Napló, 1968. április (Veszprém, 24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

Ifjúsági vezetőket tüntettek ki Tegnap délután Veszprém­ben, a megyei KISZ-bizott­­ságon kitüntették azokat az ifjúsági vezetőket, akik az elmúlt években példamuta­tóan dolgoztak a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség célkitűzéseinek meg­valósításáért. A kitüntetése­ket felszabadulásunk évfor­dulójának alkalmából Ros­­tási József, a megyei KISZ- bizottság titkára adta át. Részt vett az ünnepségen Szabó Kálmán, a megyei pártbizottság titkára is. KISZ érdemérmet kapott Wolford Sándor, a megyei KISZ-bizottság osztályveze­tője, Szőcs Pál, a fűzfőgyár­telepi ipari szakmunkáskép­ző intézet igazgatója és Jó­­kai-bánya (Ajka) KISZ-szer­­vezetének csúcsvezetősége. Aranykoszorús KISZ-jel­­vényt Réti Sándor, Taisz Fe­renc, Zimmermann Ilona, Fa­zekas István, Nagy Lajos és Kernusz Lajos kapta meg. Kiváló úttörővezető cím­mel tüntették ki Kiss Istvánt, Mészáros Györgyöt, Szabó Gézát, Kelemen Olivért és Jambrich Ernőt. Megyénk kiszesei közül tegnap nyolcvannyolcan kap­ták meg a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának dicsérő oklevelét. Világ proletárjai, egyesüljetek ! | V­IH Shi­ffe Johnson - elnök lenni ist­ Az amerikai elnök nyilatkozata • Elrendelte a JDK elleni bombázások részleges beszüntetését­­ jobb csapatokat rendelt Vietnamba Johnson elnök vasárnap este rádió és tv-beszédben jelentette be, hogy nem jelöl­teti magát újra az­ idei el­nökválasztáson. Az elnök egyúttal azt is közölte, hogy részleges bombázási szünetet rendelt el a VDK elleni légi­háborúban. Az amerikai ha­diflotta és a légierő egységei a továbbiakban csak a demi­­litarizált övezettől közvetle­nül északra eső részeket támadják. Az elnök azon­ban bejelentette, hogy újabb csapatokat rendel Vietnamba és megnöveli a katonai költ­ségvetést. Johnson beszédében azzal érvelt, hogy az Egyesült Ál­lamok az úgynevezett San Antonioi formulával már kí­sérletet tett a béke helyreál­lítására, a VDK azonban visszautasította ezt a javas­latot. A TÉT offenzíva — mondotta az elnök — nem érte ugyan el célját, de szé­leskörű avart és szenvedést okozott”. Az elnök elismer­te, hogy a dél-vietnami sza­badságharcosok képesek a támadás felújítására, s bár szerinte nem járna sikerrel, „sok ember pusztulna el mindkét oldalon. Erre nincs szükség — mondotta. — Ez­ért ma este megújítom ta­valy augusztusban tett aján­latomat: Észak-Vietnam bombázásának megszünteté­sét. Azt kérjük, hogy a tár­gyalások haladéktalanul kez­dődjenek meg, s ezek ko­moly, a béke lényegére irá­nyuló tárgyalások legyenek, F­eltételezzük, hogy e tárgya­lások alatt Hanoi nem szerez előnyt önmérsékletünkből. Abban a reményben, hogy ez a lépés gyors tárgyalásokhoz vezet, ma este megteszem a konfliktus de-eszkalációjához vezető első lépést. Lényeges mértékben csökkentjük az ellenségeskedés jelenlegi szintjét. Ezt egyoldalúan és azonnal tesszük meg. Ma este elrendelem, hogy repülőgépeink és­­hadihajó­ink ne tá­m­adják Észak- Vietnamot, kivéve a demili­­tarizált övezettől közvetle­nül északra eső részt, ahol a csapatok és az utánpótlás mozgása nyíltan fenyegető jellegű. A bombázásoktól mentes terület Észak-Viet­nam lakosságának 90 száza­lékát és területének legna­gyobb részét foglalja magá­ban, még ez a k­orlátozott (Folytatás