Napló, 1969. július (Veszprém, 25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Kedd, 1969. Július L Minden kombájn elkelt... Csak patronál a gépjavító Nemesgulácson Tavaly még arattak a Nemesgulácsi Gépjavító Állomás kombájnjai a tapolcai járás termelőszövetkezeteiben. Húsz kombájn vágta a gabonát a kombájnnal nem rendelkező nagyüzemekben az aratási idényben. Az idén a termelőszövetkezetek önmaguk aratnak, egykét kisebb tsz kivételével minden nagyüzem rendelkezik rendrevágó aratógépekkel és kombájnokkal. Mivel erre az évre nem kértek gépet a szövetkezetek, a gépjavító állomás a múlt év őszén eladta az utolsó kombájnját és rendrearatását a gazdaságoknak. Mindez nem jelenti, hogy az állomás ezután karbatett kézzel nézi az aratás nagy munkáját. Szabó László főművezető informálása szerint ma is segítenek a tsz-eknek, ha hozzájuk fordulnak. Most aratás előtt két kombájn főjavítását végezték el a szövetkezeteknek és 10 új kombájnt szereltek össze. Egyes alkatrészek és kisebb szerkezetek javítására a jövőben is vállalkoznak. A garanciális hibabejelentésekre a hibaelhárító kocsi — aratás idején — a helyszínre siet. Számos termelőszövetkezetben nem tudnak még mindent házilag elkészíteni. Az esztergamunkák egy részét ma is a gépjavító állomás végzi el. A raktárkészletből az aratás idején vásárolhatnak a termelőszövetkezetek. Egynéhány kombájnalkatrészt itt helyben beszerezhetnek, nem kell a csúcsmunkák idején az AGROKER-hez, Veszprémbe utazni. A gépállomás egykori kombájnosainak és traktorosainak zöme ma a termelőszövetkezetekben dolgozik. Több mint másfél évtizeden át a szövetkezetek bázisa volt a gépállomás: a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig — sőt még azután is — az aratást, cséplést javarészt az állomás gépei végezték el A tsz-ek megerősödésével a profil megváltozott; ma gépeket javítanak, kézi tűzoltókészülékeket újítanak fel és különféle vasszerkezeti munkákat végeznek a korszerű szerelőcsarnokban. A profil változás nem jelentett azonban törést a gépjavítóállomás és a termelőszövetkezetek kapcsolatában. Az állomás segítségét — bár kisebb mértékben — igénylik ma is a „felnőtté” vált mezőgazdasági termelőszövetkezetek, különösen a nyári nagy munkák, elsősorban az aratás idején. Fiatal mezőgazdasági szakemberek tanácskozása Devecserben (Tudósítónktól) A KISZ Devecseri Járási Bizottsága pénteken tartotta a ,,Kiváló ifjú mérnök” és „Kiváló ifjú technikus” mozgalomba benevezett fiatal mezőgazdasági szakemberek tanácskozását. A tanácskozáson részt vett 28 fiatal mezőgazdasági szakember, a nagyobb tsz-ek vezetői, a veszprémi és pápai járási KISZ bizottságok termelési felelősei. A délelőtti órákban Kazinczky Tibor, a járási KISZ bizottság munkatársa tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit a mozgalom céljairól, eddigi eredményeiről és a jövőbeni feladatokról. Többek között elmondotta, hogy az ifjúsági versenymozgalomnak több éves hagyományai vannak a devecseri járásban. Az elmúlt évben 9 termelőszövetkezet 16 traktorosának részvételével rendezték meg a járási szántóversenyt, 33 fiatal nyerte el a ,,Szakma ifjú mestere” címet, öten pedig a „Kiváló ifjú mérnök”, „Kiváló” ifjú technikus” címet. 