Napló, 1970. január (Veszprém, 26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek­t — IMAPM csütörtök, 1979. január 1. Ara­d forint XXVI. évfolyam — 1. szám Megyénkben az egyik legin­kább behavazott falu Ukk. A nagytömegű hó azonban igazi öröm a hógolyózó gye­rekek­nek Vota: Péterf­ay) ­ Nyereséges esztendő 157 lakás terven felül — 8 milliót „elvitt" a tél 44 órás munkahét január 1-től Megyénk nagyüzemeiből Belendült Hogyan sikerült az 1969- es termelési tervet teljesíte­ni ? E kérdésre kerestünk választ az év utolsó napján megyénk néhány nagyobb üzemében, vállalatánál. NITROKÉMIA IPARTELEPEK Az egész évre jellemző lét­számhiány, anyagellátási za­varok okozták, hogy a „Nit­­ró" termelési tervét csak 95- 96 százalékra teljesítette. Sok gondot, problémát oko­zott a kedvezőtlen decembe­ri időjárás is­ Mindezek el­­lenére mindent megtett a vállalat az exportterv telje­sítése érdekében, amely a ta­valyinál 30 százalékkal volt magasabb. Az erőfeszítések sikerrel jártak, a Nitrokémia maradéktalanul teljesítette exporttervét, s jelentősen nö­velte a tőkés export arányát AJKAI ALUKOHÓ ÉS TIMBOLDGYÁR A vállalat eredményesen zárta az 1969-es esztendőt, minden területen túlteljesí­tették a tervet. Timföldből 1 500 tonnával adtak többet a tervezettnél. Kohóalumíni­umból 19 650 tonna volt az előirányzott, ezzel szemben 19 720 tonnát termeltek. Galí­liumból is többet adtak a tervezettnél, s formaöntvény termelési tervét is túlteljesí­tette a vállalat. HERENDI PORCELÁNGYÁR Az európai hírű gyár, bár termelési tervét csak 98,5 százalékra teljesítette, a ter­melési érték­terv teljesítése meghaladja a 100 százalékot. Ezzel magyarázható a gazda­ságosság kedvező alakulása, s az, hogy a várható nyere­ség megközelítően azonos lesz a tavalyival. A gyár éves exporttervét 103,8 szá­zalékra teljesítette. Az utolsó exportszállítmány éppen teg­nap érkezett meg a Baham­a­­szigetekre. PEREMARTONI IPARI ROBBANÓANYAGGYAR Hétmillió forintos terv túl­teljesítéssel zárták az évet Peremartonban- Ez elsősor­ban a tízezer tonnás szuper­foszfát termelési többletnek köszönhető. A vállalat 1969- re 28 millió forintos nyere­séget tervezett. A kedvező termelési eredmények ellené­re ezt az összeget nem tud­ták elérni, s mintegy 5 mil­lió forint a lemaradás. Oka elsősorban a magas kocsiál­láspénz (ez mintegy 4 millió forintot jelentett) s a fajla­gos költségek túllépése. Mindezek ellenére a részese­dés most sem lesz kevesebb a tavalyinál. BAKONYI BAUXITBÁNYA VÁLLALAT A vállalatnál 1 millió 320 ezer tonnás termelést ter­veztek 1969-re. A kapacitás ugyan ennél többet is lehe­tővé tett volna, de a koráb­ban felmért és bejelentett pi­aci igények csak ennyit tet­tek szükségessé. A vevők még év közben is a vártnál 7 ezer tonnával kevesebbet igényeltek. A termelés 53,8 százalékát hazai timföldgyá­raknak, 46,4 százalékát pedig exportra szállították. Kedve­zően alakult a vállalati eredmény, a tervezett 24 millió helyett 40 milliót ér­tek el .Ezt elsősorban a ter­mékek jobb minőségéből eredő magasabb árbevételnek köszönhetik- VIDEOTON, AJKA Az ajkai gyáregységben va­lamennyi termelési mutatót, köztük a­­ termelékenységi tervet is teljesítették. 1969 „az export éve" volt. A Volkswagen koperáció és az NDK potenciométer rende-­­­ése most újabb jelentős üz­leti lehetőségeket kínál. Az NDK-val már megkötötték a szerződést, amely szerint 1975-ig jelentős mennyiségű potenciométert szállítanak. A Volkswagen képviselőivel is aláírták az 1970-re szóló szerződést, s ez ugyancsak jelentős bevétellel kecsegtet. A gyáregység nyeresége a végzett munka alapján több lesz, mint tavaly. VIDEOTON, VESZPRÉM A téli közlekedési nehézsé­gek miatt a gyáregység a tervet 99 százalékra teljesí­tette. Ennek ellenére a nye­reség megközelíti a tavalyi szintet. Sikerként könyvel­hető el az is hogy a válla­­lat, bár 1969 januárjában tért át a 44 órás munkahét­re, lényegesen