Napló, 1970. július (Veszprém, 26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
2 Is brit belépésről tárgyal a Közös Piac A KONTINENS egyik legkisebb országának székhelyén, Luxemburgban olyan tárgyalások kezdődtek, amelyek mind rövidebb, mind hosszabb távon kétségtelenül kihatnak Nyugat-Európa jövőjére. Kerek húsz miniszter jelent meg tíz ország képviseletében, köztük a szóbanforgó államok külügyminiszterei. A tíz ország számtani aránya önmagában is érzékelteti a luxemburgi megbeszélések horderejét: hat olyan államról van szó, amely már tagja a Közös Piacnak és négy olyanról, amely be akar lépni ebbe a tömörülésbe. A matematika azonban nem mindig mérvadó a nemzetközi porondon: a négy „tagjelölt” közül egyre összpontosul szinte az egész nemzetközi figyelem: Nagy-Britanniára. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a másik három jelentkező, Írország, Dánia és Norvégia döntése pusztán a brit belépési szándék egyenes következménye. Per Borten, Norvégia miniszterelnöke például néhány héttel ezelőtt Oslóban magyar újságíró-delegációt fogadott, amelynek őszintén kijelentette: mivel az angol belépéssel az EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás és léte illuzórikussá válik, London közös piaci felvétele automatikusan maga után vonná Osló felvételi kérelmét is. Úgy tűnik, legalábbis egyetlen vonatkozásban, végéhez közeledik a közelmúlt brit történelmének egyik legmegalázóbb szakasza, az az időszak, amelynek során Nagy-Britannia és Észak-Írország egyesült királysága a sorozatos francia vétó nyomán hiába kopogtatott bebocsátásért a Közös Piac kapuján. Minden jel arra vall, hogy ezen a kapun belátható időn belül beengedik a brit oroszlánt. Ehhez De Gaullenak kellett távoznia az Elysée-palotából... Bizonyos, hogy London számára az átállás súlyos megrázkódtatásokkal terhes lesz. Elsősorban az eddig a brit nemzetközösségre épült mezőgazdaság szenvedhet a francia konkurenciától, annál is inkább, mert amikor a Közös Piac a mezőgazdaság finanszírozásáról döntött, Nagy-Britannia csak külső szemlélőként figyelhette a potenciálisan számára is fontos határozatokat Szervezkednek Angliában a Közös Piac ellenfelei Miközben Luxemburgban ünnepélyesen megkezdődtek az angol közös piaci belépésről a tárgyalások, Londonban tovább szervezkednek az EGK-hoz való csatlakozás ellenfelei. Kedd reggelig újabb 29 munkáspárti és konzervatív képviselő, köztük Richard March, volt munkáspárti miniszter csatlakozott azokhoz, akik követelik, hogy a kormány mielőtt végleges döntést hozna a belépésről, akár népszavazás, akár parlamenti választások formájában kérje ki a brit nép véleményét. A Közös Piac ellen fellépő konzervatív és munkáspárti képviselők száma már olyan nagy, hogy alsóházi szavazás esetén leszavazhatják a Heath-kormányt. Kuznyecov megbetegedett és elutazott Pekingből Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a Pekingben október 20-a óta tárgyaló szovjet küldöttség vezetője megbetegedett és kedden délelőtt különrepülőgépen hazautazott a Szovjetunióba. A szovjet diplomata betegágyánál előzőleg kínai és szovjet orvosok konzultáltak. Nixon nyilatkozata a kambodzsai invázióról A kaliforniai Fehér Házban kedden, magyar idő szerint a délutáni órákban tették közzé Nixon elnök írásbeli nyilatkozatát az Egyesült Államok kambodzsai inváziójáról. Nixon a nyilatkozatban megpróbálta igazolni a világméretű tiltakozást kiváltott inváziót és „új kezdeményezésekre” utalt. A mintegy 15 gépelt oldal terjedelmű jelentésben az elnök ismét „nagy katonai sikernek” minősíti az inváziót, azt hangoztatva, hogy az „meggyorsíthatja az amerikai csapatok kivonását Dél- Vietnamból”. Nixon szerint