Napló, 1969. február (Veszprém, 25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
Jódos kitüntetés tülledt meleg. Szorongó emberek melege. És valami furcsa csend. Csak a csendre emlékszem és a kezekre. A diákok és munkások kezeire. Az ítéletosztó bíró kezére és savmarta kezekre. Eljöttek százan és százan. Veszprémben, Pápán, Székesfehérváron önként jelentkeztek az emberek véradásra. Feltűrték ingujjukat, és nyújtották kínálták életükből az életeket mentő vért. Ők nem látták az összeroncsolt vagonokat Herenden. Ők nem látták a tragédiát. Nem látták a veszprémi kórház sebesültjeit De a hír hallatára a VIDEOTON a faárunyár, a NEVIKI, a bíróság, az ügyészség, a fűzfői Nitrokémia, a Bakony Művek emberei rohantak feltűnt ingujjal meztelen karral: segíteni akarunk! Nem tudom van-e nagyobb emberi tisztesség, mint így segíteni. A veszprémi vérellátó központ előtt sorbaálltak az emberek. Szabadnapos orvosok mentek a műtökbe segíteni, gyári munkásnők, fiatal gyerekek ültek az asztalok mellé adminisztrálni. Nem felejtem el azt a fiatalembert sem, akinek a kezén már ott feszült a vérvétel utáni kötés, s csak úgy, ingben kérdezte sorba az embereket: Adott már vért, hányszoros véradó? Kétszázan jelentkeztek Pápán, legalább félezren Veszprémben. Ott, jártunkig közel száz liter vért adtak az önkéntesek Veszprémben, s húszat a pápaiak. És jöttek a gépkocsik, hogy azonnal vigyék a vért, mert a literek, a decik életeket jelenthettek. Orvosok kezében fegyvert Az örvösök! Láttam őket is.. Maszkkal az állukon fáradtan támaszkodva, pihenő palamatokban a századik cigarettára rágyújAzt hiszem hősök valamennyien. Az orvosok és a jódos kötést, kitüntetést viselő névtelen emberek. Mert szememben aranyszínben csillogott az a sokszáz véradás «Sötét jódos kötés... S. Boda András flBg pm&H&fdL, egyes flljetet 3CXV. évfolyam 86. száma SZOMBAT 1969. február 1. Ara 70 fillérNAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TARÁCS LAPJA Támogatjuk az arab népek igazságos harcát Gáspár Sándor felszólalása az arab szakszervezetek kongresszusán Az arab szakszervezetek kairói kongresszusán valamennyi felszólaló elítéli az izraeli agressziót és támogatásáról biztosítja az imperializmus és cionizmus ellen harcoló erőket. A csütörtöki ülésen az NDK szakszervezeteinek küldötte kijelentette: A német nép követeli az izraeli megszállók kivonását az arab területekről. A francia CGT képviselője felszólított a Palesztinai menekültek fokozottabb támogatására és bejelentette, hogy a francia dolgozók gyógyszert és élelmet küldenek nekik. A lengyel a román, a csehszlovák, az olasz, a ciprusi, az iraki, a tunéziai, a jemeni a koreai küldöttség vezetői is kifejezték szolidaritásukat az arab dolgozók igazságos harca iránt. Nagy érdeklődés és taps fogadta Gáspár Sándor felszólalását. A magyar delegáció vezetője kijelentette: Meggyőződése, hogy a konferencia igaz ügy szolgálatában áll Rámutatott arra, hogy a magyar szervezett dolgozók szolidárisak az arab népek harcával. A magyar delegáció vezetője egyetértését fejezte ki azokkal akik harcra szólították" a cionizmus, az amerikai imperializmus ellen. Hangsúlyozta, hogy nem elég azonban csak a cionisták ellen fellépni és hogy egységesen kell harcolni a nemzetközi burzsoázia minden kísérletétel szemben. Kijelentette: közös harcunk sikere elképzelhetetlen nemzeti, vagy regionális elzárkózás mellett. Egységünk a világ munkásosztályának létérdeke a nemzetközi burzsoázia elleni küzdelemben. Pártunk és kormányunk, dolgozó népünk véleményét tolmácsolta, amikor az izraeli