Napló, 1965. december (Veszprém, 21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

4 NAPLÓ Az óriás gépek mellett eltörpülnek a munkások. (Kiss Béla felvételei) Két tűz otthona A Budapest—Miskolc kö­zötti országút felett néhány hete új vasúti híd ível át. Azok, akik gépkocsin utaz­nak a két város között, lé­nyegében csak ennyi vál­tozást látnak Gyöngyöstől néhány kilométerre észak­ra, Visonta község mel­lett ... Esetleg még any­­nyit, hogy felvonulási épü­letek sorakoznak ott, ahol egy-két évvel ezelőtt még búzát, kukoricát ringatott a szél, vagy zamatos szőlő­­fürtöket nevelt a nap. A hídon és a Visonta melletti Maurice Thorez külszíni fejtésű szénbánya „kincsét” viszi majd az új vasútvona­lon a tehervonat. Heves megye, különösen Eger környéke és a Mátra alja boráról híres világ­szerte. Az aranyzöld színű, tüzes visontai­ pecsenye bor hazája, most a „másik” tűz otthona és világa lesz: a széné és a belőle nyert vil­lamos energiáé. A harma­dik ötéves terv egyik leg­­jelentősebb ipari, energeti­kai beruházásának színhe­lye ez a kis Mátra-alji köz­ség: a "25 méter mélyen el­terülő, mintegy száz millió tonnás lignitvagyonra épül a 600 megawattos új hő­erőmű. A külszíni fejtés hatal­mas nyitóárkában már le­jutottak a szénhez, s mire az egész jelentős szénva­­gyon napvilágra kerül, ke­reken 20 millió köbméter földet mozgatnak meg a hazai és az NDK gyártmá­nyú hatalmas — némelyi­ke 40 tonnás­ — gépek. A szén feltárásával pár­huzamosan megkezdődött a hőerőmű építkezése: utak, felvonulási épületek ké­szülnek. A két munkahe­lyen már több mint négy­ezer ember sürög, forog, dolgozik. A hőerőmű a ter­vek szerint 1970-ben kez­di meg az energia-szolgál­tatást, 600 megawattos tel­jesítménnyel. Akkorra a két üzem — együttes né­ven Visontai Maurice Tho­rn Szénbánya és Hőerőmű — dolgozóinak összlétszá­ma „csak” mintegy másfél­ezer lesz, de így is jelen­tős és állandó munkaalkal­mat teremt a környékbeli lakosságnak. Az új születése gyakran bizony fájdalommal és a régi pusztulásával jár, így van ez Visontán is. A falu, amelynek múltját az Ár­pád-korig lehet követni, s amely most a műút mellett csendben húzódik meg öreg fái alatt, pusztulásra ítélte­tett. Pontosabban — újjá­születésre, de másutt, né­hány kilométerrel odébb, a Budapest— Miskolc­ i műút másik oldalán. Korszerű, modern faluközpont köré épülő igazi szocialista tele­pülés lesz az új Visontából, amely kényelmesebb, gond­talanabb életet ígér a mos­tani évszázados községnél Mi lesz azonban a föld­del? A földdel, amely most még mindig messzenyúló táblákon termi az ízes ge­rezdeket, mi lesz a híres visontai pecsenyével? A kérdés jogos, de a válasz megnyugtató. A szakembe­rek közös elképzelése — és ez reális, meg is valósítha­tó —, hogy a kitermelt szén helyére visszakerül a ter­mő föld, s ahogy halad elő­re a bánya, úgy halad nyo­mában a föld, — visszaté­rítve régi helyére. Néhány esztendő, s a valóban ala­posan megforgatott talaj is­mét zamatot érlelő ágyat nyújt a szőlőnek, gyümöl­csösnek, a Mátra völgye egyéb terményeinek. Gyurkó Géza A visontai külfejtés gépóriásai elkészítették a hatalmas nyitóárkot, ahonnan megkezdik a nagy mennyiségű szén­­vagyon kitermelését. A könyvtár: kincsesház Az őszi könyvhetek egyik ünnepi eseménye volt Al­­sópáhokon Kónya Lajos költő és Ratkó István író irodalmi estje. Ünnepi al­kalom, a forráshoz közel­vivő alkalom ez a sok-sok­­ szürke hétköznap fáradság­­­gát koronázza.