Napló, 1968. március (Veszprém, 24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

_ •» Javult a közel-keleti helyzet Jarring tárgyalásai nyomán Anglia felvételi kérelme a Közös Piac miniszterei előtt Új szakaszról beszélnek a kommentátorok most, hogy Jarring ENSZ-közvetítő néhány napra — soroza­tos közel-keleti tárgyalásai után — visszatért New Yorkba, megbízójához, U Thanthoz. A hírügynökségek, ENSZ-körökből szerzett értesülések alapján emlegetnek új szakaszt, feltehetőleg annak alapján, hogy Jarring legutóbbi hetekben folytatott tárgyalásain a haladás né­mely jeleit lehetett felfedezni. Ezek szerint az ENSZ- közvetítő összeget és új terveket, javaslatokat tárgyal meg a világszervezet főtitkárával. Sokat emlegetik az esetleges nicosiai tanácskozásokat, amelyekbe Jarring bevonná az arabokat és Izraelt. Ezt a lehetőséget a kai­rói kormányszóvivő sajtóértekezletén elvetette. Joggal utalt arra, hogy a közvetítő tárgyalások technikai lebo­nyolítása lényegtelen kérdés, a lényeg változatlanul az, hajlandó-e Izrael a Biztonsági Tanács határozata alap­ján kijelenteni: végrehajtja a határozatot és kivonja csapatait a megszállt arab területekről. Az arab állás­pont tehát meghatározott Jarring vasárnapra tervezett visszatérése előtt. Izraeltől a fenti értelemben várnak megnyilatkozást. Ezzel kapcsolatban nem árt utalni a kairói szóvivő nemrég elhangzott kijelentésére az Aka­­bai öbölben biztosítandó szabad hajózásról, ami arab részről újabb határozott megnyilvánulás volt a békés politikai rendezés mellett. Brüsszelben először ültek össze a Közös Piac kül­ügyminiszterei azóta, hogy december közepén Francia­­ország vétó­számba menő állásfoglalásával halasztotta el Anglia felvételi kérelmének megtárgyalását. Az el­múlt időszakban sorozatos tárgyalások zajlottak le a „ha­tokon” belül, s többen tárgyaltak közülük az angolok­kal. Januárban Luns holland külügyminiszter a Bene­­lux-hármas egységfrontját hozta létre a britek kérel­mének megtárgyalására, s egyben rendreutasította a lagy­matag magatartást tanúsító Bonnt. A fenyegető közös piaci válság elhárítására vezette Párizsba Kiesingert, aki — nagy bonni ujjongás közepette — szerzett De Ga­­ulle-tól „engedélyt” a brit kérelem megvitatására. Pá­rizs ezzel miben sem tért el a De Gaulle által már má­jusban, s novemberben megfogalmazott feltételektől: Angliának „meg kell érnie a csatlakozásra”. Az angol­szász és a francia vasat egyaránt a tűzben tartó bonni kormány kimászott a kutyaszorítóból, hiszen a döntés halasztást kapott: a Brüsszelben összegyűlt külügymi­niszterek megkezdhetik annak megvizsgálását, valóban „érett-e” Anglia k­litikusok egyre nagyobb számban osztják. A Thant állásfoglalása, amelyet megerősítenek azok a biztos értesülések is, ame­lyek a francia kormány bir­tokában vannak, azt mutat­ják hogy az észak elleni bombatámadá­sok megszün­tetése a béketárgyalások megindításának szükséges és egyben elegendő feltétele. ROMNEY VISSZALÉPETT George Romney, Michigan állam kormányzója, szerdán este váratlanul bejelentette, hogy nem kívánta jelöltetni magát az idei elnökválasztá­sokon. Romney a republiká­nusok liberális szárnyának egyik kiemelkedő egyénisége hírek szerint az utolsó pilla­natban határozta el a visz­­szavonulását, miután megis­merkedett a számára kedve­zőtlenül hangzó, legújabb statisztikai jelentésekkel. Le­mondó nyilatkozatát a New York-i Hilton-szállóban, saj­tóértekezleten olvasta fel. CIKK A CSEHSZLOVÁK TÁRSADALOM POLITIKAI PROBLÉMÁIRÓL Zdenek Fierlinger, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja a Mlada Fronta című lap csütörtöki számában közölt cikkében hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt a társadalom igazi egy­ségét csak akkor valósíthatja meg, ha szilárd párton be­lüli demokráciát biztosít és ilyen szellemben befolyásol­ja az egész társadalom fel­­fejlődését. „Sok vezető elvtárs nega­tív állásfoglalása a társadal­mi élet gyors erkölcsi és de­mokratikus újjászületésének követelményeivel