Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
----------- 41 ----------- A MAP LSS Juxfram&Hife Olvasóink kérdezik — vezetők válaszolnak Új rovatot nyitunk lapunkban, mely hetente egyszer vagy kétszer jelentkezik „A NAPLÓ parlamentje” címen. Mint az elnevezés talán érzékelteti, afféle közéleti fórumnak szánjuk. Alkalomnak arra, hogy olvasóink közügyekben kérdéseket tehessenek fel a politikai-gazdasági-társadalmi élet különféle területein dolgozó különféle szintű vezető személyiségeknek, s tőlük választ — véleményt, állásfoglalást — kapjanak; továbbá, hogy ugyancsak közügyekben elmondhassák, leírhassák véleményüket, javaslataikat. (E rovat tehát nem teszi feleslegessé a már régóta meglévő „Olvasóinklevelezőink írják” című rovatunkat, amely elsősorban magánérdekű s kisebb panaszokat tartalmaz.) — Várjuk tehát olvasóink kérdéseit, véleményeit: „szólaljanak fel” vagy „interpelláljanak” a NAPLÓ parlamentjében. Társadalombiztosítás KÉRDEZI: Geiszt János tsz tag, Márké, Petőfi Sándor utca 24. — Miért van és meddig lesz különbség az állami alkalmazottak, a gyári munkások és a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása között? VÁLASZOL: Makróczy Károlyné dr. a Veszprémi Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője. — Abból kell kiindulnunk, hogy a társadalombiztosítás a társadalmi javak elosztásának egy részét képezi, annak egyik módja, formája. A termelőszövetkezeti tag a nyugdíjaztatása után is dolgozhat fizikai munkán a közös gazdaságban. Az alkalmazott viszont csupán a nyugdíjára támaszkodva és korlátozott mértékben vállalhat munkát. Másrészt az állami vállalatok 10—17, a termelőszövetkezetek pedig csak 7 és fél százalékot fizetnek be társadalombiztosításra, így érthető, hogy a kisebb hozzájárulás után kevesebb az érte nyújtott szolgáltatás is. Természetesen az a cél, hogy fokozatosan, azonos szintre hozzák az alkalmazottak és a tsz-tagok társadalombiztosítását. Már jelenleg sincs különbség az anyasági segélyeknél, az útiköltségek kifizetésében, a gyógyszerellátásban, a kórházi ápolásban és az orvosi kezelésben. Viszont a keresetpótló segélyeknél — mint amilyen a táppénz is — fennáll az eltérés. Ugyanis betegség esetén a tsz-tagoknál más a keresetveszteség, mint az állami alkalmazottaknál. Nem azonosak a megélhetési viszonyok és természetesen ez érvényesül a társadalombiztosításban is. Nemcsak ez az oka a különbségnek, hanem az is, hogy az alkalmazottaknak ebben az évben 24, jövőre már 25 év szükséges a teljes nyugdíjhoz. A tsz-tagok viszont általában csak 10—12 év szolgálattal rendelkeznek, amikor nyugdíjba mennek. A törvény szelleme mindenkire azonos, csupán a feltételeknek kell megérniök ahhoz, hogy a tsz-tagok is az alkalmazottakkal minden tekintetben megegyező társadalombiztosításban részesüljenek. Mi lesz Devecserrel? KÉRDEZI: Toldy Tibor, a devecseri termelőszövetkezet üzemgazdásza Devecser Honvéd utca 4. szám alatti lakosa Mikor költözik a Devecseri Járási Tanács államigazgatási apparátusa Ajkára, mikor szűnik meg községünkben a járási székhely, és ez milyen kihatással lesz Devecserre? VÁLASZOL: Ballók Bertalan, a Devecseri Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. — Előre kell bocsájtanom a kérdéssel kapcsolatban, hogy a járási tanács költözködésére elnöki tanácsi határozat még nem született. Csupán terv, javaslat ez, aminek előkészítésén most dolgozunk. Az tény, hogy Ajkán már épül a járási és városi párt és tanácsi szervek részére az irodaház. Ennek elkészülési határideje 1070. májusa. Ekkor, illetve az ezt követő hónapokban kerülhet sor a járási pártbizottság és a tanács átköltözésére Devecserből Ajkára. Addig bizonyára megteszi a szükséges intézkedéseket a megyei tanács, hogy a jövőben ne Devecser, hanem Ajka legyen járásunk székhelye. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy 20 dolgozónk már Ajkán lakik. Ugyanakkor a tanáccsal egyidőben nem távozik Devecserből több járási szintű hivatal, intézmény. Egy ideig még itt működnek, átköltözésükre — minden valószínűség szerint — folyamatosan kerül sor. — Ami a kérdés második részét illeti, ha nem is lesz járási székhely Devecser, mindenképpen továbbra is kiemelt, nagyközségként kezeljük 7 ezer lakosával együtt. A beruházások, a költségvetés, az állami támogatás a jövőben sem csökken, így a község fejlődésére, életére különösebb hatással, vagy éppen visszahúzó erővel nem lesz a járási székhely áthelyezése. Keresünk külső szerelési munkára ■JÓL, KÉPZETT hegesztőt és lakatost, magas órabérrel és költségtérítéssel. Csak jól képzett szakemberek jelentkezzenek írásban, vagy személyesen az ugodi Szabadság Mg. Termelőszövetkezetnél. (550) Növénykísérleti ház épül Szegeden A Szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében növénykísérleti ház építését kezdték meg. A négy fülkéből álló klímaházban előre meghatározott program szerint szabályozhatják a hőmérsékletet, a fényviszonyokat és a páratartalmat. Ezenkívül programozott ütem szerint irányíthatják a levegő mozgását és a széndioxid koncentrációt is. NAPLÓ .............................1 . . ^ FIGYELEM! FIGYELEM! Pályázati felhívás A történet színhelye...? A NAPLÓ szerkesztősége pályázatot hirdet hiteles, életből merített, valóban megtörtént, vidám vagy komoly tanulságú történetek megírására. Minden faluban, a városokban pedig minden üzemben, minden intézményben akad olyan megtörtént eset, amelyet sokáig, néha évekig emlegetnek az ott élő, ott dolgozó emberek. Ezeket a történeteket szeretnénk összegyűjteni és sorozatban közölni lapunkban, hadd ismerje meg őket a megye egész lakossága. Követelmény: a történet konkrét helyhez (községhez, üzemhez, intézményhez), mint színhelyhez kapcsolódjék. A pályázatnak határideje nincs, az írásokat a beérkezés sorrendjében közöljük lapunkban. Ugyanabból a községből (üzemből, intézményből stb.), ha több pályamű is beérkezik, csak egyet — a jobbikot — közöljük. A pályaművek terjedelme nem haladhatja meg a 2—2,5 ritkán gépelt oldalt. (Kézírással is beküldhető a pályázat.) A pályaműveket közlés után (eltérő mértékű, értéküknek és érdekességüknek megfelelő, de a szokásosnál nagyobb, 100—300 forint közötti) honoráriummal jutalmazzuk. A pályaműveket a beérkezés és alkalmasság szerint sorozatban, a következő címen közöljük: „A történet színhelye:...” — kipontozott helyre az illető község vagy üzem, intézmény neve kerül. Napló szerkesztőség Frizurás kirándulás Utoljára a csabrendeki üzemben találkoztunk. Még a kezüket is féltve nyújtották. Az epedagyártás nem valami tiszta munka. A kígyó természetű drót olajos nyomot hagy a tenyéren. Tegnap reggel másfajta találkozás volt a Béke Kárpitos Kisz csabrendeki üzemének asszonyaival, lányaival. — Megismer? — nevetett egy huncut szemű lány. — Engem már egyszer fényképezett. Lehet! Az arcok keverednek az ember emlékezetében és különben is olajfoltos munkaköpeny és a műszálas pulóver között nagy a különbség. A Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa előtt parkírozott a különautóbusz Egy kis megálló Csabrendek ás a főváros között. Nem pihenő — megállót — Egy kis szépítkezésre — mondja az epedások vezére, Papp László a 30 asszony, lány mellett utazó négy férfi egyike. ■— Azt kérték, hogy Veszprémben álljunk meg a fodrász közelében. Most ott vannak... Hja, nem akármiért utaz- nak a fővárosba az újdon-sült üzem munkáskezű aszszonyai. Tegnap volt a ktsz küldöttgyűlése és kéthónapi nyereségrészesedést vettek fel. Sok pénz, de ha még csak ez lenne. A ktsz két napra megvendégeli a sümegi vár tövében települt üzem dolgozóit. Ilyen programot állítottak össze számukra: városnézés. A Corvin esti, éjszakai műsora