Napló, 1968. május (Veszprém, 24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

r 3.. Világ proletárjai, egy­e­s irt jelek! XXIV. évfolyam 101. szám SZERDA 1968. május 1. Ara 1 forintNAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAMÁCS LAPJA Éljen május­i, sí m­imt­kás nemzetköziségi n­agv ünnepe! Májusi köszöntő virág, ami ma hajnalra kibomlott: májusi virág, s a virágba borult fák: májusi fák, égő lobogók. A kert, a hegy, a város májust köszönt Lobogókkal — tépett, foszló, öreg zászlókkal és feszülő mai selymek­kel, és a réteken, tereken örvendezve májusfák állnak. Sza­lagokkal díszítjük, virágfüzérekkel, ágakkal. Májusi jelek­­kel: szabadsággal, hűséggel, emlékezéssel. De mi volt, ki is adta ezt az első májusi — a május 1-re mondjuk csak így: májusi — jelt? Talán az a párizsi hatá­rozat 79 évvel ezelőtt, amely a II. Internacionálé első ala­­kuló kongresszusán kimondta: „Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetéseket kell szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden vá­rosban egy meghatározott napon, a munkások követelik k­ hivatalos szervektől a napi nyolcórai munkaidő bevezeté­sét és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatá­­nak megvalósítását... Egy ilyen tüntetés rendezését 1900. május elsején, ezt az időpontot fogadjuk el a nemzetközi tüntetés napjául...” A május egyes munkásosztály avatta nemzetközi ünneppé. De a májusi jel — a szabadság jele — az első május­iak dacoló és diadalmas felállításai, jeladásai már régebb­ről hirdették a májust. Az üldözésben, a rabságban szület­tek ezek a májusfák. „Szabadságfa” is lett hát az első ne­vük: L’ arbe de la liberté. Az első májusfát — de ki tudja pontosan, hogy a világ minden táján a szabadságért szót és fegyvert emelő népek hol emelték pontosan a legelsőt —– talán az Angliából menekülő üldözöttek hajója, a May Flo­wer vitte át oromdíszében, az új világba. Innét is a had neve — májusvirág —, s Kossuth Lajos 1852-ben visszatér­ve amerikai körútjáról a Plymouth­ kikötőben így beszélt róla: „Az önök szabadságfája, a May Flower, a miénk az osztrákok akasztófája.” A májusok a szabadságért harcol­tak, a szabadságot köszöntötték. A latin eredetű szó is, má­jus is azt jelenti: virágnyitás, újjáéledés. Az első szervezett május 1-et — miként az a határozat Párizsban meghozatott — 78 évvel ezelőtt ünnepelte a világ és egyetlen esztendővel sem maradtunk el mögötte. 1890- ben május 1-re nagyarányú felvonulást terveztek, de ezt a rendőrség nem engedélyezte. Azért május 1 virágai akkor is ki­bomlottak. Kisebb csoportokban vonultak fel a Város­ligetbe a munkások, végül is hetvenezerre növekedett szá­muk. A fővárosban ez addig soha nem látott, hatalmas tö­meg volt. Az akkori gyűléseken felolvasták a szentpétervári munkások üdvözlő táviratát is. M­ájusi zászló történelme — csendőrségi, katonasági utasításokban, statáriumban, ügyészségi végzések­ben, bírósági ítéletekben is olvashatjuk. És a tör­ténelmet, életünket maradandóvá rögzített költői sorok. Ju­hász Gyula „Május ünnepe” így kezdődik:­­ „A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen Csak robotoljon csöndben a remény!...­ Vonulnak a májusi zászlók, a történelmet írják és ró­luk az időt maradandóvá jegyző „riporterek” örökítik meg. Ady Endre a 65 év előtti május 1-ről így tudósít: „Vörös lobogók alatt rengeteg ezer ember ünnepel ma Magyaror­­szágon. Belereszket a gyöngeszívű annyi... Forradalom zúg a világon, nálunk azonban nem vulkánok tüzelnek, hanem lappagó, folytó házitűz pusztít...” A májusi zászlókba a történelem szele kap. Egy pillanatra, csak egy rövid idézet­re még álljon meg a krónikás, az 1919-es esztendőnél. Csak egy háromsoros rendeletet idézzünk, amelyet a