Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetek ! XXIII. évfolyam O *•szám pm a fern ÉPl till Sf mM wm vasárnap^ ^ jj|g ^ Boldog új évet kivártunk kedves Olvasóinknak / A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány ren­delkezéseinek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános válasz­tását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyűlési vá­lasztókerületek számát, területét, székhelyét; ennek megfe­lelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására ke­rül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a me­gyei és a megyei jogú városi tanácsi választókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyanez a száma tartalmazza a választások lebo­nyolításáról szóló kormányrendeletet is. Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A kormányrendelet intéz­kedik a választók névjegy­zékének összeállításáról és a választókerületek kialakítá­sáról, majd a továbbiakban a választási szervekkel fog­lalkozik. A választásokat társadalmi jellegű különböző választási szervek: választási elnöksé­gek, választókerületi bizott­ságok és szavazatszedő bi­zottságok bonyolítják le. Az Országos Választási El­nökség 1967. január 23 án alakul meg, tagjait a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási El­nökség az ország egész terü­letén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési választó­­kerületi bizottságok munká­ját. Elfogadja és nyilvántart­ja az országgyűlési képvise­lőjelölteket, közhírré teszi a választás országos eredmé­nyét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valamennyi megyében, me­gyei jogú városban, járás­ban, járási jogú városban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási el­nökségek. Ezek tagjait a Ha­zafias Népfront helyi bizott­ságai jelölik ki. Főbb fel­adataik: működési területü­kön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választóke­rületek jelöltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi vá­lasztások összesített eredmé­nyét és szükség esetén pót­­választást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és tanácsi választókerület­ben — szintén január 23-án — választókerületi bizottság­­ot kell alakítani. Az ország­gyűlési választókerületi bi­zottságok tagjait a Hazafias Népfront megyei, illetőleg fővárosi bizottsága, a taná­csi választókerületi bizott­ságok tagjait pedig a Haza­fias Népfront illetékes helyi bizottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alap­ján a választási elnökség 1967. március 6-án megala­kítja a szavazatszedő bizott­ságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a sza­vazás lebonyolításáról, tör­vényességéről és zavartalan­ságáról, s megállapítják a szavazókörben a szavazás eredményét A kormányrendelet szabá­lyozza a jelöléssel kapcsola­tos feladatokat. A képviselő­­jelöltek és tanácstag-jelöltek jelölése választókerületen­ként történik. A törvény ér­telmében egy választókerü­letben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselő­­jelöltekre és a tanácstag-je­löltekre a választópolgárok­nak a lakóterületeken, to­vábbá az üzemekben, válla­latoknál, termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságok­ban, a hivatalokban és in­tézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölőgyűléseket a Haza­fias Népfront helyi bizottsá­gai szervezik a választási el­nökségek és a választókerü­leti bizottságok közreműkö­désével. (Folytatás a 2. oldalon) Az Elnöki Tanács (• --------------------------------------------­március 19-ére kitűzte • az országgyűlési képviselők és tanácstagok általános választását ( \o ) Elnökségi ülés az Agrártudományi Egyesülésben Kitüntetéseket, jutalmakat adtak át Pénteken délután Veszp­rémben, a megyei tanács székházában kibővített el­nökségi ülést tartott a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület Veszprém megyei szer­vezete, s ezen megtárgyalták az országos választmányi ülés beszámolóit, határozatait, majd a megyei szervezet éle­tét, tevékenységét, feladatait Az eddig végzett munka ér­tékelése során megállapítot­ták, hogy az egyesület me­gyei szervezete az elmúlt év­ben is eredményesen dolgo­zott, elősegítette a párt- és kormányhatározatok megva­lósítását Veszprém megye mezőgazdaságában. Az egyesület kiváló mun­kát végző tagjainak ezután kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Aranykoszorús jel­vényt kapott Vándor József, a megye tanács vb elnökhe­lyettese, az Agrártudományi Egyesület Veszprém megyei szervezetének elnöke és dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese, a szervezet alelnöke. Elismerő oklevéllel jutalmazták Németh László­nak, a szervezet titkárának, dr. Tószegi Péternek és dr. Pethő Árpádnak a munká­ját Hasznos tevékenységéért jutalmat kapott Bölövyi La­jos, Kórodi Mihály, Kutassy László és Mélykúti Csaba. tés a Balatonon (Fotó: Szabó) 100 ezer magángépkocsi Az elmúlt 10 esztendőben nem egészen négyezerről, mintegy 100 000-re növeke­dett a magántulajdonban le­vő személygépkocsik száma, s háromszor több motorke­rékpár fut útjainkon, nem szólva a közúti forgalomban­­ közlekedő egyéb járművek­­ számának gyarapodásáról.­­ 1959. óta az Állami Biztosító mintegy 100 millió forintot­­ fizetett ki ügyfelei helyett az általuk okozott károkra. 