Napló, 1969. szeptember (Veszprém, 25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

Kadd, 1969. szeptember 2. „Pókok dolgoznak a siló vasalásán A vezetés próbája B­izonyításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb vállalati önállóság megsokszorozta a vezetők fele­lősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyo­mán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazdaság év­tizedes problémái, s így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szerveknél, mint inkább a vállalatok­nál tapasztalhatók. Jelenleg sincs például lényegesen több erőforrás, anyagi eszköz felhalmozásra (fejlesztésre és a forgóeszköz növelésére), mint néhány esztendővel ezelőtt, a tervalkudozások idején. Csakhogy most a vállalatok ke­rülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtózkod­nak, mint ameddig a takaró ér. A gazdasági vezetők felelőssége ma nem általános­ságban, hanem nagyon is témaszerű­en mérhető a vállala­tok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen például, hogy az egyik főkönyvelő még mielőtt teljesen összecsaptak volna a feje felett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosztásba helyezését kérte. Az irányító szervek által kezdeményezett leváltások indoklásában is gyakrabban szerepel: alkalmatlan a feladat ellátására. S a kádermun­­ka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a frontvona­lak is nyíltabbak, a vállalatok s a felettes hatóságok fele­lőssége kevésbé mosódik össze, és szembetűnőbb a kis­­szerűség, a maradi­ság. A megnövekedett és mérhetőbbé vált személyi fele­lősségnek, azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a legjellegzetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége ké­pes új, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a fe­lelősséget­ vállalni. És nem lett igazuk azoknak, akik fél­tek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezető gárda méltónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb követelmények hatá­sára fejlődése meggyorsult. Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján leg­feljebb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túljutottak az első akadályokon, ám még senki sem sza­kította át a célszalagot. Az idei év már több munkát, fel­adatot adott, mint a tavalyi. A reform kibontakozásával — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami tá­mogatásokat, a központi kedvezményeket — a teljes körű önállósággal és felelősséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezde­ményező, valamint az új módon dolgozni képtelen veze­tők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távlatából, a hol­nap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét, belső mechanizmu­sát, a beosztott vezetőket, az egész kollektívát előrelátó módon már most fejlesztik-e az új feladatokra? A kér­désre majd a jövő gyakorlata ad egyértelmű választ. Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég kö­vetkezetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészült­ség egyoldalú hangsúlyozásával korábban is találkozhat­tunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan köve­telmény a népi demokráciához való hűség, a szakmain kü­lül a politikai felkészültség, a szervező- és irányítókész­ség. Mindez persze magában foglalja az emberekkel való bánni tudást, a példaadó vezetői magatartást, morált is. A vezetői képességek értékét nem szabad arisztokra­tikusan önmagunkban vagy néhány látványos megnyilat­kozásban lemérni. A tehetség, az alkalmasság fokmérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra” épít, jól válogatja meg mun­katársait. Nemcsak hogy érvényesülni hagyja minden szinten tehetséges szakembereket, hanem el is söpri út­jukból az akadályokat. Koszerűsíti például a vállalati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű ve­zető kényelmének, kiváltságainak, anyagi előnyének is mentsvára. A reform a vállalati munka minden szintjén változást igényel a szervezetben, a