Napló, 1969. október (Veszprém, 25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 10AP 10 Szerda, 1969. október 1. Ara­tO fillér XXV. évfolyam — 227. szám Nemcsak gazdasági feladat a termelékenység növelése SZMT tanácsülés Veszprémben Tegnap délelőtt a szakszer­vezetek megyei tanácsának veszprémi székházában Mar­­tinkó Mátyás elnökségi tag, a Várpalotai Szénbányák igazgatója elnökletével SZMT tanácsülést tartottak. A me­gyei szakszervezeti fórumon megjelent Szilágyi Sándor, a Vegyipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára is. A tanácsülés két napirendi pontja — jelentés a szocialis­ta munkaverseny mozgalom jelenlegi helyzetéről és to­vábbi feladatairól, valamint a szakszervezeti munka helyzete és jövőbeni fel­adatai — lényegében azonos témával foglalkozott: hogyan segíthetik a szakszervezetek a termelékenység növelését, a termelés gazdaságosabbá tételét? Mint ismeretes Veszprém megye ipara 1969 első fél­évében a tavalyi év hasonló időszakához képest 2 száza­lékkal növelte termelését. Ezen belül azonban egyes iparágak termelésének emel­kedése a vártnál jobban ala­kult, így például a vegyipar 7, a gépipar 8, az alumíniumipar 6 száza­lékkal növelte termelését. A megyei építőipari vállala­tok nagymértékben, 20 szá­zalékkal növelték termelésü­ket (Meg kell említeni azon­ban, hogy még ilyen terme­lésnövekedés mellett is a megrendelések további 18 százalékát kapacitáshiány miatt el kellett utasítani.) Ha a bíztató termelési eredmények mellett a terme­lékenységi mutatókat vizsgál­juk, mint azt a tanácsülés is tette, korántsem lehetünk elégedettek. Csaknem általá­nos jellemzője a termelés emelkedésének, hogy az saj­nos, mindenütt létszámemel­kedéssel járt együtt. Kivételt csupán az építő­ipari vállalatok jelentenek, ahol a termelés növelésé­nek­ csupán 30 százalékát fedezték új munkaerők fel­vételével. E kivételtől eltekintve megállapítható, hogy megyei iparvállalatainknál általában a termelékenység romlott, lassult relatíve a termelési ütem. Ezek megváltoztatása nemcsak gazdasági, hanem szakszervezeti feladat is — hangzott el a tanácsülésen. Javítani kell a munkafe­gyelmen, növelni kell a mun­kaintenzitást. Ez részben a dolgozókon múlik — ennek megérttetése is szakszervezeti feladat — másrészt a vezeté­sen, s a termelés előkészíté­sén, tervezésén. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak sokkal ha­tározottabban kell fellépni­ük a termelés fokozása ér­dekében, mint eddig. Szóljanak bele a szakszer­vezeti aktivisták a tervezés­be, hívják fel a gazdasági ve­zetők figyelmét egy-egy szer­vezési hiányosságra. A termelés egyik leghaté­konyabb segítője, erőforrása a munkaverseny. Mint a ta­nácsülésen több felszólaló is elmondta, úgy tűnik, lassan megszűnik a munkaverseny­­mozgalomban az utóbbi idő­ben tapasztalt „pangás”. A munkaverseny legújabb eredményei azt bizonyítják, hogy a vállalatok gazdasági vezetői is kezdik felismerni a lehetőségeket. Az ismertetett vállalásokon érződik, hogy a gyárak, üzemek gazdasá­gi és szakszervezeti vezetői élnek a reform adta önál­lóságukkal, s olyan célokat tűznek a munkaverseny-mozgalomban résztvevők elé, melyekért azok is szívesen küzdenek. A tanácsülés mindkét elő­adója, Szabó Kálmán, az SZMT vezető titkára és Hau­ser János, a közgazdasági