szombati ismerkedés a főváros forgatagával. S, hogy el ne tévedjenek, hogy a harminc asszony, lány teljes biztonságban érezhesse magát a milliós nagyvárosban, magukkal vitték — meghívott vendégként — a körzeti megbízott rendőrt is. Azt hiszem mindennapos szolgálatából ez lesz a legszebb két nap, a legkedvesebb megbízatás. Mire mindezt füzetbe jegyezzük, már jönnek az aszszonyok. — Most sem ismer meg? Most? Ejnye, most aztán igazán nem! Fővárosba utazó csabrendeki epedások (Fotó: Péterfay) Szombat, 1969. A kommunisták ellen A kommunisták számának szaporodása, főleg azonban a kommunisták programjának széles körben való kedvező fogadtatása egyre hevesebb ellenállásra, a kommunisták elleni nyílt támadásra, provokációra ingerelték — nemcsak a köztársaság ellenségeit, hanem a Szociáldemokrata Párt kommunistaellenes jobbszárnyát is. A Szociáldemokrata Párt pápai lapja, a Munkás Újság 1919 február 9-i számában határozottan tiltakozik, „az öntudatos munkásság legerélyesebb tiltakozásával, az ellen a gazemberség ellen, mely egy felbérelt ismeretlent arra indított, hogy szerdán délután a kommunista elvtársak Kossuth utcai irodájába belőjön”. Két héttel később azonban kommunistaellenes nagygyűlést szerveztek a szociáldemokraták a munkásotthonban, a budapesti Népszava előtti provokáció következményeként. Február 20-án gyűlést tartottak Budapesten a munkanélküliek, és mert a Népszavában akkor jelent meg egy munkanélkülieket rágalmazó cikk, felvonultak a Népszava szerkesztősége elé, és tüntettek ellene. A kivonuló rendőrség körbefogta a tüntetőket és mert azok felszólításra nem oszlottak szét e lőttek. A támadásnak több rendőr is áldozatul esett. Ezt aztán a szociáldemokraták kommunistaellenes provokációra használták fel. Hogy a párt vezetőitől megszabaduljanak, elhíresztelték, hogy a tüntetést a kommunisták szervezték, ők lőtték le a rendőröket. Másnapra az egész országban tüntetéseket szerveztek, rendőrgyilkosoknak mondták a kommunistákat. Székházaikat feldúlták, a párt vezetőit letartóztatták és véresre verték. A gyűlést Pápán a munkásotthonban tartották. A Munkás újság 1919 február 23-i számában.. a,...gyűlésr.é...többek között ‘Sövetkezőket' közölte: „A rengeteg számban megjelent elvtársakat és elvtársnőket Torma Alajos elnök üdvözölte, majd Molnár Árpád párttitkár elvtárs terjesztette elő az alább olvasandó határozati javaslattot, melyet az értekezlet lelkes éljenzés közben tett magáévá. Beszéltek még az udvaron Szelestey János, dr. Lukács Vilmos, Nagy Jenő színtársulati titkár, Viczai János és Muli József elvtársak, az udvarban bent nem fért tömeghez pedig a munkásotthon ablakából Molnár Árpád, Viczai János, Kerekes János, Knapp Imre és Szelestey János szólottak. Az impozáns pártértekezlet befejezéséül a zenész elvtársak eljátszották a Marseillest, mit a jelenvoltak kalaplevétellel hallgattak végig. Amidőn még megjegyezzük, hogy a párt a gyász jeléül délelőtt 11 órától délután 6 óráig általános szünetet rendelt el, itt közöljük az elfogadott határozatot. Azok a szomorú események, melyek folyó hó 20-án este Budapesten lejátszódtak, telkeinkből a legnagyobb elkeseredést váltották ki. Négy és fél évig hullottak a frontokon szegény proletár testvéreink és lelketlen, úgynevezett kommunista agitáció következtében Budapest utcáit megint proletárvér öntözte. Mi, akik küzdöttünk és küzdeni fogunk mindhalálig a hamisítatlan kommunista ideálokért, legnagyobb megbotránkozással ítéljük el ezt a bűnös, könnyelmű aknamunkát, mely egyes önző emberek érvényesülése érdekében meg akarja bontani a szervezett munkásság tömör, harcrakész sorait. Megvetéssel hárítunk el minden felelősséget az úgynevezett kommunistákra. Száradjon bűnös lelkükön az a drága proletárvér, melyet ők ontottak ki gazgyilkosok módjára Budapest utcáin.” Nem nehéz elképzelni, milyenek