Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

- 2 ■ Március 19-én országgyűlési képviselő és tanácstag választások m­ár 3 és 7 között összeíró lapokat osztanak ki. A vá­lasztójoggal rendelkező sze­mélyek ezeket a lapokat janu­ár 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fogyatékossá­ga miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeírólapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíró­biztos is kitöltheti. A választók ideiglenes név­jegyzékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s feb­ruár 6-tól 11-ig a tanács vég­rehajtó bizottságának hivata­li helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterü­letén a névjegyzék megfele­lő részét a házakban is ki­függesztik. Az ideiglenes névjegyzék­ből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe tör­vényellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes név­jegyzék közszemlére tételé­től számított 8 napon belül a tanács végrehajtó bizottsá­gánál kell írásban vagy szó­ban bejelenteni. Ha a végre­hajtó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kiha­gyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felven­ni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végre­hajtó bizottság elbírálás cél­jából átteszi a járásbíróság­hoz, amely népi ülnökök köz­reműködésével — szükség esetén az érdekeltek meg­hallgatása után — végérvé­nyesen határoz. Ha választó jogosult sze­mély a névjegyzék összeállí­tását követően megváltoztat­ja állandó lakóhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságá­tól kérheti felvételét a vá­lasztók névjegyzékébe. A ké­relemhez csatolni kell a ko­rábbi lakóhely szerint illeté­kes végrehajtó bizottság ál­tal kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a válasz­tók névjegyzékébe felvették. (Folytatás az első oldalról) A választási elnökségek 1967. március 6-án választá­si hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, a szava­zóhelyiségek pontos megje­lölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás már­cius 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meg­határozza a szavazatok ösz­­szeszámlásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a meg­választott képviselőknek és tanácstagoknak a mandátu­mot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A kormányrendelet ki­mondja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról új névjegyzéket kell összeállíta­ni. Ebbe fel kell venni min­den nagykorú magyar állam­polgárt, tehát azokat, akik 1949 március 20.-a előtt szü­lettek, továbbá azokat, akik házasságkötésük folytán vál­tak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe fel­venni azt, ak­i közügyektől, il­letőleg a választójog gyakor­lásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesz­tés büntetését tölti, vagy elő­zetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebe­teg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzéké­nek összeállítása céljából a kijelölt összeíróbiztosok ja- Kétnapos újévi tűzszünet Vietnamban Crown angol külügyminiszter „béke­­kezdeményezése* — 380 ezer amerikai katona van már Vietnamban Szombaton reggel hét óra­kor — magyar idő szerint pénteken éjfélkor -is életbe­lépett a kétnapos újévi tűz­szünet Vietnamban. A tűz­szünet előtti órákban már­ nem került sor komolyabb akciókra Az AP beszámol arról, hogy közvetlenül a tűzszünet életbelépése előtt megkezdő­dött négyezer amerikai ka­tona partraszállása Vang Tao térségében. Velük együtt az amerikai csapatok lét­száma 1967 küszöbén 380 ezer főre emelkedik Dél- Vietnamban. Az új egységek amerikai ka­tonai források szerint a Me­kong deltájában veszik fel a harcot a partizánokkal. Londonban péntek este­­ bejelentették, hogy Brown angol külügyminisz­ter újabb „békekezdemé­­nyezést” tett a vietnami konfliktus megoldására. Az angol külügyminiszter üze­netet intézett amerikai, észak-vietnami és dél-viet­nami kollegáihoz. Hármas találkozót indítványozva az ellenségeskedések befeje­zésének megvitatására. Az MTI washingtoni tudó­sítójának jelentése szerint az amerikai hivatalos személyi­ségek egyelőre