­­ A könyvtárban másnap háromszor annyian kér­tek kölcsön könyvet. El­ urt tisi az olv sókrooz A korszerű ismeretek megszerzésére törekvő em­bernek nem kis nehézsé­, gekkel kell megküzdeni.­­ Felröppen egy űrhajó, a Hold felé száguld egy űr­­i állomás. Van, aki legyint,­ nem érem utol már a tech-­­ nikát, nem értem meg én azt soha. Mások „nem tör­nek le”, bújják a szakiro­dalmat. S könyvtárainkban mindent megtalálnak. Mindent, ami új és fon­tos — ott találhatunk a polcokon. S egy vérbeli könyvtáros nem nyugszik bele abba, hogy évekig az eredeti szalaggal átkötve nyomják a könyvek a pol­cot. Van, aki eljön érte, van, akit csalogatni kell. Könyv­táraink kettős gondja: a kor­szerű, szép állománynak megfelelő helyet biztosítani és eljuttatni a könyvet, az olvasás igényét kelteni az emberekben. Az első nélkül nehezen megy a második. Kellemes, szép olvasószo­bába szívesen beülnek az emberek. S lehet író-költő vendéget hívni, irodalmi színpadot fogadni. Olvasó­kat csalogatni. Nézzük, milyen adottsá­gokkal rendelkezik egyik járásunk, a keszthelyi já­­­­rás. Minden faluban van­­ könyvtár: 18 községi és 8 fiókkönyvtár működik, 26 könyvtárossal. Egy másik számadat — ami nem vidám —: mind­össze 16 könyvtár elhelye­zése mondható jónak. 1 szekrény - nem könyvtár Nagyon sok helyen nem felelnek meg az igények­’TVTTTTTTtTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTtTTTTTTT»' nek a könyvtárszobák. Nemcsak azért, mert a könyvállomány kinövi a helyiségeket, de sok helyen más célra is használják a könyvtárszobát, s a szek­rény jelenti a „könyvtárat”.­­ Ami persze — nem az. S­­ ahol nincs meg a lehetőség, hogy helyben olvassanak a látogatók — hiába jár a sok folyóirat, napilap, képes­lap. Olvasatlan maradnak. De nemcsak a kisebb tele­püléseken, Keszthelyen is „szorít a cipő”. A járási­­ könyvtár óriási raktározási gondokkal küzd, s évek óta nem sikerül megnyitni — a helyhiány miatt — a gyer­mekkönyvtárat. A hévízi könyvtár a pártszékházban kapott egy szobát — már­­ kinőtte. Falvainkban na­pirendre kell tűzni a könyv­tárhelyiségek bővítését! Községi tanácsaink minden esztendőben hozzájárulnak a könyvtárfejlesztési költ­ségekhez. Évről évre emel­kedik ez az összeg, ami gondosságra vall.­­Termelő­­szövetkezeteink közül a keszthelyi járásban csak Zalavár ad könyvtárfejlesz­tésre.) De hely kell még. Magasan az országos átlag felett A járás községeiben 26 könyvtáros dolgozik. Ered­ményeiket — már ami szá­mokkal kifejezhető — rém kell véka alá rejteniük. A könyvforgalomban nemcsak az országos átlagot (az össz­lakosságnak 14,7 százaléka beiratkozott olvasó), ha­nem a megyei 18,5 százalé­kot is jócskán túlszárnyal­ták. A keszthelyi járásban 1000 lakosra 1400 könyv jut, s ez 