bi­zottság vezetője részletesen foglalkozott a szocialista bri­gádmozgalommal, mint a munkaverseny alapvető és meghatározó bázisával. El­mondták, hogy a szocialista brgádmozgalom a termelés­ben komoly tényező. Hangsú­lyozták, hogy az üzemi de­mokráciát még jobban szé­lesíteni kell, s ez általános szakszervezeti feladat. A kí­nálkozó fórumokat — terme­lési tanácskozásokat, brigád­­értekezleteket, csoportos megbeszéléseket — használ­ják fel sokkal „gazdaságosab­ban”. Ugyanis sok helyen csak a feladatok kiosztására szorítkoznak, s kevés időt szentelnek arra, hogy meg­beszéljék: milyen feladatot, mikor és miként kell megol­dani, biztosítottak-e a felté­telek a munka elvégzéséhez. A vezetők ne takarékoskod­janak a jogosan járó elis­meréssel, hiszen egy-egy igazgatói di­cséret sokszor kétszáz forin­tos jutalmakkal is felérhet­ő erkölcsiekben. Befejező­ harmadik napi­rendi pontként személyi ügyeket tárgyalt a tanács­ülés. „A megújhodás időszakába lépett a magyar közlekedés“ DR. CSANÁDI GYÖRGY MINISZTER ENGEDÉLYT ADOTT A VESZPRÉM—ALSÓ­ÖRSI FORGALOM KÖZÚTRA TERELÉSÉRE — BEJÁRÁS AZ „ÁTTERELT” SZAKA­SZON — ELSŐ AZ ÚJ KÖZLEKEDÉSPOLITIKAI IRÁNYELVEK ELFOGADÁSA ÓTA KITÜNTETÉSEK. DICSÉRETEK „Rendkívül nagy jelentősé­gű esemény”, sőt: „történelmi pillanat a magyar közlekedés­ügyben” — így kezdte beszé­dét, így méltatta a Veszprém­­külső pályaudvar és Alsóörs közötti vasútvonal személy­­forgalmának közútra terelése alkalmából rendezett ünnep­séget dr. Csanádi György, közlekedés és postaügyi mi­niszter. Ma 0 órától kikapcsolták a közlekedésből a már korsze­rűtlen, gazdaságtalanul mű­ködő Veszprém—alsóörsi vas­útvonalat. A forgalmat köz­útra terelték. Az intézkedés előkészítéseként 50 millió forintos költséggel korszerű­sítették a pályaudvartól a városig vezető utat. Ebből az alkalomból érke­zett Veszprémbe dr. Csanádi György. A miniszter fogadására megjelent Veszprém­ külső állomáson Pap János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­­bizottság első titkára, dr. Bo­­dogán János, a megyei ta­nács elnöke, Bajczy Gyula, az MSZMP Veszprém városi titkára, dr. Ditrói József, a városi tanács elnöke, megje­lentek a megye és a város más vezetői, az építkezések­ben résztvevő vállalatok és szervek vezetői. A kölcsönös üdvözlés, majd a jelentések fogadása után dr. Csanádi György minisz­ter az esemény jelentőségét méltatva emlékeztetett: Még egy éve sincs, hogy a parla­ment elfogadta a kormány közlekedéspolitikai koncep­cióját, melynek célja a sze­mély- és áruszállítási igények gazdaságos kielégítése,­­ a szolgáltatások minőségének emelésével. A Veszprém— alsóörsi út-áttereléssel kap­csolatos létesítmények terve­zése, építése csak ez év ele­jén kezdődött. A megvalósí­tásra tehát kevés idő állt rendelkezésre. A feltételeket mégis határidőre és kifogás­talanul teljesítették.