főbb szerepeket olyan világhírű sztárok játsszák, mint Sophia Loren, Maxmilian Schell és Frederic March. Olasz-spanyol kooprodukcióban készült a „Blood kapitány fia”. Tennessee Williams, amerikai forgatókönyvét vitték filmre Amerikában „Az ifjúság édes madara” címmel. A lengyel filmművészet az „Ádám két bordája” című vígjátékkal jelentkezik, a románok pedig a „Tengeri macska" című történettel. Bemutatják „A folyó két partján” című vietnami és „A pásztorkirály” című bolgár filmet is. Érdekesnek ígérkezik a „Halló Japán” című nyugatnémet színes film és a „Betörő” című angol filmalkotás. Vándorgyűlés Keszthelyen Megnyitották Keszthelyen a III. Országos Mikológiai Vándorgyűlést. Dr. Balassa Gyula, miniszterhelyettes, az Erdészeti Főigazgatóság vezetője méltatta a mikológiai tudományok jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a mikrogombáktól az étkezési gombákig számos feladat vár még a kutatókra, kártevéseik elkerülésére, valamint a termesztési módszereik kidolgozására. A tanácskozás öt témakörben szekcióüléseken folytatódik. Szűts István: 174 VÖRÖS ROVAŰ — Az osztalékról természetesen még nem nyilatkozhatom. Uraim, köszönöm, egyebet nem is óhajtok közölni önökkel. Az újságírók kivonultak a teremből, és a fáradt Müller autója is elsuhant az újonnan épült, városmajori villája felé. Az iparügyi minisztériumban ezen a délutánon Aiczinger Gyula megkísérelte, hogy lelket öntsön barátjába. — Nézd, Jenő! Gánt már elveszett, ott egye meg a fene. Ezen nem tudsz segíteni, a plakettjeidet eladtad, a jogodat átruháztad. Azt még csak nem is ajánlom, hogy valami állás után nézzél, különösen nem a Bauxit Trösztnél. Ezek nem olyan emberek, hogy ott neked egzisztenciát biztosítanak. Amikor Chorinék belépnek egy üzletbe, ott... különben te is tudhatnád. De neked semmi üzleti érzéked nincs! — De Gyula, hát nem arról volt szó, hogy gyárat építünk?... Hogy megkíséreljük egy olyan egyezmény megkötését, amely az országnak is jó? Persze, azt gondolod, hogy nekem csak a saját kisemmizésem fáj?... — Nem, ilyesmire nem gondolok. Ismerlek. Elölről kell kezdened mindent. Még szerencse, hogy a pénzből kiváltottad a kutatási engedélyt a Velencei-hegységben levő területekre. És ott van még az északi Bakony! Te azt tűzted ki célul, azt választottad életpályádul, hogy feltárod a természet kincseit. Nem szabad elkeseredned, van még lehetőség. Az anyagot én már — utólagos engedelmeddel — össze is állítottam számodra. De mert Altzinger látta, hogy barátja szinte dermedten áll, még hozzátette: — Sietned kell. Az ember alkotóereje véges. Bízom benned. Meglátod, olyan területeket tudsz még feltárni, hogy a gánti tulajdonosok még Zürichben is elsápadnak az irigységtől... Balás nem válaszolt. Gondolatai meszsze, nagyon messze kalandoztak. Elnyomkodta cigarettáját, elbúcsúzott Abtzingertől. Elgyalogolt a Bauxit Tröszt szürke épülete elé. Zsebredugott kézzel, mozdulatlanul állt ott, nem is tudta felfogni, mennyi ideig. — Vár valakit uram? — szólt rá kabátját érintve a havat kotró utcaseprő. — Balás összerezzent és elindult a Duna irányába. XI. „CSENDES ÜZLETTÁRSAK” 1933 január 30-án, már kora reggeltől kezdve hóvihar készült Berlinben. Felhőket kergetett a szél, apró, száraz hó esett, olyan éles szemű, mint a gramofontű. Az Unter den Lindenen az egyre erősödő szél körülcsavarta a fákat, s szórta a havat a magas házak tetejére. Lent az utcán, a kövön sem olvadt el, pedig egyre csak masíroztak és masíroztak a horogkeresztes zászlókat hurcoló SA-különítmények. Az újságok külön kiadásban jelentek meg dél felé, s hírül adták, hogy Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. A Reichscher vezetésével von Blomberg