Napló, 1967. április (Veszprém, 23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

—2 - Meghalt Malinovszkij marsall Moszkva (MTI) A TASZSZ gyorshírben jelentette, hogy Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere meghalt. Rogyion Jakovlevics Malinovszkij 1898-ban született Ogyesszában egy szegény parasztasszony gyermekeként. Korai ifjúságát falun töltötte, csak tizenkétéves koráig járhatott iskolába, árvaként korán cselédnek kellett szegődnie, a helybeli földesúrhoz. Innen megszökött szülővárosába, kifutófiúnak állt. Tizenhatéves volt az első világháború kitörésekor, fölkapaszkodott egy frontra induló katonavonatra, s a katonák hiába akarták elkergetni. A fronton lőszerhordó, majd gépfegyver-irányzó, tizenöt hónap után őrvezetővé léptették elő, majd kitüntették a György kereszttel. Súlyosan megsebesült, a kórházban kezdett megismerkedni a forradalmi eszmékkel. Felgyógyulása után egy dandárral Franciaországba irányították, 1919-ben kelet felől Szibérián keresztül tért haza, átverekedve magát Kolcsak frontján. A béke éveiben végezte el, 1930-ban a Frunze Akadémiát, ezután ezredparancsnok lett, majd a vezérkar hadműveleti osztályán dolgozott A honvédő háború kezdetén hadtestparancsnok Besszarábiában, és nem egy esetben 250 kilométeres arcvonalért felelt Kiemelkedő tette volt, amikor Dnyepropetrovszk előterében egy teljes hónapig felfogta a von Kleist parancsnoksága alatt álló, nagy erőfölénnyel támakodó német fasiszta alakulatokat. 1942 őszén mint hadseregparancsnok vett részt Sztálingrád védelmében A nagy győzelem után a délnyugati front vezetését bízták rá, majd pedig a 3. ukrán front parancsnoka lett. 1944. március 13-án az 5 csapatai erőszakolták ki a Dnyeperen való átkelést. 1944. szeptember 10-én nevezték ki Malinovszkijt a Szovjetunió marsalljává. Nem sokkal később csapatai Románián keresztül űzték az ellenséget, majd főszerepet töltöttek be — Tolbuchin csapataival együtt — Magyarország felszabadításában. Malinovszkij 1956 óta volt tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1957 októbere óta pedig a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Téves bombázás Dél-Vietnamban Martin Luther King: „Igazságtalan háború“ SAIGON Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai tengerészgyalogosok csütörtökön Dél-Vietnam északi részében különböző összetűzések során, valamint egy téves, saját bombázás miatt veszteségeket szenvedtek. Tizennyolc katonájuk meghalt, 40 megsebesült. Egy lökhajtásos „Skyhawk” repülőgép csütörtökön este Quang Hagai közelében a szabadságharcosok állására akarta ledobni bombáit, de azok a tengerészgyalogosok egy közeli egységét találták el. Itt a halálos áldozatok száma négy volt, a sebesültek száma 18. Az amerikai veszteségeket okozó két öszszetűzés színhelye Quang Tri és Da Nang környéke volt. LOUISVILLE Martin Luther King, az amerikai néger polgárjogi harcok vezetője Louisvilleben csütörtökön mondott beszédében ismét elítélte az amerikaiak vietnami háborúját. A többi között hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok politikailag és erkölcsileg igazságtalan háborúja sérti az erőszaktól való tartózkodás elveit. A háború megzavarta a közvéleményt és elnyomja a négerek egyenjogúsági követelésének hangját. Végül: a vietnami háborúra fordított pénzösszegeket a gettókban élő négerek megsegítésére kellene felhasználni. A nemzetközi jogászküldöttség beszámolója vietnami vizsgálatairól MOSZKVA Sárga amerikai „ananászbombát’’ és annak 300 fémgömböcskét tartalmazó tökéletesített változatát mutatta be az állandó vietnami vizsgálóbizottságnak a VDK-ban járt küldöttség pénteki, moszkvai sajtóértekezletén. Az állandó vietnami vizsgálóbizottság, amelynek elnöke Henri Rolin belga államminiszter, az amerikai bombázások jellegének megállapítására