Napló, 1965. október (Veszprém, 21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Jogásznapok Egy szám: szerényke­dik a ma kezdődő Vesz­prém megyei Jogászna­pok meghívóján: II. A balatonfüredi két nap­­nak még nincsenek ha­gyományai, hosszú és fáradtságos előkészület után tavaly ilyenkor rendezték meg először, de az érdeklődés — majd két nap elteltével a siker — olyan nagy volt, amilyenre senki nem számított, s a Jo­gász Szövetség megyei vezetői már akkor elha­tározták: évről évre új­ból megrendezik. A Jogásznapok nem ünnep. Hogy is lenne az, hiszen csupán egy me­gye rendezvénye, nem a jogászok országosan megünnepelt napja. Nem ünnep, mert dol­goznak, komoly elméleti munkát végeznek ezen a két napon. Előadásso­rozat, ahol az ország leg­jobb felkészültségű el­méleti szakemberei és tekintélyes gyakorló jo­gászok mondják el véle­ményüket jogi életünk és a tudományág prob­lémáiról. Magas színvo­nalú eszmecsere, ahol a gyakorlati szakemberek betekintést nyernek a rendkívül gyorsan és sokrétűen fejlődő elmé­leti életbe, a vidéki jo­­gászság friss képet kap a tudomány állásáról. (Csak példaképpen: a holnapi nap egyik prog­rampontja dr. Viski László, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Ál­lam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatár­sa „A kriminalisztika feladatai és lehetőségei a bűnözés elleni harc­ban” címmel beszámol a nyugati kriminalisztikát tanulmányozó tízhóna­pos amerikai útjának ta­pasztalatairól.) Alkalom a szakembereknek, hogy a jogalkotás és jogalkal­mazás időszerű problé­máit együtt — és itt ezen van a hangsúly — megvitassák. Az elmé­let és gyakorlat köze­lebb hozása. Bármelyik előadás címét nézzük is a meghívón, a témákból ez a cél világos. De még valami szem­betűnő célja — és ezt most már a második al­kalommal nyugodtan mondhatjuk — eredmé­nye van a jogásznapok­nak. Más, amit talán a szakmabeliek közül is csak az érthet meg, aki tavaly ősszel átélte Fü­reden azt a pezsgést, amit valaki így fogal­mazott meg: találkozott a zirci bíró a tapolcai jogtanácsossal. Megis­merték egymás munká­jának gondjait, nehéz­ségeit és nem utolsó­sorban szépségeit. A szakmai kapcsolatok ki­­szélesítéséről van szó. Két előadás között bíró, ügyvéd, ügyész nézte az igazságszolgáltatást a másik szemszögéből és több megértéssel, mint a hivatalos érintkezések alkalmával tették eddig bármikor. A Veszprém megyei Jogásznapoknak még nincsenek hagyományai, de, mint a mostani elő­zetes érdeklődés mutat­ta — nemcsak nálunk, hanem a környező me­gyékben és fővárosban is — van már híre, ér­téke, tekintélye. S ha a siker hasonló lesz a múlt évihez, a hagyo­­mány is csak idő kérdé­se lesz. Eötvös Pist Világ pribztékai, egresiÜldekt XXI. tv­folyam sz MM m­ | i 1965. Oktober 1.%­­: | ||| 11 Ara 60 fillér • TM AZ HSZHP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A HEGYES TANÁCS LAPJA Gromiko szovjet és Rush amerikai külügyminiszter megbeszélései Az EU­SZ-közgyűlés vitája — Tiltakozás a Dél- Afrikai Köztársaság­ fajüldöző politikája ellen NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés szer­da délutáni ülésén felszó­lalt Hilgard Muller, a Dél- Afrikai Köztársaság kül­ügyminisztere. Beszéde alatt az afrikai és ázsiai orszá­gok többsége, valamint a szocialista országok kép­viselői kivonultak az ülés­teremből, hogy ily módon tiltakozzanak a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző poli­tikája ellen. Hírügynöksé­gi jelentések szerint a 117 tagú világszervezet tagor­szágainak közel háromne­gyede bojkottálta az ülést a fajüldöző kormány kép­viselőjének beszéde alatt. Körülbelül 30 küldöttség maradt csak a helyén, köz­tük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág, valamint a latin-ame­rikai országok többségének képviselői. A dél-afrikai küldött után Costa Rica képviselője, Go­mez Calvo külügyminiszter szólalt fel Kijelentette, hogy kormánya a leghatá­rozottabban elveti és el­ítéli az apartheid politiká­ját A szerda délutáni ülésen felszólalt Száj­ed Mir Ka­­szim indiai küldött, Dzsa­­nemu