Napló, 1966. január (Veszprém, 22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
L Ismét ránk köszöntött egy új esztendő első napja. Köszöntsük mi is az 1966-os évet, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el az óesztendőt. 1965-ben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Az emlékezés, hogy honnan indultunk, és hová igyekszünk, újabb lendületet adott Veszprém megyében is a munkás hétköznapoknak. Az elmúlt év nem volt könnyű esztendő. Növekedett a nemzetközi feszültség, fokozódott az amerikai agresszió. Különösen sokat szenvedett mezőgazdaságunk a rendkívüli időjárás, az árvíz és a járvány következtében. Mégis az 1965-ös év, második ötéves tervünk utolsó éve, gazdag volt eredményekben. Népgazdaságunk az MSZMP Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatában megjelölt módon, eredményesen fejlődött. Az ipari termelés emelkedésének mintegy 80—90 százaléka a termelékenység növekedéséből származott, ami igen nagy eredmény. Az ipar körülbelül kétmilliárd forint többlet-exportot produkált. Ez kedvezően hatott fizetési mérlegünk alakulására. A megyében is szép eredmények születtek a vegyipar, a timföldgyártás és a szénbányászat terén. Néhány nagyüzemünkben, mint például Péten, az Ajkai Timföldgyár és Alukohónál elértük, hogy a termelés növekedése mellett a munkáslétszámot csökkenteni tudtuk. Bár kimagasló volt a búza termésátlaga, s a hazai termés hiánytalanul biztosítja az ország kenyerét, a mezőgazdaság egészének termelése — az ismert természeti csapások következtében — nem érte el a tervezettet. Tisztelet és elismerés illeti mindazokat a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akik az elmúlt év sikereiben jó munkájukkal részt vállaltak. 1966-tól szabad életünk harmadik évtizedébe léptünk. Abba az évbe, amelynek során elkezdjük harmadik ötéves tervünket is. 1966 nem átmeneti év, hanem a harmadik ötéves terv szerves része, első éve. Ez az év jelentős állomása lesz a népünk jólétéért, boldogulásáért, a szocializmus teljes felépítéséért folytatott küzdelmünknek. Az új évben tovább dolgozunk a decemberi határozat szellemében, de most már nehezebb, bonyolultabb kérdésekben kell végrehajtanunk a határozatot. Az idei terv részét képezi annak a hosszútávú programnak, amit a decemberi határozat szabott meg számunkra. További erőfeszítéseket kell tenniük megyénk dolgozóinak, hogy azt termeljék, amire a hazai és a külföldi piacon szükség van, a műszaki fejlesztés meggyorsuljon, a termelés gazdaságosabb legyen, a beruházási eszközöket jobban összpontosítsák, a munka- és üzemszervezés javuljon. Az 1966. évi népgazdasági terv előírja, hogy a nemzeti jövedelem 4 százalékkal emelkedjék. Az ipari termelést az 1965-ös szintnél 4,6 százalékkal magasabbra irányozza elő. Központi feladat, hogy az ipari termelés jobban alkalmazkodjon a szükségletekhez, az exportszállítások tovább növekedjenek. A termelés emelkedésének 80 százalékát a termelékenység növelésével kell biztosítani. A mezőgazdaság termelése 5 százalékkal növekszik 1966-ban. Ez reális, elérhető célkitűzés. Veszprém megyében egyik legfőbb tennivaló az iparban, hogy a péti, ajkai bővítések határidőben elkészüljenek. A megye mezőgazdaságában az árutermelési terv, különösen a kenyérgabona termelés fejlesztése, továbbá a vízrendezési feladatok megvalósítása kívánja meg a legnagyobb erőfeszítéseket. Az életszínvonal alakulása 1966-ban is megfelel a párt azon elvének, hogy továább folytatjuk az életszínvonal emelésének politikáját. A munkások és alkalmazottaknál az egy keresőre jutó reálbér 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 3,5 százalékkal emelkedik, a pararasztság fogyasztásának reálértéke — közepes termés esetén — szintén 3,5 százalékkal nő. Az 1966-os évben bekövetkező ár- és bérpolitikai intézkedések nem eredményeznek jövedelemcsökkenést a bérből és fizetésből élők kategóriájában, nem érintik a tervben előirányzott reálbér és reáljövedelem emelést. Az áremelések és más intézkedések nyomán keletkező állami többletbevételek a másik oldalon az utolsó forintig visszaáramlanak a lakossághoz, nagyobb részben az alacsonyabb keresetű rétegekhez. Az intézkedésekben össztársadalmi érdekek fejeződnek ki. Növelik a mezőgazdaságban a termelési kedvet, egyes fontos termékek termelői árát közelebb hozzák a termelési költségekhez, a termelői és fogyasztói árak közötti, a népgazdaság