küldte ki delegációját Vietnamba. A több, mint kéthetes helyszíni vizsgálat zárónyilatkozatát a küldöttség egyik tagja, Joe Nordmann, a Demokratkus Jogászok Nemzetközi Szövetségének főtitkára ismertette Moszkvában több mint száz szovjet és külföldi újságíró előtt. A nemzetközi jogászokból és egy orvos-szakértőből álló héttagú küldöttség néhány órával az amerikai bombázásokat követően végzett helyszíni vizsgálatokat Észak-Vietnam különböző pontjain. A jelentés drámai hangon számol be arról, hogy a bombázások eltöröltek a föld színéről olyan 60—70 000-rős lakosú városokat, mint Than Hoa és Vinh, leírja az amerikai bombázás és tüzérségi tűz pusztításait katonai célpontoktól távol eső helyeken. „A terror politikai fegyverként használják az amerikaiak a békés lakosság ellen” — áll a jelentésben. Az agresszió bűncselekményét, béke elleni bűntetteket, háborús bűncselekményeket, az emberiesség törvénye ellen elkövetett bűncselekményeket ró fel a küldöttség az amerikaiaknak, akik Vietnamban megszegték az 1899- es és 1907-es hágai konvenciókat, az 1925-ös genfi jegyzőkönyvet, az 1949-es genfi konvenciót, a nürnbergi és tokiói törvényszékek elveit, az ENSZ alapokmányát, a népirtásról szóló 1948-as konvenciót, az 1954-es genfi egyezményeket. Az állandó vietnami vizsgálóbizottság megküldte jelentését a világ Nobel-békedíjasainak is, akiket szintén felhívott, hogy tekintélyüket latba vetve világosítsák fel a nemzetközi, egyebek között az amerikai közvéleményt, és eszközöljék ki az amerikai bombázások azonnal és feltétlen beszüntetését Vietnamban. Kínai üzletembereket tartóztattak le DJAKARTA Az indonéz katonai hatóságok pénteken több kínai származású üzletembert tartóztattak le — jelenti az UPI amerikai hírügynökség. A letartóztatottakat azzal gyanúsítják, hogy a Suharto-kormánnyal szembenálló ellenzék kialakítására szövetkeztek és pénzzel támogatták az illegálisan tevékenykedő kommunistákat. Bővülő kapcsolataink az NDK-val Az utóbbi időben tovább fejlődtek és jelentősen bővültek kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal. Különösen külkereskedelmi forgalmunk emelkedése tükrözi e kapcsolatok bővülését. Az 1950. évi 284,1 és 96,2 millió devizaforinttal szemben kivitelünk, illetve behozatalunk 1966-ra 1848,6 és 1780,2 millió devizaforintra emelkedett. Magyarország autóbuszokat, különleges gépjárműveket, szerszámgépeket, elektrotechnikai készítményeket, gyógyszert és gyógyszeralapanyagot, textiles bőrárut, élelmiszercikkeket, gyümölcs- és főzelékféléket szállít az NDK-nak. Cserébe személy- és tehergépkocsikat, mezőgazdasági gépeket, munkereket, irodagépet és alkatrészeket, nyomdaipari gépeket, a visontai külszíni fejtés berendezéseit, háztartási gépeket és berendezési tárgyakat kaptunk az NDK-tól. Természetesen ez a felsorolás csak igen hézagos képet ad a két ország kereskedelmi forgalmának sokrétűségéről. Az NDK ipari termelésének emelkedése az elmúlt öt esztendőben 5,9 százalék volt, 1950-hez viszonyítva az általános termelési emelkedés 389 százalékot mutatott, ezen belül a vegyipar 428 százalékot ért el. A mezőgazdaság itt is némileg lemaradt az ipari termelés mögött. Az évi termelésnövekedés átlaga a mezőgazdaságban 1951 és 1964 között 3,3 százalékot tett ki. van. TASZSZ-nyiatkozat a dél-koreai „kormány" politikájáról MOSZKVA A TASZSZ nyilatkozatban foglal állást Csang II Kvon délkoreai „miniszterelnök” washingtoni hivatalos látogatásával kapcsolatban. Mint a nyilatkozat megállapítja, Washingtonban Csang II Kvon minden erejével azon volt, hogy védelmébe vegye az amerikai agresszorok vietnami politikáját, óva intette az amerikai hivatalos köröket a vietnami politikai rendezés minden kísérletétől, sürgette a VDK bombázásának folytatását. Csang N Kvon és az amerikai elnök tárgyalásainak eredményeként