Napló, 1966. augusztus (Veszprém, 22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

9 Kedden összeül a szovjet parlament Kedden délelőtt a Kreml­ben összeül a Szovjetunió Leg­eő Tanácsának újon­nan megválasztott 1517 képviselője Tíz órakor kez­dődik a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának, majd délben a nemzetiségi tanácsnak az ülésszaka. Ezen az ülésszakon a szov­jet kormány benyújtja le­mondását, majd megtörté­nik az új minisztertanács kijelölése. A két ház együt­tes ülésén megválasztják a Legfelső Tanács Elnökségét, majd az elnökség megvá­lasztja saját elnökét P­ ­otsdam otsdam programot adott és reményeket A szörnyű világháborút lezáró szövetségesi konferencia a béke programját adta Euró­pának, és a világ népeinek, s reményt hagy a kontinen­sen, amely két világháború tűzfészke volt, a biztonság és az együttműködés valósul meg. Most, a konferencia befejezésének 21. évfordulóján a potsdami program pa­píron maradását, a remények meghiúsulását állapíthat­juk meg, s azt, hogy még mindig nem szűntek meg a második világháború következményét továbbra sincs német békeszerződés, léteznek a feszültség gócai, s egy­re veszélyesebbek, s korántsem nevezhetők rendezettek­nek az európai államok kapcsolatai. Nem az európai népeken múlott, hogy nem éltek a reális lehetőséggel, amelyet a fasizmus elleni győztes összefogás nyújtott. Potsdamban a konferencia részt­vevői csakúgy, mint előtte Jaltában és Teheránban, vi­lágosan meghatározták, hogy az európai biztonság leg­főbb feltétele a német militarizmus és nácizmus újjá­éledésének megakadályozása, annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a világbékét. Ma van egy német állam, amelyben Potsdam programja hiánytalanul megvalósult: a Német Demokratikus Köztársaság. De van egy másik német állam is, amely semmibe véve a német nép érdekeit és nyugati szövetségeseinek, az egykori potsdami konfe­renciának támogatásával ma nyíltan agresszív célokat követ: ez a Német Szövetségi Köztársaság Kell-e ma sorolni az európai embernek a bizonyítékokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Nyugat-Németországban, amely megszületésével a potsdami megállapodások megszegé­sét jelentette, az 1945-ös deklarációval homlokegyenest ellenkező fejlődés ment végbe? Ebben a Németország­ban nem semmisítették meg a nácizmust, újjáélesztet­ték a hadimonopóliumok uralmát, amelyek újra hadi­vágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, ebben a Németországban újra megerősödött a militariz­m­­us, létrehozták a Bundeswehrt, ezt a volt náci tisztek által vezetett káderhadsereget. S ez a Németország Európának az az országa, amely nyíltan területi igénye­ket hangoztat. Potsdam évfordulóján tehát sajnos meg­állapíthatjuk, hogy Európa és a világ békéjére újra ve­szélyt jelent a német imperializmus, amelyik egyre lep­lezetlenebből törekszik a második világháború ered­ményeinek revíziójára, s jellemzően fő követelése ma a nukleáris fegyverek birtoklása. A potsdami programra semmibevevéséért egyedül és kizárólag a nyugati hatalmak felelősek. A háború utáni történelem tanúsítja, hogy a Szovjetunió minden­kor a Potsdamban vállalt kötelezettségek megtartására és érvényesítésére törekedett. De nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak s mindenekelőtt az európai létérdeke­ket a saját imperialista céljainak alárendelő amerikai imperializmus, megszegték a potsdami megállapodáso­kat. Hiszen már ott, a konferencián tapasztalhatók vol­tak annak jelei, hogy a nyugati államférfiak a hideg­háború előkészítésén munkálkodtak. Truman akkori amerikai elnök, aki a jaltai és teheráni konferencián még részt vett