22,8 százalékos arányt jelent! Sok a gyer­mekolvasó, ami a könyvtá­rosok munkáját dicséri: nevelik a jövő könyvszere­tő, tudásra szomjas embe­reit. Aki a könyvet megszeret­te — ezt mondja a tapasz­talat — otthonába is egyre többet gyűjt belőle. S nem véletlen, hogy a keszthelyi járásban, ahol rohamosan nőtt a könyvtári tagok száma, emelkedett a könyv­­vásárlás is. Milyen furcsa, paradox helyzet: a könyv­tárosok maguknak terem­tenek „konkurrenciát” az­zal, hogy a könyvvásárlást propagálják. A keszthelyi járás könyvtárainak nagy részében vásárolni is lehet, állandó „kiállításon" mu­tatják be könyvkiadásunk A DÉDÁSZ értesíti fogyasztóit, hogy 1966. január hó 1-től a nagyfeszült­ségű vonalak lekapcsolódása utáni várakozási időt a jelenlegi 3 percről 1 percre korlátozza a visszakapcsolásig. Ezáltal a fogyasz­tók villamos energia ellátása biztonságosabbá válik (687) DÉDÁSZ IMS, u­t­ember 1. Törődni minden réteggel A népfront városi bizottsága munkájáról tárgyalt a várpalotai városi párt-vb Legutóbbi ülésén a Ha­zafias Népfront városi bi­zottság munkájáról tárgyalt várpalotai városi párt­végrehajtó bizottság. Elis­meréssel szóltak azokról az eredményekről, amelyeket a népfront-bizottság a béke­mozgalom kiszélesítésében, a népek barátsága ápolásá­ban eddig elért. Várpalotán már tradíciói vannak a ba­rátsági napok, estek rende­zésének. A Csehszlovák Kultúrával és a Lengyel­­ Olvasóteremmel közösen számos jól sikerült, film­­s vetítéssel egybekötött estet,­­ kiállítást rendeztek. De­­ bírálták a népfront elnök­­­­ségét, függetlenített titkár I­rát azért, hogy nem min-­­ den vonatkozásban fordíta­nak ilyen gondot a tömegek megnyerésére. Különösen felhívták figyelmüket arra, hogy a tanácstagok és vá­­­­lasztóik közötti kapcsola­­t­­ok ápolására, beszámolók­­ megtartására nagyobb erőt fordítsanak. Ezt állítsák munkájuk középpontjába, de úgy, hogy közben töb­bet törődjenek a különböző­­ rétegek megnyerésével. Több esetben jelentkeztek „önálló arculattal” a nép­­­­front, bátrabban kezdemé­­■ nyerzen olyan megmozdu­­­­lásokat, rendezvényeket,­­ amelyek alkalmasak a tö­­­­megek aktivitásának foko­­s­zására, megnyerésére. So­rt­­ tehetnének — a KISZ-szel közösen az ifjúság nevelé­séért. De a háziasszonyok sajátos gondjaival, problé­máival való törődés is ke­dsene a népfront munká­jába. Jobb kapcsolatot kellene tartaniuk a tömegszerveze­tekkel, tömegmozgalmakkal, programjukat, munkatervü­ket jobban lehetne koordi­nálni. Dicsérendő példának említették azt az erőfeszí­tést, amit a népfront a vö­röskeresztes munka kiter­jesztéséért tett, s amellyel újabban jó eredményeket ért el a véradásban. V3V3S0­3­- a párt-vég­rehajtó bizottság, hogy a munka megjavítása érde­kében minél előbb szám­ol­­ják fel azt a gyakorlatot, amely szerint majd mindent egyedül a függetlenített tit­­­­kár végez. A különböző­­ rendezvényeken felváltva­­ képviseljék a népfrontot az­­ elnökség tagjai. De osszák­­ meg egymás között a fela-­­­datokat is. Havonta beszél- j jék meg a teendőket, majd rendszeresen kérjék szá­mon, hogyan hajtották vég­re a vállalt