Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

2 Egy helyben topog a Jarring-misszió Napi külpolitikai kommentárunk A KÖZEL-KELETRŐL és a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban a világ több más pontjáról érkező hírek ismét nem adnak sok öröm­re okot. Még nem beszélhe­tünk a tárgyalások kudarcá­ról, hivatalosan fennáll a tűzszünet is. Kétségtelen azonban, hogy a Jarring­­misszió egyelőre nem halad előre. Meghonosodott magyar szóval élve, stagnál. Ezt a szót használja a nyugatnémet DP­A hírügy­nökség is, jeruzsálemi kelte­zésű jelentésében. A DPA úgy tudja, Izrael kormányá­ban ismét kiéleződtek a né­zeteltérések. Dajan hadügy­miniszter — aki azt állítja, hogy az EAK megsértette a tűzszünetet — ezt kívánja előtérbe állítani. Szerinte a Jarring-féle tárgyalásokat csak akkor folytathatják, ha ez a kérdés tisztázódik. A Golda Meir miniszterelnök vezette csoport viszont úgy vélekedik: bár az ügyet csak­ugyan tisztázni kell, de ezt nem szabják előfeltételként a további tárgyalásokhoz. Meglehetősen pesszimista a hangvétele a félhivatalos kairói Al Ahramnak. „Min­den jel arra mutat, hogy Tel-Aviv kivonulni készül a Jarring vezette tárgyalások­ról”. Csakugyan erre készül-e Izrael? Az onnan érkező je­lentések szerint kedd döntő nap lesz; kedden rendkívül fontos ülést tart az izraeli kormány (miután a vasárna­pi ülésen nem sikerült egysé­ges álláspontot kialakítania), s ekkor döntik el, hajlan­dók-e folytatni a tárgyaláso­kat Jarringgal. A várható keddi döntéssel kapcsolatban korántsem lé­nyegtelen Washington állás­pontja. A FŐ KÉRDÉS most ismét ugyanaz, mint a Rogers­­terv publikálása, majd Egyiptom és Jordánia általi elfogadása után volt; akkor az USA-nak sikerült nyomást gyakorolnia Izraelre, hogy ugyancsak fogadja el a ter­vet. Sikerül-e most?! Losonci­ Pál Alexandriából visszatért Kairóba Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete a hétfő éjszakát Alexandriában töltötte, dél­előtt pedig látogatást tett a város közelében fekvő egyik nagy textilgyárban. Losonczi Pál tegnap dél­után tért vissza Kairóba. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke hétfőn nyilatko­zatot adott a kairói rádió­nak, és szólt az európai biz­tonság biztosítására irányuló lépésekről. Az Egyesült Arab Köztár­saság és a Magyar Népköz­­társaság közötti kapcsolatok az élet minden területén ör­vendetesen fejlődnek — hangsúlyozta Losonczi Pál. A közel-keleti helyzetről szól­va, az Elnöki Tanács elnöke rámutatott, hogy az imperia­lista békebontók elleni harc fő terheit a Közel-Keleten az Egyesült Arab Köztársaság népe és kormánya viseli. A világ békéjének biztosításá­ért harcoló erők számára el­engedhetetlen követelmény az 1967. évi agresszió minden következményének politikai úton történő felszámolása. Három esztendő eltelte után — jegyezte meg Loson­czi Pál — továbbra is súlyos a közel-keleti válság, de a jelenlegi tűzszünet érvénybe­léptetésével és a Jarling­­misszió felújításával most ki­mozdulhat a holtpontról a politikai rendezés irányába. Befejezésül Losonczi Pál köszönetet mondott Nasszer elnöknek és az EAK kormá­nyának, valamint népének a rövid látogatás alatt tanúsí­tott baráti vendégszeretetért. Elhalasztották Suharto hollandiai látogatását Ifjú szeparatisták vakmerő akciója Hétfőn kora reggel piszto­lyokkal felfegyverzett indo­néz fiatalok megszállták ha­zájuk hollandiai nagykövet­ségét és eközben agyonlőtték az egyik őrtálló rendőrt. A támadásra közvetlenül Su­hano indonéz elnök hollan­diai látogatása előtt került sor. A követséget megszálló fiatalok egy indonéz szepa­ratista mozgalom képviselői. Amboin szigetéről valók, amelynek