nem nyilat­koztak Brown javaslatáról, magánbeszélgetéseken azon­ban azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok „ked­vezően fogadja” a tárgyalá­sokra vonatkozó angol ter­vet. Ugyanakkor e kormánytisztviselők véle­ménye szerint kevés a va­lószínűsége annak, hogy a háromhatalmi tanácskozá­sokra valóban sor kerül. A dél-vietnami külügymi­niszter Saigonban csupán annyit mondott, hogy tanul­mányozza a brit kezdemé­nyezést. A Vietnammal kapcsola­tos diplomáciai erőfeszítések sorába illeszkedik bele . Thant ENSZ-főtitkár válasza is Goldberg amerikai ENSZ- megbízott december 19-i le­velére, amelyet a világszer­vezeti székhelyén szombaton, magyar idő szerint 17 órakor tesznek közzé. A Reuter tá­jékozott forrásokra hivatkoz­va azt írta, hogy a főtitkár ismét le fogja szögezni: az első lépést a béke felé csak a VS­K elle­ni amerikai bombatámadá­sok megszüntetése jelenti. Valószínűnek tartják, hogy a levél közzétételét azért idő­zítette a főtitkár december 31-re, mert így még lehetsé­ges a tűzszünet meghosszab­bítása. Ezt a reményt azonban MMI «ok­tumfT*tj11 «le. Ugyancsak a Reuter szerint Washingtonban nyugati dip­lomaták úgy értesültek, Johnson elnök nem hajlan­dó változtatni a VDK­ elle­­ni légiháború ütemén, nem lehet tehát szó a bom­bázás beszüntetéséről. George Brown külügymi­niszter állítólag a Vietnam­­„békekezdeményezése” min­denekelőtt az amerikai ter­rorbombázástól való azon­nali elhatárolódást követelő angol közvélemény megbé­kítésére irányul. A külügy­miniszter felajánlotta, hogy „bármely megfelelő brit te­rületet” rendelkezésre bo­csát az általa javasolt talál­kozó céljaira. A külügymi­niszter állítólag a Vietnam­hoz közel eső Hongkongra gondol elsősorban. A brit külügyminiszter kezdeményezését a Scilly-szi­­geten üdülő Wilson minisz­terelnökkel folytatott egész­­napos telefontanácskozás előzte meg. Angol hivatalos helyen hangsúlyozzák, hogy „önálló” brit kezdeménye­zésről van szó, amelyhez nem kérték Washington előzetes hozzájárulását, bár „előre tájékoztatták” az amerikai kormányt 10. A SZÍVRABLÓ Tisztában volt vele a men­tőállomás főorvosa, ez a ci­nikus doktor Vendel, hogy nem egészen tökéletes a tu­dományos felkészültségem. Ezért mindig zavarba akart hozni a szakmai kérdéseivel. Most kissé töprengő pofát vágtam, amikor sarokba pró­bált szorítani: — Mondja Illés, minek ne­vezzük azt a heveny ideg­­rendszeri megrázkódtatást, amikor a vegetatív és a mo­torikus szférák drámai hir­telenséggel aktivizálódnak, a tudati és érzelmi szférák pe­dig görcsös összerándulással beszűkülnek? Töprengő arckifejezésem erre még antefom­ töprengő­bb lett. Pánikomat azzal leplez­tem, hogy szerény méltóság­gal megmarkoltam államat mint a gondolkodó hadvezé­rek. De hirtelen felcsillant a szemem. — Szóval motorikus szfé­rák. Meg az érzelmi szfé­rák. Az egyik vadul dolgo­zik, a másik meg görcsösen beszűkül. Ugye jól értettem, főorvos úr? Hát kérem, ilyen hülye helyzet csak két eset­ben állhat elő. Az egyik eset, amikor nagy késsel támadnak rám a sötétben, és én meg­ijedek. A másik, amikor este otthon váratlanul az ágyam­ban találok egy extraklasszis nőt, bokáig meztelenül. Két ellentétes benyomás, de a hatás ugyanaz: a szívem he­­lyén mintha a jetistai haran­gok kalimpálnának. Vagyis, ugye a motorikus szféra? A tudatom, meg az érzelmeim görcsösen összerándulnak, vagyis a nagy pillanatra kon­centrálok. Jól gondolom, fő­orvos úr? A doktor csalódottan rán­colta száját mint a ló, ame­lyik savanyú lucernát eszik. — Illés, maga megint ki­dumálta magát. Rátapintott a lényegre. De a válasz még ennél is egyszerűbb. Az em­lített patalogikus tünetet úgy fejezi ki a dolgozó nép szerény fia, hogy meglátni és megszeretni. Ha nem veszi rossznéven, így akartam fel­hívni a figyelmét erre a drá­mai veszélyre. — Miért bánt engem a fő­orvos úr? — szomorodtam­­­ hirtelen. Akármilyen hegyes ni a katasztrófát. Szféráim a körme annak a nőnek, nem viharos működésbe léptek, karmolhatja véresre a szó- és olyan heves volt ez az vemet Talán még emlékszik, idegrendszeri megrázkódta­­a múltkor is az anyakönyv­­tár, hogy