Napló, 1965. április (Veszprém, 21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

Magyar Danulon-rost exportra is Januárban kezdték meg a munkát a nyergesújfalui Viscoea Gyár jelentősen ki­bővített és modernizált Da­­nulon-rost üzemében. Ko­rábban a gyár 1100 tonna Danulon-rostot gyártott, most felszerelt új üzem évi a Danulon-rost termelése 2300 tonnára emelkedett. Az üzem most már képes kielé­gíteni a hazai igényeket, sőt jelentős mennyiségben ex­portál is. Főbb külföldi vá­sárlói: Anglia, Hollandia, Nyugat-Németország és Tö­rökország. Az új gépsoro­kon gyártott termék nagy­szerűen megfelel a minőségi előírásoknak. Kiválóan al­kalmas gyapjútípusú termé­kek: szőnyegek, gyapjúval kevert szövetek, paplanok előállítására. — Képünkön: Csévékre kerül a finomítás­ra váró nyers Danulon-szál. (MTI fotó —7 Bara István felv.l Befejezték a zaavári dokumentum­film forgatását A Magyar Állami Film­gyártó Vállalat Kis József rendezésében dokumentum­­filmet készít Zala­vár éle­téről. A készülő dokumen­tumfilmnek az a célja, hogy megörökítse a község híres termelőszövetkezetének, az Új Időknek mindennapi munkáját, hogy az ország közvéleményét tájékoztas­sa arról, hogy milyen em­beri és természeti adottsá­gokkal érték el a zalaváriak kimagasló eredményeiket. Több hetes munka után a filmesek kedden befejezték a helyszíni forgatást. Nyers Rezső a MUOSZ-ban Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának m­* af ? Központi Bizottság titkára szerdán délelőtt ellátogatott a Magyar Sajtó Házába, s az időszerű köz­­gazdasági és gazdaságpolitiki kérdésekről beszélgetést folytatott a MUOSZ ipari és közgazdasági szakosztálya­­•ftk vezetősegéveL * NAPLÓ Új aknák építését tervezik Nyirádon és Halimban Napirenden a fenyőfői bányaüzem építése A hazai alumíniumipar hatalmas fejlődését előmoz­dító tervek valóraváltása érdekében a következő tíz év­ben a jelenleg termelt bauxitnak két és félszeresét kell kibányászni. A tetemes ércmennyiség előteremtésére 12 új bányát kell nyitni, s ezen belül több, mint 20 aknát kell építeni a hozzá tartozó különböző rendeltetésű vágatokkal együtt, nagyrészt a jelenleg is működő üze­mek: Halimba, Nyirád, Darvastó, Iszkaszentgyörgy kör­zetében, de teljesen új területeken is, például Fenyőfőn . A kitűnően képzett, nagy gyakorlatú aknamélyítő műszaki és munkásgárda jól ismeri, s alkalmazza a leg­újabb bányaépítési technikát, a fagyasztást, a cemente­­zést, a teleszkópos falazatsüllyesztést, a feltörő vizet azonban csak úgynevezett mammut-szivattyúkkal és nagyteljesítményű búvárszivattyúkkal képes leküzdeni. Ezeknek beszerzésére többéves programot állítottak ös­­­sze. A program szerint az alumíniumipari tröszt a már eddig beszerzett 18 legmodernebb nagyteljesítményű szivattyúhoz az idén még 28-at vásárol, a harmadik öt­éves terv időszakában pedig 94 ilyen vízelhárító beren­dezést rendel a bauxitfejlesztési program terhére, az ak­namélyítő tröszt ütemezése szerint. A baráti országoktól korszerű előfúró berendezéseket, szállítógépeket és egyéb eszközöket szereznek be. A Bányászati Aknamélyítő Trösztnek a nagyszabású műszaki fejlesztésen kívül munkáslétszámát is növelnie kell a szaporodó feltárá­sokhoz. Ezért az alumíniumipari tröszt a bauxitbányák­ban átmenetileg nélkülözhető dolgozókat átengedi az ak­­nam­élyítő trösztnek. A munkások átirányítása már meg is kezdődött. Cél: a szocialista vállalat cím elnyerése Tanácskoztak a TÜ­ZÉP szocialista brigádvezetői A Veszprémi Tüzép Vál­lalat a napokban rendezte meg balatonalmádi üdülő­jében szocialista brigádve­zetőinek értekezletét. Tüzép­nél 7 szocialista bri­­­gád működött 1964-ben, a vállalat dolgozóinak 30 szá­zalékát összefogva. A tanácskozás hangulata, a küldöttek aktivitása bi­zonyította, hogy a szocia­lista brigádmozgalomban valóban az új szocialista embertípus formálódik. felszólalók a brigádok fela­­­datairól, problémáiról mondták el véleményüket. Beszéltek gazdasági ményeikről, a szállítás, ered­minőség területén mutatko­­­zó hiányosságokról. Szó esett a hiányosságok meg­szüntetésével