lakossága Indoné­zia függetlenné válása óta küzd a központi kormány uralma ellen. A lázadókkal Piet de Jong holland miniszterelnök és Linus külügyminiszter kísé­relte meg a tárgyalásokat. Majd Amszterdamból Há­gába érkezett Manusana, az amboini szeparatisták veze­tője, aki rövid eszmecserét folytatott a holland minisz­terelnökkel, majd két testőre védelme alatt átment a meg­szállt nagykövetségre. Estére a fiatalok megadták magukat — valószínű Mari­sana felszólítására — és fegy­vertelenül elhagyták a nagy­­követség épületét. Djakartában az elnöki pa­lota szóvivője egy órával Su­harto különgépének terve­zett indulása előtt bejelen­tette, hogy az elnök elhalasz­totta indulását, mivel „fele­lőtlen cselekmények követ­keztében” nem látja biztosí­tottnak személyi biztonságát Hollandiában. Gyorslista az 1970. augusztus 31-én megtartott lottó jutalomsorsolásról, me­lyen a 32. heti lottószelvények vettek részt: 3 806 181 lakástextil 3 811 034 bútor lakberendezés 3 977 435 külföldi társasutazás 3 983 301 háztartási gépesítés 3 990 455 Ofotért utalvány 4 000 208 lakástextil 4 527 763 ruházati cikk 4 538 118 mosógép 4 550 672 éléskamra utalvány 4 553 240 varrógép 4 572 448 rádió 4 573 124 lakástextil 4 575 535 háztartási gép 4 582 572 lakástextil 4 584 736 rádió 4 585 884 méteráru 4 586 853 éléskamra utalvány 4 588 952 rádió 4 609 149 éléskamra utalvány 4 641 364 rádió 4 670 628 ruházati cikk 4 678 359 ruházati cikk 4 693 743 lakástextil 4 702 861 éléskamra utalvány 4 703 476 rádió 4 706 288 méteráru 4 787 871 lakástextil 4 789 791 ruházati cikk 4 801 706 Ofotért utalvány 4 813 413, külföldi társasutazás 4 817 12 ki mit választ 4 820 187 mosógép 4 849 686 fényképezőgép 4 850 718 BAV utalvány 4 855 023 televízió 4 860 188 lakástextil 4 876 212 háztartási gép 4 885 837 Ofotért utalvány 4 889 290 Ofotért utalvány 4 889 510 ruházati cikk 5 009 331 hűtőgép 5 017 808 televízió 5 027 044 rádió 5 045 113 éléskamra utalvány 5 050 658 ruházati cikk 5 055 564 lakástextil 5 058 323 rádió 5 062 493 varrógép 5 065 908 lakástextil 5 525 934 ruházati cikk 5 534 145 háztartási gép 5 561 420 éléskamra utalvány 8 809 3­9 lakástextil 8 990 283 méteráru A nyertes szelvényeket 1970. szeptember 20-ig kell eljuttatni a Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság lebonyolítási osztályához (Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) A gyorslista közvetlenül a sor­solás után készült, az esetleges hibákért felelősséget nem válla­lunk. NAPLÓ A fasizmus elleni harc napja Szeptember elseje közismerten a második világhá­ború kirobbantásának napja. Okkal tette tehát éppen e napot a fasizmus elleni harc és az áldozataira való meg­emlékezés ünnepévé a náci bűnösök üldözésével foglal­kozó tavalyi moszkvai nemzetközi értekezlet. A második világháború, a maga 50 millió halottjával, és a lelki sé­rülések máig sem gyógyuló sebeinek százmillióival, két­ségtelenül a fasizmus legszörnyűbb bűntette. A moszkvai tanácskozás nem véletlenül „aktualizálta” ezt a gyászos évfordulót: a háború mementója eladdig megmaradt az általánosságok szintjén. Mostantól a világ dolgozói nem egyszerűen a vérzivatarra emlékeznek, hanem annak ki­robbantóira és az őket hatalomra juttató társadalmi kö­rülményekre is. A fasizmus nem tűnt le második világháborús vere­ségével. „Termékeny az öl, amelyből kikelt” — intette óva az emberiséget Brecht, a fasizmus máig legsikere­sebb szatírájában, az Arturo Ui-ban. Mint ahogy nem véletlen ennek a darabnak a magyarénál találóbb német címe: „Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése”. A fel­emelkedni mindig kész fasizmus feltartóztathatóságára utal ez a mai megemlékezés. A fasizmus a burzsoázia legvéresebb, legkegyetle­nebb diktatúrája — állapította meg már 1935-ben a Komintern nevezetes VII. kongresszusán Dimitrov, a ná­cik lipcsei perének vádlóvá vált fővádlottja. De korunk­ban is számos példája akad annak, mint dobja sutba a burzsoázia a demokratizmus álarcát, ha valóban veszély fenyegeti osztályuralmát.