Napló, 1965. április (Veszprém, 21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Magyar Danulon-rost exportra is Januárban kezdték meg a munkát a nyergesújfalui Viscoea Gyár jelentősen kibővített és modernizált Danulon-rost üzemében. Korábban a gyár 1100 tonna Danulon-rostot gyártott, most felszerelt új üzem évi a Danulon-rost termelése 2300 tonnára emelkedett. Az üzem most már képes kielégíteni a hazai igényeket, sőt jelentős mennyiségben exportál is. Főbb külföldi vásárlói: Anglia, Hollandia, Nyugat-Németország és Törökország. Az új gépsorokon gyártott termék nagyszerűen megfelel a minőségi előírásoknak. Kiválóan alkalmas gyapjútípusú termékek: szőnyegek, gyapjúval kevert szövetek, paplanok előállítására. — Képünkön: Csévékre kerül a finomításra váró nyers Danulon-szál. (MTI fotó —7 Bara István felv.l Befejezték a zaavári dokumentumfilm forgatását A Magyar Állami Filmgyártó Vállalat Kis József rendezésében dokumentumfilmet készít Zalavár életéről. A készülő dokumentumfilmnek az a célja, hogy megörökítse a község híres termelőszövetkezetének, az Új Időknek mindennapi munkáját, hogy az ország közvéleményét tájékoztassa arról, hogy milyen emberi és természeti adottságokkal érték el a zalaváriak kimagasló eredményeiket. Több hetes munka után a filmesek kedden befejezték a helyszíni forgatást. Nyers Rezső a MUOSZ-ban Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának m* af ? Központi Bizottság titkára szerdán délelőtt ellátogatott a Magyar Sajtó Házába, s az időszerű közgazdasági és gazdaságpolitiki kérdésekről beszélgetést folytatott a MUOSZ ipari és közgazdasági szakosztálya•ftk vezetősegéveL * NAPLÓ Új aknák építését tervezik Nyirádon és Halimban Napirenden a fenyőfői bányaüzem építése A hazai alumíniumipar hatalmas fejlődését előmozdító tervek valóraváltása érdekében a következő tíz évben a jelenleg termelt bauxitnak két és félszeresét kell kibányászni. A tetemes ércmennyiség előteremtésére 12 új bányát kell nyitni, s ezen belül több, mint 20 aknát kell építeni a hozzá tartozó különböző rendeltetésű vágatokkal együtt, nagyrészt a jelenleg is működő üzemek: Halimba, Nyirád, Darvastó, Iszkaszentgyörgy körzetében, de teljesen új területeken is, például Fenyőfőn . A kitűnően képzett, nagy gyakorlatú aknamélyítő műszaki és munkásgárda jól ismeri, s alkalmazza a legújabb bányaépítési technikát, a fagyasztást, a cementezést, a teleszkópos falazatsüllyesztést, a feltörő vizet azonban csak úgynevezett mammut-szivattyúkkal és nagyteljesítményű búvárszivattyúkkal képes leküzdeni. Ezeknek beszerzésére többéves programot állítottak össze. A program szerint az alumíniumipari tröszt a már eddig beszerzett 18 legmodernebb nagyteljesítményű szivattyúhoz az idén még 28-at vásárol, a harmadik ötéves terv időszakában pedig 94 ilyen vízelhárító berendezést rendel a bauxitfejlesztési program terhére, az aknamélyítő tröszt ütemezése szerint. A baráti országoktól korszerű előfúró berendezéseket, szállítógépeket és egyéb eszközöket szereznek be. A Bányászati Aknamélyítő Trösztnek a nagyszabású műszaki fejlesztésen kívül munkáslétszámát is növelnie kell a szaporodó feltárásokhoz. Ezért az alumíniumipari tröszt a bauxitbányákban átmenetileg nélkülözhető dolgozókat átengedi az aknamélyítő trösztnek. A munkások átirányítása már meg is kezdődött. Cél: a szocialista vállalat cím elnyerése Tanácskoztak a TÜZÉP szocialista brigádvezetői A Veszprémi Tüzép Vállalat a napokban rendezte meg balatonalmádi üdülőjében szocialista brigádvezetőinek értekezletét. Tüzépnél 7 szocialista brigád működött 1964-ben, a vállalat dolgozóinak 30 százalékát összefogva. A tanácskozás hangulata, a küldöttek aktivitása bizonyította, hogy a szocialista brigádmozgalomban valóban az új szocialista embertípus formálódik. felszólalók a brigádok feladatairól, problémáiról mondták el véleményüket. Beszéltek gazdasági ményeikről, a szállítás, eredminőség területén mutatkozó hiányosságokról. Szó esett a hiányosságok megszüntetésével