kapcsolatban az ipar és a kereskedelem együttműködésének erősí­téséről. E célt hogy a vállalat is szolgálja, szocia­lista szerződést kötött na­gyobb szállítóival. Kiss Gyula igazgató vala­mint a brigádvezetők jelen­tős eredményekről számol­tak be a gazdálkodás javí­tásában és a takarékosság területén. A vállalat szocia­lista brigádmozgalma szé­pen fejlődik. Az idén már 13 brigád tett vállalást. A brigádtagok száma a válla­lat dolgozóinak 50 százalé­ka. őszinte hangon beszéltek a brigádvezetők a gazdasá­gi vezetőkkel való­­ kapcso­lataikról, hangsúlyozva: ahol támaszkodnak rájuk és segítik a­­ mozgalmat, ott az eredmények is gyorsab­ban jelentkeznek. Az érte­kezlet résztvevői a tanács­kozás végén a szocialista brigádvezetők országos ér­tekezletének felhívását ma­gukévá téve hasznos taná­csokkal bővítették szakmai ismereteiket is. Kiegészí­tették ugyanakkor felaján­lásaikat, megállapítva, hogy a nehézségek leküzdése, va­lamint a feladatok megol­dása további, sőt nagyobb erőfeszítéseket kíván a vál­lalat valamennyi dolgozó­jától. A szocialista brigádmoz­galomban rejlő erő és nagy lehetőségek tudatában for­dult az értekezlet a válla­lat dolgozóihoz s kérte, csatlakozzanak a brigádok­hoz, segítsék a vállalat gaz­dasági munkáját, takaré­koskodjanak minden érték­kel. A felhívás kéri, hogy a dolgozók többsége kap­csolódjék ez évben a moz­galomhoz, mellyel növelhe­tők az eddigi eredmények, illetőleg lehetőség nyílik arra, hogy jövőre a vállalat megszerezhesse a szocialis­ta vállalat megtisztelő cí­met. Kiss Gyula igazgató az értekezlet befejezéseként átadta a brigádok vezetői­nek az elismeréseket és ok­leveleket. — Mo — A pártmunka becsületéről 2* Ha Szófián a párttitkár... Sok helyen szóba hoztam, üzemben, pártbizottságon, beszélgetés közben, hogy azért nem mindenütt van becsülete, tekintélye a párt­szervezetnek, nem támasz­kodnak mindenütt a mun­kájára, nem használják ki mindenütt azt az energiát, amit jelenthetne... Csak nevettek mindenütt. Meg azt is mondták: — Mert az a pá­rttitkár olyan, ... hogy is mondjam: olyan szótlan. Csapna csak egyszerre az asztalra! Utó­végre kettőn áll a vásár. Dehát arról a párt­titkár­­ról, arról a csendes, ko­moly, halkszavú, udvarias fiatalemberről, Szalai Lász­lóról, minden jobban elkép­zelhető, mint hogy az asz­talra csapjon. Félénken be­kopog az igazgatói irodába — mesélte egy szemtanú —, de Halász László elvtárs rákiált: Mit zavar? Nem látja, hogy nem érek rá. Valaki felkeresi a megyétől, a Kossuth-kiadványok ügyé­ben, az igazgató véletlenül belép az irodába, a párttit­­kár­ fülig elpirul s mente­getőzik: „Elnézést, csak pár perc az egész, igazgató elv­társ. Nem magánügy: párt­Halász László elvtársról. Hogy az egyik legjobb igaz­gató. Négy év alatt a me­gye egyik legnagyobb ilyen vállalatává nőtte ki magát a sümegi községgazdálko­dási. Kitűnő szervező: tud rendet tartani, ég itt az emberek keze alatt a mun­ka. Nem röstell, ha kell. — A községgazdálkodási vállalatra gondol?... Ezt kérdezte nevetve min­denki. Egyre, ugyanarra gondoltak. Még a megye­­székhelyen is hallottam ró­luk. Persze, az ilyen men­demondában mindig van egy adag túlzás, nem eszik oly fonón a kását, de azért ügy, pártügy.” Az igazgató szigorúan bólint: „Hát csak siessenek, igyekezzenek.” Valami járási KISZ-érte­­kezletre hívnák az egyik fiatal dolgozót, de az igaz­gató nem engedi. A pártbi­zottság járna közbe érte, de­­ a titkárnő letagadja a tele­fonban. A pártbizottságon azt mondják Halász elvtárs­ról: tagja a járási bizott­ságnak, de a gyűlésekre nemigen jár el. Egy építke­zésen leáll a munka. Pár tucat mozaiklap kellene, de Pesten van az igazgató, nél­küle meg nem vásárolhat senki, még egy csavart, egy vasszeget se. Régi, házi „jogszabály”. Jó,­karékosság, szigorú anyagta­ellen­őrzés, de hát az a több óra kiesés két munkás munka­napjából?! ... Igaz, maga is odaugrani, megmu­tatni: na, így kell bekötni azt a vezetéket... ■— Nincs itthon az igazga­tó elvtárs — mondja Sza­lai László, s hogy a nagy szobában sokan vagyunk, így invitál: — Menjünk be az ő