­­ Ez az első útszakasz, amelyen a parlament határo­zata után a közlekedés köz­útra terelése megtörtént. De egyben ez a bizonyíték arra is — ezt ma már az utazókö­zönség is tapasztalhatja, — hogy a forgalom átterelése elsősorban az utazók érdekeit szolgálja. Korszerűsödést je­lent azért is, mert sűrűbb já­rataival kényelmesebb utazá­si lehetőséget biztosít. A megszüntetett vasútvonal ál­tal érintett településekre ed­dig hét vonatpár és 52 autó­­buszjárat szállította az uta­sokat. A következőkben 130 autóbuszjárat bonyolítja le ugyanezt a forgalmat, s ezzel a korábbihoz képest az ülő­helyek száma megkétszerező­dik, az összes férőhelyek szá­ma pedig négyszeresére emel­kedik. Egyben lehetővé teszi a megmaradó vasutak korsze­rűsítését is. — Milliárdokat kellene be­fektetni az elavult vasútvo­­nalak újjáépítésébe — mond­ta ezzel kapcsolatban dr. Csanádi György —, így ezt az összeget a megmaradó vasutak fejlesztésére fordít­hatjuk. Kijelentette, hogy a meg­újhodás időszakába lépett a megyei közlekedés, az új közlekedéspolitika megvaló­sulásával. Ezt rövidesen Veszprém-külső is bizonyíta­ni fogja: Dunántúl egyik leg­korszerűbb pályaudvara lesz-Csanádi elvtárs köszönetet mondott az építőknek, a he­lyi szerveknek a segítségért, majd megadta az engedélyt a forgalom átterelésére. A közlekedés korszerűsíté­séért, a megye igényeinek fi­gyelembevételéért, a megye párt- és tanácsi szervei, a megye lakossága nevében dr. Bodogán János, a megyei ta­nács elnöke mondott köszö­netet. A Veszprém-külső pá­lyaudvaron, az új autóbusz­állomás előtt tartott ünnep­ség után, a miniszter és kísé­­rete, valamint a megyei és a város vezetői autóbuszokon végigutaztak a Veszprém— alsóörsi útszakaszon. Megtekintették az új léte­sítményeket, amelyek az át­terelés­­ feltételeiként épül­tek. Elkészült a Veszprém­­külső és a város közötti új útszakasz. Új autóbusz pálya­­udvar épült a külső pályaud­varon, átépítették, korszerű­sítették a vonal szinte min­den váróhelyiségét, öt szol­gálati helyen URH-készülék létesült. Új forgalmi iroda épült Balatonalmádiban, Al­sóörsön Pedig szigetperonos végállomás épült, forgalmi irodával. Délben a Hotel Veszprém­ben ebédet adott a miniszter a forgalom közútra terelésé­ben kitűnt dolgozók tiszteleté­re. Ebéd előtt pohárköszöntőt mondott Pap János, a megyei­­Folytatás a 2. oldalon­ Pap János fogadja dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi minisztert A miniszter engedélyt ad a forgalom átterelésére Losonczi Pál ebédet adott Kekkonen elnök tiszteletére Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden az Országház vadász­termében ebédet adott dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke tisz­teletére. Részt vettek az ebéden az elnök kíséretének tagjai is. Magyar részről jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Aj­­tai Miklós, Fehér Lajos, Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Biró József, Czinege Lajos, dr. Horgos Gyula, Nagy Józsefné,­­ Péter János, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Az ebéden Losonczi Pál és Kekkonen elnök mondott pohárköszöntőt. „Csak­ tiszta forrásból” Gyémánt- és aranydiplomák — Szentgálon 50 éve és ma Három pedagógus-generáció találkozója Füreden . .áldás szálljon tanítónk fejére.. ” — zengett-csengett az ének üde gyerek­­torkokból. A Balatonfüredi Bem József iskola kórusa munkában megfáradt él­vonalban dolgozó és kezdő pedagóguso­kat köszöntött tegnap a Marina szálló­ban. Mindhárom generációhoz szóltak Németh László, Füst Milán, Gyergyai Albert, Bóka László és Váczi Mihály idézett gondolatai a nevelői hivatás szépségéről, értelméről, szeretetéről a „Csak tiszta forrásból” című műsorban. Kerekes Bélánébó­l és Schleincher Emmából nosztalgiát sajdított föl