Napló, 1967. március (Veszprém, 23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
Szerda, 1967. maréliai. ) Kőműves szak- és segédmunkásokat állandó pápai munkára felvesz a PÁPA VÁROSI-JÁRÁSI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET. Jelentkezés Pápa, Kerekes Testvérek útja 13. szám. (505) Képviselőnek jelölik ! Sebestyén Gyula tsz elnök . Édesanyja halálos ágya mellől űzték el az ellenforradalmárok 1956 október 24-én. Ablaka előtt fegyverek ropogtak, s kőzápor zúdult a szobába. Menekülnie kellett... De hova?... Egyik haragosa padlásán húzódott meg azon az éjjelen. Ott nem keresték. Feküdt a nyárszagú szénában, s a családjára gondolt. Három éves kislányára, feleségére és anyjára. Másnap virradatkor kiosont a faluból. Kerülőutakon, bújva és hidegtől vacogva átlopózott a szomszéd megyébe, Zalaudvarnokra. Ott bújt meg a rokonoknál és ismerősöknél, két hétig nem tudott a családról, s ők sem róla. Ólomlábakon jártak, múltak a napok. Nem bírta tovább: hazagyalogolt Kővágóőrsre. Édesanyja sírján akkorra már elfonnyadtak a virágok. Zárkózott embernek tartják Sebestyén Gyulát, a kővágóőrsi Béke Termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnökét akik kevésbé ismerik. Igaz, ritkán mosolyog, mogorvának tűnik néha. A külső azonban csak látszat. Emberszerető, egyszerű hétköznapi ember: azok tudják leginkább, akik együtt dolgoznak vele a termelőszövetkezetben. Azok közül, akik 1956 őszén vadászfegyverrel vették körül a házát ma is a termelőszövetkezetben dolgoznak néhányan. Megtévedt emberek: többet ittak akkor a kelleténél Soha nem éreztette velük egykori szenvedését. — A gyenge emberek ismérve a bosszú — vallja .. . Különben is anynyi minden történt már azóta. Jelenleg 76 millió forint a szövetkezet közös vagyona. Köveskál kivételével az egész Káli-medence csatlakozott Kővágóőrshöz: Révfülöp, Kékkút, Mindszentkálla, Szentbékálla és Balatonhenye Hat község tszelnöke ma Sebestyén Gyula. Alakuláskor, 1950-ben nem volt közös vagyona a termelőszövetkezetnek. Akkor 240 holdnyi egyházi és földalapi birtokon kezdték meg a gazdálkodást 16 tag, gép és fogat nélkül. Ma óriási gépparkjuk van, a földterület nyolcezer katasztrális hold. Nagy felelősség, nagy gond nyugszik a vállán. Ne csodálkozzon hát senki, ha nem ér rá — mosolyogni. Az öt testvér közül négyen a termelőszövetkezetben dolgoznak. Az ötödik testvér — Janzsó Józsefné — a Kővágóörsi Községi Tanács vb. elnöke. — Nagyon szigorú velem a Gyula — árulkodik Sebestyén Sándor tehenész... A múltkor is megfedett valamiért: magáztuk két nap egymást... Mondtam később neki. — Más is vétett, miért csak nekem szóltál? — Neked példát kell mutatnod. — Miért? — Mert az öcsém vagy. Ács Gyuláné. Sebestyén Gyula nővére növénytermesztő a termelőszövetkezetben. — Sokat kínlódtunk a múltban — emlékezik. — Szolgáltunk, cselédeskedtünk, verítékeztünk ... Gyula segített legtöbbet az apámnak: kitanulta ő is a cipészmesterséget. Később, 1939-ig cseléd volt Marton Andornál és Novák Lexinél Kővágóőrsön . . Aztán megjárta a frontokat, a tomboló háború közepén. Később, a felszabadulás után a földművesszövetkezetnél dolgozott, aztán három évig tanácselnök volt a faluban. — Most egy nap többet keres a tsz tag, mint akkoriban egy hónapig keresett a mi Gyulánk — mondja Sebestyén Pál tsz-tag ... Tavaly 74 forintot ért egy munkaegység, egy tag átlagos évi jövedelme 19 ezer forint. Horváth Dezső és családja például 57 ezer forintot keresett a múlt évben. Többen vannak ilyenek. Zárszámadás napján hatot fordult Tapolcáról a tehergépkocsi: bútort gáztűzhelyet, mosógépet, televíziót vásároltak a tsz-tagok. A zárszámadó közgyűlés után hatvan új televíziókészülék került a házakba. Személygépkocsiból tizet számolunk. Gyulánk is vett egy autót. Amikor elromlik a tszé, beül a sajátjába. De nem egyedül: — Asszony, vigyél Tapolcára — Sokat küzdött, sokat dolgozott Sebestyén Gyula a község és a környező falvak szocialista átalakításáért. Ma is állandóan munkával terhelt, jönnek hozzá kis és nagy ügyekben egyaránt. — Már reggel négyen-öten várják — mondja