módszerekben, a szem­léletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várakozásaival is. Húsz hónap elteltével egyre jogosabb követelmény a reform gyakorlatias végrehajtása, minden szinten, a munkapadokig bezáróan. Nem látványos, de elkerülhetet­len, hogy a vezetők ügyéből a tömegek napi munkájának részévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, na­gyobb önállóságból adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a párt- és a szakszerve­zetek tevékeny közreműködésével fel kell számolni a vál­lalati munka és szemlélet megújítását, a tehetséges, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és közép­­szerűséget. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek szá­mára is érthető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok évre programot adó vállalati reformtennivalókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollek­tívák összefogását, fegyelmét, tulajdonosi öntudatát erő­síteni, magasabb szintre emelni, az igazi vezető képessége­ket, a rátermettséget igazolni. K. 1. NAPLÓ Ö­sszkomfort A lét: 100 lakás 11 Gépesített KL akció a 99Kis­­­szérűn** Kit*albérletből A több mint ötven méter hosszú daru sehogysem tud befordulni az utcasarkon, hát lebontják az útjában álló kis épületet. Ez­ az első pillanat­ban talán hihetetlen eset. Veszprémben, a legújabb KISZ lakótelep építésénél fordult elő. A helyszín az . Most már feljöhet a da­ru, kezdhetjük a szerelést. Varga Sándor, a megyei építőipari vállalat veszprémi építésvezetőségének vezetője megkönnyebbülten figyeli az ,,új sufni” építését. Egy ide­ig emiatt késlekedett a 100 lakásos beruházás indítása.­­ A károsult tulajdonos­nak új fészert építünk néhány méterrel odébb a lebontott helyett, így szabad lesz az út a daru előtt. Épp ideje. Tud­ja, nagyon kellemetlen volt, hogy a fiatalok nap mint nap sürgettek: mi lesz már, mi­ért nem kezdjük a munkát? A 100 lakásos KL akció szervezése tavaly ősszel kez­dődött Veszprémben. A résztvevők már novemberben befizettek 30—36 ezer forin­tot, de az építkezést csupán az idén májusban kezdték meg, akkor is csak a fiatalok dolgoztak. — Először a telekár­viták akadályozták a kezdést — jegyzi meg Németh István, a városi KISZ bizottság man­Endrődi utca és a Vámosi út kereszteződése, illetve a Kis­kőrösi út. A régi veszprémi­ek ezt a helyet „kisszerűnek” hívták. Itt gyűjtötték össze a város gabonáját. Az egykori hatalmas széna­­kazlak helyett most négy­­emeletes, modern házak alapjai sorakoznak utt, határsa, az akció fő ..organi­­zátora” —, majd az új építő­ipari árak, s a megváltozott OTP hitelrendelet késleltetett bennünket. De a résztvevő fiatalok között is volt­ olyan, akinek a hitelkérelmére egy hónapot, a telekkönyvi át­írásra másfél hónapot kellett várni, csupán mert lusta volt aláírni a szükséges okmányo­kat. S míg össze nem jött va­lamennyi aláírás, hozzá sem kezdhettünk az építkezés elő­készítéséhez. A járulékos munkákkal együtt az ifjúsági lakótelep mintegy húszmillió forintba kerül. Ilyen értékű vállalko­zása még nem volt a városi KISZ bizottságnak. Válto­zást jelent, méghozzá minő­ségi változást az is, hogy a házilagos kivitelezést, kor­szerű, nagyüzemi építkezési mód váltotta fel. A KISZ la­kásépítkezésekbe is betört az előregyártott elem, a kis és a nagy blokk, a daru, a nagy­teljesítményű betonkeverő gép. — Segédmunkás gondok miatt utasítjuk el részben az igények egy részét. A fiatalok viszont vállalták, hogy az összes földmunkát elvégzik, s az alapbetonozással is meg­birkóznak némi szakmai se­gítséggel. Ránk az épületek összerakása és a különféle szakipari, szerelőipari mun­kák várnak. Ezt tudjuk vál­lalni. — Mit kapnak a fiatalok, túl azon, hogy ezzel meg­gyorsítják otthonaik, lakása­ik felépítését? — A norma szerint járó munkabért, plusz 25 százalé­kot, mivel nem kapnak szo­ciális juttatást. Mindezt azonban nem készpénzben fizetjük ki, hanem az össz­költségek csökkentésére for­dítjuk, így a fiatalok