Roosevelt utódaként érkezett Potsdamba, emlékirataiban kijelenti, hogy időnként „ingerültségem­ben szerettem volna szétfeszíteni a palotát”. Truman akkor már az erőpolitika képviselőjeként tárgyalt, az amerikai feltételeket szerette volna érvényesíteni, és elsősorban a négy nap múlva, augusztus 6-án felrob­bantandó atombombára koncentrált, az amerikai hata­lompolitika új fenyegető eszközére. A potsdami meg­állapodásokban még nem, de a nyugati hatalmaknak Potsdamhoz való viszonyában már akkor tükröződött a kezdődő hidegháborús szemlélet, ami az európai népek reményeinek megcsalásához vezetett. Ma már, két évtizeddel a konferencia után, lénye­ges változások mentek végbe Európában, amint az egész világon is. A továbbra is napirenden lévő kérdés, az európai biztonság ügye ma az új feltételek figyelem­bevételével oldható meg. Nemrégiben a potsdami év­forduló előtt a szocialista országok közössége, a Var­sói Szerződés tagállamai új programot adtak, megje­lölték az európai biztonsághoz elvezető mai utat. De anose az elvek, amelyek az európai antifasiszta háborút lezáró potsdami megállapodásban megfogalmazódtak. Mi is iránymutatóak. A. T. HAPSiO A mérleg­ pozitív A francia sajtó Couve de Murville magyarországi átjárói A hétfő reggeli francia lapok értékelik Couve de Murville magyarországi és csehszlovákiai látogatását.­­A mérleg pozitív — írja a Figaro — a jó megállapo­dásokat azonban most meg kell valósítani a gyakorlat­ban. Prágában és Budapes­ten is rokonszenvel, szívé­lyesen fogadták a francia külügyminisztert és meg­értést mutattak a francia kormány külpolitikai kon­cepciója iránt — emeli ki cikkében Ogliastro, a lap kiküldött tudósítója. Yves Moreau, az Huma­­nité „Hasznos látogatások, — de..." című vezércikké­ben rámutat: A francia külügyminiszter meglehető­sen korlátozott célokat tű­zött maga elé. Nem arról volt szó, hogy megegyezés­re jusson magyar és cseh­szlovák partnereivel a meg­vitatott problémák megol­dásáról, hanem csupán ar­ról, hogy kicseréljék néze­teiket. Nem kétséges — ír­ja —, hogy Budapest és Prága hajlandó lett volna ennél tovább is elmenni. Ilyen körülmények között a látogatás legfőbb ered­ménye, hogy megerősítette Franciaország és a megláto­gatott országok kapcsolatai­nak kedvező fejlődését, amit egyébként a csehszlo­vák és a magyar külügy­miniszter korábbi párizsi látogatásai indítottak el. A cikkíró hangsúlyozza, e té­ren még sok a tennivaló. Magyarországnak a nyugati országokkal folytatott kül­kereskedelmében Francia­­ország csak 7 százalékkal van képviselve. Elsősorban a francia kormányon mú­lik, hogy hitelkönnyítések­kel és a behozatal fokozá­sával változtasson ezen a helyzeten. Az Humanité vezércikke ezután rámutat: A nemzet­közi kérdésekben Francia­­ország osztozik a szocialis­ta országoknak a vietnami helyzet miatti aggodalmá­ban és az európai enyhü­lést kereső törekvéseiben is. Kádár János megkezdte rendes évi szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára megkezdte ren­des évi szabadságát, amely­nek egy részét a Csehszlo­vák Szocialista Köztársa­ságban tölti. Már a Pentagon sem tudja Az év végére 400 ezerre emelik az amerikai katonák számát Dél-Vietnamban WASHINGTON Nguyen Chanh Thi ve­zérőrnagy a dél-vietnami kormányfő volt politikai ve­­télytársa Honoluluból Was­hingtonba érkezett. A nyugati hírügynöksé­gek szerint Thi a dél-viet­nami kormányfő engedé­lyével távozott az országból. NEW YORK Az AP hírügynökség washingtoni tudósítójának közlése szerint az Egyesült Államok fegyveres erőinek létszáma tovább emelkedik A vietnami háború kö­vetkeztében az amerikai haderők létszáma olyan gyorsan emelkedik, hogy már 1966 június 