­ „Ha a többség balra ment, ki­nek kell a parlament” — faragtak rigmust múlt századi német értelmiségiek a burzsoá mentalitásról. Naponta olvashatunk a kapitalista országokban élő dolgozók és elnyomóik összecsapásairól, és kísért a fasizmus mód­szere, ha a kenti egyetemen sortűz dörren a háború el­len tüntető diákokra és ha e háború során az ausch­­witzokkal vetélkedő lágereket hoznak létre, az ukrajnai falvak és Lidice, meg Oradour példáját ismétlik Dél- Vietnamban. Nem múlt el a fasizmus veszélye, változatlanul ér­vényes Julius Fucsik intelme: „Emberek, legyetek ébe­rek !” Tárgyalnak a jordániai kormány és a gerillák képviselői A jordániai kormány tag­jai és a palesztínai ellenállók rohamegységeinek parancs­nokai hétfőn külön-külön tárgyaltak azokról a szórvá­nyos összetűzésekről, ame­lyek az elmúlt három nap­ban több halálos áldozatot követeltek és feszültséget idéztek elő a fővárosban. Hétfőn este megtartották a jordániai kormány és a Pa­lesztinai gerillák vezetőinek együttes ülését. A kormány­delegációt Ri­fat miniszterelnök vezette, míg a gerillák képviseleté­ben Jasszer Arafat jelent meg. Az ülés előtt Arafat felhí­vást tett közzé, amelyben felszólította az arab állam­főket, avatkozzanak be a to­vábbi vérontás elkerülése ér­dekében. A felhívással Ara­fat személyes küldötte indult az arab fővárosokba. Jubileumi kiállításunk Moszkvában I. Sláger: a gépipar A s­ovjet emberek százezrei tekintik meg ezekben a napokban Moszkvában a magyar kohó- és gép­ipar termékeit. A „Szabad Magyaror­szág 25 éve” kiállítás mintegy egyhar­­madát elfoglaló területen a kohó- és gépipari ágazat 50 KGM-vállalata, 16 ktsz és 5 más tárca vállalata mutatja be gyártmányainak legjobbjait. Látva az egy-egy gép, vagy berendezés kö­rül sereglő embertömeget, minden sze­rénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a gépipari bemutató a moszkvai ki­állításnak slágere. A részletek iránt érdeklődők termé­szetesen elsősorban szakemberek. A kiállításnak szinte nincs olyan perce hogy ne vennék körül beható érdek­lődéssel a Szerszámgépipari Művek gyárainak különböző gépeit. Sokan állnak meg az Esztergomi Marógép­gyár híres másoló-marógépe előtt is amely az idén a Lipcsei Vásáron is aranyérmet nyert. A másoló-maró rendszere magyar szabadalom, követé­si pontossága messze kimagaslik az eddigi hasonló gépek közül. A gépet lengyel és cseh üzemekben már ered­ményesen használják, s minden bi­zonnyal felkelti a szovjet szakemberek érdeklődését is. A vegyiparban és gyógyszeriparban használatos magyar savállóan zománcozott berendezések közül mintegy 20 ezer üzemel már a Szovjetunióban. A moszkvai magyar jubileumi kiállításon bemutatott ilyen gépek közül kiemelkedik a Diósgyőri Gépgyár két kábelgépe. A Szovjetunióban sokfelé ismerik már a kiállításon ugyancsak működés közben látható élelmiszeripari célgép­sorokat. Az ÉBGV és az ÉLGÉP gyárt­mányai, az óránkénti 3 tonna uborka osztályozását végző célgép és az UNI- PACK élelmiszercsomagoló berendezés előtt érdeklődéssel álltak meg a kiállí­tást megtekintő Koszigin szovjet mi­niszterelnök s a magyar párt- és kor­mány­vezetők is. Nem kisebb sikere volt a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár mechanikus működésű, optikai mérle­gének, amelynek segítségével Fock Jenő