olcsób­ban jutnak lakáshoz,­ a leg­nagyobb — 53 négyzetméter alapterületű — ára sem ha­ladja meg a 170 ezer forin­tot. — Nem lebecsülendő ked­vezmény ez — szól közbe Szajkó Mihály, a városi KISZ bizottság új munkatársa. Ő veszi át a lakásépítési akció szervezését, irányítását­ Né­meth Istvántól . De sokat segített már eddig a városi tanács, a beruházási iroda is. A tanács például 85 ezer fo­rint értékű anyaggal segített abban, hogy az ú­j if­júsági la­kótelepnek rendes útja legyen. Míg a beruházási iroda a ta­­lajfeltöltésben segít azzal, hogy ide irányítja a Cserhát­ról kikerülő törmeléket. „Betört” a blokk Felvonulás — szerződés nélkül — A különféle telek-, ér­es hitelviták miatt vállala­tunkkal még a mai napig sem kötöttek végleges szerződést a fiatalok — jegyzi meg nem minden célzás nélkül a me­gyei építőipari vállalat épí­tésvezetője. — De mi ennek ellenére felvonultunk, bár nem sok emberrel. Sőt, a szükséges anyagokat is meg­rendeltük. Két épülethez szükséges blokk már a hely­színen. Az új ifjúsági lakótelep öt négyemeletes és öt egyszin­tes épületből áll. A típuster­veket társadalmi munkában adaptálta a megyei tervező intézet. A lakások általában két szoba összkomfortosak, de egyszobás garzonok is he­lyet kapnak az épületben.­­ A megyei építőipari vállalat kapacitása hosszú időre kötött, hogyan vállal­hatta hát az újabb 100 la­kást? 3 „Szekrény alapok'’ Gyors ütemben épül a 2. számú ajkai timföldgyár. Már megkezdték a technoló­giai szerelést is. A Gyár és Gépszerelő Vállalat dolgozói a 35 méteres ülepítők szerelé­sén dolgoznak. A másik kivitelező, — a 22. számú Állami Építőipari Vállalat — a légkikeverő, a siló, a nedvesüzemi fejépület, a 10 kilovoltos kapcsoló állo­más épülete, valamint a ko­ „Egy kicsit feljebb!” — a jégkikeverők tetején szinteznek az ajkai kalcinálóhoz vasartalanító tartályalapo­kat készíti, és még ebben az évben megkezdi a kalcináló alapozását is. A forgókemencék súlyosak és úgynevezett szekrény szer­kezeti alapokra helyezik. A szerelés alatt a megfelelő és egyenletes talajterhelés biz­tosítása érdekében több ezer köbméter vizet töltenek a szekrényekbe. A legsürgő­sebb feladatok közé tartozik az utak megépítése, mivel az esős, őszies idő beálltával a terület sártengerré válto­zik. A negyedik emelet kiadó Tavasz óta nincs olyan nap, hogy ne lenne itt egy­két fiatal. Ásnak, alapoznak, méricskélnek, vagy éppen­séggel gyönyörködnek az ál­la­tkertben. — Jobb lenne már az ab­lakból nézelődni — sóhajt Tóth Zoltán, a Bakony Mű­vek fiatal szerszámlakatosa. — Az albérleti sötét zugból végképp idejönni, ahol állí­tom olyan levegő van, mint sehol másutt. Bár még csak háromhónapos házas vagyok, s mások többet is kibírtak sa­ját otthon nélkül, de ha le­hetne, azonnal jönnénk. — Hány órát dolgozott az alapozásánál? — Azt hiszem, kétszázat. Ennyi már elég, hogy ne ke­rüljek a negyedik emeletre. — Ezt nem értem. — Nem is értheti. Ezt csak az itteniek tudják. Megálla­podtunk ugyanis abban, hogy aki a legtöbbet dolgozik, azt választhatja ki először hogy hol legyen a lakása. Aztán a többiek, aszerint, ki hány órát dolgozott. — S lehet még szaporítani a munkaórák számát? — De még mennyire! Az alapbetont még csak most csináljuk. Aztán meg közbe­­közbe is kell a segédmunka. A darupályához, a terepren­dezéshez. Csak győzzük idő­vel. Idő. Varázsszó. Mindenki arra vár, hogy elérkezzék a határidő. A lakáskulcs át­adási határideje: 1970 máso­dik fele. Most már csak az a kérdés: szeptember, október, vagy november? Választ egymástól várhat­nak. Andrásy Antal Nagy­üzemi békatenyésztés A biharugrai halgazdaság évente több tonna békát ex­portál a MAVAD útján. A békákat mindeddig alkalom­szerűen gyűjtötték össze. Eb­ben az évben kísérlet­képpen mesterségesen ívatták a bé­kákat, s bebizonyosodott, hogy mesterségesen igen jó eredménnyel tenyészthetők. Biharugrán az elkövetkező években a halgazdaság egyik jól jövedelmező melléküzem­ága lesz az export békate­­nyésztőn.

Next