kapcsolatban az ipar és a kereskedelem együttműködésének erősítéséről. E célt hogy a vállalat is szolgálja, szocialista szerződést kötött nagyobb szállítóival. Kiss Gyula igazgató valamint a brigádvezetők jelentős eredményekről számoltak be a gazdálkodás javításában és a takarékosság területén. A vállalat szocialista brigádmozgalma szépen fejlődik. Az idén már 13 brigád tett vállalást. A brigádtagok száma a vállalat dolgozóinak 50 százaléka. őszinte hangon beszéltek a brigádvezetők a gazdasági vezetőkkel való kapcsolataikról, hangsúlyozva: ahol támaszkodnak rájuk és segítik a mozgalmat, ott az eredmények is gyorsabban jelentkeznek. Az értekezlet résztvevői a tanácskozás végén a szocialista brigádvezetők országos értekezletének felhívását magukévá téve hasznos tanácsokkal bővítették szakmai ismereteiket is. Kiegészítették ugyanakkor felajánlásaikat, megállapítva, hogy a nehézségek leküzdése, valamint a feladatok megoldása további, sőt nagyobb erőfeszítéseket kíván a vállalat valamennyi dolgozójától. A szocialista brigádmozgalomban rejlő erő és nagy lehetőségek tudatában fordult az értekezlet a vállalat dolgozóihoz s kérte, csatlakozzanak a brigádokhoz, segítsék a vállalat gazdasági munkáját, takarékoskodjanak minden értékkel. A felhívás kéri, hogy a dolgozók többsége kapcsolódjék ez évben a mozgalomhoz, mellyel növelhetők az eddigi eredmények, illetőleg lehetőség nyílik arra, hogy jövőre a vállalat megszerezhesse a szocialista vállalat megtisztelő címet. Kiss Gyula igazgató az értekezlet befejezéseként átadta a brigádok vezetőinek az elismeréseket és okleveleket. — Mo — A pártmunka becsületéről 2* Ha Szófián a párttitkár... Sok helyen szóba hoztam, üzemben, pártbizottságon, beszélgetés közben, hogy azért nem mindenütt van becsülete, tekintélye a pártszervezetnek, nem támaszkodnak mindenütt a munkájára, nem használják ki mindenütt azt az energiát, amit jelenthetne... Csak nevettek mindenütt. Meg azt is mondták: — Mert az a párttitkár olyan, ... hogy is mondjam: olyan szótlan. Csapna csak egyszerre az asztalra! Utóvégre kettőn áll a vásár. Dehát arról a párttitkárról, arról a csendes, komoly, halkszavú, udvarias fiatalemberről, Szalai Lászlóról, minden jobban elképzelhető, mint hogy az asztalra csapjon. Félénken bekopog az igazgatói irodába — mesélte egy szemtanú —, de Halász László elvtárs rákiált: Mit zavar? Nem látja, hogy nem érek rá. Valaki felkeresi a megyétől, a Kossuth-kiadványok ügyében, az igazgató véletlenül belép az irodába, a párttitkár fülig elpirul s mentegetőzik: „Elnézést, csak pár perc az egész, igazgató elvtárs. Nem magánügy: pártHalász László elvtársról. Hogy az egyik legjobb igazgató. Négy év alatt a megye egyik legnagyobb ilyen vállalatává nőtte ki magát a sümegi községgazdálkodási. Kitűnő szervező: tud rendet tartani, ég itt az emberek keze alatt a munka. Nem röstell, ha kell. — A községgazdálkodási vállalatra gondol?... Ezt kérdezte nevetve mindenki. Egyre, ugyanarra gondoltak. Még a megyeszékhelyen is hallottam róluk. Persze, az ilyen mendemondában mindig van egy adag túlzás, nem eszik oly fonón a kását, de azért ügy, pártügy.” Az igazgató szigorúan bólint: „Hát csak siessenek, igyekezzenek.” Valami járási KISZ-értekezletre hívnák az egyik fiatal dolgozót, de az igazgató nem engedi. A pártbizottság járna közbe érte, de a titkárnő letagadja a telefonban. A pártbizottságon azt mondják Halász elvtársról: tagja a járási bizottságnak, de a gyűlésekre nemigen jár el. Egy építkezésen leáll a munka. Pár tucat mozaiklap kellene, de Pesten van az igazgató, nélküle meg nem vásárolhat senki, még egy csavart, egy vasszeget se. Régi, házi „jogszabály”. Jó,karékosság, szigorú anyagtaellenőrzés, de hát az a több óra kiesés két munkás munkanapjából?! ... Igaz, maga is odaugrani, megmutatni: na, így kell bekötni azt a vezetéket... ■— Nincs itthon az igazgató elvtárs — mondja Szalai László, s hogy a nagy szobában sokan vagyunk, így invitál: — Menjünk be az ő