és Kasmír indiai ál­lam tárcanélküli miniszte­re. Visszautasította Pakisz­tánnak azt a javaslatát, hogy távolítsák el Kasmír­ból az indiai és pakisztáni csapatokat és ENSZ-erők­­kel váltsák fel őket. Zambia képviselője köve­telte, hogy Anglia minél előbb tegyen gyakorlati lé­péseket a dél-rhodesiai helyzet rendezésére. A pa­kisztáni küldött felszólalá­sában hosszasan cáfolta In­diának a kasmíri konflik­tus jellegéről tett kijelen­téseit, a politikai hatalmat és sza­badon kell bocsátani a po­litikai foglyokat — szögezi le a 24 tagú bizottság évi jelentése. Gromiko és Rush találkozása New Yorkban, a Wal­dorf Astoriában. (Rádiótelefoto / MTI Külföldi Képszolgálat) A szovjet külügyminiszter tanácskozásai Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán este a Waldorf-Astoria szál­lóban Dean Rusk amerikai külügyminiszter vendége volt. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a megbe­szélés nyugodt, egyszerű légkörben folyt le. Egy ame­rikai szóvivő közölte, hogy különösen sok szó esett a leszerelés problémájáról. A szovjet külügyminisz­ter szerdán találkozott I­ Thant ENSZ-főtitkárral. A megbeszélésen a világszer­vezet főtitkárának több he­lyettese is jelen volt. Gromiko külügyminiszter szerdán a szovjet ENSZ- képviselet székhelyén fo­gadta Hasan Isik török kül­ügyminisztert, és Orbán Eralpot, Törökország ál­landó ENSZ-képviselőjét.­­ Hírügynökségi jelentések szerint Singapore első ál­landó ENSZ-képviselője, Abubakar szerdán átnyúj­totta megbízólevelét U Thant ENSZ-főtitkárnak. A bizottság sürgeti, hogy Anglia határozott intézke­désekkel szerezzen érvényt az ENSZ határozatainak. Mindenekelőtt érvénytele­níteni kell az 1961. évi al­kotmányt, majd alkotmá­­nyozó értekezletet kell ösz­­szehívni, amely a lakosság többségének kezébe adja A 24 tagú bizottság jelentése A gyarmati országok és népek függetlenségének kérdéseivel foglalkozó 24 tagú ENSZ-bizottság elké­szítette jelentését az 1965-ös évben kifejtett tevékenysé­géről. Jelentésében felszólítja Angliát, hagyjon fel a Dél- Rhodesiáról elfogadott ENSZ-határozatok megva­lósításának szabotálásával. A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az an­gol kormány a gyakorlat­ban nem tesz eleget ígére­teinek és semmi jelét sem lehet látni, hogy olyan poli­tikát folytatna, amely a gyarmati országok és népek függetlenségéről elfogadott ENSZ-határozat szellemé­vel összhangban áll Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort Csütörtök délután a Kerepesi temető­ben kegyeletes gyászünnepségen búcsúz­tatták Rónai Sándort, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa El­nökségének tagját, a Magyar-Szovjet Ba­ráti Társaság elnökét. A munkás­mozga­lom nagy halottainak emlékművénél fel­állított ravatalnál sok zázan gyűltek ösz­­sze a végső tisztességadásra. A családta­gokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyász­szertartáson és a ravatalnál díszőr­séget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai, Korom Mihály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titká­rai, és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhunyt ravatalánál a Köz­ponti Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tö­megszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor or­szággyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Felcsendültek a munkásgyá­r induló hangjai, majd Gáspár Sándor mondott beszédet. Gáspár Sándor szavai után az építő­munkások népes táborának nevében Re­szegi Ferenc, az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke búcsúzott az elhúnyttól. Mráz Ferenc, a Borsod megyei Pártbi­zottság tagja, a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöke az egykori harcos­társak nevében búcsúzott Rónai Sándor­tól. N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa, ideig­lenes ügyvivő a Szovjetunió baráti tár­saságainak szövetsége, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság és az egész szovjet nép nevében búcsúzott az elhunyttól. A búcsúbeszédek elhangzása után a gyászszertartás