egészséges fejlődését akadályozó aránytalanságokat csökkentik. Új elemet jelent az idei tervben, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának részintézkedéseként életbe lépnek olyan változások, amelyek növelik az üzemek önállóságát, jobban a vállalatok kezébe kerül a gazdaságpolitikai célok valóra váltása. A vállalatok nagyobb anyagi önállósága (a tartós létszámcsökkentésből eredő bérmegtakarítás 70 százalékát hagyják meg a vállalati kollektíva számára) lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő eredmények fokozott anyagi elismerésére is. Az idei feladatok megvalósítása az emberek iránt is új, magasabb követelményeket támaszt, művelt, öntudatos dolgozókat igényel, akik az üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák, kutatóintézetek, intézmények életének, a közügyek intézésének öntudatos részvevői, a szocializmus tudatos építői. Megyénk dolgozói öntudatának erősítése, a szocialista gondolkodás uralkodóvá tétele, a maradiság, a kispolgári önzés leküzdése tehát a szocialista építés és a terv megvalósításának szerves része. E tudatformáló, nevelő munkában a pártszervezetekre, a kommunistákra, az állami, gazdasági és tömegszervezeti vezetőkre igen nagy felelősség hárul. Ideológiai és kulturális nevelő munkánk ez évben is a fenti célok megvalósítását segítse. Az új év indulásakor a megyei pártbizottság kéri és felhívja a megye dolgozóit, hogy fegyelmezett és szorgalmas munkájukkal, gondos és takarékos gazdálkodással valósítsák meg az idei terv célkitűzéseit. Feladataink felelősségteljesek és nagyok. Ezeknek csak akkor tudunk eleget tenni, ha a kommunisták példája nyomán a megye minden dolgozója tevékeny, öntudatos résztvevője lesz a szocialista építésnek, népünk jólétét, felemelkedését szolgáló terveink megvalósításának. Így válik lehetővé, hogy az országos, vállalati, üzemi feladatokkal , együtt teljesüljenek a családok, az egyes emberek egyéni tervei, elgondolásai is, s amiket 1966-ra megvalósításul maguk elé tűznek. Ehhez kívánok a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek, és családjukkal együtt a megye minden dolgozójának erőt, egészséget, eredményekben gazdag, új esztendőt. Az új év kezdetén ISTA: PAP JÁNOS, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak wwfeWfW. e^PsfWeftk1 Arago fillérNAPLÓ a NSZNP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. évfolyam 1. szám SZOMBAT 1966. január L Kádár János elvtársnak, az MSZMP K. B. első titkárának újévi nyilatkozata Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: a vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi 1 -------------------------------- 1 események azt a benyomást , keltik, mintha az imperia- ■ -------— c listák az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a 1 ------------------------------- 1 kezdeményezést? Mi erről az ön véleménye? 1 ■ ■ ■ —.... , r VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. világrendszer Az imperialista válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partira Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél- Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézték a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s újab ? ben katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem leitaszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabasdúlt országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek, s bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradványait Afrikában is, Latin-Amerikában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény , s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot”-politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szoronga ■tott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség édekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. _ Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyári mati iga alól felszabadult lépek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesekeggátolni az imperializmmust egy új világháború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imporinii«ta támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetően támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, országokkal más szocialista fejleszthetik politikai kapcsolataiat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. ’ A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentetf folytatvU a 2. oldalait