miniszterelnökünk is ellenőrizte — mindenki derültségére — testsú­lyát. Azóta, ahányszor csak elmegyünk a mérleg előtt, láthatjuk, mennyire él­vezik a magyar mérleggyártás eme büszkeségének „ingyenes szolgálatait” a látogatók százai és ezrei is: a mérleg minden pillanatban foglalt. Működés közben látható a kiállításon a csepeliek gépkocsimosó és szárító berendezése. A magyar kohó- és gép­ipar egyebek között ezzel a korszerű termékkel szeretne hozzájárulni a Szovjetunió gépkocsi programjának megvalósításához. S ha már a gépko­csiknál tartunk, feltétlenül beszélnünk kell a legújabb szovjet—magyar koo­perációról, a VAZ-programról. A ki­állításon eredeti nagyságban látható a szovjet­ Fiat rajza, s a megfelelő helyre felerősítve az a 18-féle alkat­rész és szerelvény, amelyeket 6 magyar vállalat szállít 300 000-res tételben az új volgai autógyárnak. Hazánk jelentős részt vállal a KGST tagországok legkorszerűbb számítástechnikai eszközeinek kifej­lesztéséből. Jól demonstrálják ezt a moszkvai jubileumi kiállításon bemu­tatott számító- és adatfeldolgozó be­rendezések, valamint perifériás ké­szülékek. Ezek a műszerek az ipari folyamatok irányítását és a laborató­riumi- biológiai méréseket teszik gaz­­daságossá. A rendszer építőkocka elv­re épül, s a nemzetközi kooperáció alapján a legkülönbözőbb igényeket képes kielégíteni. A szovjet—magyar tudományos együttműködés alapj­án fejlesztette ki híradástechnikai iparunk a „Druzsba” távközlő relé-berendezést, amelynek segítségével egy irányba 8 rádiócsatorna építhető ki. Mindegyik csatorna 4 szintes TV és 4 kísérő hang­­csatorna átvitelére, vagy 1920 egyidejű telefonbeszélgetés lebonyolítására al­kalmas. A rendszert érdeklődéssel ta­nulmányozták a kiállításon tett látoga­tásuk alkalmával Kádár és Kirilenko -évtársak is. A magyar járműprogram termékei is helyet kaptak a moszkvai jubileumi kiállításon. Az IKARUS-autóbuszok legkülönbözőbb típusai mellett bemu­tatjuk a győri RÁBA Vagon- és Gép­gyár termékeit is. A látogatók ezrei te­kintik meg érdeklődéssel a máris hí­res 180 LE-es MAN-RÁBA Diesel­motort, a 8 és 13 tonnás hátsóhidakat, amelyekből — mellső hidak ellenében — jelentős mennyiséget exportálunk a Szovjetunióba is. A kooperáció mind­két ország számára rendkívül előnyös, s a szérianagyságok gazdaságos növe­lését teszi lehetővé. A kiállítás egyik szenzációia a fo­lyami - és tengerjáró áruszállító ha­jó-, valamint daru- és kikötőberende­zés gyártásunkat bemutató makett- és modell komplexum. Gyerekek és fel­nőttek százai veszik körül a működő modelleket. Hazánk ezekkel a gyárt­mányokkal nagy sikert arat a nemzet­közi piacon. Amikor a szovjet párt- és állami vezetők megálltak a makettek­nél, a berendezéseket készítő gyárak képviselője külön felhívta a figyelmü­ket arra, hogy hazánk a szovjet faki­termelés fejlesztésében fát szállító ha­jók gyártásával működik közre. A hajók szovjet dokumentáció alapján Budapesten és Balatonfüreden készül­nek. A kiállítás egy jelentős területén a kohó- és gépipari ágazatokhoz tartozó vállalatok a tartós fogyasztási cikkeket mutatják be. Az ilyen jellegű gének és berendezések termelése a IV ötéves terv időszakában megduplázódik, s e termékeink a Szovjetunió szakemberei is nagy érdeklődést tanúsítanak. De nemcsak a szakemberek. Amikor a ki­állítás első napjaiban végigsétáltam a szektorban, jóformán alig lehetett oda­férni a Jászberényi Hűtőgépgyár ter­mékeihez, a debreceniek automata mo­sógépeihez, az univerzális padlóápoló géphez, a VIDFOTON-g''*'- fekete-fe­hér tévéihez, rádióihoz. A látogatók fiatalabbjai körében óriási sikere van a kazettás magnetofonoknak, és a két különálló