Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
- 2 ■ Március 19-én országgyűlési képviselő és tanácstag választások már 3 és 7 között összeíró lapokat osztanak ki. A választójoggal rendelkező személyek ezeket a lapokat január 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fogyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeírólapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíróbiztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegyzékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehajtó bizottságának hivatali helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a házakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe törvényellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 napon belül a tanács végrehajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végrehajtó bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök közreműködésével — szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után — végérvényesen határoz. Ha választó jogosult személy a névjegyzék összeállítását követően megváltoztatja állandó lakóhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérheti felvételét a választók névjegyzékébe. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végrehajtó bizottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvették. (Folytatás az első oldalról) A választási elnökségek 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyiségek pontos megjelölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatározza a szavazatok öszszeszámlásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselőknek és tanácstagoknak a mandátumot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A kormányrendelet kimondja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról új névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állampolgárt, tehát azokat, akik 1949 március 20.-a előtt születtek, továbbá azokat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni azt, aki közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kijelölt összeíróbiztosok ja- Kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban Crown angol külügyminiszter „békekezdeményezése* — 380 ezer amerikai katona van már Vietnamban Szombaton reggel hét órakor — magyar idő szerint pénteken éjfélkor -is életbelépett a kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbelépése előtt megkezdődött négyezer amerikai katona partraszállása Vang Tao térségében. Velük együtt az amerikai csapatok létszáma 1967 küszöbén 380 ezer főre emelkedik Dél- Vietnamban. Az új egységek amerikai katonai források szerint a Mekong deltájában veszik fel a harcot a partizánokkal. Londonban péntek este bejelentették, hogy Brown angol külügyminiszter újabb „békekezdeményezést” tett a vietnami konfliktus megoldására. Az angol külügyminiszter üzenetet intézett amerikai, észak-vietnami és dél-vietnami kollegáihoz. Hármas találkozót indítványozva az ellenségeskedések befejezésének megvitatására. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai hivatalos személyiségek egyelőre nem nyilatkoztak Brown javaslatáról, magánbeszélgetéseken azonban azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok „kedvezően fogadja” a tárgyalásokra vonatkozó angol tervet. Ugyanakkor e kormánytisztviselők véleménye szerint kevés a valószínűsége annak, hogy a háromhatalmi tanácskozásokra valóban sor kerül. A dél-vietnami külügyminiszter Saigonban csupán annyit mondott, hogy tanulmányozza a brit kezdeményezést. A Vietnammal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések sorába illeszkedik bele . Thant ENSZ-főtitkár válasza is Goldberg amerikai ENSZ- megbízott december 19-i levelére, amelyet a világszervezeti székhelyén szombaton, magyar idő szerint 17 órakor tesznek közzé. A Reuter tájékozott forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a főtitkár ismét le fogja szögezni: az első lépést a béke felé csak a VSK elleni amerikai bombatámadások megszüntetése jelenti. Valószínűnek tartják, hogy a levél közzétételét azért időzítette a főtitkár december 31-re, mert így még lehetséges a tűzszünet meghosszabbítása. Ezt a reményt azonban MMI «oktumfT*tj11 «le. Ugyancsak a Reuter szerint Washingtonban nyugati diplomaták úgy értesültek, Johnson elnök nem hajlandó változtatni a VDK elleni légiháború ütemén, nem lehet tehát szó a bombázás beszüntetéséről. George Brown külügyminiszter állítólag a Vietnam„békekezdeményezése” mindenekelőtt