tábornokot, a gazdaság irányításával pedig Hugenberget bízták meg. Hugenberg a gazdasági ügyek intézését a Führer szigorú intenciói szerint szervezte meg. Akárcsak a külügyben, itt is össze kellett állítani kartotékokat a világ valamennyi befolyásos emberéről. „Ez és ez vajon megkapható-e pénzért?... Meg lehet-e vásárolni?... Vajon büszke-e?. .. Milyen erotikus hajlamai vannak?... Milyen típusú nőket helyez előnybe? ... Nem homoszekszuális-e?... Ezekre különös gondot kell fordítani, mert az ilyeneket könnyű pórázon vezetni. Eltitkol-e valamit a múltjából? .. Megzsarolható-e?. .. Aki szereti a pénzt, azt nem nehéz hazája ellen felhasználni. Ezeknek a módszereknek hasznát, gyümölcsét egy elkövetkezendő háborúban aratjuk le” — mondta ki az utasítás, amit maga a „Führer” fogalmazott. (Folytatjuk) . 19. mpbtiberi Könyvesbolt egy asztalon A Szabolcs—Tass féle „könyves út“ Este van. Neonfény világítja meg a füredi fürdőtelepet. A benzinkútnál fáradt, hazafelé igyekvő autók tankolnak. Néhány lépésre innét alkalmi könyvesbolt: egy asztal és egy vasállvány. És sok-sok könyv. Reggel is itt állt már. Nyitvatartási ezerig A néhány perces kényszerpihenő elibe vonz bennünket. Nézelődünk. És fáj a szívünk, mert ezt, meg ezt, meg azt a könyvet de jó lenne hazavinni. — Tessék! Tessék parancsolni ...! Szőke, tüskésfrizurájú fiatalember kerül elő az állvány mögül. — Köszönjük, már reggel vásároltunk ,csak nézelődünk — mondjuk, és rögtön kérdezünk is: — meddig tart nyitva? — Ma ezerig! — ???? — Amíg meg nem lesz az ezer forint bevétel — lelkesen magyaráz. — Már csak 150 forint hiányzik... — Könyvárusítással foglalkozik — Csak négy napja. Bognár Szabolcs vagyok — mutatkozik be — a budapesti Épületgépészeti Technikum negyedéves hallgatója. — És hogyan jön a könyve a gépekhez? ! — Szeretem mind a kettőt. Itt nyaralunk a testvéremmel, Tassal együtt, aki egyetemre jár, irodalomszakos. A könyvárusításhoz a füredi könyvterjesztők révén jutottam, illetve jutót■ tunk, mert a testvéremmel együtt „visszük az üzletet.* ! Tíz százalékot kapnak. Ez nem sok, naponta kettőjüknek 50 forint. Ma,ezen a kivételes napon száz, ha meglesz az ezres. — Mire költik? Szórako■ zás? Zsebpénz? — Semmire. Ki se veszszük a pénzt. Könyvet viszünk helyette. Ma például ■ a Gondolatok könyve került a tulajdonunkba. " Szakácskönyv angolul . Elmeséli, hogy három nagy könyvszekrény már tele van otthon, a közös házikönyvtár ez. A nyári szünidő pedig ragyogó lehetőség, hogy gyarapítsák az állományt. — Kik vásárolnak, mi-lyen könyveket keresnek? — Amint látják, sok az idegennyelvű könyvünk. Nagy sikere van a francia, német és angol nyelvre fordított magyar szakácskönyvnek. Ebből nincs anv■ nyi, ami el ne fogyna. Aztán az útleírásokat, meg a verseskönyveket viszik. És az Olcsó Könyvtár köteteit. Itt megint csak bizonyíta, hogy nem a keresetért ütötték fel könyvessátrakat a forgalmas útelágazásnál Hiszen egy-egy olcsó könyv után 30—40 fillér a saját haszon. De: — Minden alkalmat meg, ragadunk, hogy a legújabb, a legjobb könyveket tudjuk megszerezni. A testvé■ rém például tagja a Vers■ barátok Körének. Ez a tár- s saság a tagjainak ad ki ér■ dekes könyveket... Előjelzés „kutyanyelven” „kutyanyelvet”, azaz hoszszú keskeny papírlapot húz elő. Ezen vannak az előjegyzések. Mert a napi árut nemcsak saját ízlés szerint állítják össze, fontos a kereslet is. Sok füredi és üdülővendég kéri ezt vagy azt a könyvet. Nem küldik őket el, hanem feljegyzik, s ha van a raktárban a kért kötetből, másnapra hozzák. Két biciklin. Az egész üzlet elfér egy asztalon, meg egy állványon. Két lelkes könyvbarát hozta létre, de jelentősége nem „idény jellegű..." 1 Szakály Bea