kevesebb túl­órát használt fel, mint az előző években. VESZPRÉM MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT A kedvezőtlen időjárás, a cementhiány, a szállítási gondok akadályozták az építők idei munkáját, ennek ellenére az előzetes felméré­sek szerint mintegy 10 mil­­lió forinttal sikerült túltelje­síteni a tervezett árbevételt. Ami különösen örvendetes, ebben az évben az építők 157 lakással adtak át többet a tervezettnél, s olyan nagy létesítmények is az idén ké­szültek el, mint a Marina. Auróra, a várpalotai távfű­tés. PÁPAI TEXTILGYÁR 510 ezer négyzetméterre! Nemesítette túl készárutervét a pápai gyár. Ezzel lehetővé vált hogy mind a fonoda, mind a szövődő üzem a ter­vezettnél több félkész ter­méket állíthatott elő. A ter­melésnek mintegy 60 száza­­léka exportra készült s en­nek kiváló minősége 5 szá­zalékkal több nyereséget ho­zott 1969-ben a tervezettnél BAKONY MŰVEK 7500 műszakóra esett ki a­ossz időjárás miatt a Veszp­rémi Bakony Műveknél Egyébként 8 millió forinttal teljesítette volna túl a ter­vét a gyár de így is elérik a száz százalékot Ez közel fél milliárd forintot jelent, amely egyedülálló a Bakony Művek eddigi történetében. 1969 többek között a VAZ- program előkészítésének, a világszínvonalon álló gyújtó­­gyertya típusok kifejleszté­sének, valamint az alumi­nium szifonpatron gyártásá­nak sikeres esztendeje volt. A gyár kollektívája külön­ben tegnap dolgozott utol­jára heti 48 órás munka­rendben. 1970 január 1-től valamennyi üzemegységben bevezetik a 44 órás, szabad­szombatos munkahetet JAnfe# Rettey O/rasónAwaA erei Aná?yeAAe# Ao/cfogr a/ erei A/yánniyA/ Számvetés: negyedszázadra essünk számot megint. Egy elmúlt eszten­­y­dővel nem nehéz, tegnap éltük meg, sikereit és gondjait itt hordjuk még a vállainkon. Csakhogy ezen az évtized­fordulón számot vetni anélkül nem lehet, hogy arra ne gondolnánk: cg?/ megkezdett évszázad cg?/ncg!/e­­dével is e/ ke# számodrtMztk. Önmagunknak, eg!/ országnak, s ta/án ,eg?/ vi/ágnak is, mindenesetre, barátainknak és eg/en/e/einkne/c cg?//ormán. 1945-ben azzal kezdődött­­ez az újabb világ, ez a homlokegyenest ellenkezőre formált, vadonatúj, soha nem volt társadalmi életforma, hogy elha­tározta egy nép: valahányszor számot vet majd önmaga életével, olyan legyen az, hogy mindig azt mondhassa: soha nem volt­­óbb. Mondjuk ki hát: az emberek nálunk a történelem folyamán ma élnek — anyagi és emberi szempontokból egyaránt — a legjobb viszonyok között. Ma­­gy­arországon — és Veszprém megy­ében. S most bizonyítsuk is ezt, számvetésül a negyedszázad­dal. Szőkébb hazánk, ez a megye mindig az iparo­sodottabb, a fejlettebb vidékek közé tartozott. A háború előtt ipara 7500 embernek adott kenye­ret. Ma egyedül a Nitrokémia Ipartelepek foglal­koztat ennyi embert. Háromhónapos hosszú harc — talán a leghosszabb szabadulásvárás — után itt csak ipari roncsok maradtak. Leszere/t, c/ra­­bo/t, össze/ett gyárak, bánt/ák. Ebbő/­, a semmi­­bő/, az eltorzítottbó/, ke/deti ú/at te­remteni. Ne emlegessük, hogy mekkora energia kellett hozzá, hányan tették rá az életüket. Csak azt talán, hogy tankgránátokból született az első ipari robbanóanyag Peremartonban, munkások élete volt a tét, de meglett. Meglett az is, hogy annyi szén és érc bújt elő a föld alól, amiből meg­lódulhatott egy ország energiaipara. A munkások érd­e­ked a tét, meg a munkáskatalo­n. S ma azt mondhatjuk, 1970-ben a húsz évvel ezelőtti — a rendbehozott 1950-es ipar — termelési értékének több mint hatszorosát tesszük az ország asztalára. És számot vethetünk — velünk és elle­nünk érzők előtt —, hogy a mi rendünkben ez a mégi­c nagy//onto­sságácá növekedett: az ország teljes mangánérckészletét, bauxitkészletének há­romnegyedét, bitumentermelésének felét, műtrá­gyatermelésének negyedét adja ez a megye tíz­szer is több munkájával, mint negyedszázad előtt. Számot vethetünk, elmondhatjuk, hogy negyed­­százada itt húszezer parasztcsaládnak nem volt földje, egy kapavágásnyi sem, hogy birtokos véd a veszprémi püspökség, a káptalan, s a zirci apát­ság vág?