Napló, 1965. január (Veszprém, 21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

V 1964 Világ proletárjai, egyesüljetek/ XXI. évfolyam W Ippl­l Py £M fül 9 ■ | 1965. január 1. fff jjílÉSL Ara 80 «»ér ® "" Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt! 4 magyar pártbizottság köszönti a megye dolgozóit Boldog új esztendőt megyénk minden dolgozójának! Az 1964-es év, második 5 éves tervünk negyedik éve gazdag volt eredményekben. Fejlődött iparunk, mezőgazdaságunk, sokoldalúbb lett kulturális életünk. Ez évben is emelkedett megyénk lakóinak életszínvonala; gazdagodtunk anyagiakban, szebbé tették életünket a kultúra munkásai, a művészetek. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezért cselekedtek. Az új esztendő új feladatot ró ránk: eredményesen kell befejeznünk egy ötéves szakaszt, és megala­pozni az új ötéves terv sikereit. Meggyőződésünk, hogy nem hiába kérünk segítséget azoktól, akik eddig is erőiket megfeszítve dolgoztak ezért. Az újabb feladatokhoz kívánunk sok sikert pártszervezeteinknek, tömegszervezeteinknek, s szeretteik-­­ kel együtt sok boldogságot a megye minden dolgozójának. MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA __________ _ Az év utolsó hajói Balatonfüreden — VÍZEN A MENTŐN­AJÓ — TENGERI VITORLÁ­SOK ÉPÜLTEK — KORSZERŰ KAVICSUSZÁLY — A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi üzem­egységében átadták a meg­rendelőknek az év utolsó­­ hajóit. Csütörtökön sikere­­­­sen vizsgázott a gyors mun­­­­kával felépített, két darab, s egyenként ötszáz tonnás­­ kavicsszállító uszály. A ví­ s­zijárműveken kényelmes I kormányos lakást is beren­­­­deztek. Az uszályok érde­kessége, hogy a hazai hajózás történetében először, a hajók orr-részé­ben lévő vas-védőlemezt, az I átnevezett hab védet, le- i hajthatós kivitelben készí­tették el. Ezzel elérik, hogy a kotróhajó alá könnyebben odaállíthatják a kavics­uszályt, maj­d rakodás után újra visszahajtják a maga­sabb hullámokat felfogó védőlemezt. Belga megren­delésre elkészült a legújabb sorozat a tengerjáró vitor­láshajókból, amelyekből az év végén húszat adtak át. A hajókat a húsz négyzetméteres vitorla által „kifogott” szél órán­ként tíz-tizenkét kilométe­res sebességgel hajtja előre. A partmenti hajózásra használt vízijárművekben négy személy részére ké­nyelmesen felszerelt ka­­u­tót rendeztek be. A gyár kikötőjéből kifu­tott első próbaútjára az új balatoni mentőhajó is, ame­lyet a nyári időszakban a révkapitányság tisztjei irá­nyítanak majd. Az új vízi­járműről a próba után Wagner Imre, a gyár fő­mérnöke elmondotta, hogy minden tekintetben a ter­vezők elképzelésének meg­felelően viselkedett a nyílt vízen. A 600 lóerős gépek óránként 30 kilométeres sebességgel hajtották előre a hajót és ez a gyorsaság még hatéko­nyabbá teszi a vízimentők munkáját A 25 méter hosz­­szú hajó manőverezőképes­ségből is jól vizsgázott, ami a gyakorlatban, különösen a viharok idején tesz majd jó szolgálatot A mentőhajó hátsó részét süllyesztett megoldással képezték ki, ami azt jelenti, hogy a hajó farésze mindössze hatvan centiméterre áll ki a víz­ből és a fedélzeten tartózko­dó mentők könnyen ki­emelhetik a tóból a bajba­jutottakat. A révkapitány­ság korszerű vízijárművét URH készülékkel a parti k­özpontból irányíthatják és a viharok idején egyszerre több állomással is tarthat­nak fent kapcsolatot. Csapatzászló-átadás, ünnepélyes eskütétel Tapolcán A nyárinál is nagyobb volt az „idegenforgalom” szerdán délelőtt Tapolcán. Katonák hozzátartozói ér­keztek, hogy részt vegye­nek a néphadsereg alaku­latának kettős ünnepén: a csapatzászló-átadáson és az ősszel bevonultak ünnepé­lyes eskütételén. A honvédelmi miniszter parancsa hangzik, amely­ben engedélyezi, hogy a néphadsereg MN 2167-es alakulata az Északdunántú­li Kőbánya Vállalat által adományozott zászlót csa­patzászlóként használja. Az egység egyik tisztje köszönte meg a zászlót, s ígérte, soha nem felejtik el, hogy kinek a munkáját vé­delmezik. Az ünnepség második ré­szében az MN 2167-es és MN 6904-es alakulat kato­nái ünnepélyes eskütételé­re került sor. Szülők, test­vérek, a legközelebbi hoz­zátartozók jelenlétében tet­ték le az esküt az ősszel bevonult fiatalok. Ettől a perctől kezdve számítva már ..igazi katonák.” Boldog új éves izony, kedves Olvasónk, ön ismét idősebb lett egy esztendővel. Közös ismerősünk sze­rint meg is látszik ez önön, de ez nem igaz. Mi, akik naponta találkozunk, egyébként sem vennénk észre a változást. Bár..