az amerikai invázióért „Hanoi a felelős”, mert szerinte nem az Egyesült Államok, hanem „Hanoi terjesztette ki a háborút Kambodzsára”. Nixon tagadja, hogy Washingtonnak bármi köze lett volna a kambodzsai puccshoz. Az elnök a jelentésben azt hangoztatja, hogy az amerikai csapatok nem térnek vissza Kambodzsába. Megismétli viszont az, hogy az USA „segíti” majd a kambodzsai kormányt és „más ázsiai államok” — nyilván Dél-Vietnam és Thaiföld — kormányát, hogy támogatást nyújtsanak Kambodzsának. Nixon szerdán este, magyarországi időszámítás szerint csütörtökre virradóan egyórás tv-program keretében válaszol három televíziós kommentátor kérdéseire az amerikai külpolitika kérdéseiről. Befejeződtek a Kosziginn Ribicsics tárgyalások Moszkvában kedden befejeződtek a Koszigin szovjet miniszterelnök és Ribicsics jugoszláv kormányfő közötti tárgyalások. A két fél egyeztette a jugoszláv kormányfő látogatásáról és a szovjet-jugoszláv tárgyalásokról szóló közös közleményt, amelyet nyilvánosságra hoztak. Elítélték a portugál gyarmatosítást Százhetvenhét nemzetközi vagy nemzeti szervezet 64 országból érkezett képviselői határozatban ítélték el a portugál gyarmatosítókat az olasz fővárosban. A határozatot egyhangúlag fogadták el a portugál gyarmatok népeinek harcát támogató első nemzetközi értekezlet résztvevői. Az értekezletet június 27—29-én tartották az olasz fővárosban. A tanácskozás felszólalói méltatták a gyarmatokon folyó felszabadító harcot és az afrikai országok, a szocialista tábor, valamint az összes haladó erő támogatását kérték ehhez. Elégedetten nyugtázták az UNESCO döntését, amely kirekeszti a lisszaboni rezsimet a szervezet minden nemzetközi rendezvényéről. NAPLÓ Megkezdődtek a magyar—mongol tárgyalások Kedden délelőtt a Mongol Nagy Népi Hurál elnökségének tanácstermében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és a kíséretében levő magyar államférfiak, illetve a Mongol Népköztársaság vezetői között. A megbeszéléseket szívélyes elvtársi légkör és valamennyi érintett kérdésben a legteljesebb nézetazonosság jellemezte, a tárgyalások bevezetéseként Szambu és Cedenbal tolmácsolta a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Nagy Népi Hurál elnökségének és a mongol népnek testvéri, baráti üdvözletét. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének baráti látogatása fontos hozzájárulás a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Losonczi Pál és kísérete kora délután ünnepélyes keretek között megkoszorúzta Vlagyimir Iljics Lenin Ulan Bator-i emlékművét. A délutáni órákban az Elnöki Tanács elnöke és kísérete megtekintette a mongol főváros egyik büszkeségét, az Ulan Bator-i autójavító üzemet. Utána Losonczi Pál Zs. Szambu társaságában mongol népi birkózóversenyt tekintett meg, majd este a Mongóliában dolgozó magyar szakemberek, a magyar kolónia képviselőivel találkozott hazánk Ulan Bator-i nagykövetségén. Losonczi Pálné délelőtt felkeresett egy Ulan Bator környéki nemzetközi úttörőtábort, ahol az ott nyaraló magyar gyerekek köszöntötték. Szerdán reggel Losonczi Pál Dél-Gobi megyébe látogat. Bővül a magyar állam árucsereforgalom A Finnországba szállított magyar áruk értéke tavaly az 1968. évi 64 millió devizaforintról 92 millió devizaforintra emelkedett. Még ennél is nagyobb arányokban bővült a behozatal, amelynek értéke csaknem megkétszereződött, az 1968. évi 62 millió devizaforinttal szemben tavaly 121 millió devizaforint volt. A behozatalt számottevően növelte a gépimport, tavaly szállították ugyanis a lábatlani papírgyár számára vásárolt mintegy 10 millió dollár értékű gép jelentős részét. Élénk a magyar és finn szakemberek közvetlen tapasztalatcseréje is