az amerikai terrorbombázástól való azonnali elhatárolódást követelő angol közvélemény megbékítésére irányul. A külügyminiszter felajánlotta, hogy „bármely megfelelő brit területet” rendelkezésre bocsát az általa javasolt találkozó céljaira. A külügyminiszter állítólag a Vietnamhoz közel eső Hongkongra gondol elsősorban. A brit külügyminiszter kezdeményezését a Scilly-szigeten üdülő Wilson miniszterelnökkel folytatott egésznapos telefontanácskozás előzte meg. Angol hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy „önálló” brit kezdeményezésről van szó, amelyhez nem kérték Washington előzetes hozzájárulását, bár „előre tájékoztatták” az amerikai kormányt 10. A SZÍVRABLÓ Tisztában volt vele a mentőállomás főorvosa, ez a cinikus doktor Vendel, hogy nem egészen tökéletes a tudományos felkészültségem. Ezért mindig zavarba akart hozni a szakmai kérdéseivel. Most kissé töprengő pofát vágtam, amikor sarokba próbált szorítani: — Mondja Illés, minek nevezzük azt a heveny idegrendszeri megrázkódtatást, amikor a vegetatív és a motorikus szférák drámai hirtelenséggel aktivizálódnak, a tudati és érzelmi szférák pedig görcsös összerándulással beszűkülnek? Töprengő arckifejezésem erre még antefom töprengőbb lett. Pánikomat azzal lepleztem, hogy szerény méltósággal megmarkoltam államat mint a gondolkodó hadvezérek. De hirtelen felcsillant a szemem. — Szóval motorikus szférák. Meg az érzelmi szférák. Az egyik vadul dolgozik, a másik meg görcsösen beszűkül. Ugye jól értettem, főorvos úr? Hát kérem, ilyen hülye helyzet csak két esetben állhat elő. Az egyik eset, amikor nagy késsel támadnak rám a sötétben, és én megijedek. A másik, amikor este otthon váratlanul az ágyamban találok egy extraklasszis nőt, bokáig meztelenül. Két ellentétes benyomás, de a hatás ugyanaz: a szívem helyén mintha a jetistai harangok kalimpálnának. Vagyis, ugye a motorikus szféra? A tudatom, meg az érzelmeim görcsösen összerándulnak, vagyis a nagy pillanatra koncentrálok. Jól gondolom, főorvos úr? A doktor csalódottan ráncolta száját mint a ló, amelyik savanyú lucernát eszik. — Illés, maga megint kidumálta magát. Rátapintott a lényegre. De a válasz még ennél is egyszerűbb. Az említett patalogikus tünetet úgy fejezi ki a dolgozó nép szerény fia, hogy meglátni és megszeretni. Ha nem veszi rossznéven, így akartam felhívni a figyelmét erre a drámai veszélyre. — Miért bánt engem a főorvos úr? — szomorodtam hirtelen. Akármilyen hegyes ni a katasztrófát. Szféráim a körme annak a nőnek, nem viharos működésbe léptek, karmolhatja véresre a szó- és olyan heves volt ez az vemet Talán még emlékszik, idegrendszeri megrázkódtaa múltkor is az anyakönyvtár, hogy a hideg is kilelt, vezető ajtajából fordultam Baráti körökben Ciceróvissza, pedig le akart ütni nak is neveznek különleges Medves, a szerelő, hogy poszókincsemért. Karola tökétvára hívtam el tanúnak. fetessége azonban egyszerű-Láttam Vendel doktorra- én utolérhetetlen szavakkal, vasz pillantásán, hogy most Ezért röviden csak ennyit az egyszer a szeretet beszél mondok róla, hogy szőke belőle, mennyei angyal volt sok ér— ,, „ . ,________ tékes földi fognivalóval. — Tudom én, hogy maga . , egy fölényes Don. Jancsi, , Nem, mégsem tudok ellenhogy életfogytig ülhetne állni bájai pontosabb érzé- Sopronkőhidán, ha büntet- keltetésének. Fityulás szőke nék a szívrablást, de ezúttal haja, mint a fehér selyemaggódom a szabadságáért, papírba takart sárga rózsa- Mert ahova mennie kell, ott csokor. Falcimpaja pici tulálni fog egy csodát meghaljpanszirom. Keze törékeny ladó női szépséget Előre tulilom. Melle ágonringódom, hogy bele fog szeretni, érett mászárkörte. Egyszóval Eddig még mindenki belevirág és gyümöly az egész szeretett. Később ne könyöng’s amint lepked előtted a rögtön, hogy gyógyítsam ki, gótikus csípője, valami szép mert én figyelmeztettem, szerelmi himnusz dallamára Hát csak óvakodjon a lelki ri!^földrengéstől. De az én fejemben hoi T1 __dzsessz duborgott Ágaskodó igen vagyontevő jótanár- né k ^jták a ^bitát, csal ülhettem volán melle, buta félvérek döngették ^ amikor utrakeltem, hogy eldobott vol nok rtztök vigyem a soproni szeretet- magukat verejtékező önkívühatba a kilenc gyenge aggotletben. Elcsigázott vágy. Mihelyt megláttam Karolát Május volt megint lázongott a szerethaz szent nőverke- a szívrabló vérem. végzetet én lettem a tizedik gyentesebben, mim bármikor edtyán Videl18 S aS digi- színes ifjúságom során-mei nam tudták feltartóztat- (Folytatjuk) NAPLÓ Harcok Jemenben Jemeni hivatalos közlés szerint a Jemeni Köztársaság csapatai egyiptomi egységek támogatásával Észak- Jemenben támadást intéztek egy királypárti törzs ellen és nagyobb mennyiségű amerikai gyártmányú lőszert zsákmányoltak. Jemeni források szerint a fegyvereket Szaúd-Arábia szállította a törzsnek, hogy újabb felforgató akciót robbantson ki a Jemeni Köztársaság ellen. Vasárnap, 1967. január . 