Napló, 1969. június (Veszprém, 25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

A pedagógusokat ünnepeljük !h­agyomány már, hogy i­ június első vasárnap­ján a pedagógusokat ünnepeljük. Ma is azokat kö­szöntjük, akik az ország la­kosságának több mint egyti­­zedét kitevő tanulóifjúságot nevelik, akiknek keze alatt formálódik a legértékesebb anyag, az ember. Érthető hát, ha munkájukat az egész tár­sadalom figyelemmel kíséri, s nagyra értékeli. Az egymást követő tan­évek csak a külső szemlélők számára egyformák, valójá­ban azonban minden eszten­dő új, az előzőktől eltérő. Sze­rencsére a most záruló isko­laév sikeresnek mondható, hiszen a tapasztalatok sze­rint mind körülményeiben mind pedig tartalmában jobb gazdagabb lett a tavalyinál, vagy a tavalyelőttinél. Különösen sokat javult a helyzet az általános iskolák­ban, ahol a reform régebbi befejezése következtében már némi, jó értelemben vett ru­tinra is szert tehettek a pe­dagógusok. Lecsitulóban volt a nagy demográfiai hullám, kevesebben jártak egy-egy osztályba, s ezért több idő ju­tott a diákokkal való egyéni törődésre. Javultak valamics­két a tárgyi feltételek is: az anyagi lehetőségekhez mér­ten korszerűsödtek a szertá­rak, szaporodtak az audiovi­zuális oktatási eszközök.­­ mindezek következtében általában nyugodtabbá vált az iskolák légköre, kevésbé idegesek, zaklatottak a taná­rok. Az idén a gyerekek mintha jobban élhettek vol­na az életkoruknak megfele­lően, nagyobb volt a megér­tés, a türelem a pedagógu­sok részéről, határozottabban különbséget tudtak tenni a jelentéktelen és a nagyobb rendbontások között, nem vettek minden gyerekcsínyt személyes sértésnek. A következő években a kö­zépiskolai reform teljes befe­jezése lesz az egyik legna­gyobb feladat. Különösen a szakközépiskolák átalakítása jelent nagy munkát, hiszen itt még az új, korszerűbb tan­­tervek kiadásánál tartanak. S aztán a keretek egy időre nem módosulnak. Persze, mindig változniok, fejlőd­­niök kell az oktatói és neve­lői munka módszereinek. Hi­szen éppen az a szép, s egy­ben nehéz is a pedagógusi tevékenységben, hogy az évenként változó gyerek­anyag, a fejlődő társadalmi környezet és életkörülmé­nyek hatására, mindig új ne­velési szituációk adódnak, amelyek a jobbra törekvés belső kényszerével párosulva védelmet nyújtanak a sablo­nok ellen. Ezeket a szituáció­kat felismerni, hozzájuk módszerekben és eszközök­ben alkalmazkodni nem könnyű feladat, s ezért állan­dó nevelői készenlétet, szel­lemi frissességet igényelnek. Mit kívánhatnánk jobbat a nevelőknek most, a pedagó­gusnapon, mint sikeres tan­évzárást, s kellemes pihe­nést, az egész éves hasznos munka után. 4 Világ proletárjai egyesüljetek ! NAPLÓ A MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOT­SsÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Vasárnap, 1969. június 1. Ára 1 forint XXV. évfolyam — 124. szám A m ■■ rr jovo: a szakközépiskoláké Kevés tanterem, hiányos felszereltség Rohamosan nő a szakmunkásigény•Fokozatosan megszűnik a technikumi képzés Újabb három diákszálló épül 1975-ig Együttes ülést tartott az SZMT elnöksége és a KISZ Veszprém megyei vb Új törvénytervezeten dolgoznak szerte az országban, amely a szakmunkásképzéssel foglalkozik. Ehhez szolgál­tat adalékot a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa elnökségének és a­ KISZ Veszprém megyei végrehajtó bi­zottságának tegnapi együttes ülése. Az SZMT veszprémi székházában az ülésen megjelent többek között: Kovács Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Baski Sándor, a megyei tanács vb elnökhelyettese is. Megyénkben 13 szakmun­kásképző intézet működik: 8 ipari, 3 helyiipari,­egy önálló kereskedelmi és vendéglátó­ipari és egy mezőgazdasági. Ezekben közel 9 ezer fiatal ismerkedik a szakmával, majdnem kétszer annyi, mint az 1960—61-es tanévben. A létszámnövekedés tehát igen gyors ütemű volt, ezt azon­ban nem követte a személyi és tárgyi feltételek biztosítá­sa. Az oktatási reformtör­vényt