irodájába, üres, ott nyugodtan beszélgethetünk. — Az igazgatói irodába? Nem lesz belőle baj? — kérdem. — Baj? Miért? — moso­lyog, s fürkészve néz rám, s az van a szemében: ez hal­lott valamit. Behívjuk még Forintos József elvtársat, a vezetőség egyik tagját. — Milyen ember az igaz­gató? — Hogyhogy milyen? Na­gyon rendes ember, igazi kommunista igazgató. Nem lehet róla semmi rosszat mondani. Csak... — Csak? — Csak hát szóval... olyan ... nagyon­ igazgató! — Az mi? — Szóval olyan egysze­mélyi. De hát így­­ kell, nem? Mikor itthon van, a titkárnő alig győzi kapkod­ni a lábát, hívni be a mun­katársakat raportra, egy­másnak adjuk a kilincset, napjában hússzor is. És mindenre van gondja. Be­hívatja a KISZ-titkárt, arra is ráparancsol, hogy tessék most már taggyűlést tarta­ni ... Sorolom, amiket hallot­tam. Elhallgatnak. — Azért mégis jobb len­tartja, ahelyett, hogy ki­használná azt az energiát, ami benne rejlik, éppen a gazdaságszervezési célok érdekében támaszkodna rá?! Vállvonogatás: lehet, hogy van ilyesmi. Mondom: de ha így van, abban akkor nem is elsősorban maga a gazda­sági vezető a hibás, hanem ugyanennyire a pártvezető­ség is. Ha nem tud elég te­kintélyt szerezni magának, a pártszervezetnek, a párt­munkának. Nem jó, ha túl „szótlan” a párttitkár. Azt mondja Forintos József: — Azért azt be kell is­merni, Laci, hogy van ben­ned valami ilyesmi. Valami túlzott szerénység, félénk­ség, „szótlanság”... Elnézem ezt a fiatalem­bert. Huszonhat éves, s csak négy éve párttag. Hát ho­gyan harcoljon ö? — ez van a tekintetében. Futballista: inkább lejátszana, végig­­küzdene tízszer egy erős meccset, mint hogy valaki­nek egy rossz szót, egy ke­ményebb szót mondjon. Ap­­ja, anyja negyvenötös párt­tag. Nem tudja, hogy én meg tudom róla: nősülni ne, ha olyankor jönne az elvtárs, amikor az igazgató elvtárs is itthon van. Mert ha most kiírja az újságba, amiket hallott, azt fogja hinni az igazgató elvtárs, hogy mitőlünk hallotta... Tehát tőlük is hallhattam volna. — Bírálták már vezetősé­gi ülésen, taggyűlésen az igazgató elvtársat? No, nem úgy általában és egészében, hanem ami nem jó benne? — Hát... azért már volt olyan is, hogy megbíráltuk. Kérdem, nem becsüli-e le a pártszervezetet, a párt­munkát. Heves tiltakozás: nem, dehogy. Hiszem, hogy így is van: meggyőződéssel mondják. Vagy akkor fino­mabban, enyhébben fogal­­m­azva: nem érezni-e, hogy ezt ösztönösen valami készül, csak egy kis bökke­nő van. Nem akarják hoz­záadni a lányt, csak ha templomi esküvő lesz. Eb­be viszont ő nem egyezhet bele... Erős, atlétatermetű, a sze­mében meg valami szelíd, meleg jóság, s nagy szomo­rúság úszik. És csupa kér­dőjel. Hát mindenért har­colni kell ezen a világon? Mindenért? Mindenért és mindenkiért, amit és akit szeret az ember? A párt tekintélyéért is? Meg azért a lányért is? Hát mindenért harcolni kell? ... Mindenért, Szalai elvtárs. Mindenért! Koncz István Következő, befejező rész: mert párt nélkül NEM LEHET nem zörög* a kárászt, ha... másféléket is hallani útban­ lévőnek, koloncnak » Virágzik a mandula a Balaton-felvidék­en Tavaszias képet öltött a magyar tenger partja. A hegyoldalak déli lejtőin, az utak mentén és a köves tó­parti kopárosokon kialakí­tott gyümölcsösökben ki­pattant a bimbó a mintegy negyedmillió mandulafán, s a melegebb részeken a tó közelében kibontotta szir­mait a környék hagyomá­nyos csonthéjasa. A dús vi­rág mindenütt gazdag ter­mést ígér. A Balatonfelvidék tisztá­sain kinyíltak a tavaszi vi­rágok. Világoskék leánykö­körcsin, mélykék színű, fe­kete kökörcsin és a szárta­­lan kankalin színezi a vidé­ket. Megélénkült a vízi világ is, most tartják nászukat a tőkés récék, a fészkekben gyűlik a tojás és Keszthely környékén, a sekély náda­sokban már a költés is meg­kezdődött. 90 Ünnepi alkalmi bélyegző __.A Poste Vezérigazgatósága közli: április 4-én Buda­pesten a 4, 5, 62, 72 és 114 számú postahivatalok, továb­bá a Debrecen 1, Miskolc 1, Pécs 1, Sopron 1 és Szeged 1 számú postahivatal „Felszabadulásunk 20. évfordulója"” feliratú ünnepi alkalmi bélyegzőt használ.

Next