forradalmi kormányzótanács adott ki. „A magyarországi Tanácsköztár­saság május 1-ét, a világ forradalmi proletariátusa nem­zetközi egységének emléknapját, a proletárállam ünnepévt avatja. E napon minden munka szünetet vonulnak a zászlók, virággal, májusfákkal köszöntj­ük május 1-ét. Köszöntjük most az ünnepet, az örömöt, a vi­rágnyitást, az újjáéledést. A vidámságnak, szép hagyomány­nak se szeri, s száma. Sokágú a májusfa, vagy ahogy egyes vidékeken mondják: hajnalfa, zöldág, májfa. A szerelem­nek is van rajta ága. A legények állították kedvesük háza elé. Vannak olyan községek, ahol csak egy közös fát állí­tanak a legények, s arra a sok ajándékot. Van olyan ha­gyomány is, ahol csak a falu szépe kap májusfát. Hagyo­mányok, s mai vidám ünnepi szokások: zene, tánc, bál. De épp ezért is, mielőtt a megkezdett Juhász Gyula verset be­fejeznénk, idézzük legalább emlékeztetőül az első két sorát: „A hatalom kiadta a parancsot: / Ne legyen ünnep május elsején!” – így emelkedik magasba a vers, mint ahogy a má­jusi zászlók is emelkednek. .. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogon és büszkeséggel, Hogy itt van május és a diadal!...” K. Gy. A . (• n­'ÍTtZ£.v - v%-VT vápán, Ajkán és Sopronban. Átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Miniszterek, miniszterhelyettesek az ünnepi nagygyűléseken A munka nemzetközi ün­nepe előtti napokban adták át megyénkben a Miniszter­­tanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját. A Középdunán­túli Tégla- és Cserépipari Vállalat ünnepi nagygyűlé­sén több mint háromszázan jelentek , meg. A múlt évi eredményes munka elismeré­sét jelentő vörös vándorzász­lót Bondár József, építésügyi és városfejlesztési miniszter, v­alamint Gyöngyösi István, az Építő- Fa és Építőanyag­­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára adta át. Az ünnepségen megjelent Szabó Kálmán, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Bodogán János, a megyei tanács elnö­ke, Padányi Mihály, az ÉVM főosztályvezetője, Pő­­cze Lajos az ÉVM párt­­bizottságának titkára, Kur­bel Sándor, az SZMT ve­zető titkára, Kovács Já­nos, az Építők Szakszer­vezetének megyei titkára, Gyimóthi Dénes, a pápai já­rási pártbizottság első titká­ra, országgyűlési képviselő, Szabó Gyula, a pápai városi pártbizottság titkára, Kovács Sándor, a Pápai Járási Ta­nács elnöke, Gyenese László, a Pápai Városi Tanács elnö­ke, Kania István, a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezérigaz­gatója, valamint számos párt, gazdasági és társadalmi ve­zető. A köszöntő ünnepi műsor, s a vörös vándorzászló átadá­sa után Bondor József „Ki­váló dolgozó” címmel tüntet­te ki Várni Gyula­ igazgatót, Oroszvári Ferenc igazgatóhe­lyettest, Salmon Kálmán igazgatóhelyettest és Tóth Sándor párttitkárt. Az „Épí­tőipar kiváló dolgozója” cí­met Győrffy Ferencnek, Ringhoffer Lászlónak, La­­czó Lajosnak, Szilvási Fe­rencnek, ugyancsak szemé­lyesen adta át. Az építésügyi miniszter után Gyöngyösi István, szakszervezeti mun­kájuk elismeréseként kiváló dolgozó kitüntetést nyújtott át Csongor Lászlónak és Haffner Istvánnénak. Az ün­nepi nagygyűlés második fe­lében Várni Gyula igazgató beszélt a vállalat fejlődésé­ről, múlt évi eredményes munkásságáról, majd Szabó Kálmán, a megyei pártbizott­ság titkára köszöntötte a résztvevőket. Ezután került sor a pénzjutalmak, kiváló dolgozó jelvények és okleve­lek, valamint a szocialista üzem címek átadására. Száz­hárman kaptak kiváló dol­gozó kitüntetést, a kiosztott jutalmak összege meghaladta a 250 ezer forintot. A szocia­lista üzem címmel a borsos­­győri, tapolcafői, és szombat­­helyi téglagyárakat tüntették ki. Az Ajkai Alumíniumkohó és Timföldgyár vörös ván­dorzászló átadási ünnepsé­gén több mint