30-án, a Pentagon által meghatáro­zott időpont előtt egy év­vel elérte a 3 093 000 főt. A hírügynökség szerint most már a Pentagonnak a mun­katársai sem tudják meg­mondani, meddig emelke­dik a fegyveres erők lét­száma. Jelenleg Vietnamban 280 000 amerikai katona tartózkodik, de az év végé­re számuk 400 000 lesz és jövőre még ennél is na­gyobb. Augusztusban és szeptemberben további nagyarányú behívások vár­hatók, ez szintén olyan té­nyező, ami az amerikai haderők létszámának szün­telen, nagyarányú növeke­déséről tanúskodik. Csembe újra jelentkezik „Hazámnak szüksége van rám” — hangoztatta Csem­be volt kongói miniszterel­nök az Il Tempo című olasz lapnak adott nyilatkozatá­ban. „Naponta kapok leveleket Kongóból, amelyekben fel­szólítanak, honosítsak meg az országban olyan demok­ráciát, amilyenhez Kongó népe 15 hónapos kormány­zásom alatt hozzászokott" — kérkedett nyilatkozatá­ban Csembe, majd hozzá­tette: „Nincs jogom csaló­dásban hagyni ezeket az embereket. Ezért nem bú­­jok ki a felelősség alól és visszatérek Kongóba, hogy ott elfoglaljam az engem megillető helyet." A volt miniszterelnök ezután hangoztatta, hogy kormányának bukása Ka­­szavubu elnök hatalommal való visszaélésének egye­nes következménye volt és Mobutu tábornok is alkot­mányellenesen járt el elle­ne. Csombe szerint Mobutu „úgynevezett nemzeti de­magóg­ politikája” Kongót a káosz felé vezeti. Vonatszerencsétlenség Hétfőn reggel a dél-afri­kai fővárostól mintegy 9 kilométerre délnyugatra egymásba rohant két mun­kásokkal zsúfolt személyvo­nat. A szerencsétlenség kö­vetkeztében hat személy életét vesztette, 248-an pe­dig megsebesültek. A sebe­sültek közül soknak az ál­lapota válságos. Az összeütközés színhe­lyén összegyűlt afrikaiak felháborodásukban megtá­madták a két vonat fehér vezetőit, és az egyiket ha­lálra sebesítették. A hely­színre röviddel ezután a dél-afrikai rendőrség gép­puskákkal felszerelt egy­ségei érkeztek, akik brutá­lisan támadtak a négerek­re. Hamarosan lövések is eldördültek és bár a rend­őrségi jelentés csupán há­rom sebesültről számol be, az UPI hírügynökség meg nem erősített források alap­­ján tudni véli, hogy a rend­őrgolyók több fekete életét váltották ki. Masa, alkoss, gyarapíts' Foglalkoztatottság és az életszínvonal alakulása az új tervidőszakban öt esztendő gazdasági fejlődésének­ irányszámaival ismerkedik mos­tanában az ország közvéleménye. Aligha csodálható, hogy — különösen a népgazdaság szakkérdéseiben járatlanabb újságolvasók — mindenekelőtt az élet­­színvonal előirányzott emelkedésének fel­felé ívelő grafikonját kísérik nagy figye­lemmel. Kétségtelen viszont, hogy való­sághű képet életkörülményeink ötéves­távlatáról csak olyan módon kaphatunk ha az erről közvetlenül tudósító adato­kon túl, legalább hozzávetőlegesen meg­ismerkedünk a terv irányával, gazdaság­­politikai csomópontjaival. Két ilyen elvi tényezőre utalunk ez­úttal, s mindkettőt közvetlen élpályák kötik össze az életszínvonallal. A terv gazdaságpolitikai gerince az a törekvés, hogy — valóban reális, mértéktartó és megalapozott növekedést tervezve —, el­sősorban belső tartalékaink­at aknázzuk ki hatékonyabban, szakszerűbb kifejezés­­móddal élve: intenzív, minőségi fejlődést érjünk el. Másrészt, s ehhez szorosan kap­csolódva, oly módon éljünk a személyes érdekeltség ösztönző lehetőségeivel, hogy a jövedelmek az eddiginél jobban tük­rözzék a munka szerinti elosztás elvét, társadalmunk e gazdasági és morális tör­vényét. Ami a terv mértéktartó, reális jelle­gét illeti: a fejlődést összefoglalóan kife­jező mutató, a nemzeti jövedelem növe­kedésének üteme hozzávetőleg az előző öt év színvonalán marad és nem