a személyes kapcsolatokat elmélyítő delegációcsere. A New York ban élő olasz származású bevándoroltak tegnap tüntetésen követelték a velük szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések eltörlését. A rendőrség megrohanta és brutálisan szétverte a tüntetést. Ghana és Szomália ünnepe Ezekben a napokban és hetekben tíz éve, hogy az imperialista gyarmatbirodalmak bomlása nyomán egész sor új állam alakult Afrikában. A függetlenség kivívásának tizedik évfordulóját a mai napon két ország: Ghana és Szomália ünnepli. Ghana Ghana volt az első afrikai állam, amely a II. világháború után elnyerte függetlenségét. Előtte Afrikában csak két önálló állam létezett: Etiópia és Libéria. Ghána szakította át elsőként a gyarmatosítók által emelt gátakat, hogy a gazdasági függetlenség és önállóság útján példát mutasson Fekete- Afrika többi országainak. A függetlenség kikiáltása a köztársaság 1960. július 1- én történt megalakulása után azonban a gazdasági fejlődés irányának kérdése körül fokozódó mértékben ellentétek jelentkeztek. A nemzeti burzsoázia zöme feudális és törzsi viszonyok konzerválását, és a nyugati befolyás fenntartását kívánta. Nkrumah, a független Ghána első elnöke viszont a gazdaság fejlesztésének szocialista irányzata felé hajlott. Ezzel magyarázható, hogy a hadsereg 1966 februárjában — Nkrumah távollétét felhasználva — magához ragadta a hatalmat. Ghana Fekete Afrika egyik leggazdagabb vidéke, az ásványkincsek kitermelése és a feldolgozóipar jelentős része azonban külföldi — elsősorban angol és amerikai — tőke kezén van. Ghana ipara a függetlenséget követően jelentős fejlődésen ment keresztül. Gazdasága szempontjából igen nagy a jelentősége a Voltaerőmű elkészültének. Kulturális téren még erősen érezhető az országban a gyarmati örökség terhe. Szomália A mai Szomáliai Demokratikus Köztársaság területe a Brit-Szomáliföld és Olasz- Szomália egyesüléséből alakult ki. Az afrikai kontinens legelmaradottabb országainak egyike. Ezt tükrözi felnőtt lakosságának nagyfokú analfabétizmusa, az iskolák hiánya és az ország gazdaságának elmaradottsága is. A múlt év októberében, politikai fordulatot hajtottak végre az országban és ezt követően vették fel a Szomáliai Demokratikus Köztársaság nevet. Az ország ásványkincsei még feltáratlanok, ipara és mezőgazdasága is fejletlen. A tengervízből lepárlással nyert són kívül csak a mangánérc bányászat érdemel említést. A külföldi tőkét főleg olasz, angol és amerikai vállalatok képviselik az országban. 1962-től a Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott Szomáliának. Kórházak, iskolák, élelmiszeripari üzemek, gyapottisztító és rádióállomás épült itt szovjet segítséggel. Kulturális szempontból az ország 2,7 millió lakosa elmaradott állapotban él. Az iskolahálózat lassan fejlődik, de a fővárosban már működik egy egyetem, ahol évente átlagban 600— 700 hallgató kap felsőfokú képzést. —TL— Sarai R Ts ISSZA ETIÓPIA TEISOVOITAVoitá bf/tUrofó 8 Akoson'bo A ♦ tr Kákái if* Syémint Ú ?jciajfate&hizáaoÁ. __ J M t TI40Z %/VPAIIOl A képzettség „ engedély” a munkahelyre Valami megváltozott a jugoszláviai gyárakban és üzemekben. A magasan kvalifikált szakembereknek, különösen a mérnököknek és a közgazdászoknak megnőtt az „árfolyamuk”, valósággal elkapkodják őket és — amint egy szatirikus lapban valaki nemrégen találóan megjegyezte — nem lehetetlen, hogy kérdésessé teszik az „aranylábú” futballisták elsőbbségét. Nemrégen még egészen más volt a helyzet. Az ország vezetői állhatatosan hangoztatták a szakemberek elhelyezésének szükségességét, ugyanakkor olyan emberek álltak az üzemek élén, akik nem rendelkeztek megfelelő képzettséggel. De azt, amit