1969-ben 31 fiatal nevezett e mozgalomba. A délelőtti tanácskozást követően a résztvevők a somlószöllősi tsz-ben vettek részt szakmai bemutatón, ahol Barényi Zoltán, a körmendi felsőfokú technikum tanszékvezető tanára mutatta be a szántóvas és tartósságának növelésével kapcsolatos eljárásokat. A bemtstóan résztvevő fiatalokat ellátták szakmai leírásokkal, és hegesztőpálcával az otthoni gyakorlás céljából. Jelentős mozzanata volt a tanácskozásnak a Körmenden végzett fiatal szakemberek és a felsőfokú technikum nevelőinek találkozója, ahol a gyakorlati élet tapasztalatait tárgyalták meg. (Cs. J.) Kísérlet kukoricával 430 méterre a tengerszint felett Az akispusztai Hajnai Termelőszövetkezet aránylag kis takarmánytermő területtel rendelkezik. Évenként 20—22 vagon abraktakarmányt vásárolnak, néha többet is. Az idén először kukoricát is vetettek, pedig a kukoricának nem kedvez a klíma. A nyár rövid, nem érik be a tenyésziidő alatt. Az idén — kísérletként — mégis bevetettek kukoricával egy 29 holdas déli fekvésű táblát. Középérésű kukoricát termelnek, mely október végéig beérik. Nehezen szánták rá magukat erre a kísérletre. Hogy mégis, az Salánki Sándor tanító érdeme, aki már évek óta kísérletezik a tajjellegnek megfelelő kukoricafajta előállításával és kiváló eredményeket ért el. De más kicsiben és más nagyban: a nagyüzem nem kockáztathat. Ha az idei kísérlet beválik, a következő években fokozatosan növelik a kukorica vetésterületét. Az idén 20 mázsa májusi morzsoltátaggal számolnak, bár a kísérletező pedagógus 30— 40 mázsás átlagot is elért Akkpuszta területén. A bodza meg a fűz úgy indul neki a tavasznak, hogy szinte beleretten a határ: pár hét, és nem marad az egész Földgolyón hely a virágoknak, a kis ibolyának meg a harsány gólyahímek. Megálljt parancsol azonban a természet, s a bodza meg a fűz is megszégyenülten döbben rá rút mohóságára, s egyik szomorúan lehajtja lombfejét, a másik fekete gyümölcsöt érlel őszre, tüntető fehér virágából. Amikor Jutka visszautazott Zalaegerszegre a tavaszi szünetről, a Marcal partján a fűz, a kertek alatt a bodza még önhitten lobogtatta ágait. Most, hogy újra itthon van , az első út minden hazatéréskor a Marcal partjára vezet — a mindenféle árnyalatokat kibontó zöld határ láttán megmosolyogja saját gondolatait, amiket a kikelet két nagymellényű fájának a terveiről szőtt. Aztán eszébe jutnak azok a régi nyarak, amikor még, kicsi lány volt. Mikor is volt pontosan? Megbolondult a Marcali és elakarta nyelni a világot... Ja, persze. Petőfi. „Mint az őrült tépte át a gátat”. Az a vers címe, hogy Tisza. Ezt még Sümegen tanulta, az általános iskolában. Akkor is kollégista volt. Most már ez a hetedik nyár, amikor csak vakációra jön haza. Milyen érdekes ez is! Alig várja az ember, hogy vége legyen az iskolának, szedje a cókmókját, és HAZA mehessen, aztán eltelik egy nap, kettő, egy hét, és be kell vallani önmagának, hogy unatkozik. Miért is olyan kis falu ez a Megyeri Huszonkilenc ház az egész De ez még hagyján. Egyedül van. Már úgy, hogy nincs olyan lány a faluban akivel barátkozni lehetne, a fiatalok mind elmentek innét, vagy máshol dolgoznak, és csak késő