ezekben az iskolák­ban nem tudják úgy való­­ra váltani, ahogyan azt a társadalmi igények megkö­vetelik — állapította meg az együttes ülés. A tanárok heti óraszáma még ma is 30—32, a kötelező 22 órával szemben. Ez arra késztette az intézetek igazga­tóit, hogy óraadó tanárokat is beállítsanak. Ennek következ­tében a nevelés — főleg a tantárgyak adta lehetőségek­ből származó politikai, neve­lői munka — nem elég igé­nyes és eredményes. Különö­sen sok a gond a 302-es, a 309-es és a 330-as számú he­lyiipari iskolákban, ahol pél­dául az elméleti oktatás egy része délutáni műszakban, az általános iskola épületében történik 13—14­­ órától este 19—20 óráig. Az intézetek oktató-nevelő munkájának hatékonyságát károsan befolyásolja a szakoktatók, tanárok fluk­tuációja és hiányos kép­zettsége. Bár 1961 óta történt változás e téren, megyénk mintegy 400 szakoktatójából még mindig mintegy száznak csak általá­nos iskolai végzettsége és szakmunkásbizonyítványa van. Örvendetes viszont, hogy az idei tanévben már 250-en éltek a továbbtanulás lehetőségeivel, különböző ál­lami és politikai oktatások keretében. A tárgyi feltételek — korszerű iskola, tanmű­hely, jól felszerelt szertárak — is sokfelé hiányoznak még. A jelenlegi 122 tanterem zsú­folt, s több helyütt bérelt he­lyiségekben kénytelenek ta­nítani. A továbbiakban az SZMT elnöksége és a KISZ vb fog­lalkozott a gyakorlati képzés­sel, a kisiparosoknál dolgozó fiatalok helyzetével, az álla­mi vállalatoknál és szövetke­zetekben biztosított anyagi és erkölcsi megbecsüléssel. A szakmunkásképző intézetek­ben dolgozó KISZ alapszerve­zetek munkáját jónak érté­kelte az együttes ülés. Magas a szervezettség, az akcióprogramok jól szolgál­ják a fiatalok politikai, szakmai képzését. Egyes tanulók —­ elsősorban a kisiparosoknál foglalkozta­tottak s a bejárók — körében azo­nban találkozni káros szemlélettel, munkakerülés­sel, lógással. Az együttes ülés foglalko­zott a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzés hely­zetével, problémáival, felada­taival is. Az érettségizett szakmunkások, középkáderek hiánya kötelezően írta elő az újabb típusú középiskola szer­vezését, így az 1960—61-es tanévtől megkezdődött a szak­­középiskolák kialakítása gim­náziumokból, később pedig a MÜM intézetekből és a tech­nikumokból. A kezdeti ta­pasztalatlanság miatt ez nem mindenütt sikerült, olyan ta­nulókat iskoláztak be, akik csak végső lehetőségként vá­lasztották a szakközépiskolát. Nehezítette, s még ma is ne­hezíti a képzést a megfelelő gyakorló műhelyek hiánya. Az üzemek megértették, hogy a képzés saját szak­ember utánpótlásukat biz­tosítja. Ma már 65 csoport­ban több mint 3 ezer tanu­lót tartanak számon me­gyénkben. A távlati fejlesztési tervek szerint azonban — ezt köve­teli az új gazdasági mecha­nizmus is — a tanulócsopor­tok száma 116-ra emelkedik úgy, hogy a középfokú tech­nikumi képzés teljesen meg­szűnik, s csökken a gimná­ziumi osztályok száma is. A jövő mindenképpen az emelt­szintű szakmunkásképző in­tézeteké és a különböző szak­középiskoláké. Az utóbbiak kollégiumi gondjain segít majd a tervek szerint 1975-ig megépülő három új diákszálló: Veszprémben, Tapolcán, Ajkán. Az együttes ülés a szakmun­kásképzés helyzetének továb­bi javítása, a KISZ munkájá­nak hatékonyabbá tétele ér­dekében közös feladattervet fogadott el . •• Ötvenkét új agrármérnök Ünnepi tanácsülés a keszthelyi főiskolán Mérnökavató ünnepség volt tegnap a Keszthelyi Agrártu­dományi Főiskolán. A levele­ző tagozaton tanuló 52 hall­gató kapta kézhez diplomá­ját. A nyilvános tanácsülés ünnepi eseményén részt vett Pap János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára. Vándor József, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese, dr. Déry Márta, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem rek­torhelyettese, megjelentek Keszthely város párt- és ta­nácsi vezetői. Az államvizsga eredmé­nyeiről dr. Végh György, a főiskola rektorhelyettese adott jelentést. Elmondotta, hogy