­­ egy év, nagy idő. Ennyiből húsz, felnőtté érlel egy csecsemőt. Mégis, a fiatalos frisseség bizonyítéka, hogy egy ilyen éjszaka után, mint ez a szilveszteri volt, máris kezébe vette az új­ságot. És a közügyek iránti érdeklődését is bizonyítja ez. Igaz, jobb lett volna, ha itt kezdi az olvasást és nem a vicceket, meg a sportot olvassa először, de most már mindegy. Egyébként is ma itt, a vezércikk helyén is csak köszönteni szándékozunk Önt, boldog új évet, így, külön írva, ahogy Lőrincze tanította a tv-ben. Mert nemcsak a mai napra, hanem az egész eszten­dőre. És nem is úgy, ahogy öregedő ismerősöm tette velem. Ezt mondta: „Mindazt a jót kívánom neked, amit magamnak.” Köszönöm szépen. De honnan tudja, hogy nekem is az a jó, ami neki? Igaz viszont, hogy mindenki mástól függetlenül sem lehet, csak úgy, egyéni boldogságot kívánni, mert ilyen nincs a való­ságban.És itt értünk a mon­danivaló lényegéhez: e­ boldog­ság az egy és oszthatatlan. Csak sok része, alkotója lehet. Kell, hogy családi ügyeink rendezettek legyenek, egészséges legyen mindenki, akit szeretünk. Aztán az igényeket megközelítő anyagi jólét is kell, s az is, hogy a munkahelyünkön rendben menjenek a dolgok. Annak érzete, tudata is, hogy a főnök elégedett a mun­kánkkal, és úgy nagyjából beosztottaink is jól dolgoz­nak. Jól haladnak a dolgok országosan és a nemzetközi politikában is. Ez mind kell a boldogsághoz, csak egyéne válogatja, melyikből, milyen arányban, vagy hogy a felsoroltakon kívül mi még? Nincs tehát külön egyéni és külön közösségi bol­dogság csak egy, ami mindent magába foglal. Az egyén csak a közösséggel, a családdal, a környezetével, az ország népével együtt lehet igazán boldog. Kevesen nyernek főnyereményt és az sem jelent mindig mara­­dt !'.+-7„,­ boldogságot, így tehát a magunk boldogságát a közösségével együtt kell akarni, így kell cselekedni érte. Mert nem igaz ám, hogy a boldogság mannaként, vagy akár jó cselekedetekért cserébe, hull az égből. Tudatosan akarni kell azt és tenni érte. Mindenek előtte el kell ismernünk, hogy nincsenek csak rossz, vagy­ csak jó emberek. Még egy anyósnak is lehet jó tulajdonsága és valahol, mélyen rejtve, esetleg ben­nünk is lehet hiba- Ha csak ezzel számolunk, máris kevesebb lesz a duzzogás, a családon belüli egyéb le­hetőségekről nem is szólva. És mert a közösségétől az egyéni boldogság elválaszthatatlan, cselekedni kell a közösséggel együtt; ügyesebben, okosabban, mint ta­valy, mint eddig bármikor. Soha, a hétköznapokon sem szabad elfeledkezni arról, hogy e fogalmak: terme­lékenység, technika, önköltség, ésszerűség — és család, egészség, boldogság nem választhatók el egymástól. Egy dolognak különböző oldalai ezek. De erről majd írunk máskor, részletesebben. Most: kellemes pihenést, jó szórakozást és az új esztendőben sok boldogságot. Cs. L . Dokumentumfilm készül Zalavárról Egyórás dokumentum­filmet készít Za­lavárról a Magyar Filmgyártó Vállalat 1965-ben. A forgatókönyv írója és a film rendezője Kis József filmrendező már megkezdte a szükséges dokumentumok összegyűjtését, az anyag rendezését. A készülő dokumentumfilm elsősorban a zalavári Új Idők Termelőszövetkezet éle­­tét, a szövetkezet fejlődését ábrázolja, de foglalkozik a község szociális, kulturális és egyéb kérdéseivel is. A film forgatásit előreláthatóan 1965 februárjában leendik meg.

Next