közös amerikai—dél-koreai nyilatkozatot adtak ki. Ez minden kétséget kizáróan kifejezésre juttatja az amerikai kormányköröknek azt a szándékát, hogy még aktívabb részvételre bírják a szófogadó délkoreai rendszert a vietnami nép elleni bűnös háborúban. Az Egyesült Államok, amikor bevonja agressziójába délkoreai bábjait, akik dollárért áruba bocsátják honfitársaik életét, ezzel ,,kollektív akció” jellegét próbálja adni ennek a rabló tevékenységnek, — mutat rá a TASZSZ nyilatkozata. Jelenleg 45 ezer dél-koreai katona harcol Dél-Vietnamban, de a dél-koreai vezetők ezt is keveslik. Csang N Kvon sajtójelentések szerint a közelmúltban kijelentette, hogy Dél-Korea kész újabb csapatokat küldeni Dél-Vietnamba és Washingtonban nyilvánvaló megelégedéssel nyugtázták ezt. A dél-koreai „miniszterelnök” és az Egyesült Államok elnökének tárgyalásai a vietnami háború kiterjesztését és a Távol-Kelet térségében a feszültség szítását szolgáló tervnek csupán részét jelentik, folytatódik a TASZSZ nyilatkozata. Saemtwt, 1M7. iprffl* 1. Magyar internacionalisták — a spanyol szabadságért Spanyolország népe 1930 és 1936 eleje között két ízben vívta meg szabadságharcát a reakció ellen. Elsöpörte Primo de Rivera tábornok fasiszta diktatúráját és cinkosát, XIII. Alfonz királyt. Az uralomra került köztársasági kormány erélytelensége következtében először 1934-ben kísérletezett az ellenforradalom, majd 1936 július 18-án Franco vezetésével katonai lázadás tört ki a népi vívmányok ellen. 1936 július 19-én a spanyol demokraták és antifasiszták megálljt kiáltottak a lázadóknak, akik Mussolinitól és Hitlertől kértek s kaptak azonnali segítséget. Csakhamar lángba és vérbe borult egész Spanyolország, a fasizmus megmutatta igazi lényegét. Ekkor alakultak meg világszerte a spanyol nép igazát támogató szolidaritási bizottságok, s tódultak az önkéntesek Spanyolország földjére a világ minden részéből. Rövidesen 54 ország harcosai segítettek a spanyol népnek. Vérüket ontva bizonyították be, milyen nagy erő az internacionalizmus, a népek testvérisége. Magyarország fiai közül mintegy 1000—1200 önkéntes jelent meg a spanyol frontokon. Dolores Ibárruri így írt róluk: „Magyarországról, ahol a munkásmozgalom súlyos vérveszteséget szenvedett, mert a reakció kegyetlenül leverte azelső Tanácsköztársaságot, olyan antifasiszta harcosok csoportjai jöttek Spanyolországba, akik saját bőrükön tapasztalták, mit hoz a fasizmus a dolgozó tömegeknek. Köztük volt Münnich Ferenc, a magyar kormány későbbi miniszterelnöke, az író Zalka Máté (Lukács tábornok), Szántó Rezső, Mező Imre, és Cséby Lajos.” Magyarország antifasiszta fiai a spanyol háború elejétől résztvettek a harcokban. Hősiességüket és áldozatkészségüket véráldozatuk bizonyítja: létszámuk fele ádáz csatákban esett el spanyol földön. Eleinte az önkéntesek maguk választották parancsnokaikat, s jelentős harci önállósággal rendelkeztek. 1937 április 1-én tértek át a reguláris hadviselésre. Ekkor jött létre Pedro Fernandez kapitány, azaz Cséby Lajos parancsnoksága alatt a magyar zászlóalj. Ezt gyorsan mozgó alakulatnak szervezték, amely mindig ott tűnt fel, ahol kipróbált harci erőre a legnagyobb szükség volt. Ebbe a zászlóaljba, hősi hírének vonzásaként spanyol és francia kombattánsok is kérték felvételüket. Túlzás nélkül megállapítható: a magyar zászlóalj története a dicsőséges helytállások története. Védték a spanyol nép szabadságát. Felsorakoztak Hitler és Mussolini ordasai ellen. Európa déli részén igyekeztek megállítani a fasiszta hinterland kiépítésének véres folyamatát. De a „semleges” országok be nem avatkozási politikája, a spanyol köztársasági vezetők egy részének tétovaságával párosulva , a szabadságharc győzelme ellen hatottak. Franco idegen erőkkel győzött. Még él, de segítői, Hitler és Mussolini