1966 világpolitikai eseményei Az újévi sic!-ésok-hoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérlegkészítéskor előveszik háromszázhatvanöt nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonák, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadikötségvetés és a szenynyes háborúba bevetett közel 400 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztatni a hadihelyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvélemény széleskörű tiltakozásával találták szemben magukat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fiára küldte kalózrepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a betetőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agressziójában részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szolgálta. Johnson békeszólamai ellenére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ellen) vonatkozó lépései nem tömörítették, hanem ovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO- ban is. Franciaország ebben az évben kivált a NATO integrát katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idézve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságának esztendeje volt.” 1964-ben még a sokoldalú atomütőerők kérdésében törtek felszínre az ellentétek, azóta az Amerika-ellenesség tovább terjedt Nyugat-Európában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO- beli partnereit a vietnami agresszió támogatására , az Atlanti Szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetséges előrelépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NATO országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat- Németországban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO országok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügyminiszter járt Budapesten.) Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek záróközleményében egyetlen szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat Szögesebb értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat reklámozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdasági visszaesés politikai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhardkormány bukását kell kiemelnünk és a kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger-Brandt féle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetuntió s a szocialista országok a tettek mezején igyekeztek érvényesülést szerezni a békés egymás mellett élés politikájának s támogatni a vietnami nép harcát, leleplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az India és Pakisztán közötti békéhez vezető taskenti tanácskozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szovjetunió annak érdekében, hogy tovább erősítse a baráti szálakat szomszédaival. Az esztendő legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pedig Koszigin miniszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások kereteinek kitöltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről folytatott eszmecserét. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segítette Koszigin decemberi törökországi látogatása is. De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. közgyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latinamerikai országok erőfeszítéseinek eredményeként 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötése. Fontos lépés történt az ENSZ-ben a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésére is — 1967 feladata, hogy az ENSZ közgyűlésen elfogadott előremutató döntések valóra váljanak. Ha a most végetért esztendő nem is hozott látványos előretolódást, sőt a jelenlegi kínai vezetők helytelen politikája, és az Afrikában végbement neokolonialista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást . 1966-ban a szocialista világrendszer országai politikai, és katonai gazdasági téren egyaránt tovább erősödtek, s ezzel együtt azoknak az erőknek befolyása, amelyek képesek megakadályozni egy új világháború kirobbantását S. T.