Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

----------- 41 ----------- A MAP LSS Juxfram&Hife Olvasóink kérdezik — vezetők válaszolnak Új rovatot nyitunk lapunkban, mely hetente egyszer vagy kétszer jelentkezik „A NAPLÓ parlamentje” címen. Mint az elnevezés talán érzékelteti, afféle közéleti fórumnak szánjuk. Alkalomnak arra, hogy olvasóink köz­ügyekben kérdéseket tehessenek fel a politik­ai-gazdasági-társadalmi élet különféle területein dolgozó különféle szintű vezető sze­mélyiségeknek, s tőlük választ — véleményt, állásfoglalást — kapjanak; továbbá, hogy ugyancsak k­ö­z­ügyekben elmond­hassák, leírhassák véleményüket, javaslataikat. (E rovat te­hát nem teszi feleslegessé a már régóta meglévő „Olvasóink­­levelezőink írják” című rovatunkat, amely elsősorban ma­gánérdekű s kisebb panaszokat tartalmaz.) — Várjuk tehát olvasóink kérdéseit, véleményeit: „szólaljanak fel” vagy „in­terpelláljanak” a NAPLÓ parlamentjében. Tár­sadal­om­biztosít­ás KÉRDEZI: Geiszt János tsz tag, Márké, Petőfi Sándor utca 24. — Miért van és meddig lesz különbség az állami al­kalmazottak, a gyári munká­sok és a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása között? VÁLASZOL: Makróczy Ká­­rolyné dr. a Veszprémi Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság vezetője. — Abból kell kiindulnunk, hogy a társadalombiztosítás a társadalmi javak elosztásá­nak egy részét képezi, annak egyik módja, formája. A ter­melőszövetkezeti tag a nyug­díjaztatása után is dolgoz­hat fizikai munkán a közös gazdaságban. Az alkalmazott viszont csupán a nyugdíjára támaszkodva és korlátozott mértékben vállalhat munkát. Másrészt az állami vállalatok 10—17, a termelőszövetkeze­tek pedig csak 7 és fél száza­lékot fizetnek be társadalom­­biztosításra, így érthető, hogy a kisebb hozzájárulás után kevesebb az érte nyújtott szolgáltatás is.­­ Természetesen az a cél, hogy fokozatosan, azonos szintre hozzák az alkalma­zottak és a tsz-tagok társa­dalombiztosítását. Már je­lenleg sincs különbség az anyasági segélyeknél, az úti­költségek kifizetésében, a gyógyszerellátásban, a kór­házi ápolásban és az orvosi kezelésben. Viszont a ke­resetpótló segélyeknél — mint amilyen a táppénz is — fennáll az eltérés. Ugyan­is betegség esetén a tsz-ta­­goknál más a keresetveszte­ség, mint az állami alkalma­zottaknál. Nem azonosak a megélhetési viszonyok és ter­mészetesen ez érvényesül a társadalombiztosításban is. Nemcsak ez az oka a különb­ségnek, hanem az is, hogy az alkalmazottaknak ebben az évben 24, jövőre már 25­ év szükséges a teljes nyugdíj­hoz. A tsz-tagok viszont ál­talában csak 10—12 év szol­gálattal rendelkeznek, amikor nyugdíjba mennek. A törvény szelleme mindenkire azonos, csupán a feltételek­nek kell megérniök ahhoz, hogy a tsz-tagok is az alkal­mazottakkal minden tekin­tetben megegyező társada­lombiztosításban részesülje­nek. Mi lesz Devecserrel? KÉRDEZI: Toldy Tibor, a devecseri termelőszövetkezet üzemgazdásza Devecser Hon­véd utca 4. szám alatti lakos­a Mikor költözik a Deve­­cseri Járási Tanács állam­igazgatási apparátusa Ajká­ra, mikor szűnik meg köz­ségünkben a járási székhely, és ez milyen kihatással lesz Devecserre? VÁLASZOL: Ballók Berta­lan, a Devecseri Járási Ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke. — Előre kell bocsájtanom a kérdéssel kapcsolatban, hogy a járási tanács költöz­ködésére elnöki tanácsi ha­tározat még nem született. Csupán terv, javaslat ez, aminek előkészítésén most dolgozunk. Az tény, hogy Ajkán már épül a járási és városi párt és tanácsi szer­vek részére az irodaház. En­nek elkészülési határideje 1070. májusa. Ekkor, illetve az ezt követő hónapokban kerülhet sor a járási pártbi­zottság és a tanács átköltözé­sére Devecserből Ajkára. Ad­dig bizonyára megteszi a szükséges intézkedéseket a m­egyei tanács, hogy a jövő­ben ne Devecser, hanem Aj­ka legyen járásunk székhe­lye.