1960- ban másfélmillió forint, 1900- ban már 22 millió forint volt a szavatossági biztosításokra kifizetett összeg. . Az új esztendőre írta: Szarvas József egint eltelt egy év, —­s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz vajon? Nem tudjuk. A sorsot, — mert, ha sza­vunk van rá, mégis van ilyen —, nem va­gyunk képesek teljesen a magunk szándé­ka, akarata szerint formálni-alakítani. Azt hiszem, sose is lesz képes erre az ember. Az viszont igaz: az emberiség egyre nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filo­zófusok vitatják, hogy az őstörténet kezde­tétől máig, boldogabb lett-e a földön az ember? Vannak, akik azt mondják: semmi­vel nem lett boldogabb, mert az élet, — ha messze magasabb fokon is, — de mindig újratermeli az ellentmondásokat, a díszhar­móniát. Akik ezt vallják, azoknak — úgy­hiszem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az ember? Annyiban, szerintem, feltétlenül, hogy végletes ellentmondásokat ki tudott küszöbölni, elbírhatatlan végleteket fel tu­dott oldani,­­ vagy legalábbis megtalálta ezek feloldásának a kulcsát. És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tökéle­­­tes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen végzetet, a háborút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világ­rendszer létének köszönhető. Annak, hogy létrejött a világ igen jelentős részén egy olyan társadalmi rendszer, amelynek nem­csak nem érdeke a háború, hanem ezzel el­lenkezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon, azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet,­­ hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nem-lét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyáltalán nem a sa­ját gyengesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bizonyíték van rá: hadi felké­szültségben nem maradunk el — legalábbis: nem maradunk el! — az imperialistáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi harmónia megteremtéséért van s ellenzi, meg akarja akadályozni a legtömegesebb szörnyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább!. A háború mellett az emberiség másik leg­főbb veszedelme: a nyomor. Az „intézmé­nyesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik. A­vasy legalábbis erősen a létminimum alatt él. Igaz az, hogy egyes legfejlettebb kapitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocia­lista országokban? Igaz. De ez az igazság­nak csak az egyik fele — és sok ember tu­datában ez is eltorzítottan jelentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fej­letlenebbekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyomort, a végletes társa­dalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, am­i k­iboloroa a soértejtettebb országok ütemét. És ezek a legfeltettebb országok? Vajon nem a­zért lettek lehettek gazdagok, mert százmilliók a világ más részein, gyar­mati nyomarásomban mindent nekik kény­­szerültek áldozni? S most, ezekben a fejtett országokban, elsősorban nem azért képesek a Solenza osztályok több szocialista vív­­mán­yt kiküldeni, mert — erős hátvédként, — léteznek a smetalista országok? És a gyarmati sorsból felszabadult vagy felszaba­duló országok, — miközben a szabadságuk kivívásához is a szocialista országoktól kap­ták, kapták a legtöbb segítséget. — a m­á­­mor megszüntetésére nem a szocialista, vagy legalábbis „nem kapitalista" utat választa­ják sorra?... Lehetne kérdezni még tovább. Ahány kérdés: annyi állítás a magunk igaza mel­lett. S annak az igaza mellett, hogy az em­beriség sorsa, — ha nem is megtorpanások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy összefüggéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni, — az eddigieknél még jobban végezni — ami a történelemtől ránk bíza­tott: folytatni, teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését. Nemrégiben zaj­lott le az ország életének nagy eseménye: az MSZMP IX. kongresszusa. És a napok­ban került nyilvánosságra a Miniszterta­nács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Ebben a két dokumentumban, a IX. kongresszus határozataiban és a Mi­nisztertanács határozatában benne van az új esztendő programja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehajtjuk, akkor jó­­részben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új esztendő. Történhetnek, per­sze a világban váratlan, kiszámíthatatlan fordulatok,­­ de mindent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink határozzák meg a jövendőt. Mi a terveinkkel, a programunkkal s ezek végrehajtásával elsősorban a mi népünk­nek, — önmagunknak — tartozunk felelős­séggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lokális felelősség nem létezik. Részei vagyunk a nagy egésznek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy nálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis or­szág vagyunk, — ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Sőt néha sokkal többet számíthat, mint ami a nagyságával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa. Vietnam is vi­­szonylag kis ország,­­ de az, hogy mi tör­ténik Vietnamban, s az, hogy 1967-ben mi fog történni Vietnamban, nagyban befolyá­solja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jö­vőnket is. A testvéri szolidaritás természe­tes érzésén túl, ezért is kell 1967-ben, erőnk­höz képest segíteni, hogy a béke, a vietna­mi nép jogos igényeinek a győzelmével, létrejöjjön a világnak ezen a súlyosan vérző részén. Nemzetközi felelősség­vállalásunknak ta­lán ez a legkomolyabb része. S vele még egy­, munkálkodni a nemzetközi munkás­­mozgalom egységén. Vietnam sorsa is jó­részt ezen fordul meg, és is, hogy az im­perialisták ne teremthessenek esetleg má­sutt egy új Háborús tűzfészket. M­inderről a dolgok súlyának megfe­lelően szó esett a kongresszuson, valamint arról is, hogy fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaság­irányítás reformjára gondolok, amelynek a kimunkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés,­­ hanem hatással lesz az életünk minden te­rületére. Jó végrehajtására nemcsak a szű­ken vett „érdekelteket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk, hogy too­­vább erősítsük a nemzet szocialista egységét, erkölcsi összeforrottságát. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata,­­ hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk!

Next