Napló, 1965. július (Veszprém, 21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
1965. július 10. Új rádió és tv típusok A második félévben új rádiótípusok sorozatgyártását kezdi meg a Székesfehérvári Villamossági-, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára. A harmadik negyedévben új készülék kerül majd az üzletekbe az eddig árusított Dália helyett. Ez a középhullámsávos, olcsó, színes műanyagkávás rádió sokkal tetszetősebb lesz elődjénél. Nyújtott, korszerű vonalvezetésével jól illik majd a modern bútorokhoz is. Érdeke újdonság lesz a BR— 103-as rádió is, amely egyaránt használható asztali, táska és autórádióként. Az új típusú rádióból még ebben az évben kétezret adnak át a kereskedelemnek. Két újtípusú televíziót is készít a székesfehérvári gyár. Hamarosan üzletekbe kerül a korszerű, színes plexi-előlapos, fakávás, korszerű Sztár-készülék. Az új televízió hatezerhatszáz forintba kerül majd. Az év végéig háromezerötszázat adnak át a kereskedelemnek. Az üzem a negyedik negyedévben elkészíti egy minden igényt kielégítő luxuskészülék terveit és prototípusát. Az ország legmodernebb f ölé©rőműve A Kőbányai Erőmű kilenc nagy kőbányai üzem, valamint a József Attila lakótelep fűtését és melegvíz ellátását biztosítja. Az erőműben a kazánok begyújtásától a működtetésig minden műveletet automatizáltak. Egy műszak alatt összesen 25 ember gondoskodik a zavartalan üzemeltetésről. Képünkön: az erőmű kapitánya halgadást, és arra is vett fáradságot, hogy jó utat kívánjon a part mellé húzódó „személynek". .. Molnár kapitány nem sokáig hajózhatott. A ■ gyárba hívták a fáradt, beteg roncsok. Nap, mint nap érkeztek újabbak a halálból, a Duna fenekéről. Sok dolga akadt a piszkos kis vontatóknak. A gőzösök törzse fenékig telt meg iszappal. Nem akadt ott más, mint egy-egy csizma, vagy ruhaféle, de leltek egyenruha sapkát is, amelyet a jó hajós véletlenül sem fágy el, csak ha már soha sem kerül többé kezeügyibe. találtak csodálatosképpen épségben maradt fényképeket is, egy mosolygós barna asszonyról, aki a parton most talpig feketében várta a bevontatott roncsot, és könnye nem volt már. A kapitány akkor nagyon akarta, hogy újra éljenek a gőzösök. És ott maradt a gyárban, a szakember megannyi tapasztalatával irányította a munkálatokat és később az új hajók építését. Az építők kapitánya lett!... Kettesben ültünk Molnár Bélával az „Inota” motoros kormányfőn létében. A hajó lassan befordul a part alá, filmszerűen peregnek előttünk a balatonfüredi hajógyár üzemrészei. A vontató most nagyon csendes, nemrégen érkeztünk vissza a próbaútról.. A fiatal fedélzetmester jelenteni jön be: — „Parancsnok úr a hajót megfordítottuk”. Azután cigarettával tanál bennünket és most már hármasban nézzük a partot, az építők sólyáját. — És ha most újra hajóznék? — a kapitány a kerekre támaszkodva elábrándozik. — Sokat gondolkodom rajta, vajon el tudnék-e egyszer szakadni a gyártól? — Nézze — mutat a partra, — nem szép ez? Álmosan nyújtózó toronydaru vaslemezeket himlít a szélben. Holt vasat, amely rövidesen helyére kev és élni kezd. Felszabadultan, elevenen együtt vil: ez 1200 lóerős géppel és engedelmesen, puhán hindik a fedélzeten dübörögve rohanó matrózok alatt. Unka kell az életre éledéshez; mérnökök, szakmán'sok hada és végül a kékes-vörös hegesztő láng, ez a'jegyári örökmécses, amely az elevenné válásnál viágít. — Tudom, én itt fejezem be. Boldogság ez, mint új és új hajóval útrakelni, ha csak néhány órára is a futópróba idejére. Kicsit mindegyik az enyém ott bábáskodni felettük és a gyáriakkal örülni az első zajnak... Mert a parancsnok húsz év alatt sem felejtette el a hajók neszét. Amikor a parton alszik, éjféltájban, őrségváltás idején még gyakran felriad, azt hiszi, hogy a hídra hívó halk harangszót hallotta, és ha ajtókilincs csikordul, félálomban elcsodálkozik, hogy nem az ügyeletes fedélzeti matróz érkezett a „Parancsnok úrnak jelentem .. ."