­­ Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy 20 dolgozónk már Ajkán lakik. Ugyanak­kor a tanáccsal egyidőben nem távozik Devecserből több járási szintű hivatal, intézmény. Egy ideig még itt működnek, átköltözésük­re — minden valószínűség szerint — folyamatosan ke­rül sor. — Ami a kérdés második részét illeti, ha nem is lesz járási székhely Devecser, mindenképpen továbbra is kiemelt, nagy­községként ke­zeljük 7 ezer lakosával együtt. A beruházások, a költségvetés, az állami támo­gatás a jövőben sem csökken, így a község fejlődésére, éle­tére különösebb hatással, vagy éppen visszahúzó erővel nem lesz a járási székhely áthelyezése. Keresünk külső szerelési munkára ■JÓL, KÉPZETT hegesztőt és lakatost, magas órabérrel és költ­ségtérítéssel. Csak jól képzett szakem­berek jelentkezzenek írás­ban, vagy személyesen az ugodi Szabadság Mg. Ter­melőszövetkezetnél. (550) Növénykísérleti ház épül Szegeden A Szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében növénykísérleti ház építését kezdték meg. A négy fülkéből álló klímaházban előre meghatározott prog­ram szerint szabályozhatják a hőmérsékletet, a fényviszo­nyokat és a páratartalmat. Ezenkívül programozott ütem szerint irányíthatják a leve­gő mozgását és a széndioxid koncentrációt is. NAPLÓ .............................1 . . ^ FIGYELEM! FIGYELEM! Pályázati felhívás A történet színhelye...? A NAPLÓ szerkesztősége pályázatot hirdet hiteles, életből merített, valóban megtörtént, vidám vagy komoly tanulságú történetek megírására. Minden faluban, a városokban pedig minden üzemben, minden intézményben akad olyan megtörtént eset, amelyet sokáig, néha évekig emlegetnek az ott élő, ott dolgozó emberek. Ezeket a történeteket szeretnénk összegyűjteni és sorozatban közölni lapunkban, hadd ismerje meg őket a megye egész lakossága. Követelmény: a történet konkrét helyhez (községhez, üzemhez, intézményhez), mint színhelyhez kapcsolódjék. A pályázatnak határideje nincs, az írásokat a beérkezés sorrendjében közöljük lapunkban. Ugyanabból a község­ből (üzemből, intézményből stb.), ha több pályamű is be­érkezik, csak egyet — a jobbikot — közöljük. A pályamű­vek terjedelme nem haladhatja meg a 2—2,5 ritkán gépelt oldalt. (Kézírással is beküldhető a pályázat.) A pályamű­­veket közlés után (eltérő mértékű, értéküknek és érdekes­ségüknek megfelelő, de a szokásosnál nagyobb, 100—300 forint közötti) honoráriummal jutalmazzuk. A pályaműve­ket a beérkezés és alkalmasság szerint sorozatban, a kö­vetkező címen közöljük: „A történet színhelye:...” — ki­pontozott helyre az illető község vagy üzem, intézmény neve kerül. Napló szerkesztőség Frizurás kirándulás Utoljára a csabrendeki­­ üzemben találkoztunk. Még a kezüket is féltve nyújtot­ták. Az epedagyártás nem valami tiszta munka. A kí­gyó­ természetű drót olajos nyomot hagy a tenyéren. Tegnap reggel másfajta ta­lálkozás volt a Béke Kárpi­tos Kisz csabrendeki üze­mének asszonyaival, lányai­val. — Megismer? — nevetett egy huncut szemű lány. — Engem már egyszer fényké­­pezett. Lehet! Az arcok keverednek az ember emlékezetében és kü­lönben is olajfoltos munka­­köpeny és a műszálas puló­ver között nagy a különbség. A Szakszervezetek Veszp­­rém megyei Tanácsa előtt parkírozott a különautóbusz Egy kis megálló Csabrendek ás a főváros között. Nem pihenő — megállót — Egy kis szépítkezésre — mondja az epedások vezére, Papp László a 30 asszony, lány mellett utazó négy férfi egyike. ■— Azt kérték, hogy Veszprémben álljunk meg a fodrász közelében. Most ott vannak... Hja, nem akármiért utaz-­­ nak a fővárosba az újdon-­­­sült üzem munkáskezű asz­­szonyai. Tegnap volt a ktsz küldöttgyűlése és kéthónapi nyereségrészesedést vettek fel. Sok pénz, de ha még csak ez lenne. A ktsz két napra megvendégeli a süme­­gi vár tövében települt üzem dolgozóit. Ilyen programot állítottak össze számukra: városnézés. A Corvin esti, éjszakai műsora szombati