az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. • • Ülést tartett a Minisztertanács HATÁROZAT a FAANYAGGAL FOLYTATOTT GAZDÁLKODÁSRÓL ÉS AZ IDEGENFORGALOMRÓL - A KORMÁNY TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA KÖZLI: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasz­talatairól. A kormány a jelentést megvitatta, elfogadta és a fakitermelés, feldolgozás, felhasználás, a fával való takarékosság valamint a fahelyettesítő anyagok ter­melésének anyagi ösztönzésére határozatot hozott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az idegenforgalom további fejlesztésének irányelveiről, s felhívta az illetékes minisztereket, hogy tegyék meg a megvalósításukhoz szükséges intézkedéseket. A kormány tudomásul vette az egészségügyi mi­niszternek az orvosképzés helyzetéről, a földművelés­ügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák menetéről, majd a közlekedés- és postaügyi miniszternek az őszi csúcsforgalom szállítási kérdéseiről szóló tájékoztatóját. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. A Minisztertanács határozata A faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasztalatairól­ szóló jelen­tés — a többi között — megállapítja: A fakiterme­lés az elmúlt öt év alatt mintegy 17 százalékkal, ezen belül az ipari fa meny­­nyisége 36 százalékkal emel­kedett. Új erdők telepítésé­vel, illetve a meglévők fel­újításának eredményeként az ország erdőterületének aránya tíz év alatt 13,5 szá­zalékról 15,3 százalékra emelkedett. A második ötéves terv során megteremtettük az alapokat a korszerű fafel­dolgozáshoz és fejlődés ta­pasztalható a fát helyette­sítő anyagok alkalmazásá­ban is. Ezek a szénbányá­szatban és bizonyos fokig a göngyöleggyártásban kezde­nek elterjedni. A népgazdaság fejlődésé­vel együtt jár, hogy több faanyagot használnak fel. A faimport mennyisége és értéke azonban a tervezet­tet is túlhaladta, a növe­kedés — a vizsgálatok sze­rint — az indokoltnál aránytalanul nagyobb volt. A kormány megállapítot­ta: Szükséges, hogy a fával való gazdálkodásban ta­pasztalható hibákat és mu­lasztásokat megszüntessék, a takarékossági lehetősége­ket hasznosítsák, ily módon a faimport a továbbiakban kisebb arányban növeked­jék. Még nem kevés helyen előfordul, hogy faanyago­kat gondatlanul kezelnek, tárolnak, vagy felhasználá­suk során annyira megron­gálnak, hogy idő előtt el­használódnak, veszendőbe mennek. A fatelítés és egyéb hasonló módszerek nem megfelelő alkalmazá­sa miatt a szuvasodás és a farontó gombák évente több száz millió forint kárt okoznak. Az erdőgazdálkodásban meg kell szilárdítani az üzemtervek alapján törté­nő gazdálkodást, gátat kell vetni annak, hogy értékes faanyagokat idő előtt kiter­meljenek, s meg kell terem­teni a feltételeket a vágás­ra érett faállomány megfe­lelő időben történő kiter­meléséhez és minél na­gyobb mértékű ipari fel­dolgozásához. Az eddiginél több fahe­lyettesítő anyagot kell gyár­tani és felhasználásukat szélesebb körben kell elter­jeszteni. Az importált fe­­nyőfűrészáru felhasználá­sának csökkentésére első­sorban az építőiparban és a ládaiparban vannak na­gyobb lehetőségeink. A bá­nyászatban is kevesebb fe­nyőfára van szükség, ha — természetesen a biztonsági követelmények figyelembe vételével — egyrészt több fahelyettesítő anyagot, más­részt hazai lombos fákból készült bányafát használ­nak. Jóval nagyobb gondot kell fordítani a faanyagok védelmére, helyes kezelésé­re, ezen belül a faanyagok tartósítását biztosító eljárá­sokra. Felesleges hulladékok ke­letkezésének elkerülése vé­gett fokozottabban kell gon­doskodni arról, hogy a válla­latok az igényelt méretek­nek megfelelő anyagot kap­janak, és arról, hogy a hul­ladékfa — amennyire csak lehetséges — további ipari feldolgozásra kerüljön. A faanyagokkal való he­lyes gazdálkodást célzó in­tézkedéseket szervezettebbé kell tenni és a népgazdasá­gi érdekeket jobban össz­hangba kell hozni a válla­lati érdekekkel. A különbö­ző ösztönzési rendszereket ennek megfelelően kell mó­dosítani.­­

Next