Napló, 1965. december (Veszprém, 21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

Az önállóság felelősséggel jár áz csak egy hónap van hátra az idei naptári évből. Termelőszövetkezeteink lassacskán lezárják a gazdasági évet is. S mint ilyenkor lenni szokott, estéken, éjszakákon át rágják a ceruzavéglet, hogy miképpen rendezzék sorsukat jövőre. De most még sokkal nagyobb a gond. A termelőszövetkezeti mozgalom történetében először a közös gazdaságok maguk döntenek arról, mit és mennyit akarnak termelni. A kormánynak az újfajta tervezési módról szóló rendelete meglehetősen nagy felelősséget ró mind a termelőszövetkezetekre, mind a mezőgazdasági irányító szervekre. Azt, hogy a termelőszövetkezetek termelési terveit nem íróasztalok mellett agyalják ki, hogy nem diktálnak a járási mezőgazdasági osztályok, nemcsak úgy kell értelmezni, mintha valamiféle régi kívánság egyszer s mindenkorra teljesülne. Mert igaz, hogy régóta kérik ezt a szövetkezetek. Az is igaz, hogy magunk is szóltunk már erről, mint a gazdálkodás megjavításának egyik lehetőségéről. Azt azonban világosan kell látni, hogy az intézkedés önmagában még nem javítja meg az egyes gazdaságok munkáját, csak lehetőséget ad rá. A szövetkezetek önálló tervezése természetesen nem jelenthet anarchiát, mert valamiféle irányítottságnak feltétlenül lenni kell. Akik az anarchia elburjánzásától féltik a mezőgazdaságot, azokat érdemes arra emlékeztetni, hogy a magyar mezőgazdaságnak kialakult a termelési szerkezete, amely gyakorlatiig megszabja a tervezést. És számolni kell azzal is, hogy a mi mezőgazdaságunkban szoros egységben van egymással a népgazdasági és a termelőszövetkezeti érdek. Ha most önállóbb lesz a termelőszövetkezetek gazdálkodása, és ezáltal jobban fognak dolgozni, többet és olcsóbban termelni, akkor hasznos ez az új rendelet. Eredményt mindenképpen érünk el vele, mert mégiscsak a gyakorlat diktálta tényezők jönnek számításba, nem pedig a reális lehetőségeket figyelmen kívül hagyó tervek. Említettük azonban, hogy mindez felelősséggel jár. Nagy felelősséget ró a termeltető vállalatokra, amelyek tárgyalópartnerei lesznek ezután a termelőszövetkezeteknek. Azért „ezután”, mert eddig nemigen voltak azok. A vállalatok, monopolhelyzetet élvezve, nemigen igyekeztek a közös gazdaságok érdekében járni. De nem is volt rá szükség, hiszen: „ez van, így intézkedett a járási tanács” — a vállalat sem kap mást, a tsz sem. Most azonban megváltoank a helyzet. A termelőszövetkezetek csak a kölcsönös előnyök figyelembevételével fognak tárgyalni, amit elsősorban a termeltető vállalatoknak kell figyelembe venni. Nagy felelősség hárul természetesen a termelőszövetkezetekre is. A gazdálkodás önálló kialakítása higgadt előrelátást, a körülmények pontos figyelembevételét igényli. A termelőszövetkezeti vezetőknek — a felelősség súlyát érezve — nem lehet ,,hübelebalázs” módjára terveket készíteni, viszont észre kell venniük azokat a lehetőségeket, amelyekkel eddig a központi irányítás miatt nem számolhattak. Számolniuk kell a piac felvevőképességével, figyelniük kell a népgazdaság exportigényeire, tanácsokat kell kérni továbbra is a szakirányítástól, mert csak ilyen formán tudják az önállóságot hasznosítani. Néhányan most attól félnek, hogy a termelőszövetkezetek vezetői nem tudnak megbirkózni feladatukkal. Nem kell sok érvet felsorakoztatnunk, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsuk. Mert, ha csak arról szólunk, hogy az eltelt évek alatt felnőtt, tapasztalatokat szerzett egy új vezető gárda, akiknek nyugodtan kezükbe adtuk nemegyszer óriási gazdaságok vezetését, akkor ezzel is megbirkóznak. De érvelhetünk azzal is, hogy ezt az önállóságot a termelőszövetkezetek már régóta igénylik, s reméljük élni is tudnak vele. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az önállóság egyoldalú kinyilatkoztatása még nem jelent önállóságot. Ezt az intézkedést mindenkinek tiszteletben kell tartania, nemcsak a termelőszövetkezeteknek, hanem a termeltető vállalatoknak, de a tanácsoknak is. A szövetkezetek vállalták, hogy továbbra is megtermelik azt a kenyérgabona mennyiséget, amennyire az országnak szüksége van. Ez olyan elkötelezettség, amelyet kétféleképpen lehet értelmezni. Úgy is, hogy nagyobb kenyérgabona területeket vetnek, úgy is, hogy nagyobb terméseredményeket érnek el. Ez utóbbihoz azonban segítségre van szükségük. Biztosítani kell részükre a megfelelő műtrágya mennyiséget, a szükséges gépeket, ami pedig végső fokon a vállalatok, a szakirányító szervek felelősségét jelenti. Kiss Máté : Vilári proletárjai kedvesfillesek AZ H5ZHP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYES TANÁCS LAPJA Az amerikai és dél-vietnami csapatok nagy területet kiürítettek Dél-Vietnanban Sikeres partizántámadások különleges kiképző táborok ellen A szabadon bocsátott amerikai katonák nem akarnak tovább harcolni Dél-Vietnamban — Russel szenátor Aiphong bombázását követelte B—52-es amerikai óriásbombázók kedden reggel három hullámban támadtak Saigontól 55—70 kilométerrel északra célpontokat a nagy kiterjedésű Michelin gumiültetvény körzetében. Az amerikai gépeknek ez volt a hetedik bevetése e körzetben múlt hét szombat óta. Maxwell Taylor tábornok, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete hétfőn Floridában elmondott beszédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben tovább terjeszti ki a vietnami háborút. Ilyen értelemben beszélt Richard Russel demokratapárti szenátor is a Georgia állambeli Lawrencevilleben, követelte, hogy az amerikai hadvezetőség rendelje el Aiphong északvietnami kikötőváros bombázását. Egy ENSZ-szóvivő hétfőn bejelentette, hogy V Thant főtitkár a múlt év augusztusában saját kezdeményezéséből tárgyalásokat akart létrehozni Washington és Hanoi között. Saigonban bejelentették, hogy az amerikai csapatok kiürítették a Drang-völgyet és a Plei Me-i különleges kiképzőtábor és a kambodzsai határ közötti egész területet. Az amerikaiakkal együtt elvonultak a délvietnami kormánycsapatok is. E területen október 16-a óta súlyos harcok folytak. Ugyanakkor felújultak a harcok Saigontól északra, a Michelin gumiültetvény körzetében. A délvietnami szabadságharcosok több kisebb akciót hajtottak végre kedden: Saigontól 120 kilométerrel nyugatra támadást intéztek egy különleges kiképzőtábor ellen. Ugyancsak partizántámadás ért egy másik kiképzőtábort, a Saigontól 160 kilométerrel északnyugatra levő Cai Cai mellett. Kedden hajnalban Saigontól mindössze 16 kilométerrel délkeletre is akciót hajtottak végre a partizánok: rajtaütöttek egy kiképzőtáboron. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közlése szerint délvietnami partizánok hétfőn Saigontól 144 kilométerrel délnyugatra, Cantha körzetében szabadon engedték a kormánycsapatok 24 katonáját, akik korábban fogságba estek. A partizánok felvilágosító iratokat, polgári öltözéket és pénzt adtak a szabadon bocsátottaknak. Phnom Fenhben, Kambodzsa fővárosában sajtóértekezeletet tartott az a két amerikai katona, akit a délvietnami szabadságharcosok vasárnap bocsátottak szabadon. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két katona — Claude Donald McClure és George Edward Smith őrmesterek — kijelentették, hogy nem kívánnak tovább harcolni Dél-Vietnamban. McClure őrmester elmondotta az újságíróknak, hogy fogságba esése után a partizánok gondosan bekötözték sebeit és megosztották vele élelmüket Smith hangoztatta, hogy a vietnami háború meggyőződéses ellenzőjévé vált, minthogy az ellentétes az amerikai nép érdekeivel. Kifejezték azt a véleményüket ,hogy az Egyesült Államok nem nyerhetik meg a vietnami háborút. Megállapodás magyar—lengyel újságíró együttműködésről Varsóban kedden a lengyel újságíró szövetség székházában megállapodást írtak alá a magyar és a lengyel újságírószövetség együttműködéséről. A megállapodás értelmében a két szövetség között az eddiginél szélesebb körű kapcsolat létesül. A jövő évben 23 magyar és lengyel szerkesztőség között kerül sor devizamentes látogatáscserére. Ezenkívül üzemi lapszerkesztők cseréjében is megállapodtak. A két újságírószervezet közötti kapcsolat kibővítésére, folyamatos ügyvitelére állandó vegyesbizottság létesítését határozták el. A megállapodást magyar részről Siklósi Norbert, a MUOSZ, lengyel részről Tadeusz Rojek, a lengyel újságíró szövetség főtitkára írta alá. Kedden Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete Siklósi Norbert tiszteletére és a két újságírószövetség közötti