Napló, 1966. szeptember (Veszprém, 22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

I • 31 _____________ , «APBO 7 > M. mmpkemtber L .. i —— „ ■■ , in m-nmwmm-mt-TTn "i m wnnmmwn n ~ná»,i. ■ A külügyminisztérium Sukarno „zöld jelzésére“ vár Malik indonéz külügyminiszter nyilatkozata Malik indonéz külügyminiszter a djakartai sajtónak adott interjújában kijelentette: Amennyiben Indonézia nem lépne vissza az ENSZ-tagállamok közé, még mielőtt az ősz ülésnszak megnyílik, úgy megfigyelőket küld New Yorkba, és tehetséges, hogy én leszek a küldöttség vezetője, • ebben az esetben talán Washingtonba is ellátogatok — mondotta Malik. — Csupán idő kérdése, hogy Indonézia ismét a világszervezet tagállama legyen. A külügyminisztérium most már csak Sukarno elnök „zöld jelzésére” vár". . Sukarno tavaly határozta el, hogy Indonézia kiválik az ENSZ-ből, miután Malaysiát a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává választották. A minap elhangzott beszédében az elnök megerősítette, hogy a visszalépés csak azután lehetséges, hogy az ENSZ alapos szerkezeti változáson ment át. Ugyanakkor a kormány tényleges vezetői: Suharto tábornok és Malik, ezzel szöges ellentétben álló irányzatot képviselnek, és több ízben dezavuálták az államfőt Megkapta... ! Jot Brown, a hírhedt hallati Ruby-per bírája szerdán három évi börtönt sózott egy autótolvaj nyakába. Az Ítélet kihirdetéte után szokatlan párbeszéd kerekedett a 23 éves elítélt, Franklin Stacks és Brown között:— Ez az idő, uram, nekem nem elég ahhoz, hogy leszokjak a káros szenvedélyemről. Tíz évet kérek — mondotta Stacks. — És mi szólna öt évhez? — kérdezte a bíró. — Nem uram, tizet Szeretnék. Megkapta. „Varsó hónapja“ Húsz évvel ezelőtt 1946- ban született meg az a lengyel kormányhatározat, amely szerint szeptembert Varsó újjáépítése hónapjának nyilvánítják. Ez a dátum a hitleristák orvtámadásának napjára és hónapjára emlékezteti Varsó népét Szeptember ezúttal is a háború és az újabb háborús veszély elleni tömegtüntetéssel kezdődik. Szeptember 14-én nagy katonai ünnepségen emlékeznek meg a Visztula keleti partján fekvő Prága-városrész szovjet hadsereg által történt felszabadításának és a szovjet hadsereg kötelékeiben harcoló lengyel néphadsereg egységes partraszállási kísérletének évfordulójáról. Újabb támadás a Tonkini-öbölben Tiltakozás Franciaországban az amerikai agresszió ellen SAIGON Az amerikai haditengerészet repülőgépei szerdán a Tonkini - öbölben megtámadtak két észak-vietnami hadihajót. A sajgoni amerikai parancsnokság szóvivőjének közlése szerint az egyik hadihajót elsüllyesztették, a másikat megrongálták. Ugyanennek a szóvivőnél a szavaiból kitűnik, hogy a VDK légelhárítása kedden megsemmisített egy RF—8 Crusader típusú amerikai felderítő repülőgépet. A légikalóz Haiphongtól 12 kilométerre zuhant le. A pilótát helikopteren mentették meg a fogságbe esés elől. A A-52-es amerikai nehéz,bombázók szerdán is támadták Dél-Vietnamba él a szabadságharcosok feltételezett állásait. Az AFP értesülése szerint az amerikai vadászbombázók kedden ismét Hanoi és Haiphong térségét támadták, összesen 139 bevetésben. Phenjanból jelenti a TASZSZ, hogy Puszan kikötőjéből kedden két délkoreai csapategység indult el egy amerikai szállítóhajó fedélzetén Dél-Vietnamba. A TASZSZ-jelentés alapjául szolgáló dél-koreai tudósítás nem közli, hány katonáról van szó. A szovjet hírügynökség hozzáfűzi, hogy korábban közölték, még húszezer dél-koreai katonát vezényelnek Dél- Vietnamba. PÁRIZS Franciaországban mindenütt folytatódnak a tiltakozó megnyilvánulások az amerikaiak vietnami agressziójával szemben. Újabb és újabb tiltakozó küldöttségek keresik fel a párizsi amerikai nagykövetséget és az Egyesült Államok vidéki konzulátusait. VARSÓ A lengyel dolgozók nagyarányú segélyakciót kezdeményeztek szeptember 2-a, a vietnami függetlenségi ünnep alkalmából. Többezer fiatal jelentkezett önkéntes véradásra. Gyűjtik a gyógyszert és kötszert, az élelmiszer- és pénzsegélyeket. Robbanás egy angol tengeralattjárón Két matróz meghalt, 20-at kórházba szállítottak Szerdán hajnalban robbanás vetette szét az angol királyi haditengerészet Borqual nevű, 1605 tonnás tengeralattjárójának turbinaházát. A szerencsétlenség, amelynek oka mindeddig ismeretlen, Portugália kelet-afrikai gyarmat, Mocambique partjai közelében történt. A hajó a felszínen haladt, és a szerencsétlenség időpontjában a legénység takarodó után volt. A kezelőszemélyzet egy tagja a helyszínen meghalt. Egy másik matróz később halt bele sebeibe. A helyszínről származó jelentések szerint húsz matrózt kórházba szállítottak, miután a Rorqual kínoskeservesen elvergődött a Mocembiqule-i Inhambane kikötőbe. Az angol hadügyminisztérium megkezdte a vizsgálatot, hogy mi okozhatta a Rorqual fantasztikus baleset-szériáját. A tengeralattjárót 1956-ban bocsátották vízre. Még próbaúton járt, amikor csődöt mondott a gépházának egyik fontos berendezése. 