a felesége ... idejönnek a lakásra, mert a parasztember nem érzi jól magát az irodán. Sokszor kérik a segítségét, hiszen megyei tanácstag, és országgyűlési képviselő is. Jönnek hozzá földügyekkel, nyugdíjkérelemmel, lakásügyben, szociális és egyéb dolgokban. Amire lehet, helyben pontot tesz. Egy éve — gazdaságosságból — csökkenteni kellett a brigádvezetők létszámát. — Én lettem az áldozat — mondja Sebestyénné ... Leváltott... Közösségnek élő ember Sebestyén Gyula. Az egyéni érdekeket mindig a közügy alá rendeli. Szeretik, becsülik érte az emberek. Az öregek messziről megsüvegelik, nem tudja őket megelőzni. Az idén 120 ezer forintot és egy-egy kocsi fát kapnak jutalomként az idősebbek. — Én mindig letagadtam a koromat, nehogy nyugdíjazzanak — mondja Bocskai Lajosné alapító tag. — Tavaly, a háztáji földről lemondtam, hogy többet tudjak dolgozni a közösben Hatvanhárom évesen is megkerestem 15 ezer 400 forintot. A fiataloknak még jobb, többet kereshetnek ... Esküvő előtt 800—800 forintot kap a tsz-től a menyasszony, meg a vőlegény is. Sebestyén Gyula Kossuth-díjas tsz-elnököt másodszor jelölték országgyűlési képviselőnek a tapolcai jelölőgyűlésen. Amikor az úttörők köszöntötték, elérzékenyült. Félrefordult, amíg megtörölte a szemét... Kása András r NaPÉ. 3 Vasúton — országúton 1* Árulkodó milliók A hivatalos közlemény röviden fogalmaz: a közlekedés 1966-ban eleget tett a népgazdaság megnövekedett szállítási igényeinek. Ebben az esetben a számok sem sokkal közlékenyebbek, bár azt azért „sejttetik”, hogy tavaly 1965-höz képest ugrásszerűen megnőtt a magyar közlekedés teljesítménye. A MÁV tervét 101,3 százalékra teljesítette, több mint 115 millió tonnát fuvarozott, 3,5 százalékkal többet, mint tavalyelőtt Az autóközlekedés dolgozói egyetlen esztendő alatt több mint 10 százalékkal növelték teljesítményüket, tervüket 102,9 százalékra teljesítették mintegy 97,5 millió tonna „megmozdításával.” Megyénkben is hasonlóan jó zárta az évet a MÁV, mintegy másfél százalékkal teljesítve túl előirányzott tervét Az AKÖV pedig több mint egy millió tonnával fuvarozott többet és két millió utassal többen vették igénybe autóbuszaikat Kiszolgálási osztályon felül Apróbb fennakadás, kisebbnagyobb , ám gyorsan elhárított akadály, helyenként maximum egy-két napos késés, csak a vasúti szállításban fordult elő. Késés például, főképp a hűtőkocsik és egyszer-egyszer a fedett kocsi igények kielégítésében jelentkezett az őszi csúcsforgalom „csúcsán”. Igaz a krónika teljességének kedvéért azt is meg kell mondani, hogy még ezeket a fennakadásokat is menti az egészen jó mezőgazdasági termés és a kongresszusi felajánlások teljesítése, sőt túlteljesítése a gyárakban, amelyek a vártnál nagyobb súlyt raktak a vasút vallóira, méghozzá hirtelen, egyidőben.. Határidő elcsúszást azonban a külkereskedelemben, vagy termelés kiesést az iparban ez sem okozott. A megyei szállítási bizottság év végi értékelő ülésén ez a tömör vélemény került a jegyzőkönyvbe: „a megye gyümölcs és zöldség szüretére a vasúttól osztályon felüli kiszolgálást kapott, az AKÖV pedig minden eddiginél sikeresebben biztosította a Balaton-part zavartalan áruellátásához szükséges fuvareszközöket." Beruházási keret nélkül Vitathatatlan, hogy ezekben az eredményekben fő része van az új közlekedéspolitikának is, melynek lényege tömören: kerüljön mennél több áru gépkocsira. Ez a gondolat azonban már következmény és pedig annak a következménye, hogy ma már a közlekedésben a „szellemi beruházásokat” többre, vagy legalább is ugyanannyira értékelik, mint a költséges műszaki fejlesztést, az építkezést, a kocsi, vagy vonóerő-park gyarapítását — az „anyagi beruházást”. A néhány esztendeje megalakult Központi Szállítási Tanácsnak 1966-ra sikerült általánossá tenni a közlekedési szakemberek körében azt a szemléletet, mely szerint nem kell azonnal gépkocsit, vagont, új vágányt, új munkaerőt követelni, munkába állítani akkor, ha valahol fennakadás támad, s úgy tűnik, szűk a kapacitás, hanem előbb körül kell nézni, meg kell vizsgálni, nincs-e hiba a rendelkezésre