félszázan je­lentek meg. A résztvevők kö­zött volt:Pap János, az MSZ­MP KB tagja, a megyei párt­­bizottság első titkára, dr. Ssőrincz Imre, nehézipari mi­niszterhelyettes, dr. Gál László, a SZOT titkára, dr. Hardy Zoltán, a megyei ta­nács vb titkára, Rieger Rezső, az ajkai városi pártbizottság első titkára, dr. Dobos György, az­ Alumíniumipari Tröszt ve­zérigazgatója, dr. Ádám Ist­ván, a városi tanács elnöke, Kamarás Mihályné, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének titkára, Benes János, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének megyei terü­leti titkára, valamint több párt-, tanácsi és gazdasági vezető. Az ünnepi nagygyűlést dr. Marschek Zoltán, a vállalat igazgatója, a megyei pártbi­zottság tagja ünnepi beszéd­del nyitotta meg, majd Gál László átadta a vörös ván­dorzászlót. Ezután Pap Já­nos, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a résztvevőket és méltatta az Ajkai Alumíniumkohó és Timföldgyár múlt évi ered­ményes munkáját. A köszön­tő után dr. Lőrincz Imre, a Munka Érdemrend aranyfo­kozatát nyújtotta át dr. Mar­­schek Zoltán igazgatónak, ezüstfokozatot Csiszár Sán­dornak és Tatai Imrének, bronzfokozatot pedig Fábián Jánosnak, Kolosszár József­nek és Déncs Sándornak. Ti­zenöten kapták meg ezután a „Nehézipar kiváló dolgo­zója” címet, 89-en a „Kiváló dolgozó” kitüntetést, 62-en pedig 25 éves munkájukért emlékplakettet­. Átadták a vörös vándor­­zászlót a Soproni Postaigaz­gatóság dolgozóinak is. Az ünnepi nagygyűlésen megje­lent Horn Dezső közlekedési- és postaügyi miniszterhelyet­tes, Bessenyei Miklós, a Pos­tás Szakszervezetek főtitká­ra, Nagy Gyula, a Győr-Sop­­ron megyei pártbizottság tit­kára, Szász András, a Veszp­rém megyei pártbizottság o­­ztályvezetője, és számos párt-, gazdasági vezető. A vörös vándorzászló átadása után átnyújtották a minisz­teri és vezérigazgatói kitün­tetéseket, a „Posta kiváló dolgozója” címeket, valamint 460 ezer forint jutalmat. A kitüntetettek és a pénzjuta­lomban részesültek között 340 Veszprém megyei postás volt. A Munka Érdemrend bronzfokozatát kapta Fixl Károly, a veszprémi hírlap­osztály vezetője, a „Posta ki­váló dolgozója” kitüntetés­ben Molnár Kálmán, a vesz­prémi 1-es postahivatal és Illovics Szilárd, a Pápa 1-es számú postahivatal dolgo­zója részesült. Miniszteri di­cséretet kapott Albert József, a veszprémi távközlési üzem osztályvezetője és Komár Irén, a karmacsi postahivatal vezetője. Vezérigazgatói elis­merésben részesült Szobori Jolán, a várpalotai 1-es és Andrási János, a keszthelyi 1. sz. , postahivatal dolgozó­ja. " I Orvosi rendelő, fürdő és öltöző a keszthelyi állomáson Új létesítménnyel gazda­godott Keszthely. 1,3 millió forintért a vasútállomáson, a MÁV III. szakosztálya beru­házásában orvosi rendelő, a dolgozók részére pedig mo­dern fürdő és öltöző épült. A kétszintes épület kivitele­zője a MÁV celldömölki épí­tésvezetősége volt. Az eredeti határidő június 15., azonban az építők felajánlása nyo­mán már ma átadhatták a kívülről is rendkívül tetsze­tős épületet, amelynek építé­se egy éve kezdődött. Megépítése évek óta sür­gető gond megoldását jelenti, hiszen a vasútállomás mint­egy 200 dolgozója eddig nél­külözni volt kénytelen a für­dőt, öltözőt. Az állomás év­ről évre jelentősebb forgal­mat bonyolít le. A napi négy­öt tehervonat-szerelvény el­indítása mellett, amely mint­egy 70—80­­kocsikezelést je­lent, a két-háromezres sze­mélyforgalom zavartalan le­bonyolításával is meg kellett birkózni. A nyári szezonban az utaslétszám az ötezret is meghaladja naponta. A vas­útállomás dolgozói a kedve­zőtlen szociális ellátás elle­nére is sikeresen oldották meg feladataikat, ezt bizo­nyítja : Keszthely szociálisa állomás. irata: Fétezer oá*«?»

Next