voltak a beszédek, ha — mint a pápaiak állítják — azokhoz mérten a határozat hangja nagyon mérsékelt, higgadt. Nem túloz a Munkás Újság a gyűlésen résztvevők számának meghatározásánál; valóban rengetegen voltak. Az történt ugyanis, hogy a munkások erre a napra, délelőn 5- 11 órától délután 6-ig fizetett szabadságot, kaptak, hogy a gyűlésre felvonuljanak. Szívesen adták a pápai tőkések, vállalkozók, kereskedők a néhány órai bért, úgy számították, kifizetődik az nekik. Rövidesen kiderült, hogy Budapesten nem a kommunisták, s még csak nem is a munkanélküli tüntetők lőttek a rendőrökre, hanem szervezési hiba következtében a rendőrök lőttek egymásra. De a kommunistaellenes provokáció megtörtént, és a kormány, a szociáldemokraták provokációja lelepleződött és visszafelé sült el; csökkent a szociáldemokraták és növekedett a kommunisták tekintélye. Csaba Imre A bejárónő monológja nehéz máma jóravaló bejárónőt kapni Mindjárt elmondom miért, csak leteszem ezt a szatyrot. Elhúzta a karomat Hiába, öregszem. Nem bírom már úgy a piacozást, de a dolgot se, mint régebben Azért, tetszik tudni, három helyre is hívtak, mire a doktor úrékhoz elszegődtem. A tanítóéknál azért nem vállaltam, mert meguntam a pelenkázást. Elég volt 40 év alatt más nyolc gyereket tisztába rakni, pesztrálni, tanítgatni járni, beszélni a magam háromja mellett. Az enyimek? A nagyobbik oda maradt a háborúban, a lányom disszidált. Kanadából ír néhanapján. Kisebbik fiom Pesten lakik... De nem is erről akarok beszélni, hanem a pelenkázásról. Belefáradtam, a kezem is reszket már. Ha nem, rendes, tiszta aszszony vagyok ám, megmondhatja a másik doktorné is, akiknél tavalyelőtt szolgáltam. Ott kellett hagynom őket. Tetszik tudni az öreg, a másik doktorné apja folyton szekált, fogdosott. Most, hogy szél érte, ágynak dőlt, hívott nagyon a másik doktorné. Mégse megyek vissza a vén gyalázatost forgatni, etetni. Meg is mondtam, hogy gyönge vagyok én már beteget emelgetni. Az igazi okot elhallgattam persze Avval úgy se változtattam volna meg az öreget, ha beolvasok nekik. Nem igaz? meg a másik doktorné úgy is tudja... A harmadik hely meg két iénkisasszonynál lett volna. Ismeri tán őket? Csudapofák. Naftalinszagúak. Kétszer mennek naponta templomba, mert unatkoznak szegénykék. Aztán naphosszat a cukrászdában tereferélnek egy szimpla mellett. Esténként meg a fogadásokon — így nevezik a kártyapartikat — olyan malacságokat beszélnek, hogy én röstellném hallgatni. Pedig a saját fülemmel nem is hallottam, ismerős asszonytól tudom. Alkalmazásukban állt míg meg nem halt. Az utódja lehettem volna a nagyságok között. Mert ők üdv rázzák a rongyot mostan is, mint harminc-negyven éve volt szokásos, jobbmódú házaknál. Most is úgy csöngetik be az embert a konyhából, ha szükségük van valamire. Nekem pedig ne csöngessenek, mint egy cselédnek. Inkább vállaltam a szolgálatot a doktor úréknál. Ott szeretnek, megbecsülnek. Mindenes vagyok. Takarítok, főzök, mosok, vasalok. Még a cipőket is kipucolom. Csak a gyerekeket nem, mert azt megtiltották. Azt Petikének és a kis Palikának kell kipucolnia. Megteszem persze, ha nem látják a doktor úrék, ilyenkor körbe puszilnak és a kicsi Pali a csokoládéját is megfelezi velem. Másnap aztán visszaadom neki, mert én nem szeretem az édességet, de jól esik, hogy megkínál És én is örülök, hogy másnap úgy tesz, mintha nem az övét kapná viszsza. Jól megy a sorom mondhatom. Megfizetnek a doktor úrék, és úgy bánnak velszni, mint egy családtaggal. Nagyon elfoglalt emberek, szükségük van rám és higygye el, segítenek rajtam. Kímélnek. A parkettet se kell csúsznom-másznom, vettek kefélőgépet. Teljesen villamosított a konyhájuk is. Eleinte kicsit féltem a gépektől, de már magam is szét tudom szedni a porszívót. A fiamnál sem lenne jobb dolgom ... Miért nem megyek mégsem hozzájuk?