agresszió hátterében az osztályerők nemzetközi mérető összecsapását látta — folytatta Gáspár Sándor. — Osztályalapon állva bélyegezzük meg az arab országok ellen elkövetett agressziót. Biztosíthatjuk arab munkástestvéreinket, hogy továbbra is minden erőnkkel támogatjuk igazságos harcukat. Gáspár Sándor kairói tartózkodása során látogatást tett Anvar el Szadatnál, az Arab Szocialista Unió legfel-,ső végrehajtó bizottságának tagjánál. A látogatás alkalmával eszmecserét folytattak a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről. Sikerrel zárult a „Párttal, népnél egy az utunk“ akció — VERSENYFELHÍVÁS A MEGYE IFJÚSÁGI BRIGÁDJAIHOZ — IFJÚSÁGI BRIGÁDOK ÉRTEKEZLETE AZ AJKAI TIMFÖLDGYÁRBAN — Értekezletet tartottak az Ajkai Timföldgyár ifjúsági brigádjai. Kaufmann Antal, a termelési bizottság vezetője beszámolt az ifjúsági brigádok munkájáról. Többek között határidő rövidítéssel 244 ezer forintot takarítottak meg az eredeti költségvetéshez viszonyítva. Ezen felül jelentős társadalmi munkát végeztek. Kiváló munkájuk elismeréseként az üzemi KISZ bizottság a gépészet műszaki, Medve Géza forgácsoló, Szabó Béla műszerész és a Kovács Béla TMK lakatos brigádokat pénzjutalomban részesítette. Róth Antal, a városi KISZ bizottság titkára a megyei KISZ bizottság oklevelét és pénzjutalmat nyújtott át Horváth Lajos, Kölcsey Miklós és Kovács Albert brigádjainak, mert azok a „Párttal, néppel egy az utunk” akció keretében tett vállalásukat kimagaslóan teljesítették. A brigádvezetők felszólalásaikban hangoztatták, holy újabb munkasikerekkel készülnek a nagy évfordulók méltó megünneplésére, majd egyhangúlag elhatározták, hogy versenyfelhívással fordulnak a megye ifjúsági brigádjaihoz, KISZ szervezeteihez, felajánlásokkal segítsék az üzemek gazdasági eredményeit, az önköltségcsökkentést, a határidők lerövidítését. Szélesítsék az ifjúsági szocialista brigádmozgalmat, a KISZ alapszervezetek 1969. évi akcióprogramjának végrehajtását. Kenesei számvetés a Peremartonban Szerencsés gondolat volt, hogy a peremartoni gyártelep impozáns művelődési házát választották a zárszámadó színhelyéül. Az esemény önmagában is ünnepi, méltó keretet igényel: tízéves a szövetkezet, a tavalyi egyesülés óta az idei az első közös számvetés, meg aztán hol is találtak volna Kenesén vagy Papkeszin olyan helyiséget, ahol a jó félezer tagot leültethetik... Az egyesült tsz, az Egyetértés, hétezer holdon gazdálkodik — egybenmásban hasonlít is a peremartoni gyárhoz. Hogy mást ne említsünk: a baromfitelepen teljesen iparszerű a munka s nemcsak abban hasonlít „igazi” gyárra, hogy nagy tömegben ontja az árut — harminchárom vagon baromfi, közel két és félmillió tojás a tavalyi termelésük — hanem abban is, hogy a baromfifarm dolgozói kivétel nélkül szakmunkások. És még valami: a nagy közösség tagjai éppúgy rövidített munkahéten dolgoznak, mint az ipari üzemek munkásai. Azért tették péntekre a zárszámadót is, hogy a szabadszombat ne szenvedjen sérelmet. A számadás ismertetőjére alig maradt hely, annyi minden nyilvánosságot kér. Kocsis János elnök nagyon sok számmal traktálta a tagságot, még egy képzett közgazdász is beleszédülhetett ... Egy nagyon fontosról azonban valahogy megfeledkezett vagy csak kímélte a hallgatóságot: nem említette, hogy a tagság átlagos életkora 43 évre csökkent. Hogy sok ez vagy kevés, álljon itt egy újabb szám: az iparban 44 év az átlagos életkor. Tavaly 144 tagot vettek fel és nagyon sok újabb jelentkezőt voltak kénytelenek eltanácsolni... Téved, persze, aki arra gondol, hogy Kenesén minden fenékig