este jönnek haza. Nincs akivel elbeszélgessen, meséljen Zalaegerszegről, a közgazdasági szakközépiskoláról, a kollégiumról, ahol olyan jó bulik vannak néha, meg mindenről. Csak ül a verandán, olvas, vagy kimegy a kertbe, kapálgat, gyomlál, öntöz. Segít a szüleinek. Megeteti a csirkéket, malacokat. A kisasszony... Mi lenne, ha éppen moslékos vederrel a kezében menne át az udvaron, és a kapun egyszerre betódulnának az osztálytársak? Mi lenne? Semmi. Egyetlen egyszer eszébe nem jutott még, hogy szégyellne azt, hogy parasztok a szülei, hogy a szünidőben csirkét etet, s ha megkezdődik az aratás, akkor munkát vállal a tsz-ben. Ilyet csak azok érezhetnek, akik nem szeretik a szüleiket. Méghogy szégyellni! Butaság még rágondolni is. A falut sem szégyelli, ezt a poros, huszonkilencházas Megyeri. Az, hogy unatkozik, nem a falu hibája tulajdonképpen. Kicsi, nem nőtt nagyobbra, s ennek gazdasági okai vannak. Az bizony. Hogyan is tanulta? Egy település fejlődésének objektív feltételei vannak. Nagy víziutak, kereskedelmi útvonalak, nyersanyaglelőhelyek közelében jöttek létre a városok. Hát a Marcal egy nagyon kedves folyó, de semmiképpen nem folyam, és nem „víziút”. De azért szereti. Amikor elcsatangol a part, mentén, nézi a hullámokat, a rajban úszó kishalakat. Most olyan a Marcal, mint amikor egy ember új ruhát vesz fel, és feszélyezi a még szokatlan holmi. Kotorják. Nagy markológépek tépik a medret, és csurgó, fekete iszapot emelnek ki. Mázsaszám szárad a parton a kéknefelejcs. Szegény kis vizá- OTTHON vok, a nagy melegben egy-kettőre meghalnak. Nincs vizük. Jó, jó, nem kell sajnálni, hiszen ez lényegében nagyszerű dolog: szélesebb lesz a meder, magasabb a gát , nem lesz árvíz, nem pusztul el a határ, ha esetleg újra kedve szottyanna árvizesdit játszani a Marcalnak ... Amikor gyerekek voltak, sokat fürödtek, de most már azt se lehet, mert a markológépek is felzavarják a vizet, és különben is valahol bepiszkítják, ipari szenynyet engednek bele. Kár, hogy nem lehet fürödni, akkor mégiscsak izgalmasabb lenne, így aztán néha órákig elnézi a gépeket, meg beszélget az emberekkel. Azok ismerik már az egész falut. Mintha itt laknának. Pedig messzi vidékről jöttek, és majd mennek is tovább, ha végeztek ezzel a szakasszal. Érdekes lehet az életük: folyókhoz, patakokhoz kötve örökké vándorolni. Legalább egy biciklije lenne. Jó kis kirándulásokat lehetne tenni a Somlóra meg Sümegre. De nincs. Nem lehet női biciklit kapni. Az apja már nézte Cellben, Sümegen, meg máshol is. De nincs. Mindegy. Nem biciklizünk Csécs Judit, másodéves szakközépiskolás diák kénytelen belátni, hogy bicikli-ügyben pechje van. Hm. Rossz volt biztosan tavaly a bicikli-termés a kevés eső miatt. Ez van. Nem baj, mindjárt hazajön a fivére, és veszekednek egy jót... Persze, ez nem olyan veszekedés, amit az utcán lehet néha látni, vagy mint a moziban anagyvárosi bérházak gangjain. Ez jólesik. Hiszen olyan ritkán látják egymást. Jutka Zalaegerszegen, testvérbátyja pedig Balatonfüreden tanul szakmát a hajógyárban. Gyakran írnak egymásnak, hiányzik mindegyiknek a másik, aztán ha itthon találkoznak végre, akkor előbb megbeszélik titkaikat, aztán egy jóízűt