együttműködés megkötése alkalmából koktélpartit adott, melyen a varsói lapok és hírügynökségek főszerkesztői is megjelentek. ★ Dobi Dobi látogatása Komáromban Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Komárom megye országgyűlési képviselője kedden Komárom városba látogatott Társaságában volt Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kreszner László, a megyei tanács vb elnöke. Dobi István megtekintette az új melegvízű strandfürdőt a korszerű gimnáziumot Ellátogatott a helyi vasöntödébe és felkereste a vasútállomást valamint a sütőházat is. ülést tartott a Magyarok tagszövetségén * elnöksége A Magyarok Világszövetségének Elnöksége Bognár József elnöklete alatt teljes ülést tartott Kodály Zoltán beszámolt amerikai, Szántó Miklós pedig kanadai tapasztalatairól. A vitában többek között részt vett Káldy Zoltán püspök, Korét Oszkár főorvos, Gyetvai János, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Szabó Pál. Megvitatta az elnökség az emigráns magyarok kulturális életének problémáit. Felszámolták a vidéki ellátás „fehér foltjait“ Kialakították az ellátási körzeteket — Négy milliárd forinttal emelkedett a földművesszövetkezeti boltok forgalma — Kétezer önkiszolgáló és önkiválasztó üzlet — öt év alatt egymilliárd forintot költöttek a földművesszövetkezeti kereskedelem fejlesztésére A második ötéves terv időszakában együttesen több mint egymilliárd forintot költöttek az ország lakosságának körülbelül a felét ellátó földművesszövetkezeti kereskedelem fejlesztésére. A tervidőszak egyik legfontosabb tennivalója a vidéki ellátás úgynevezett „fehér foltjainak” felszámolása volt Több mint 200 000 négyzetméterrel gyarapodott a földművesszövetkezeti boltok és raktárak alapterülete. Ma már csak 150—200 olyan hely — községrész, kis település — van az országban, ahol a megfelelő körzeten belül még nem található meg a legfontosabb napi — úgynevezett alapellátási — cikkeket árusító bolt. Az alapellátás fehér foltjainak felszámolásával párhuzamosan befejeződött az ellátási körzetek, illetve központok kijelölése és kialakítása is. Ez a szinte tudományos módszerességgel előkészített és végrehajtott munka a vidéki ellátás egész további fejlődését meghatározza. Elvi alapja az a tapasztalat volt, hogy a falu és a város igénye kiegyenlítődött. A falusi lakosság ma már az összes — közöttük a nagyértékű, tartós fogyasztási — cikkekből is ugyanolyan választékot igényel, mint a városi. Az ésszerű készletgazdálkodás viszont sohasem teszi lehetővé, hogy minden cikkből — televíziós készülékből is, rádióból is, szövetből is, konfekcióból is, cipőből is stb. — minden faluban teljes választékot biztosítson a kereskedelem. Ésszerű és megvalósítható viszont, hogy egy-egy gazdaságilag, közlekedésileg összetartozó körzeten belül — annak központjában — a falusi lakosság megtalálja mindazt, amire szüksége van. A megfelelően kialakított körzetek egyrészről „eltartják” a korszerű üzleteket, másrészről viszont lehetővé teszik, hogy a parasztság idő, pénz és fáradság megtakarításával lényegében helyben vásárolhassa meg az összes iparcikkeket. Az egy lakosra jutó vásárlás a második ötéves terv idején vegyes iparcikkekből 35, ruházati cikkekből pedig 18 százalékkal nőtt. Különösen kiemelkedő — 56 százalékos — emelkedést mutat a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek forgalma. 1961-ben a falusi lakosság 12 milliárd forint értékű árut vásárolt a földművesszövetkezeti boltokban, az 1965 évi forgalom pedig várhatóan déri a 16 milliárd forintot, s ez a folyamat a továbbiakban — a szaküzlethálózat bővítése, korszerűsítése révén — minden bizonynyal tovább erősödik. Falvainkban jelenleg csaknem 2000 korszerűen felszerelt önkiszolgáló, vagy önkiválasztó ütlet működik. Ezek legtöbbje a fővárosban is megállná a helyét. A hazai és a külföldi szakemberek körében egyaránt nagy elismerést váltottak ki az egymás után megnyíló földművesszövetkezeti kisáruházak. A falvak lakói, a földművesszövetkezetek mintegy 2 milliós tagsága sajátjának érzi a gyorsan fejlődő, saját kényelmét szolgáló földművesszövetkezeti kereskedelmet. Erre mutat többek között az is, hogy 1961—1965 között van kevesebb, mint 60 millió forinttal járult hozzlá a hálózat fejlesztéséhez.