a 2. oldalon) Nagy forgalmat bonyolított le tegnapelőtt, a meleg, gyö­nyörű vasárnapon Tihany és Szántód között a komp. — Képes beszámolónk a Balaton-part és a Bakony nyarat idéző vasárnapjáról, lapunk 4. oldalán. (Fotó: Szabó Ferenc) Jobban alkalmazkodni a fogyasztók igényeihez Termelési tanácskozás a vendéglátó vállalatnál Termelési tanácskozást tar­tott tegnap délelőtt Veszp­rémben a megyei Vendéglátó Vállalat. A múlt év tapasz-­­ talatait, eredményeit, vala­­ -­mint az idei feladatokat be- is­szélték meg. Csendes István, a vállalat igazgatója beszámolójában többek között elmondotta: — Eredményes volt a vál­lalatnál az 1967-es év. Az áruforgalom 217 millió fo­rintra emelkedett vagyis 16 m­illió forinttal volt több, mint 1966-ban. Ezt az ered­ményt azonos költségráfordí­tással érték el. Az ételforga­lom összesen 68 millió forint volt. Az italfogyasztás 8,5, az é­telfogyasztás pedig 4 millió forinttal emelkedett. Nem kedvező az a körülmény, hogy az italfogyasztás főleg a büfékben és cukrászdák­ban, tehát olyan helyeken növekedett, ahol az értékesí­tésnek nem egyedüli és nem főiránya az ital. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztást jobb kínálattal irányítani, a cukrásztermékek minőségét és választékát pedig javítani kell. Mint a vállalat igazgatója a továbbiakban elmondotta:­­ Az idén várhatóan a múlt évihez hasonlóan emel­kedik a forgalom. Az új gaz­dasági mechanizmus kedve­zőbb feltételeket és lehető­ségeket teremtett, ezeket a lehetőségeket azonban még nem­ ismerik minden üzlet­ben, és nem elég bátrak, nem eléggé kezdeményeznek a boltvezetők. Kedvezőbb le­hetőségek vannak például az árubeszerzésben, és bővítik ez üzletvezetők beszerzési jogkörét. Különösen az öt alapvető tényezőre hívta fel a figyelmet: a minőségre, az árra, a választékra a kör­nyezet hatására és az udva­rias kiszolgálásra. Hangsú­lyozta: a vállalatnak az az érdeke hogy alacsony árak­kal dolgozzon, mert így na­gyobb forgalmat bonyolíthat le, és a nyereség ezáltal nö­vekszik. Ennek érdekében rugalmasabban kell keres­kedni, elsősorban a fogyasz­tók igényeit vegyék figye­lembe a megrendeléseknél. Törekedjenek arra, hogy több sajátos ételkülönlegességet készítsenek, mert már meg­szüntették a kötelező recept­­könyvek normáit. A tanácskozás végén érté­kelték a munkaverseny ered­ményeit, és átadták a jutal­makat és kitüntetéseket. A vállalat dolgozói az idén 14 nap nyereségrészesedést kap­nak, ezzel együtt összesen, a múlt évi eredmények alap­­ján másfélmillió forint bé­ren kívüli juttatást biztosí­tott az alkalmazottaknak a v­állalat vezetősége. m­m Ünnepség a leánykolégiánban Vasárnap ünnepelték a Forradalmi Ifjúsági Napokat a veszprémi Szabó Gáspár középiskolai leánykollégiumban. A házi ünnepségen megjelent többek között Szász András, a megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osz­tályvezetője, valamint Vető Józsefné Szabó Klára, a kollé­gium névadójának leánya, akit a kollégisták meleg szere­tettel köszöntöttek. (Fotó: Péterfay Endre) Új kikötőt igényel a forgalom Tanácskozás a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal és a MAHART között Tegnap, a déli órákban igen hasznos tanácskozásra került sor a megyei Idegen­­forgalmi Hivatal és a MA­HART balatoni hajózási üzemigazgatósága vezető munkatársai között Veszp­rémben. Megismerkedhet­tünk