is­merkedés a főváros forgata­gával. S, hogy el ne tévedjenek, hogy a harminc asszony, lány teljes biztonságban érezhesse magát a milliós nagyvárosban, magukkal vit­ték — meghívott vendégként — a körzeti megbízott rend­őrt is. Azt hiszem minden­napos szolgálatából ez lesz a legszebb két nap, a legked­vesebb megbízatás. Mire mindezt füzetbe je­gyezzük, már jönnek az asz­­szonyok. — Most sem ismer meg? Most? Ejnye, most aztán igazán nem! Fővárosba utazó csabrendeki epedások (Fotó: Péterfay) Szombat, 1969. A kommunisták ellen A kommunisták számának szaporodása, főleg azonban a kommunisták programjá­nak széles körben való ked­vező fogadtatása egyre he­vesebb ellenállásra, a kom­munisták elleni nyílt táma­dásra, provokációra ingerel­ték — nemcsak a köztársaság ellenségeit, hanem a Szociál­demokrata Párt kommunis­taellenes jobbszárnyát is. A Szociáldemokrata Párt pápai lapja, a Munkás Újság 1919 február 9-i számában hatá­rozottan tiltakozik, „az öntu­datos munkásság legerélye­sebb tiltakozásával, az ellen a gazemberség ellen, mely egy felbérelt ismeretlent arra in­dított, hogy szerdán délután a kommunista elvtársak Kos­suth utcai irodájába belő­jön”. Két héttel később azonban kommunistaellenes nagygyűlést szerveztek a szo­ciáldemokraták a munkásott­honban, a budapesti Népsza­va előtti provokáció követ­kezményeként. Február 20-án gyűlést tar­tottak Budapesten a munka­­nélküliek, és mert a Népsza­vában akkor jelent meg egy munkanélkülieket rágalmazó cikk, felvonultak a Népszava szerkesztősége elé, és tüntet­tek ellene. A kivonuló rend­őrség körbefogta a tüntető­ket és mert azok felszólítás­ra nem oszlottak szét e lőt­tek. A támadásnak több rendőr is áldozatul esett. Ezt aztán a szociáldemokraták kommunistaellenes provoká­cióra használták fel. Hogy a párt vezetőitől megszabadul­janak, elhíresztelték, hogy a tüntetést a kommunisták szervezték, ők lőtték le a rendőröket. Másnapra az egész országban tüntetéseket szerveztek, rendőrgyilkosok­nak mondták a kommunis­tákat. Székházaikat feldúl­ták, a párt vezetőit letartóz­tatták és véresre verték. A gyűlést Pápán a munkásott­honban tartották. A Munkás újság 1919 február 23-i szá­mában.. a,...gyű­lésr.é...­többek között ‘S­­­övetkezőket' közöl­te: „A rengeteg számban megjelent elvtársakat és elv­társnőket Torma Alajos el­nök üdvözölte, majd Molnár Árpád párttitkár elvtárs ter­jesztette elő az alább olva­sandó határozati javaslattot, melyet az értekezlet lelkes éljenzés közben tett magáé­vá. Beszéltek még az udva­ron Szelestey János, dr. Lu­kács Vilmos, Nagy Jenő szín­­társulati titkár, Viczai János és Muli József elvtársak, az udvarban bent nem fért tö­meghez pedig a munkásott­hon ablakából Molnár Árpád, Viczai János, Kerekes János, Knapp Imre és Szelestey Já­nos szólottak. Az impozáns pártértekezlet befejezéséül a zenész elvtársak eljátszották a Marseillest, mit a jelen­voltak kalaplevétellel hall­gattak végig. Amidőn még megjegyezzük, hogy a párt a gyász jeléül délelőtt 11 órá­tól délután 6 óráig általános szünetet rendelt el, itt közöl­jük az elfogadott határozatot. Azok a szomorú esemé­nyek, melyek folyó hó 20-án este Budapesten lejátszódtak, telkeinkből a legnagyobb el­keseredést váltották ki. Négy és fél évig hullottak a frontokon szegény proletár testvéreink és lelketlen, úgy­nevezett kommunista agitá­ció következtében Budapest utcáit megint proletárvér ön­tözte. Mi, akik küzdöttünk és küzdeni fogunk mindhalálig a hamisítatlan kommunista ideálokért, legnagyobb meg­botránkozással ítéljük el ezt a bűnös, könnyelmű akna­munkát, mely egyes önző emberek érvényesülése érde­kében meg akarja bontani a szervezett munkásság tömör, harcrakész sorait. Megvetés­sel hárítunk el minden fele­lősséget az úgynevezett kom­munistákra. Száradjon bűnös lelkükön az a drága proletár­vér, melyet ők ontottak ki gaz­gyilkosok módjára Budapest utcáin.” Nem nehéz elképzelni, mi­lyenek