a hideg is kilelt, vezető ajtajából fordultam Baráti körökben Ciceró­­vissza, pedig le akart ütni nak is neveznek különleges Medves, a szerelő, hogy po­­szókincsemért. Karola töké­­tvára hívtam el tanúnak. fetessége azonban egyszerű-Láttam Vendel doktor­ra- én utolérhetetlen szavakkal, vasz pillantásán, hogy most Ezért röviden csak ennyit az egyszer a szeretet beszél mondok róla, hogy szőke belőle, mennyei angyal volt sok ér­— ,, „ . ,________ tékes földi fognivalóval. — Tudom én, hogy maga . , egy fölényes Don. Jancsi, , Nem, m­égsem tudok ellen­­hogy életfogytig ülhetne állni bájai pontosabb érzé- Sopronkőhidán, ha büntet- keltetésének. Fityulás szőke nék a szívrablást, de ezúttal haja, mint a fehér selyem­aggódom a szabadságáért, papírba takart sárga rózsa- Mert ahova mennie kell, ott csokor. Falcimpaja pici tu­­lálni fog egy csodát megha­­ljpanszirom. Keze törékeny ladó női szépséget Előre tu­­lil­om. Melle ágonringó­­dom, hogy bele fog szeretni, érett mászárkörte. Egyszóval Eddig még mindenki bele­­virág és gyümöly az egész szeretett. Később ne könyö­­ng’­s amint lepked előtted a rögtön, hogy gyógyítsam ki, gótikus csípője, valami szép mert én figyelmeztettem, szerelmi himnusz dallamára Hát csak óvakodjon a lelki ri!^­földrengéstől. De az én fejemben h­oi T1 __dzsessz duborgott Ágaskodó i­gen vagyontevő jótanár- né k ^jták a ^bitát, csal ülhettem volán melle, buta félvérek döngették ^ amikor utrakeltem, hogy el­­dobott vol nok rtztök vigyem a soproni szeretet- magukat verejtékező önkívü­­hatba a kilenc gyenge aggot­letben. Elcsigázott vágy. Mihelyt megláttam Karolát Május volt megint lázongott a szere­­thaz szent nőverke- a szívrabló vérem. végze­­tet én lettem a tizedik gyen­­tesebben, mim bármikor ed­tyán Videl18 S aS digi- színes ifjúságom során-mei nam tudták feltartóztat- (Folytatjuk) NAPLÓ Harcok Jemenben Jemeni hivatalos közlés szerint a Jemeni Köztársa­ság csapatai egyiptomi egy­ségek támogatásával Észak- Jemenben támadást intéztek egy királypárti törzs ellen és nagyobb mennyiségű ameri­kai gyártmányú lőszert zsák­mányoltak. Jemeni források szerint a fegyvereket Szaúd-Arábia szállította a törzsnek, hogy újabb felforgató akciót rob­bantson ki a Jemeni Köztár­saság ellen. Vasárnap, 1967. január . 1966 világpolitikai eseményei Az újévi sic!-ésok-hoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő vé­gén, mérlegkészítéskor elő­veszik háromszázhatvanöt nappal korábban beharango­zott jóslásaikat, ígéreteiket... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy kará­csonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai ka­tonák, de a döntés kicsikará­sában, vagy legalábbis a „vi­etnami kaland” számukra kedvező fordulatában re­ménykedtek. Az Egyesült Ál­lamoknak azonban a rekord hadikötségvetés és a szeny­­nyes háborúba bevetett közel 400 ezer amerikai katona el­lenére sem sikerült megvál­toztatni a hadihelyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvélemény széleskörű til­takozásával találták szemben magukat. Az 1966. esztendő nemzet­közi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió ve­tett árnyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietna­mi rendezésre irányuló fá­radozásairól” beszélt és fel­függesztették a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni bombatámadásokat. Har­minckét napos szüneteltetés után azonban Johnson leve­tette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszü­net idején is Hanoi fiára küldte kalózrepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a betetőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agressziójában részt ve­vők manilai értekezlete csak az amerikai választók meg­nyugtatását szolgálta. Johnson békeszólamai el­lenére nemzetközi méretek­ben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irá­nyuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésé­re (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a ha­zafiak ellen) vonatkozó lépé­sei nem tömörítették, hanem ovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEA­­TO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles el­lentétek dúlnak a NATO- ban is. Franciaország ebben az évben kivált a NATO in­­tegrát katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idéz­ve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságának esz­tendeje volt.” 1964-ben még a sokoldalú atomütőerők kérdésében törtek felszínre az ellentétek, azóta az Ame­­rika-ellenesség tovább ter­jedt Nyugat-Európában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO- beli partnereit a vietnami agresszió támogatására , az Atlanti Szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kapcsola­tokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országok­kal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erő­feszítésekkel lehetséges elő­relépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bár Wil­son kormánya túlságosan el­kötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NA­TO országban, így elsősor­ban Franciaországban, de ki­sebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat- Németországban és Törökor­szágban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keres­nek. Erre mutat többek kö­zött az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO országok kor­mányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügy­miniszter járt Budapesten.) Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi pári­zsi értekezlete, amelynek zá­róközleményében egyetlen szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden eset­ben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásu­kat Szögeseb­b értelemben a nyugati szövetség „válság­os évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat reklá­mozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdasági visszaesés politi­kai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhard­­kormány bukását kell ki­emelnünk és a keresztényde­­mokrata-szocdem nagykoalí­ció létrejöttét. Az új Kiesin­­ger-Brandt féle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezése­ket ígér. Azonban csak a té­nyek adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hű­séget ígérő, Párizsnak bará­ti jobbot nyújtó és a szocia­lista országok felé reális kö­zeledést hangoztató nyugat­német kormány merre lép majd igazán? A Szovjetuntió s a szo­cialista országok a tettek mezején igyekeztek érvénye­sülést szerezni a békés egy­más mellett élés politikájá­nak s támogatni a vietnami nép harcát, leleplezni és elszi­getelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Janu­árban az India és Pakisztán közötti békéhez vezető tas­­kenti tanácskozásokkal a szovjet kormány olyan te­kintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása azóta is ér­ződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szov­jetunió annak érdekében, hogy tovább erősítse a bará­ti szálakat szomszédaival. Az esztendő legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredmé­nyes látogatást szovjet föl­dön, az év végén pedig Ko­szigin miniszterelnök Párizs­ban már a moszkvai megál­lapodások kereteinek kitöl­téséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről folytatott eszmecserét. A bé­kés egymás mellett élés el­veinek gyakorlati megvaló­sítását segítette Koszigin de­cemberi törökországi látoga­tása is. De az Egyesült Nem­zetek Szervezete idei 21. köz­gyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latinamerikai or­szágok erőfeszítéseinek ered­­ményeként 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötése. Fontos lépés történt az ENSZ-ben a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésére is — 1967 feladata, hogy az ENSZ közgyűlésen elfoga­dott előremutató döntések valóra váljanak. Ha a most végetért esz­tendő nem is hozott látvá­nyos előretolódást, sőt a je­lenlegi kínai vezetők helyte­len politikája, és az Afriká­ban végbement neokolonia­­lista puccsok bizonyos mér­tékig gátolták az előrehala­dást . 1966-ban a szocialista világrendszer országai poli­tikai, és katonai gazdasági téren egyaránt tovább erő­södtek, s ezzel együtt azok­nak az erőknek befolyása, amelyek képesek megakadá­lyozni egy új világháború kirobbantását S. T.

Next