veszekednek. Mindenféle kis butaságon. Már azon is lehetne, hogy egyikük fiú, a másik lány, és hát lehet-e valamit ugyanúgy látni, lányszemmel, mint fiúszemmel? Nem bizony. Még akkor sem, ha ők „spécies” ikrek. Ikrek, de abban maradtak, hogy legyen az „idősebb” a fiú. Ő a báty. Úgy illik, hogy az erős férfiú gyámkodjon a gyenge nő felett... Na azért a gyámkodásnak is vannak árnyalatai, s ez esetben nem lenne helyes összekeverni a... a parancsolgatással, vagy ilyesmivel. Gyűjti a szénát szegény fiú ebben a nagy melegben. Ha hazajön, jó ebédet kap, megérdemli. Aztán beszélgetnek. Nincs sok idő, mert vissza kell mennie Füredre. Az is szép lehet: hajókat csinálni. Jaj, de büszke volt, amikor egyszer átadtak egy hajót — pezsgős-szalagos-nagybeszédes ünnepség volt — és abban a hajóban benne volt az ő munkája is Talán észrevehetetlen, de munka volt. Igaza van. Ha csak egy szeget is ütött be, akkor is. Annak is megvan a maga funkciója az egészben. Kellemesa kiskertben a virágok között üldögélni, olvasgatni. Néha leteszi a könyvet, és hosszan tűnődve figyeli a virágokat. Milyen szépek. Hát nem csodálatos a természet? Kék szirom, piros szirom, fehér szirom. Hogyan is lett enynyiféle? Persze, tanulta. A különböző életfeltételek miatt minden élőlény, hát a virágok is, más-más módon alkalmazkodtak, így tudtak csak fennmaradni. És így lett ez a világ ilyen csodálatosan tarka, sokféle, változatos. Millió évek alatt lett így. Millió év, istenem, de nagy idő! Olyan nagy idő, hogy ha őszinte akar lenni, akkor bizony be kell látnia: egy tizenhatéves lány jobban teszi ha nem is gondol rá. Vagy ha rá is gondol, utána mindjárt megsimogatja a virágot, hangosan felnevet, és olvas tovább. Bodó Sándor NAPLÓ Három Várpalotán Gyorsan változik a 27 ezer lakosú bányászvárosunk — Várpalota — arculata. Egymás mellett most már három „nemzedék” található. A régi, a földszintes házakkal övezett utcák, az első bányászházak a belvárosban és a legújabb negyed, elsősorban a Tési-dombon. Csak ebben az évben 87 lakást adnak át a városban. Az új lakótelep jellegzetes képe sorházakkal és kockaépületekkel, sok zölddel, tágas terekkel (Fotó: Borbás János) Lebontásra ítélt házak a palotavár mögött, pár száz méterre a városközponttól Bányászház balról, szemben vele az épülő négyemeletes kockaházak, amelyekből egy már otthont ad az új lakóknak 3 Döbrönte Egyre nagyobb az érdeklődés Döbrönte iránt. A Bittva festői völgye vonzza a turistákat, elsősorban a pápai üzemek dolgozóit, akiknek itt most hétvégi nyaralótelepet alakítanak ki. Az alapot a Pápai Textilgyár turistaszáza, az öregmalom és a hegy alatt húzódó völgy szolgáltatja. Itt jelölték ki azt a területet, amelyet parcelláznak és az építeni szándékozók rendelkezésére bocsátanak, hogy hétvégi házakat emeljenek. A cél, hogy ne csak a szeptemberben megrendezésre kerülő várünnepség és ifjúsági találkozó jelentse a szórakozást, a pihenést, hanem tavasztól őszig megtalálják a számukra legkellemesebb elfoglaltságot a pápaik, de az ország minden részéből ide érkező fiatalok. Már arról is gondoskodtak, hogyan építsék meg a kövesutat a falu végétől a döbröntei nyaralótelepig, elsősorban társadalmi összefogással