1998 november 23-én két matrózt megsebesített az a titokzatos baleset, amelyet az admiralitás később „kisebb elektromosság okozta fedélzeti tűznek” minősített. 1963-ban egy közös angolholland tengeri hadgyakorlat során, a tengeralattjáró a szó szoros értelmében beleúszott a Tiron nevű svéd halászhajó kifeszített hálójába, ez alkalommal a Borqual sértetlen maradt, csak a háló szakadt szét. Megkezdődtek De Gaulle és Szihanuk politikai tárgyalásai A francia elnök tanácskozása a VDK képviselőjével Szerda délelőtt megkezdődtek De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök és Norodom Szihanuk kambodzsai államfő között a politikai tárgyalások. Francia részről a politikai eszmecserén részt vett Couve de Murville külügyminiszter, Manach, a külügyminisztérium ázsiai osztályának igazgatója, Argad Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kantol miniszterelnök, Son Sam tanácsadó, Lon Nol tábornok főparancsnok. Megvitatták, hogy Kambodzsa és Franciaország milyen elveket fogadjon el a vietnami konfliktus politikai megoldásának elősegítése érdekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatokkal, elsősorban a gazdasági és katonai együttműködéssel. Az Indokínai kérdésekre vonatkozó eszmecsere — jelenti az AFP — megerősítette Kambodzsának szomszédaival és az Egyesült Államokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontját, különösen, ami a vietnami problémát illeti. A vietnami kérdést egyébként minden szempontból megvitatták, figyelembe véve valamennyi érdekelt ország álláspontját — teszi hozzá a francia hírügynökség. A megbeszélés alkalmával De Gaulle tábornok elismerően nyilatkozott Kambodzsa függetlenségi és semleges politikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e térségében kialakult jelenlegi helyzetben ez az egyetlen jó politika”. Norodom Szihanuk a maga részéről rámutatott, hogy országa csatlakozott a De Gaulle által kifejtett elgondolásokhoz, és reméli, hogy hamarosan érvényesülni fognak azok az elvek, amelyeknek el kell vezetniük az ázsiai békéhez. De Gaulle és Nguyen Thuong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgyalással foglalkozó későbbi hírügynökségi jelentésekből. Nguyen Thuong udvariassági látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a francia elnökkel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltuk neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette: Nem áll módomban többet modani önnek, mint amenynyit már megmondtam, ne mondasson velem olyasmit, amit nem mondtam. Nguyen Thuong ezzel nyilvánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet” közötti különbségre akarta felhívni a kérdező figyelmét. Amikor azt tudakolták tőle, hogy azonnal visszatér-e Hanoiba jelentéstételre, kitért a válasz elől, de később hangsúlyozta, hogy Phnom Penhbe nevezték ki és a jövőben nyilvánvalóan itt fog dolgozni. Gilbert Perol, De Gaulle szóvivője a Nguyen Thuonggal folytatott megbeszélést a „VDK magasállású képviselőjével teremtett közvetlen és személyes kapcsolatfelvételnek” nevezte. Kijelentette, hogy a találkozót még Párizsban készítették elő a tábornok elutazása előtt. A megbeszélés fontosabb volt — mondotta — mint az elnök összes eddigi Vietnammal kapcsola-tos találkozói és sokkal közvetlenebb, mint azok a tárgyalások, amelyeket képviselői folytattak Hanoiban. Az angol kormány a „blackpooli csatára” készülődik Wilson brit miniszterelnök szerdán két tárgyalást is folytatott az ország gazdasági helyzetéről és különösen a hétfőn Blackpoolban megnyíló szakszervezeti kongresszuson követendő taktikáról. Először Stewart gazdasági csúcsminiszterrel és Gunter munkaügyi miniszterrel, majd délután ismét hosszabb tárgyalásra hívta össze kormányának tagjait, ezúttal már nagyobb rethámaon. A délutáni „haditanácson” Callaghan pénzügyminiszter és több más politikus is jelen volt. Hír szerint elhatározták, hogy Wilson a blackpooli kongresszus keddi ülésén elmondandó beszédében felszólítja a munkásságot, önként vállalja a bérek befagyasztását, mert különben drasztikus