szemben, megakadályozta a kölcsönös bizalom megszilárdulását és az igazi egység biztosítását, sőt ehelyett szocialista értel­miségünk, kulturális fron­tunk és különösen ifjúsá­gunk egyre jobban eltávolo­dott”. A kölcsönös bizalmatlanság leküzdésének legjobb útja a mást vita minden hiányossá­gunkról és a kölcsönös erő­feszítések, a hibák felszámo­lása érdekében — állapítja meg Fierlinger. amerikai óriás­helikoptert LŐTTEK LE VIETNAMBAN Mint az AFP jelenti, a dél-vietnami partizánok Saigonban és környékén folytatják „idegháborújukat” Szerdán este a főváros ut­cáin röplapok jelentek meg. Ezek újabb nagyszabású támadást helyeznek kilátás­ba Saigon stratégiai cél­pontjai ellen. Csütörtökön reggel a dél­vietnami hazafias erők a Khe Sanh-i támaszpont kö­zelében megsemmisítettek egy amerikai óriás-helikop­tert. A helikopter felrobbant és a fedélzetén tartózkodó hu­szonkét amerikai katona éle­tét vesztette. A partizánok csütörtökön reggel ismét aknavetőkkel és rakétákkal lőtték Bien Hoa térségét­ Rakétatűzzel árasztották el a dél-vietnami bábhadsereg helyi parancs­nokságának épületét is. A partizánok Saigon­g és Bien Hoa között már máso­dik napja tartják tűz alatt a Thu Doc-i katonai akadémi­át. Csütörtökön reggel az akadémiára negyven löve­dék zuhant. Folytatódik a hazafias erők támadása a Mekong­­folyó deltavidékén is. Itt a partizánok utántöltő nehéz­fegyverekkel vették tűz alá a Can Tho-i amerikai tá­maszpontot. FRANCIA LAI VIETNAMRÓL A francia kormány Viet­nammal kapcsolatos állás­­foglalásával — állapítja meg a Nation csütörtöki számá­nak vezércikke — . Thant ENSZ főtitkár akcióját kí­vánta támogatni, aki nem­rég valóságos világkörüli utat tett, hogy felkutassa a vietnami konfliktus rende­zésének lehetőségeit. Hatá­rozott a figyelmeztetés — ír­ja a gaulleista lap —, amit a francia kormány nyilatko­zata tartalmaz. Ha nem kez­dődnek meg a tárgyalások, a háború „olyan kiterjedést és jelleget ölthet, amely napról napra jobban veszélyezteti a világ békéjét­s. A francia kormány és az ENSZ főtit­kára ebben a kérdésben egy véleményen van és ezt a vé­leményt Európában, az egész világon, sőt magában az Egyesült Államokban is megfigyelők és a felelős po­ (56) — Most gyere a kantinba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert verseinek elvesztése meny­nyire lesújtja. — Játszak ne­ked néhány szép dalt? De a költő komoran ment mellette, és nagyot sóhajtott. — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az epo­szom is: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra. Ir­ta Troppauer Hümér”. Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztal­hoz. A vendéglős bort ho­zott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmonikáért. Elámult. A harmonika helyett Gri­­son tárcáját vette elő, benne volt a titkos­szolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az újságcikk ... Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Ez volt... a viaszosvá­szon zacskóban... Ami el­tűnt a század pénzszekrényé­ből ... Most itt van a zse­bemben! — A verseim! Az is ott volt! — kiáltotta a másik iz­gatottan. — Nézd meg a zse­bed. De hiába kotorászott a zse­bében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Galamb. — Visszaadott min­dent ... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot megtar­tani, amikor ellophatta vala­mennyi eredeti Troppauert. A szája megremegett, és nagy, szürke szem nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan fel­­emelkedett. Hohó! Ezt s­en­ki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül. De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön­­téspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis, kővel körülvett, kertbe ért, ahol törölgetnek, krump­­lit tisztítanak és mosogatóvi­zet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és cipőt tisztít. Elkapta. — Beszélj, te ördögfióka, mert kitekerem a nyakadat! Hogy került a holmim hoz­zád? — Megmondok mindent..., csak eressz el.. .uram ... De ahogy lazult a szorí­tás, a fiú kisiklott a kezé­ből, és befutott a házba, a konyha melletti keskeny úton. Galamb elkapta a csuklóját... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kisza­kította magát, és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott. Galamb nekifeszítet­te a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti re­volver feszült a gyomrának c­­suhanc remegő kezében ... — Ha hozzám nyúl, lelö­vöm! Meglepetten nézte a bar­na bőrű kölyök elszántan villogó szemét. Aztán a ke­zére nézett. Elzsibbadt az ámulattól. Ahol a karja le­horzsolta a bőrt, fehér szí­nű volt, és egy háromszög­letű anya jegy látszott! A ■ szellem! Ez nem barna arab suhanc, hanem fehér nő! Ijedten lépett hátra. — Bocsánat... nem tud­tam ... hogy... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a ke­zén a jelet... Ijedten elta­karta. Csend volt. — Milyen ostoba voltam... — mondta aztán szomorúan — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek min­dent a zsebébe ... — Na hallja — legyintett fölényesen Galamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem. Most mondja meg nekem kicsoda ön. Mert kísértetek­ben csökönyösen nem hi­szek ... A nő egy másodpercig gondolkozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosan meggyilkoltak, és az anyám lett később ... dr. Brétaillné. — Értem.­.. ezért hason­lít rá .. és az anya jegy.. . — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy ma­ga... Például amikor az órát kértem... ott az oázis­ban. Hiszen emlékszik? — Halványan.... — felelte rosszkedvűen, és megtapo­gatta a tarkóját. — Később meggyőződtem róla ■ valaki révén, hogy maga... egészen... rendes és... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társal­gásra ... Még meg kell mondanom... — Ne... Ne mondjon semmit — vágott közbe gyorsan a lány, és tűzpiros lett. — Ha igaz..., a karóra, ha parancsolja ... — Nem baj... Csak tart­sa magánál ...de kérem — tette hozzá őszinte aggódás­sal —, vigyázzon magára, mert azért meg akarják öl­ni... — De nem teszik! — ki­áltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Taka­rodó. — Mikor látom?... — kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... K­érem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy­ rövidesen találko­zunk ... Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. (Folytatjuk) — Ha hozzám nyúl, lelövöm! NAPLÓ Péntek, 1968. március 8. Az NDK hadseregét köszöntjük Fennálásának 12. évfor­dulóját ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege. Az első német munkás-paraszt állam fiatal hadseregére az a megtisztelő feladat hárul, hogy megbízhatóan védel­mezze az NDK államhatá­rait, légiterét, tengerpart­jait, valamint — a Varsói Szerződés baráti hadseregei­vel együtt — a szövetséges szocialista országok békéjét minden imperialista agresz­­szióval szemben. A Nemzeti Néphadsereg megalakításával a német munkásosztály történetében először rendelkezik állami­lag szervezett, reguláris hadsereggel, amelynek fel­szerelése a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyait egyesíti. A rakéta­fegyverzet bevezetésével, a teljes gépesítéssel, a legmo­dernebb elektronikus mű­szerek alkalmazásával a korszerű harc minden köve­telményének megfelelő tűz­erővel és mozgékonysággal rendelkezik. Az NDK Nemzeti Nép­hadseregének harcosait ma­gasfokú szocialista öntudat hatja át, elsajátították a korszerű haditechnikát, ki­képzésük minden tekintet­ben megfelel a legmagasabb követelményeknek. Megalakulásának 12. év­fordulóján a magyar nép és hadserege köszönti szövet­ségesét, az NDK Nemzeti Néphadseregét, amely a Varsói­ Szerződés egyesített fegyveres erői keretében, velünk együtt, szilárd egy­ségben védelmezi közös ügyünket, a szocializmust. (g-) Einar Olgeírsson sajtótájékoztatója A kommunista és munkáspártok konzultatív találkozóján résztvevő Einar Olgeírsson az Izlandi Szocialista Egységpárt elnöke sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kér­déseire. (MTI fotó : Pálfay Gábor felvétele)

Next