/ 700 ezer ko/don. S elmondhat/ak. Ziogo c/vettük ezt a birtokot, s kiosztottak 34 ezer pa­rasztnak, 127 ezer holdat, s a többi is állami gaz­daságé, erdőgazdaságé lett. Elszámolhatunk: 1948-ban Nagyalásonyban, Zalaszántón, Felsőőr­sön, Pápán és Bakonpéterden termelőszövetkezeti csoportok alakultak az egykori cselédekből, 84-en voltak. S elmondhatjuk, hogy egy évtizeddel ké­sőbb 267 termelőszöve­­kezetünkk volt Veszprém megyében. Nagyüzemet csináltunk, ki tudná fel­mérni, mennyi verítékkel? Amit mérni tudunk: a háború előtt alig egy kiló műtrágya ,,esett" egy holdra, most csaknem hatvan kiló. A búza termésátlag csaknem megkétszereződött, a rozs másfélszerese lett, s a kukorica ugyancsak más­félszerese a negyedszázaddal ezelőtti átlagoknak. Ezt tudjuk mérni. S amit nem tudunk: ki látok ebben a huszonöt esztendőben kop­agó és izzadó aratóbandá­kat? Deci pálinkáért, deka kenyérért harcoló nyomor­­gókat? Senki, mert eljutottunk addig, hogy a be­takarítást, s az aratás nehéz fizikai munkáját teljesen gépesítettük, számoljunk el vele most mindazoknak, akik emlékeznek az ellenke­zőjére. Számoljunk el vele és tegyük hozzá: Veszprém megyében ez a mezőgazdaság több mint 3 milliárdot tesz évente arra az asztalra, amelyről mindannyian eszünk. Jobban eszünk és többet, mint valaha. Jobban élünk, ez tén?/, hu­­szonöt évre/ /abban, s a/?/an neg?/edszázaddal, ame/?/hez mérhető évszá­zadot se tudunk „hozni". Számoljunk be, csináljunk számvetést, nézzünk meg összehasonlításul egy, talán a Népszavához írott munkás-segélykérő levelet 1931-ből. „Sok elvtársunk kénytelen az erdőben és istállókban lakni . . . lerongyolódtunk és éhezünk. Munka­­szünetkor szánalmas képet nyújt Pét... az erdő­szélen heverésznek szegény testvéreink, rongyok­ba burkolják a cement és mész által kimart lá­baikat, dróttal foltozzák ruháikat . . ." Vagy a mezőgazdasági kamara a/vkort /evetét a nagybirto­kokon dolgozó parasztokról: „...nagy többsé­gükben a szó szoros értelmében éheznek . . . 6—8 gyermekes családokról szólnak a jelentések, akik hetek óta nem ettek kenyeret, hanem főtt bur­gonyán és kukoricán tengetik életüket... életük nem nevezhető emberhez méltónak." Negyedszázad után — amelyről el kell most számolnunk — ki talál összehasonlítási alapot? Gy­erekeinknek ki tudná megmagy­arázni ma már, mi az a n?/omor, mi az, hog?/ ko/dus, mi az, hog?/ alamizsna, mi az, hog?/ ..hárommillió /tordus or­szága"? Gyerekeinknek másképp számolunk el: igaz, hogy a megye lakóházainak több mint ne­gyedét megrongálta huszonöt évvel előbb egy há­ború, igaz, hogy Veszprém és Várpalota háromne­gyede. Pápa fele rombadőlt, de ma már csaknem másfélszázezer lakás van, s ebben az utolsó év­tizedben a negyedszázadból­ csaknem negyvenez­ret építettünk. Hogy nincs már /a/u. aho/ petró­­­n­dámpánál fanu/nánn/t­a­g?/ércZték, hog?/ nincs már annZZabéta, meg nég?/e/cmis. Zcg/öZ/cbb íz öregek közt, akik arra büszkék, hogy fiaik, meg unokáik sokkal többre vitték, mint ők. Az írástudásnál is többre: szakképzettségre, érettségi­re, egyetemre, doktorátusra — szép, fontos mun­kára és életre s­orozhatnánk számokat: tg?/ élünk Veszp­­rém megi/ében nggi/edszázad után, gon­dokká/, /tüsz/födésse/, Zsibák/taZ. eredmé­­ni/eZckeZ, örömmé?, /á/daZmakkaZ e/tö/főti, boni/o­­fu/t.üde egpérteZmü neg?/edszázad után. $ így élünk egy közép-európai országban, egy *világ­­rendszerben, egy egész világban. Úgy, hogy el­merünk, és el tudunk számolni egy negyedszáza­dunkkal, az egyetlennel, amely igazán valameny­­nyiünkké lett.­­ úgy kezdünk majd meg 1970- ben, ma­ egy újabb negyedszázadot, hogy vállal­hatjuk az előzőt, úgy, ahogy volt. A későbbi nemzedékek előtt is. A „kétezresek" majdani nemzedék-ítélete felől is nyugodtak lehetünk. Sztankay József

Next