már letűntek a történelem színpadáról. A spanyol szabadságharc hősei azonban élőbbek, mint valaha. Kéz kezet mos, avagy a „papírtigris“ segítsége Pekingnek A Szovjetunióban nem először látnak napvilágot olyan cikkek, amelyek kétségbe vonják a kínai vezetők „antiimperialista” fogadkozásának őszinteségét. Tárgyi bizonyítékok gazdagságával tűnik ki A. Antonov cikke, amelyet a Lityeraturnaja Gazeta közölt. A cikk fényt vet Peking és Washington kapcsolataira. Antonov kimutatja, hogy az amerikai repülőgépek jóideje büntetlenül behatolnak Kína légiterébe, az amerikai hajók nyugodtan cirkálhatnak a kínai partok előtt „komoly figyelmeztetéseken” kívül más nem történik. Ez a helyzet akkor is, ha ezen akciók kínaiak életébe kerülnek. A kínai sajtó közlése szerint 1965-ban amerikai repülőgépek legalább negyvenötször sértették meg Kína légiterét, amerikai hajók körülbelül harmincszor hatoltak be kínai felségvizekre. 1966 áprilisában amerikai katonai repülőgépek tüzet nyitottak kínai halászhajókra és nagy kárt tettek bennük. Május 12-én öt amerikai vadászgép behatolt Kína légterébe és ott lelőtt egy kínai katonai repülőgépet. Tavaly augusztus végén amerikai repülőgépek a tonkini-öbölben elsüllyesztettek egy kínai hajót, egy másikat megrongáltak. A támadásnak kilenc kínai halálos áldozata volt. November 30-án és december 1-én az amerikai légierő elsüllyesztett hat kínai halászhajót. Tizenkét kínai halász meghalt, kilenc megsebesült. Washingtonnak meggyőződése, hogy Peking csupán „tisztesség kedvéért teszi harcias nyilatkozatait” — mutat rá Antonov. A cikkíró szerint hivatalos amerikai körökben helyesléssel fogadták azt a tényt, hogy Peking határozottan elutasította az akcióegységet a többi szocialista országgal a vietnami nép megsegítésében. Mihelyt ez az álláspont ismeretessé vált, a Fehér Ház sietett felélénkíteni az amerikai és a kínai nagykövet varsói találkozóit. Antonov ezután idézi a Paris-Jour-t, amely beszámolt Peking és Washington titkos megállapodásáról. Eszerint a Kínai Népköztársaság nem folyamodik közvetlen harci cselekményekhez Vietnamban és nem enged meg területén olyan műveleteket, amelyek indokolttá tennék az amerikai támadást Kína ellen. Az Egyesült Államok viszonzásul vállalta, hogy nem támadja meg Kínát. A* U.S. New and World Report ez év január 18-án közölte olvasóival, hogy a Kínai Népköztársaság és az Egyesült államok tárgyalásokat folytatott a délkelet-ázsiai status quo fenntartásáról. A Lityeraturnája Gazeta utal Macao és Honkong példájára. Megjegyzi, hogy a portugál gyarmaton az amerikai katonák nyugodtan kipihenhetik a vietnami véres csaták fáradalmait Kína jóvoltából. Maga az Új Kína Hírügynökség beismerte, hogy a vietnami hadműveletekben közvetlenül résztvevő amerikai hadihajók 1967 első két és fél hónapjában nyolcvanszor tértek be Honkongba különböző javítások, üzemanyagutánpótlás és a személyzet kipihentetése céljából. A kínai vezetők jelentősen kibővítették kereskedelmi kapcsolataikat a nyugati országokkal, különösen az Egyesült Államokkal amely ma a sajtó tanúsága szerint az első helyet foglalja el a kínai külkereskedelemben. A szovjet hetilap két „Washington emberre” hívja fel a figyelmet, akik nemrég bukkantak fel Kínában. Az egyik az „elsőszámú kommunistafaló, Li Cun zsen, aki 16 éves amerikai tartózkodás után 1966-ban tért vissza Kínába és nyomban megnyerte a legmagasabb vezetés rokonszenvét. Kevésbé ismrét egy másik tény, amelyet amerikai újságíróik „dobtak fel”: Csien Hszüe-sen, a kínaiak „saját” rakétáinak megalkotója nem is olyan régen még kulcspozíciót töltött be az amerikai rakétaprogramban. Ezután az amerikai hatóságok „megengedték” neki, hogy Kínába utazzék. „Megindító jelenet, amikor a »papírtigris« segítellenségének*« rakétákat gyártani atomfegyverek célbajuttatására.”