szigorral érvényesítik a „csomagterv" negyedik fejezetében foglalt büntetőjogi kényszerítő összeözűrést «.i ,11^^ Bernard Lorell a Lavall*ről Bernard Lovell, a Jodreil Bankban működő angol csillagvizsgáló Intézet igazgatója és több tudóstársa szerdán nyilatkozott a Lana—11. szovjet holdrakéta útjáról. Az angol tudósk véleménye szerint a Hold szondának további feladatai vannak, s valószínűleg újabb, egyelőre még fel nem használt rakéta-hajtóművel is rendelkezik. Lovell arra alapozza ezt a véleményét, hogy a Lunard-nek az Intézetben eddig vett jelentései nagyrészt a röppályaelemek meghatározására vonatkoznak. Örök figyelmeztető Nem kerek évforduló. Huszonhét esztendeje annak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyelország határain, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút. Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emlékezésre. Sokkal súlyosabb Indok: ez a háború máig is élő, kollektív élménye nemzedékünknek, tanulságai időszerűbbek, mint valaha. A hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kezdeti villámháborús sikerek nyomán, Európa tekintélyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását bejelentő kétnyelvű falragaszokat, sőt elkészítették moszkvai bevonulásuk forgatókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fasizmus feletti nagy győzelem napját. A fasizmus nem törhetett át, mert összefogott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több, mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vér. A csatatereken és a hátországban, lövészárkokban, romok alatt, koncentrációs táborok halálgyáraiban ötvennyolcmillió ember vesztette életét. Mindez kézenfekvővé teszi a második világháború legfontosabb tanulságát: az emberiségnek fáradhatatlanul küzdenie kell a béke megőrzéséért, fenntartásáért. Ez sokszorosan érvényes a nukleáris tömegpusztító fegyverek korszakára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború vége jelentette. A békevágy nem pusztába kiáltott szó, száz és százmilliók tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt két évtized során alapvetően megváltoztak az erőviszonyok, létrejött a szocialista világközösség, felbomlott a gyarmati rendszer, megizmosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan államférfi teszi magáévá a békés egymás mellett élés kétszerkettőjét. Sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy már mindenik megtanulta a történelmi leckét. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok vezető csoportjával, megvalósíthatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűzzel játszanak. Délkelet-Ázsiában súlyos válságot robbantottak ki, Vietnamban háborút folytatnak, eszkalációs terveikben további provokációkat készítenek elő. Európa szívében, Nyugat-Németországban összefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lényegében megteremtették a náci Wehrmacht örökösét —vezetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok ,— s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindanynyiunkat kettős érzés ezen az évfordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hunyhatunk szemet a meglevő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között, a második világháború kezdetének és végének felelevenítése nem történelemkönyvek, vagy archívumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. Terrorgyilkosság Stuttgartban A Nyugat-Németországban szervezkedő horvát usztasák a szerdára virradó éjjel újabb gyilkos merényletet követtek el Egy 26 éves jugoszláv disszidens — a DPA hírügynökség jelentése szerint — egy stuttgarti bárban agyonlőtte Száva Milonovicsot, a müncheni jugoszláv főkonzulátus stuttgarti kirendeltségének vezetőjét. A gyilkost a helyszínen letartóztatták. A véres incidens ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a bonni hatóságok nem akadályozzák meg a jugoszláv fasiszták szervezkedését és terrorcselekményeit Augusztus elején OMBtagert kasérelták meg a müncheni jugoszláv konzul ellen. Tavaly súlyosan megsebesítették a meerseburgi jugoszláv konzult. Két év alatt két bombamerényletet követtek el Jugoszlávia nyugat-németországi konzulátusai ellen. 1962-ben felgyújtották a bonni kereskedelmi misszió épületét és halálra sebezték a gondnokot. A jugoszláv kormány minden alkalommal erélyesen tiltakozott Bonnban. Mint ismeretes, 1957 óta, amikor Jugoszlávia diplomáciai kapcsolatot vett fel a Német Demokratikus Köztársasággal, Nyugat-Németországban csak jugoszláv konzulátusok működők.