álló kapacitás kihasználásával, vagy szerveAz idén mindegyik vasúti kocsira 20 tonnával több fért és összesen egymillió tonnával több, mint tavaly. Pedig semmiféle műszaki újítással nem növelték teherbírásukat, nem költöttek százezreket, milliókat a tengelyek erősítésére, a rakterűlét szélesítésére. A leghatékonyabb, legolcsóbb beruházással növelték a teljesítményt: szellemi befektetéssel , szervezéssel. Ez rendkívül hasznot hajtó befektetés, többnyire pénz sem kell hozzá. Ezt a fajta beruházást csak a megszokás hátráltatja. A ragaszkodás, a munka beidegzett módjához. Évtizedes gyakorlat volt például, hogy a kő- és kavicsbányák — így Uzsabányán is — a nagyjavítást januártól márciusig végezték. Ilyenkor a bányák termelése szinte teljesen megszűnt. Ezért a nagyjavítás előtt igyekeztek dupla teljesítményt produkálni. Tehát minden ősszel „kőgmlás” nehezítette a folyamatos szállítást a vasúton. A kőbányák — megyénkben évente 1,8 millió tonna követ — éppen azokban a hónapokban ontották terméküket, amikor a mezőgazdaság is javában szüretelt, tetlenség például a jelentkező kocsihiány mögött esetleg felesleges árumozgatás. A 15. számú AKÖV például a személyszállításhoz egyetlen autóbuszt sem kapott növelésként 1966-ban, a tehergépkocsik száma is mindössze negyvenhattal növekedett, holott a kiselejtezésre, vagy felújításra szánt kocsik száma ennél jóval nagyobb. Tehát, ha mindezt összevetjük, kitűnik, hogy beruházással egyik közlekedési ágazatban sem emelkedett a kapacitás olyan mértékben, mint a teljesítmény, így a növekedés a magyarázatát a szervezési intézkedésekben a „szellemi befektetetésben” kell keresni, millió tonnaszám adva a szőlőt, almát, cukorrépát, burgonyát, s amikor az őszi nagy szénszállítások is megkezdődtek, a gyárak is rákapcsoltak — év vége közeledtén —, hogy kooperációs és export kötelezettségeiket vagon fedél alá hozzák. Néha dupla annyi kocsi is kevés lett volna ahhoz, hogy minden időben eljusson céljához. Januártól tavaszig pedig a kocsipark felét nem tudták kihasználni a vasutasok. S milyen egyszerű volt a megoldás. Csak épp a megszokáson kellett túltenniük magukat a kőbányáknak, s ez végre tavaly megtörtént. 1965 őszén kezdték a nagyjavításokat és 1966 első felében termeltek teljes erővel, így az egész kő- és kavicsszállítás majd háromnegyed részén túl voltak már, amikor az őszi csúcsforgalom küszöbére érkeztek, s ezért tavaly már nem bénította „kőomlás” a forgalmat , a vasúton. Az 1965-höz képest majd egy millió tonnával nagyobb teljesítménynek — az alig gyarapodott kocsiparkkal — ez is egyik magyarázata a megyénkben. (G A) Nyitány a földeken Szép február végi tavaszunk volt! Annyira szép, hogy aki a naptárt megnézte, az akár egy hónappal előre gondolhatott. Napközben 14—16 fokra felmelegedett az idő. A gazdaember öröme hasznos öröm. Megyénk változatos tájain, a melegebbfekvésű részeken már megjelent a szántóvető. A tél rövid pihenőjét újra a munka követi. A Kisalföld déli, megyénkbe nyúló részein, már nem a varjú a hangadó traktorok dübörögnek, lóvontatta géppel munkához kezdett az ember. A kőomlás elmaradt A föld gazdája reménykedő izgalommal várja a tavaszt. Tavaly jó termést takarítottunk be, az kell az idén is. Gazdag, bő aratás — mindenből! ősszel nagy táblákon a sok csapadék lefogta az ekét, most kell hát pótolni. Aztán olyan a föld, hogy nem elég felszántani. Újra és újra hívja az embert. Koronát kér, és imittatott már vetőgépet is. Sok és nehéz dolgunk lesz az idén is, de a munka, fáradozás, megfizet. A tavasz korai nyitányát bizonyosan kényszerű szünet is megakasztja, mégis jó a munkára hívó figyelmeztetés. Ember, gép, vetőmag, mind legyen készenlétben, közeleg az igazi tavaszi Ahol a nehéz traktort nem bírja el a gép, ott nagy hasznát veszik a lófogatnak. Fogasolnak. Szép, fekete földet hasít a traktor Csikvánd határában. Egyszerre két munkát. A takácsiak már az árpát vetik talajt, előtte kultivátor lazítja a (Fotó: Péterfay) mondja a feleségének ... Értekezletre várnak tíz órára ... Annyi a dolga, hogy nem ér rá megtanulni a gépkocsit vezetni.