az ,,öreg diákok” szinte kivétel nélkül mezőgazdasá­gi üzemekben, vállalatoknál, szakigazgatási szerveknél, kutató intézetekben dolgoz­nak és hivatali elfoglaltsá­guk mellett nagy fegyelem­mel, kitartó munkával sze­rezték meg diplomájukat. . Az okleveleket dr. C­elák Sándor rektor adta át a főis­kolától búcsút vett mérnö­köknek, nagy elismeréssel szólva az éveken át végzett munkájukról. A főiskola MSZMP és szakszervezete nevében dr. Imely István egyetemi docens, párttitkár köszönt el. Az új mérnökök képviseletében Udvarházy Mihály, a Tolna megyei Ál­latforgalmi Vállalat főosz­tályvezetője mondott köszö­netet a főiskola tanárainak, oktatóinak, s egyben ígérte, hogy a szerzett ismereteket a mezőgazdaság javára ka­matoztatják és továbbra is megtartják kapcsolatukat a számukra oly sokat jelentő főiskolával. AZ ÉPÍTŐKET KÖSZÖNTJÜK (Riport a 4. oldalon) Egyiptomi főszerkesztő látogatása Veszprémben A SZOT meghívására hazánkba érkezett Mohamed Kha­­led, az EAK mezőgazdasági és ipari szakszervezetek lapjai­nak főszerkesztője. Az egyiptomi újságíró Szabó Kálmánnak, az SZMT vezető titkárának vendégeként tegnap Veszprémbe látogatott. A megye szakszervezeti mozgalmáról kapott rész­letes tájékoztató után az Ajkai Üveggyárat és a devecseri ter­melőszövetkezetet kereste fel. Ma Veszprémmel ismerkedik, majd a megyei szakszervezeti kórusok és zenekarok nyolca­dik találkozójának vendége lesz a vegyipari egyetem aulá­jában. Az egyiptomi újságíró nagy megelégedéssel tapasztalta az emberek tájékozottságát a közelkeleti helyzetről, és kö­szönetét fejezte ki a harcukat támogató szolidaritásért. Műszaki doktorokat avattak a veszprémi egyetemen Ünnepélyes egyetemi tanácsülés a pedagógusnap alkalmából Szombaton délelőtt 10 óra­kor, a pedagógus nap alkal­mából ünnepélyes ülést tar­tott a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanácsa. Az ünnep­ségen résztvett és az elnök­ségben foglalt helyet dr. Po­­linszky Károly művelődés­­ügyi miniszterhelyettes, dr. Ditrói József, a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Imre Miklós, a megyei pártbizottság mun­katársa, Juhász Ferenc, a városi pártbizottság osztály­­vezetője, az­­egyetemi tanács tagjai, a veszprémi tudomá­nyos intézmények képvise­lői. Korcsogh András megnyi­tó szavai után Pleva László egyetemi docens méltatta a pedagógusnap jelentőségét, majd műszaki doktorok ava­tására került sor. Dr. Káldi Pál rektor üdvözölte a jelöl­teket, akik ünnepélyes kere­tek között letették az esküt. Ezután a rektor műszaki doktorrá avatta Kéri János, Kotsis Levente, Lábodi Imre, Major Gyula, Soller Pál, Szíjj Ferenc okleveles vegyész­­mérnököket, Szilvássy Zol­tánna, Vámos Zsuzsanna ok­leveles középiskolai tanárt, Varró Ferenc, Vassányi Ist­ván, Domonkos Tibor, Fi­ka Judit és Szabó István okle­veles vegyészmérnököket. Az egyetem történetében most került sor első ízben törzsgárda jelvény adomá­nyozására. Húszéves ered­ményes munkásságuk elis­meréseként nyolcan kaptak aranyjelvényt, közöttük dr. Polinszky Károly , miniszter­­helyettes. Tizenegyen az ezüst-, tizennégyen pedig a bronzfokozatot kapták meg. Dr. Polinszky Károly mi­niszterhelyettes a művelő­désügyi miniszter megbízá­sából dr. Pungor Ernő rek­torhelyettesnek átadta az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Hárman kiváló dolgozó kitüntetés kaptak, az egyetem dolgozóinak leg­jobbjai pedig pénzjutalom­ban részesültek. A pedagógusnap alkalmá­ból Meruk Vilmos, a mi­nisztérium marxizmus-leni­­nizmus oktatási főosztályá­nak vezetője levélben üdvö­zölte az egyetem marxista tanszékét. Melegen méltatta azt a szép sikert, melyet az egyetem marxista tudomá­nyos diákköre Debrecenben, az első országos konferen­cián ért el. Az üdvözletét dr. Káldi Pál rektor tolmá­csolta, majd a minisztérium nevében pénzjutalmat adott át a tanszék legkiválóbb dol­gozóinak.­­ Az ünnepélyes egyetemi ta­nácsülés az Internacionálé hangjaival ért véget. (Fotó: Orbán József) TAPOLCA, MALOMTI

Next