az ünnep, hisz 60 évvel ezelőtt kapták kéz­hez diplomájukat, illetve a Szathmár­­németi R. K. Tanítónők Intézetében. Kerekes néni a régi Komárom megyei Búcsúban tanított, most Almádiban él. Emmi néni abonyi, kecskeméti, csong­rádi, móri fehérvári vándorút után te­lepedett le az Udvardi melletti Kilián­­telepen, ahol iskolai kirándulás alkal­mával szerezte meg a Balatont. Megilletődve vették kézbe a gyémánt diplomát. Az akarattyai Finta István, a veszpré­mi Kovács Zsigmond, valamint Győri Istvánná, Torma Jánosné s a — beteg­sége miatt távol maradt — Vajda Márta arany diplomát kapott félévszázados működése elismeréséül. Tisztelettel köszöntötték idős kollé­gáikat a veszprémi járás művelődési vezetői Puszta Károly szakszervezeti titkár küzdelmes útjuk tanulságául szűrte le a volt tanítványok nevében is: — Nevelői optimizmusunkból merí­tenünk kell ma is. Werner Ottó, a ta­nács osztályvezetője külön szólt a 12 járásbeli kiváló oktatásügyi dolgozó­hoz és a 25 pályakezdő tanítónőhöz és óvónőhöz. — Mióta a kitüntetésüket átvették, most üdvözölhetjük együtt őket is. Út­jukat kell, hogy kövessék az egy hónap­ja katedrára állt kollégák. Hivatásuk sikeres teljesítését segítsék szeretettel a tapasztaltabbak... Farkas Edit, a füredi Bem iskola igazgatója: — A mai világ szép szeptemberének emlékét őrizhetik magukban a fiatalok. A bensőséges hangulatú találkozón ot­t volt Kapor Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, Maj­áik László, a járási pártbizottság titkára és Horváth György a veszprémi járási tanács elnökhelyettese. Fehér asztal mellett beszélgettek el a tanítók egykori s mai sorsáról. Karika Erzsébet 50 évet töltött gye­rekek körében. — Téglás-köves mag­tárban kezdtem Szentgálon, mert az­­ iskolát életveszélyesnek mondták. A helyzetem volt inkább az, hiszen négy évig nem kaptam fizetést. 1922 augusz­tus 22-én kaptam az ezső 9 ezer koronát — egy pár cipő árát. Mégse kesered­tem el, jókedvvel okítottam 60—70, olykor 100 gyereket is. Kimeszeltük a roggyantnak mondott iskolát, amelyik ma is áll, csak a tető új rajta. 1957-ben nyugdíjazták, majd szolgá­lati lakást is szobára kellett felcserélnie. Mire „megsértődött” — és egy pusztai iskolában tanított még négy évig. Ek­kor tüntették ki. — Sose hagyott el kedélyem. Ezért is látogatnak meg— a Bakonyban vett kis „Sobri-házamban” — tanítványaim, köztük a legkedvesebb: Lőrincze Lajos. Gyürösy Attiláné szeptember 1-től dolgozik. Első munkahelye a szentgáli óvoda. Egy hete ment férjhez. Teljesen berendezték az iskolában kapott szol­gálati lakást, amelynek 28­ 80 a havi bére. A fiatalasszony fizetése 1 610 fo­rint. Törlesztenek OTP-részletet, de nincs oka semmi panaszra. Elégedett Csatári Erzsébet is, aki Veszprémből jár ki Szentgálra mate­matikát, fizikát tanítani. A havi 1­200-at nem tartja soknak, de az egri főiskolán feléből is megélt. Hasonlóan nyilatkozik a peremartoni Mészáros Teréz, Bálint Lászlóné Ber­tádéról. Szabó Árpádné, a világosi is­kola újdonsült nevelője. Lukács Imré­vé, aki kezdő létére osztályfőnök Haj­­máskéren. — Végtelen aranyosak a gyerekek. .. Segítenek a kartársak... Szívesen veze­tem az énekkart is... — Ilyen és hason­ló vallomások az idős tanítónők szemé­ből kicsalták az öröm könnyeit. Meg­érték, hogy fiataloknak könnyebb.

Next