voltak a beszédek, ha — mint a pápaiak állítják — azokhoz mérten a határozat hangja nagyon mérsékelt, higgadt. Nem túloz a Munkás Újság a gyűlésen résztvevők számának meghatározásánál; valóban rengetegen voltak. Az történt ugyanis, hogy a munkások erre a napra, dél­előn 5- 11 órától délután 6-ig fizetett szabadságot, kaptak, hogy a gyűlésre felvonulja­nak. Szívesen adták a pápai tőkések, vállalkozók, keres­kedők a néhány órai bért, úgy számították, kifizetődik az nekik. Rövidesen kiderült, hogy Budapesten nem a kommu­nisták, s még csak nem is a munkanélküli tüntetők lőt­tek a rendőrökre, hanem szervezési hiba következté­ben a rendőrök lőttek egy­másra. De a kommunista­ellenes provokáció megtör­tént, és a kormány, a szoci­áldemokraták provokációja lelepleződött és visszafelé sült el; csökkent a szociálde­mokraták és növekedett a kommunisták tekintélye. Csaba Imre A bejárónő monológja n­ehéz máma jóravaló bejárónőt kapni Mindjárt elmondom miért, csak leteszem ezt a szatyrot. Elhúzta a karomat Hiába, öregszem. Nem bírom már úgy a piacozást, de a dolgot se, mint régebben Azért, tetszik tudni, három helyre is hívtak, mire a dok­tor úrékhoz elszegődtem. A tanítóéknál azért nem vállaltam, mert meguntam a pe­lenkázást. Elég volt 40 év alatt más nyolc gyereket tisztába rakni, pesztrálni, ta­­nítgatni járni, beszélni a ma­gam háromja mellett. Az enyimek? A nagyobbik oda maradt a háborúban, a lá­nyom disszidált. Kanadából ír néhanapján. Kisebbik fi­om Pesten lakik... De nem is erről akarok beszélni, ha­nem a pelenkázásról. Bele­fáradtam, a kezem is reszket már. Ha nem, rendes, tiszta asz­­szony vagyok ám, megmond­hatja a másik doktorné is, akiknél tavalyelőtt szolgál­tam. Ott kellett hagynom őket. Tetszik tudni az öreg, a másik doktorné apja foly­ton szekált, fogdosott. Most, hogy szél érte, ágynak dőlt, hívott nagyon a másik dok­torné. Mégse megyek vissza a vén gyalázatost forgatni, etetni. Meg is mondtam, hogy gyönge vagyok én már beteget emelgetni. Az igazi okot elhallgattam persze Avval úgy se változtattam volna meg az öreget, ha be­olvasok nekik. Nem igaz? meg a másik doktorné úgy is tudja... A harmadik hely meg két i­énkisasszonynál lett volna. Ismeri tán őket? Csudapo­fák. Naftalinszagúak. Kétszer mennek naponta templomba, mert unatkoznak szegénykék. Aztán naphosszat a cukrász­dában tereferélnek egy szimpla mellett. Esténként meg a fogadásokon — így nevezik a kártyapartikat — olyan malacságokat beszél­nek, hogy én röstellném hall­gatni. P­edig a saját fülemmel nem is hallottam, is­merős asszonytól tu­dom. Alkalmazásukban állt míg meg nem halt. Az utódja lehettem volna a nagyságok között. Mert ők üd­v rázzák a rongyot mostan is, mint harminc-negyven éve volt szokásos, jobbmódú házak­nál. Most is úgy csöngetik be az embert a konyhából, ha szükségük van valamire. Ne­kem pedig ne csöngessenek, mint egy cselédnek. Inkább vállaltam a szolgálatot a doktor úréknál. Ott szeretnek, megbecsül­nek. Mindenes vagyok. Ta­karítok, főzök, mosok, vasa­lok. Még a cipőket is kipuco­lom. Csak a gyerekeket nem, mert azt megtiltották. Azt Petikének és a kis Palikának kell kipucolnia. Megteszem persze, ha nem látják a dok­tor úrék, ilyenkor körbe pu­szilnak és a kicsi Pali a cso­koládéját is megfelezi velem. Másnap aztán visszaadom neki, mert én nem szeretem az édességet, de jól esik, hogy megkínál És én is örülök, hogy másnap úgy tesz, mint­ha nem az övét kapná visz­­sza. Jól megy a sorom mond­hatom. Megfizetnek a dok­tor úrék, és úgy bánnak vel­szni, mint egy családtaggal. Nagyon elfoglalt emberek, szükségük van rám és higy­­gye el, segítenek rajtam. Kí­mélnek. A parkettet se kell csúsznom-másznom, vettek kefélőgépet. Teljesen villa­mosított a konyhájuk is. Eleinte kicsit féltem a gé­pektől, de már magam is szét tudom szedni a porszívót. A fiamnál sem lenne jobb dol­gom ... Miért nem megyek mégsem hozzájuk?

Next