az évi forgalommal, mely már két éve eléri az évi kétmillió utast. A hajó­park egyszerre 4500 személyt tud szállítani, nyolc főjárat biztosítja a tavon a forgal­mat. A legnagyobb kikötők az utasáramlás szempontjá­ból: a siófoki, a balatonfüre­di és a tihanyi, ahol egyen­ként és évente 600 000 utas fordul meg. A kompok egy­millió személyt visznek egyik partról a másikra. Ez a forgalom és az évről évre növekvő külföldi igé­nyek megkövetelik, hogy az idegenforgalom és a MA­HART egyeztesse terveit, el­­képzeléseit. Arról már hírt adtunk, hogy a DBR német utazási irodával egymillió forint nagyságrendű nyári üdültetési szerződés jött lét­re amely a következő évek­ben — a jelentkezéseket és az érdeklődést figyelembe véve — akár tízmillióra is emelkedhet. A külföldi tu­risták, csoportok és vállala­tok a szerződésben szinte ki­vétel nélkül hajókirándulást, hangulatos balatoni utakat kérnek. Ennek megoldása volt az egyik legfontosabb téma a tegnapi tanácskozáson. A MAHART minden lehetősé­get biztosít az igények kielé­gítésére, arra, hogy minél több — elsősorban hazai — utas kereshesse fel hazánk egyik legszebb vidékét, az északi Balaton-partot. Ki­használatlan lehetőség nap­jainkban a csoportos üzemi, iskolai, KISZ-es kirándulás; a Veszprém megyeiek előbb el­jutnak a fővárosba, vagy Miskolc környékére, mint a Balatont övező festői helyek­re. Példának említették a fűz­fői gyárat, ahonnan már „ha­gyományosan” szerveznek nagyobb létszámmal balatoni kirándulásokat. A siófoki Európai Szálló Tihany, Sze­­pezd, Ábrahámhegy útvona­lon hajóztatja a külföldieket. A hajón zuhanyozási, napo­zási lehetőséget biztosítanak. Mennyire kedvező lenne ez a szolgáltatás a balatonfüre­di Anna Bella vendégei szá­mára is. A harmincas évek szenzációi voltak a „borha­jók’’, ilyen sincs manapság. Másrészt a MAHART elődje az északdunántúli községek­ben megbízottakat tartott fenn, akik szervezték a hajó­kirándulásokat. Mindebből kiindulva a nyári hónapokban szeretnék sűríteni a kiránduló és a sé­tajáratokat, kielégíteni a kül­földi és a hazai igényeket egyaránt. Egyik akadálya en­nek, hogy az utóbbi évek­ben kialakult, nagyforgalmú üdülőtelepeken, vagy kör­nyékükön nincsenek hajóki­kötők. Tihany és Révfülöp között bizony már igen szük­séges lenne közforgalmi ki­kötő építése, legalkalmasabb­nak látszik erre Kilián-telep. A közel harmincmillió fo­rintos beruházást azonban egyedül a MAHART nem tudja magára vállalni. Ehhez sokoldalú összefogásra és magasabb, talán Tervhivatal­beli támogatásra lesz szük­ség. A tegnapi tanácskozás az­zal zárult, hogy a MAHART megvizsgálja: hogyan lehet­ne kikötési lehetőséget biz­tosítani az idegenforgalmi szempontból exponált helye­ken, és összeegyezteti a me­gyei hivatal kérését az üze­mi feladatokkal, mert közös érdek a forgalom növelése. Ezért állítják be július 1-én a harmadik átkelőkompot, építik ki Szántódon és Ti­hanyban egyaránt a ,,kétállá­sos” kikötőt, amivel 65—70 százalékkal növelhetik a for­galmat. Az Idegenforgalmi Hivatal és a MAHART üz­leti kapcsolata kialakításá­nak az üdülők látják majd hasznát, már az idei szezon­ban. Az 50. turistacsoport Doni bányászok Veszprémben Üzemeltetése óta már negyvenkilenc tu­rista csoportnak adott szállást és teljes el­látást a Hotel Veszprém. Az ötvenedik ér­kezését ezen a verőfényes