rábeszéléssel nem lehetett keresztülvinni, a gazdasági reform rövid idő alatt megvalósította. A reform bebizonyította, hogy a jugoszláv népgazdaságban egy egyszerű igazság rejti magában a régóta keresett „bölcsesség körét”: felelős helyekre szakképzett, hozzáértő embereket kell állítani. Az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy milyen sokba kerültek a foglalkoztatás politikájában követett régebbi kompromisszumos politika kihatásai. A rendelkezésre álló adatok szerint a jugoszláv népgazdaságnak ma körülbelül 420 ezer szakemberre és magasan kvalifikált szakmunkásra lenne szüksége. Ugyanakkor többezer olyan ember ostromolja a népgazdaságot, aki nem rendelkezik kellő szakképzettséggel és a termelésben akarja megtalálni „helyét a nap alatt”. A jugoszláv szakemberek, akik minden eddiginél jobban érzik és látják a probléma bonyolultságát és rendszeres megoldásának szükségességét, az emberek elhelyezésének és az egyensúly megteremtésének kérdésében egységes álláspontra helyezkedtek: az elkövetkező időszakban, amikor elkezdődik az ország új, 1971—1975-re szóló fejlesztési tervének végrehajtása, meg kell szüntetni az extenzív munkába állítást. A kérdés ilyen felvetése arról tanúskodik, hogy az illetékesek helyesen közeledtek a népgazdaság fejlesztési terv egyik legnehezebb kérdéséhez, felhagytak a korábbi illúziókkal, melyek szerint elég, ha üzemrészeket hoznak létre és embereket állítanak munkába. Most négy fontos elvre építették a tervet: — a munkahelyek betöltésénél elsőbbség illeti a fiatal képzett szakembereket; — újabb munkahelyek létesítéséhez fel kell tárni a belső tartalékokat; — biztosítani kell az átképzés lehetőségét a népgazdaság azon ágaiban, amelyekben a technológia tökéletesedése révén munkaerőfelesleg jött létre; — államközi szerződések alapján kedvező anyagi feltételeket kell biztosítani a külföldön munkát vállaló jugoszláv munkásoknak és lehetővé kell tenni számukra, hogy külföldön tovább képezhessék magukat, azért, hogy hazájukba visszatérve mindjárt bekapcsolódhassanak a hazai ipar munkájába. A jelekből ítélve ebben a kérdésben megegyeznek a vélemények. Jugoszláviában már két évvel ezelőtt törvényt hoztak a gyakornokok, a próbaidős dolgozók kötelező elhelyezéséről. A törvény egyértelműen kötelezte a munkaügyi szervezeteket, hogy nyissanak ajtót a fiatal szakemberek előtt. Csupán az elmúlt évben 48 ezer felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalt állítottak munkába. Ma már megszokott jelenség, hogy a gazdasági szervezetek vezetői felkeresik az egyetemeket, főiskolákat, ahol azután kiválasztanak néhány hallgatót, akiket a gyár ösztöndíjban részesít és tanulmányaik befejezése után alkalmaz. A Jugoszláv Szövetségi Tervező Központban úgy vélik, hogy az új munkahelyek létesítésére előirányzott összegből évente 65 ezer szakembert fognak munkába állítani. Ha a gyárakban új műszakokat létesítenek, ezáltal évente további 40 ezer embert lehet alkalmazni, ezenkívül az idős dolgozók nyugdíjazásával is felszabadul bizonyos számú munkahely, így 1975-ig összesen körülbelül 815 ezer új munkást lehet majd munkába állítani. Az elmúlt két év alatt a szakmai továbbképző központok több mint 20 ezer munkást képeztek át. Az elkövetkező időszakban 70 szakmunkásképző központnak évente 60 ezer munkást kell átképeznie. A szakemberek véleménye szerint ez nagymértékben javítani fogja a foglalkoztatott dolgozók szakmai összetételét és lehetővé teszi, hogy a munkások a későbbi szigorúbb válogatás mellett sem csak felvételt nyerjenek, hanem emelkedjék az életszínvonaluk is, ami a magasabb, munkatermelékenység törvényszerű velejárója. Zoran Zsivkovics Szerda, 1970 Júlia* L'