-el. A hajó billegése ugyanúgy elárulja, mint régen, milyen irányból fúj a szél, a horgonylánc csikorgása is vall neki a vízi embereknek sokat mondó monoton zenével. Ugyanúgy feszül rajta az aranycsíkos kapitányi ruha, a matrózok ugyanúgy tisztelegnek, mint annak a parancsnoknak, ki az építés végén jön és kézfogássl búcsúzik el Molnár Bélától, majd elviszi a motorost messzi vizekre vasércért, fáért, építőanyagért, Regensburgtól Szulináig. Azután hamar érkeznek a levelek a füredi kis irodába. ,,Kedves Bélám,, nagyon köszönünk mindent, igazán pompásan viseli magát a hajó. Nem látogatnál meg egyszer?” — írja egy parancsnok. De látogatásra soha sincs idő, sorra jelentkeznek a fiatal kapitányok a Diesel-erőtől reszkető motorosokért, amelyeket nem kell többé hajszolni, ha uszályokkal járnak Dunaföldvár alatt. — Már csak két év van a nyugdíjazásomig, — mondja. Igén, Molnár Béla egyszer majd a partról, a nyugdíjas kapitányok mellől figyeli a Dunán küszködő motorosokat, de egyedül ő mondhatja el közülük, hogy minden motoros az övé, mindegyikhez emlékek fűzik, mert ott volt születésük pillanatánál. Először ő nyomta le a parancs jelzőt, a „Teljes erő előré”-re. Először ő üdvözölte a nyílt vizen a mellettük elhúzó balatoni személyhajót, amely innen a hídról törpének látszik a dunai vontatómotoros mellett. Aki ismeri, tudja róla, hogy a kapitány mégis a vízen akar búcsúzni. Nyugalomba vonulása előtt még egy utat tesz majd a Dunán. Olyan hajó hídjára lép majd fel, amelyiknek építésénél ott volt. Regensburgtól Szulináig végihajózza majd a folyót, amelyet minden idegszálával érez és ahol ismerős minden magányos fa és görcsösszárú bokor. Útközben barátokat is talál: régi és új hajóit, és a fiatal parancsnokokat, akiknek többé nem kell odanézni, ahol a hajóorr tarajokra szakítja a folyót... _ Jászonyi Ferenc NAPtd A devecseri járás járdái - A NÉPFRONT MŰSZAKI AKCIÓBIZOTTSÁGAI SEGÍTIK A KÖZSÉGFEJLESZTÉST • A falvakban egyik leggyakoribb, legfontosabb közérdekű teendő a járdák megépítése és bővítése, érthető tehát, hogy a népfront-bizottságok műszaki akcióbizottságai nagy segítséget nyújtanak ehhez is. Ez az akcióbizottság a devecseri járásban 17 község járdaépítésének a tervét készítette el önzetlen, hozzáértő munkával. De elkészítette Ajkarendek és Noszlop községek iskolaépítési, illetve iskolabővítési tervét is. Tüskeváron megtervezte a kultúrház bővítését. Sok segítséget ad a községfejlesztéshez a tapolcai, a keszthelyi és a sümegi járási és jó eredményekkel büszkélkedhet a várpalotai városi műszaki akcióbizottság is. Pápán közös a járási és a városi akcióbizottság, mintegy 10 fővel működik, a város és a járás sok műszaki problémáinak a megoldásán. Az akcióbizottságok közérdekű munkát végző tagjait elismerés övezi mindenütt, s erre rá is szolgáltak kellőképpen és igyekeznek rászolgálni a jövőben is. (csj) S Új szövőgépek a textlgyárban 240 régi gépet cseréltek eddig korszerűbbre, újabbra (Tudósítónktól) A Pápai Textilgyárban a múlt év végén kezdték el a szövő II. üzemben a gépek cseréjét, s június végén 160 régi, elavult gép helyére kerül új. Az A terem után megkezdődött a D teremben is a gépcsere, itt 80 új gépet szerelnek be. Ezzel egyidejűleg a szövő Iben is megkezdték az elhasználódott szekrényes váltógépek cseréjét. A régi gépek elég sokoldalúak voltak, de ma már korszerűtlenek. Nem bírják a magas fordulatszámot, segédanyag igényük is speciális, alkatrész ellátásuk nehézkes. A most felszerelt új gépek a szövők véleménye szerint jók, könnyen kezelhetők. (H. I.) Két évtized a kommunista sajtó terjesztőjeként Állandóan sarkig tárva az irodaajtó, Szili Ferenc gondnok irodájának az ajtaja. Sohasem csukja be. Aki elmegy a folyosón, a pápai kórház folyosóján, bárki benézhet, beszólhat, beköszönhet. Hivatalos ügyek intéződnek egy-egy félmondatttal, baráti „Hogy vagy?”-ok, „Mi újság?"-ok röppennek ki s be. A párttitkárnak — hogy a már kissé humorosan csengő zsargon kifejezéssel éljünk: — „jók a tömegkapcsolatai”. Olykor, mintha csak 1 Pár hét óta egy nem hivalkodó, mégis sokat mondó díszoklevél olvasható a gondnoki irodában. A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága és a Kossuth Könyvkiadó elismerő oklevéllel tüntette ki Szili Ferenc elvtársat a politikai irodalom eredményes, többéves, szorgalmas terjesztéséért. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy megyénkben két terjesztőt ért e megtiszteltetés. Az eset érdekessége, hogy mindketten kórházgondnokok, a másik a tapolcai Bak László.) — Az oklevelet az én véletlenül jutna eszébe, odaszól az ismerősnek: — Megjelent az Univerzum legújabb száma? Kukkants bele, ha érdekel, viheted... Vagy: — Félretegyem fizetésig a Lenin-sorozat következő számát? Unatkozik egy gyógyuló beteg a kórágyon? Mindjárt van, aki ajánlja neki a Kossuth Kiadónál megjelent legújabb kalandos kémregényt vagy afrikai útleírást. S nevemre állították ki — s mondja a kitüntetett — pedig tulajdonképpen Árvai Józsefné és dr. Veres Sándor nevét is rá kellett volna írni. Ugyanis nálunk a pártalapszervezet vezetőségének mindhárom tagja szívügyének tekinti a terjesztést. — S az eredmény? Egy számla hever az asztalon, a legutolsó havi, júniusi elszámolás. A huszonhét tagú pártszervezet pár fillér híján 1700 forint értékű irodalmat kapott a „Kossuth”-tól, s ebből mindjárt el is adtak 1100 forint értékűt. Pedig ebben nincs is benne a Pártélet és a Társadalmi Szemle: azt ki-ki maga fizeti elő s postán kapja meg. — Az oklevélen az áll: „több éves” terjesztői munkáért. Pontosabban menynyi ez a „több év”? Az ötvenhárom éves férfi kinézett az ablakon, emlékei között kutat: Munkámhoz tartozott ? Pontosan? Két évtized ... Akkoriban, a felszabadulás után a devecseri kórház gondnoka voltam. A pártnak ugyan csak 1946 február 1-e óta vagyok a tagja, de a kommunista sajtó terjesztésébe már azt megelőzően bekapcsolódtam. Hónom alá fogtam egy csomó újságot, s árusítottam az utcán, a munkahelyemen, ahol tudtam. Akkoriban, emlékszem, nagy keletje volt a nyomtatott betűnek. Nemcsak azok vették s olvasták, akiknek hozzánk nézott a szíve, hanem a várakozó álláspontra helyezkedők nagy tábora is, azok, akik egyszerűen kiváncsiak voltak: mit írnak, mit hirdetnek, mit akarnak a kommunisták? ... 1950-ben Pápára kerültem, itt részt vettem akorábban az egyház, az egyik szerzetesrend tulajdonában lévő kórház államosításában, az alsóvárosi pártszervezet vezetőségének tagja lettem, ötvenhattól hatvankettőig a pártbizottság ágit.-prop. osztályát vezettem, társadalmi munkában. Most is tagja vagyok a végrehajtó bizottságnak, emellett propagandista, szemináriumvezető, párttitkár. Szóval: a politikai irodalom terjesztésének sohasem fordíthattam hátat, mindig hozzátartozott a munkámhoz ... — S a módszerek? — Említettem, hogy a felszabadulást követő években, az úgynevezett „hősi korszakban”, a hatalomért vívott harc időszakában nem volt nehéz a terjesztés. Az ötvenes évek első felében viszont bizony úgy kellett rátukmáslni az emberekre a „brosúrákat”, ötvenhét-ötvennyolctól kezdve aztán újra megnőtt az érdeklődés. Persze, nem azt mondom, hogy most könynyű, hiszen megsokasodtak a tájékoztatás eszközei, rengeteg újság, folyóirat, a rádió és a tévé műsorai kínálják magukat, csak győzze idővel az ember. Ennek ellenére a Kossuth Kiadó kiadványai nálunk legalábbis népszerűek. Nem igaz a közmondás, hogyjó bornak nem kell cégé'- ” kell bizony. Mi, még mielőtt megrendeljük az anyagot, jóelőre afféle spontán „közvélemény-kutatást” végzünk, ki mire kiváncsi, mit szeretne megvásárolni. Ez a sik°rlnk titka: nem ördöngösség. Díszoklevél az iroda falán Az elmaradhatatlan napirend re nem lehet jó propagandista, nem terjesztheti meggyőzően a politikai irodalmat, aki maga is nem olvas rendszeresen. Szili Ferenc azonban legfontosabb feladatának tartjaegyéb társadalmi és hivatalos elfoglaltsága mellett, ami pedig cseppet sem lebecsülendő: a kórházat, rendelőintézetet és a járás körzeteit beleszámítva mintegy ötszáz orvos és egészségügyi dolgozó tartozik a gondnoksághoz!) — hogy rendszeresen művelődjék. Az olvasás — elmaradhatatlan része napirendjének. Sok újságot s folyóiratot járat a család (köztük többet, így a Naplót két példányban, hogy az egyiket elküldhessék Pestre a tisztiiskolás nagyfiúnak, Kristófnak) . Propagandistáknak, kommunistáknak, de pártonkívülieknek is, mindenkinek, akinek kedves a szocializmus, s aki érvelni, vitatkozni is tud és akar érte: nélkülözhetetlen a politikai irodalom. Érveket, tényeket, szélesebb látókört csak ebből meríthetünk. Olyan, mint a mindennapi kenyér — mondja búcsúzóul Szili Ferenc, s tudom: nemcsak a maga, de „vásárlói” nevében is beszél. 1. 1.