vasárnapon vár­ják. Harmincöt szovjet turista, útban Duna­újvárosból Veszprém felé, nem sejtheti, hogy az étteremben a pincérek jubileumi hangulatban terítenek. Erős, mint a „magyar szeretlek“ Egerben kortyolgattak a híres vörösből, Miskolcon az ottani hírességből, a kocsonyá­ból ettek. Gyöngyös is, Dunaújváros is elé­jük tálalta a maga meglepetéseit, de a ha­lászlét Veszprémre tartogatták. Krákogás csak itt-ott, de a kitűzésedő ar­cok a teljes asztal hosszán jelzik a hatást. ,,L,aci" — így szólít­gatják Zubov Vaszilij­t, a szocialista munka hősét — halevésben is hős, mindenkit megelőz. Amíg a többiekre várni kell, Baranov Tivadarné, az IBUSZ által megbízott vezető, talpraesett válasszal köszöni meg a halászlé dicséretét. — Erős? Olyan, mint a magyar szeretlek! A társalgásban gyakorlottak huncut, visz­­szavágó szándékkal lesik az alkalmat, hogy a derűkeltésben alul ne maradjanak. Az al­k­alom, amikor a töltött sertésbordára mell ezerjóval koccintanak, meg is születik. Ér­deklődésünkre, hogy ki­húzta magával a feleségét, megint csak Vaszilij válaszol: ..Tulába nem megyek a saját szamovárom­mal!'' (A szamovár álon a feleséget kell ér­teni. Tudni kell azt is, hogy Tula a szamo­várgyártás fellegvára!) Feleséggel turistás­kodni dupla költség, fél öröm... Az igazság végül is lecsendesíti a tréfát Vendégeink a Don közeléből nem érzik a dupla költség­ terhét: kiadásaikat csaknem teljesen a bánya téríti meg. Harmincöten: nők, férfiak jutalmul a magyarországi utat választották. — Százhúszezer lakosa van a mi kisváro­sunknak — mondja Lazarjev Nikolaj. Csodálkozásunkra Naberezsnyik Valen­­tyina, a turistacsoport másik vezetője is megerősíti, hogy a százezres lélekszám a Szovjetunióban Dzserzinzsinszk­et sem avat­ja nagyvárossá. — Akkor hát Veszprémről mi a vélemé­nyük? — A méretek nem fontosak — mondja a tanáros külsejű Nyikoláj. — Amit mi az önök városaiba látunk és megismerünk, va­lóban elbűvölő. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem: a magyarok esztétikai ér­zéke és mindenütt tapasztalható igyekvése nem múló dolgokat, rövid időre szóló szín­padi díszleteket teremt... Látjuk az építke­zéseket. Ez a kulturált környezet is, amely­ben ma még az éjszakát is itt töltjük, nagy­városi igényeket elégít ki. Mintha a Hotel Veszprém vezetősége és személyzete kihallgatná, hol tartanak a ven­dégek az elismerésben, virággal közelítik meg az asztalt, bevételbe bele nem kalku­lált ajándék­tortákkal jönnek a felszolgá­lók: ez a fogadtatás az ötvenedik turistacso­portnak szól. — Kifogtuk, mienk a szerencse — mond­ták a „kisváros” küldöttei.". Előkerülnek vá­laszként a vodkák. Mindenkinek koccintania kell. Lámpalázasan indulnak a pohárkö­szöntők, de azért csattanójuk nem vész el. Mit mond a forgatókönyv? A csoport vezetője üdvözletet, emléksoro­­kat ír, jókívánságokat küld a veszprémi em­bereknek. A­­forgatókönyv szerint a Magyar Tenger­t is látniuk kell Nyikolájéknak. Kü­lönösen egy szőkehajú asszony kiváncsi az ártatlan Balatonra: bátyja a felszabadulá­sért vívott harcokban ott esett­­­. Cserhát Jómes Komócsin Zoltán előadása A budapesti konzultatív ta­lálkozó és a nemzetközi kom­munista mozgalom néhány időszerű kérdése­­ címmel Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkára március 28-án előadást tar­tott az MSZMP politikai aka­démiáján.

Next