hangdobozos, sztereo-fejhall­­gatós sztereorádiónak. A kohó- és gépipar ágazat bemutatott termékei a legnagyobb he­lyet foglalják el a kiállításon, de a leg­nagyobb sikert is aratják. Demonst­rálva ezzel a magyar gépgyártás fej­lettségét és fejlődését, versenyképessé­gét a nemzetközi piacon, s azt a koo­­perációs és tudományos együttműkö­dést, amely országaink és a KGST or­szágok együttes előrelépését jelenti a gazdasági fejlődésben. Nyikos Imre Kedd, 1970 szeptember 1. Igazságjelző készülék C­saknem 50 évvel ez­előtt két fiatal ame­rikai idegorvos, Leo­nard Keeler és John Larsson munkahelyén, a kaliforniai Berkeley város rendőrigazga­tóságán azon törte a fejét, hogyan segíthetne a nyomo­zó kollégáknak a bűnözés el­leni harcban. Céljuk az volt, hogy a betörőket, tolvajokat és csalókat rákényszerítsék: ismerjék be bűncselekmé­nyüket, amikor a rendőrség alapos okkal gyanúsította, de nem érte tetten őket. 1920 végén a két orvos el is készítette Polygraph nevű készülékét. Működési elve egyszerű volt. A gyanúsított karjához két elektródát erő­sítettek, mérték a növekvő elektromos áramot, amely a verítéknövekedés mértékéhez képest áthaladt a gyanúsított bőrén. A feltalálók elgondolása az volt, hogy ha az az ember, akinek testére a készülék jel­zőműszereit ráerősítik, nem mond igazat, izgalmi állapot­ba kerül, tehát szervezeté­nek érezhető és mérhető fi­zikai reakciói elárulják őt. Az új találmány vajmi ke­veset segített az amerikai rendőrségnek. Azóta évtize­dek teltek el. S a Polygraph a rendőri és nyomozó szer­vek pincéiből váratlanul át­került a közigazgatási épü­letekbe, a bankokba, az üz­letekbe, gyárakba, az egy­szerű , nem törvénysértő amerikai állampolgárok te­vékenységi szférájába. Új neve „hazugságjelző készü­lék” lett. Jelenleg pedig az Egyesült Államokban az állami szer­veken kívül több mint 150 különböző magánügynökség működik, amely arra szako­sodott, hogy ellenőrizze az állampolgárokat a készülék segítségével. Üzletük virág­zik. A Reader Digest című folyóirat adatai szerint az „Igazságkereső Társaság” — a hírhedt Dallasban fejti ki tevékenységét — csupán 1965 folyamán 35 ezer ellenőrzést végzett a készülék segítségé­vel. A Texas államban ki­alakult helyzetről az egyik nyomozó ügynökség tisztvi­selője a következőket mond­ta: „Vannak helyek, ahol még takarítói munkát sem kap az, aki nem vállalja a készülé­kes vizsgálatot”. Ma az Egyesült Államok­ban a készülékkel sok he­lyütt már nemcsak azt vizs­gálják, aki valamilyen állást szeretne kapni, hanem azt is, aki a munkahelyét meg akar­ja tartani. A vállalatok mun­kásai és alkalmazottai ilyen kérdésekre kötelesek vála­szolni : „Rokonszenvez-e a szak­­szervezetekkel?” „Tagja-e a Színesbőrűek Haladásáért Küzdő Szövetségnek?” „Nem titkol-e el valamilyen tényt önmagáról?” „Nem tarto­zik-e pénzzel valakinek?” s végül „Szereti-e a feleségét?” Nemrég az Egyesült Álla­mokban nagy port vert fel Carolina Tam­as esete. Tam­­ás asszony az egyik kor­mányhivatal tisztviselője volt, de távoznia kellett, mert nem volt hajlandó másodszor is alávetni magát a készü­lékkel történő vizsgálatnak. W­ashington életében az egyszerű tisztviselő­­nő esete nem keltett volna feltűnést, ha nem for­dul panasszal az illetékes szenátusi albizottság elnöké­hez. Erwin szenátorhoz írt levelében Tam­al közölte, hogy a kormánytisztviselők két és fél órán át vallatták, s annyi tolakodó kérdést tet­tek fel neki, hogy úgy érezte magát, mint akit szennyes lé­vel öntenek le és „erkölcsi­leg megerőszakolnak”. Erwin szenátor a tisztvise­lőnő panaszáról kijelentette, hogy a legutóbbi három év folyamán száz meg száz ha­sonló esettel találkozott.

Next