tejfel. Kocsis János elmondta: az aszály olyan próbára tette a gazdaságot, hogy még egy hasonlót aligha tudnak kivédeni. A tsz hatalmas állatállománya havonta 30 vagon szemestakarmányt igényel. Hogy maguk termeljék meg a szükségletet, szinte párját ritkító vállalkozásba kezdtek. Méregdrága áron nagyhozamú" külföldi hibridkukorica vetőmagot vásároltak, 2500 holdra 8—8 mázsa műtrágyát szórtak és óvatos becsléssel 20 mázsás átlagtermésre számítottak — 9 lett belőle. A hiány közel 300 vagon! Ilyen körülmények között kétszeres értéke volt a más ágazatok többletbevételének. Annak, hogy a sokáig lebecsült juhászat növelte exportját, a szőlészek 9 vagonnal megtetézték tervüket ... Sokáig megemlegetik az Egyetértés tagjai az 1968-as esztendőt. Úgy is hallgatták a zárszámadó beszámolót, mint a katonák a parancsnokot. Mert, ha harcot nem is, de igenis ütközetet jelentett a múlt esztendő. És már csak azért is izgalmas egy ilyen nagy gazdaság számvetése, mert az emberek ugyan tudták azt, hogy a saját ágazatuk mit végzett, de csak, más az, ha az egészről, a 7000 holdról, meg a félezernél is több társ munkájáról együres tájékoztatót hallanak. Átvészelte a tsz a nagy csapást és közben izmosodott is az összetartozás érzése, erősödött a közösségi morál. Itt van például Brasch Jenő különös esete. A megbecsült és a tsz legderekabb emberei között számontartott traktoros, ki tudja kinek a sugallatára, megszédült a takarmányrépa szállítás idején — egy fuvarral kitérőt csinált és „maszek megrendelőjének" portáján kötött ki. Fény derült a mesterkedésre és a következménye: az alapszabály szerint megfosztotta önmagát a munkája után megillető évvégi prémiumtól és nyereségrészesedéstől, 12 ezer forinttól! Több faluból áll a tsz, a tagok nem ismerik mind egymást, és Brasch Jenőnek volt bátorsága, hogy felálljon a közgyűlésen, a nagy sokaság előtt és méltatlankodás nélkül beismerte: Igaz, amit az elnök mondott, és nagyon vestem magát... Nem avatták mártírrá a felszólalók, nem kisebbítették felelősségét, védelmükbe se vették, de ismerősök és ismeretlenek álltak fel és a büntetés mérséklését kérték. — öt gyerek apja, dolgos, munkáját kötelességen felül elvégzi... Többet soha, de senki se! — hangzott innen is, onnan is. És szavazott a tagság: 30 százalékos megvonás a büntetés. A visszatérített répa több mint 4000 forintjába került, de kapott helyébe emlékezetes tanulságot. És nemcsak ő okult a répa-hisóriából... Olyan közösségi töltése volt minden hozzászólásnak — több mint húsz gazda kért és kapott szót —, hogy még a számoknál is beszédesebben vallott a gazdaság, a közösség erejéről. Megyei és járási pártbizottsági vezetők, a tanácsok képviselői, a tsz-szel baráti módon együttműködő Sirály KTSZ megbízottai osztoztak az Egyetértés tagjainak örömében és kívánnak további gyarapodást az egyetértő és a sikeresen együtt munkálkodó közösségnek. Tatai Lajos Befejezés előtt a Balaton-part egyik impozáns szállója, a balatonalmádi Auróra Szálló. Még a téli hónapokban is dolgoznak az építők, a szerelők a 12 emeletes, vasvázba öltöztetett nagyszállón, amelynek homlokzatára már felszerették a nevét s messziről olvasható Balatonalmádi büszkesége: AURÓRA. Képünkön: a nagyszálló a téli napsütésben (Fotó: Szabó Ferenc) er Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és módosította a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi 6. törvény egyes rendelkezéseit; továbbá: felhatalmazta a Minisztertanácsot a legelő és apaállatgazdálkodás rendjének szabályozására; a Komárom megyei 9. számú országgyűlési választókerületben elhalálozás miatt megüresedett képviselőhely betöltésére május 18-ra új választást tűzött ki; a belügyminiszter jelentése alapján megtárgyalta az elmúlt évben a honosítással, visszahonosítással és a magyar állampolgársági kötelékből való elbocsátással kapcsolatban végzett munkát. A beszámolót az Elnöki Tanács jóváhagyólag tudomásul vette. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. Aláírták Magyarország és a Szovjetunió 1969-re szóló áruforgalmi jegyzőkönyvét Pénteken Moszkvában befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kereskedelmi küldöttségének tárgyalásai. A tárgyalások eredményeként dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, a magyar küldöttség vezetője és Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, a szovjet delegáció vezetője aláírta a két ország 1969-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi forgalom sikeresen fejlődik. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1969-ben a kölcsönös szállítások volumene az 1968. évihez képest 7 százalékkal növekszik és értéke eléri az 1,3 milliárd rubel összeget. A Szovjetunió változatlanul Magyarország fő kereskedelmi partnere, s több mint egyharmad arányban részesedik Magyarország külkereskedelmi forgalmában. A maga részéről Magyarország is az egyik vezető helyet foglalja el a Szovjetunió külkereskedelmében. Az 1969. évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyv előirányozza a Szovjetunióból Magyarországra irányuló szállítások növelését, a hoszszúlejáratú megállapodások rögzített mennyiségeken felül a magyar népgazdaság szempontjából fontos árukból. Magyarország 1969-ben különböző nyersanyagokat és élelmiszereket, ipari berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, személy- és tehergépkocsikat, valamint légiközlekedési eszközöket vásárol a Szovjetuniótól. Ugyanakkor autóbuszokat, hajókat, hírközlési berendezéseket, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, továbbá jelentős mennyiségű közfogyasztási árut szállít a Szovjetuniónak. Az 1969-re szóló megállapodás sikeres megvalósítása elősegíti a népgazdasági tervek teljesítését, és mindkét ország lakossága szükségleteinek még teljesebb kielégítését. Lesz Nemzeti Pantheonnnk A Hazafias Népfront Országos Tanácsának klubjában pénteken ünnepélyesen aláírták a Nemzeti Pantheon megteremtését szolgáló szocialista szerződéseket. A budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatói a Nemzeti Pantheonra vonatkozó tervpályázat kiírásához szükséges geodéziai felmérés elvégzésére vállaltak kötelezettséget Az Eötvös József Kollégium lakói jegyzéket állítottak öszsze nemzeti múltunk nagyjairól, mindazokról a politikusokról, írókról, tudósokról művészekről, akik helyet érdemelnek a Nemzeti Pantheonban. Ezzel egyidejűleg összefoglalják, megírják életrajzukat is, hogy megbízható alapot nyújtsanak a későbbi döntéshez. Az egyetemisták akciójával párhuzamosan neves művészek, művészettörténészek bírálják el a Kerepesi temetőben felállított szobrok és síremlékek művészi értékét. Az elmúlt hónapokban a temető egyötödét járták be, s megállapították, hogy csupán a kisebb szobrok és síremlékek értéke meghaladja a 25 millió forintot. A leendő Nemzeti Pantheon az ország legnagyobb szobormúzeuma, ahol szinte valamennyi számottevő szobrászművész alkotásait megtalálhatjuk. Az ünnepi aktus alkalmával bejelentették, hogy a Hazafias Népfront budapesti bizottsága a fővárosi tanácscsal együtt memorandumban fordult a kormányhoz és anyagiae®íteéget kért a nagyszabású feladat megoldás** hoz.