feladatokat. Vi­szont a pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztá­lyát, valamint a propagan­da- és művelődésügyi osz­tályt határozatban kötelez­ték, hogy a népfrontban dolgozó párttagok révén nyújtsanak nagyobb segít­séget e tömegmozgalom ered­ményesebb mun­ká­já-s hoz. 62 könyvtár gondja-baja Miért n­ncs Keszthelyen gyermekkönyvtár ? Olvasóból: könyvvásárló legújabb termését. Pedig ha több a könyvvásárló, ros­­­­­szabb a könyvtárak „sta­tisztikája”, „papírformája”, így is célhoz érnek Nos, ők ebben nem túl sokat adnak a papírformá­­­­ra. A falu könyvtárosa ak- s kor is eredménynek érzi, hogy majd minden ház gyarapodó kis magánkönyv­tárat rejteget, ha semmifé­le statisztikába, munkáját dokumentáló „papírra” nem számíthatja.­­ Az eredmény ugyanott jelentkezik akkor is. A­­ művelődésben. S ebben a keszthelyi járás könyvtá­rainak munkásai — a töb­bi kultúrmunkással együtt — felkészülten vállalják a­­ tennivalókat. A kincsesház, a könyv­tár kapuját nemcsak nyit­ják — az embereket be is csalogatják. (P. Szőke) és Ifjúsági Magazin T­íz perc alatt elfogyott — mondja a veszpré­mi színházzal szemben levő újságos üzlet el­adója, egy idős néni. — Igaz, csak 15-öt kap­tunk. Az ilyen jó újságból miért csak ilyen keveset ad­nak, kedveském? Ha egy fiatalember vagy kislány jött, csak annyit kellett mondanom: „elfogyott”, hiszen tud­tam, hogy az Ifjúsági Magazint keresi... Nem tudja, mennyit fogunk belőle kapni jövő héten? Nem rossz reklám az ilyen hírnév egy induló lap­nak. Fergeteges gyorsasággal elkapkodták a diákifjúság lapját, a 14—18 évesek „saját” magazinját, amely most jelent meg. Nem is csoda. Formára, tartalomra azonnal szembe­tűnik az újszerűség. S ha belelapozunk, éppen olyan tar­talmasak az írásai, mint amit első pillantásra ígérnek. A „Beszéljünk őszintén” — körkérdésekből és őszinte válaszokból összeállított írás ennek a korosztálynak sok­rétű gondjait mondja el, elemzi. Az időhiány, a diákok ezer megkötöttsége, az egzisztencia kérdése — mind­mind élénken foglalkoztatja „teenagereket”. Aztán a Pele interjú, a Beatles együttes új nagy vetélytársáról, a Rollinston együttesről szóló képes írás, vagy az új, népszerű tánc, a „let’s kiss” képes „oktatása” mind-mind vonzó a fiatalság számára. Nem hiányzik a művészet sem és méghozzá a fiatalokhoz olyan közelálló művé­szet, mint a gitártörténet, amit nem kisebb egyéniség, mint Szendrey-Karper László gitárművész sorozatához, vagy a nagyon modern és csodálatos szobrok alkotójá­nak, Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész mun­kásságnak ismertetése. Nagyon jól sikerült a „mazsolák” rovat, amiben hí­reket, érdekességeket találunk és ötletes a divat oldal is — ez utóbbinak jó lenne nagyobb terjedelmet bizto­sítani. Végül is, hogy megtalálta-e a lap olvasóközönségét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pillanatok alatt „hiánycikk” lett. De, hogy az újságárus néni töb­bet kap-e majd belőle, nem tudni. Ugyanis rengeteg előfizető jelentkezett azonnal, aki már biztosra várja az Ifjúsági Magazin második példányát... Sz.

Next