válto­zik a nemzeti jövedelem — más szóval: az országban előállított új értékek — el­osztási aránya sem. A lakosság fogyasz­tási alapja, a nemzeti jövedelemnek „elfogyasztásra szánt hányada egészében mintegy 19—21 százalékkal emelkedik. Ez pedig alsó határnak tekintve, lehető­séget nyújt arra, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 14—16, s ezen belül a reál­bérek 9—10 százalékkal emelkedjenek. Ezek a számok azonban csupán a nagy átlagok körvonaljellegű horizontképét ad­ják. Érdemes közelebbről áttekintenünk az átlagon belüli, érdekes és fontos rész­letadatokat is. Lássuk mindenekelőtt az imént em­lített reáljövedelmi mutatót. Ismeretes, hogy ez kifejezi egyrészt a keresek­­eltartottak, tehát a foglalkoztatottság arányát, másrészt a különböző borítékon kívüli juttatásokat is. Ami a foglalkozta­tottságot illeti, talán éppen ez tekinthető a legközvetlenebbül hídnak, amely az életszínvonaltól a terv általános gazda­­ságpolitikai céljaihoz, az említett intenr­­zifikálási törekvéshez átvezet. Nyilván­való gazdasági alapelv, hogy a terme­lői módon növelhető: egyrészt többen állítják elő az adott termékmennyiséget, másrészt a meglévő létszám termeléke­nyebben dolgozik. Nos, a második ötéves terv az ipari termelékenység mintegy 24—27 százalékos emelkedésével szá­mol ,ami azt jelenti, hogy a termelés növelése hozzávetőleg 70-50 százalékban a termelékenységi forrásból származik majd. Erre pedig nemcsak azért van szük­ség, mert ez jelenti belső tartalékaink ha­­tékony, gazdaságos kihasználását, ha­­nem azért is, mert a korábban szinte kor­látlan munkaerőutánpótlás forrásai kia­padóban vannak. Ily módon a népgazda­ság nem mezőgazdasági ágaiban — az előző öt év 360 ezres létszámnövekedésé­vel szemben — mintegy 240—260 ezerrel emelkedik csak a foglalkoztatottak szá­ma, munkaerőforrások apadása azon­ban nem­ értékelhető mereven, az ország minden tájegységéb­e és . 1968. «xgoowfco* ®] A lázadók átvették a hatalmat Nigériában Ironsi tábornok holléte ismeretlen Jakubu Gowon alezredes, a nigériai hadsereg magas­rangú tisztje, aki a hadse­reg lázadó egységeinek ne­vében tárgyalt a katonai kormány képviselőivel, hét­főn a nigériai rádióban be­jelentette, hogy átvette a hatalmat az országban. Hangoztatta, hogy hatalom­­rajutása a legfelső katonai tanács többségének hozzá­járulásával történt. Megerő­sítette, hogy Ironsi tábor­nok, nigériai államfőt a lázadók elfogták és hollété­ről — valamint az ugyan­csak foglyul ejtett Faguiyi kormányzóról — nem tud­nak. Gowon utasítást adott a fegyveres erők tagjainak, hogy maradjanak lakta­nyáikban, mert „nem sza­bad terrorizálni a lakos­ságot”. Hangsúlyozta, hogy folytatni fogja elődje nem­zetközi és egyéb vonatko­zású politikáját, tisztelet­ben fogják tartani az előző kormány által kötött ösz­­szes nemzetközi megállapo­dásokat és az általa vállalt pénzügyi kötelezettségeket. „Külpolitikánk változatlan marad és minden külső be­avatkozást agressziós cse­lekedetnek tekintünk” — mondotta. A Reuter a nigériai ese­ményekről szóló tudósításá­ban azt írja, egyelőre nem lehet tudni, milyen szere­pe volt Gowon alezredes­nek a lázadásban, ő is Ha­­usza törzsbeli, mint a had­seregnek azok a tagjai, akik múlt pénteken fellá­zadtak Ironsi kormánya ellen. Gowon hangoztatta, hogy „az egységes kormány nem állta ki az idő próbá­ját.” Gowon 12 évet töltött a nigériai hadsereg szolgá­latában. Tanulmányait Ni­gériában, Ghánában és a sandhursti angol katonai főiskolán végezte. Hétfőn reggel még lövöl­dözés folyt Lagos térségé­ben, s hír szerint a lázadók egy híd két oldalán fo­glal­ták el állásaikat. Ez a híd köti össze Lagost a száraz­földdel. IV.

Next