irodájába, üres, ott nyugodtan beszélgethetünk. — Az igazgatói irodába? Nem lesz belőle baj? — kérdem. — Baj? Miért? — mosolyog, s fürkészve néz rám, s az van a szemében: ez hallott valamit. Behívjuk még Forintos József elvtársat, a vezetőség egyik tagját. — Milyen ember az igazgató? — Hogyhogy milyen? Nagyon rendes ember, igazi kommunista igazgató. Nem lehet róla semmi rosszat mondani. Csak... — Csak? — Csak hát szóval... olyan ... nagyon igazgató! — Az mi? — Szóval olyan egyszemélyi. De hát így kell, nem? Mikor itthon van, a titkárnő alig győzi kapkodni a lábát, hívni be a munkatársakat raportra, egymásnak adjuk a kilincset, napjában hússzor is. És mindenre van gondja. Behívatja a KISZ-titkárt, arra is ráparancsol, hogy tessék most már taggyűlést tartani ... Sorolom, amiket hallottam. Elhallgatnak. — Azért mégis jobb lentartja, ahelyett, hogy kihasználná azt az energiát, ami benne rejlik, éppen a gazdaságszervezési célok érdekében támaszkodna rá?! Vállvonogatás: lehet, hogy van ilyesmi. Mondom: de ha így van, abban akkor nem is elsősorban maga a gazdasági vezető a hibás, hanem ugyanennyire a pártvezetőség is. Ha nem tud elég tekintélyt szerezni magának, a pártszervezetnek, a pártmunkának. Nem jó, ha túl „szótlan” a párttitkár. Azt mondja Forintos József: — Azért azt be kell ismerni, Laci, hogy van benned valami ilyesmi. Valami túlzott szerénység, félénkség, „szótlanság”... Elnézem ezt a fiatalembert. Huszonhat éves, s csak négy éve párttag. Hát hogyan harcoljon ö? — ez van a tekintetében. Futballista: inkább lejátszana, végigküzdene tízszer egy erős meccset, mint hogy valakinek egy rossz szót, egy keményebb szót mondjon. Apja, anyja negyvenötös párttag. Nem tudja, hogy én meg tudom róla: nősülni ne, ha olyankor jönne az elvtárs, amikor az igazgató elvtárs is itthon van. Mert ha most kiírja az újságba, amiket hallott, azt fogja hinni az igazgató elvtárs, hogy mitőlünk hallotta... Tehát tőlük is hallhattam volna. — Bírálták már vezetőségi ülésen, taggyűlésen az igazgató elvtársat? No, nem úgy általában és egészében, hanem ami nem jó benne? — Hát... azért már volt olyan is, hogy megbíráltuk. Kérdem, nem becsüli-e le a pártszervezetet, a pártmunkát. Heves tiltakozás: nem, dehogy. Hiszem, hogy így is van: meggyőződéssel mondják. Vagy akkor finomabban, enyhébben fogalmazva: nem érezni-e, hogy ezt ösztönösen valami készül, csak egy kis bökkenő van. Nem akarják hozzáadni a lányt, csak ha templomi esküvő lesz. Ebbe viszont ő nem egyezhet bele... Erős, atlétatermetű, a szemében meg valami szelíd, meleg jóság, s nagy szomorúság úszik. És csupa kérdőjel. Hát mindenért harcolni kell ezen a világon? Mindenért? Mindenért és mindenkiért, amit és akit szeret az ember? A párt tekintélyéért is? Meg azért a lányért is? Hát mindenért harcolni kell? ... Mindenért, Szalai elvtárs. Mindenért! Koncz István Következő, befejező rész: mert párt nélkül NEM LEHET nem zörög* a kárászt, ha... másféléket is hallani útban lévőnek, koloncnak » Virágzik a mandula a Balaton-felvidéken Tavaszias képet öltött a magyar tenger partja. A hegyoldalak déli lejtőin, az utak mentén és a köves tóparti kopárosokon kialakított gyümölcsösökben kipattant a bimbó a mintegy negyedmillió mandulafán, s a melegebb részeken a tó közelében kibontotta szirmait a környék hagyományos csonthéjasa. A dús virág mindenütt gazdag termést ígér. A Balatonfelvidék tisztásain kinyíltak a tavaszi virágok. Világoskék leánykökörcsin, mélykék színű, fekete kökörcsin és a szártalan kankalin színezi a vidéket. Megélénkült a vízi világ is, most tartják nászukat a tőkés récék, a fészkekben gyűlik a tojás és Keszthely környékén, a sekély nádasokban már a költés is megkezdődött. 90 Ünnepi alkalmi bélyegző __.A Poste Vezérigazgatósága közli: április 4-én Budapesten a 4, 5, 62, 72 és 114 számú postahivatalok, továbbá a Debrecen 1, Miskolc 1, Pécs 1, Sopron 1 és Szeged 1 számú postahivatal „Felszabadulásunk 20. évfordulója"” feliratú ünnepi alkalmi bélyegzőt használ.