Napló, 1970. december (Veszprém, 26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
2 Találkoznak a Varsói Szerződés országainak vezetői A Varsói Szerződés tágor■'agai testvérpártjáinak és kormányainak vezetői közös megállapodás alapján december elején Berlinben találkozót tartanak. . Az amerikaiak ismét bombázták Észak-Vietnam területeit Napi külpolitikai kommentárunk A viszonylagos , és jórészt látszólagos csend végetért a vietnami hadszíntéren. Dél-Vietnam egész területéről megélénkült katonai tevékenységet jelentenek a hírügynökségek. A hét első igazán riasztó híre azonban mégsem magáról a hadszíntérről, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaságból érkezett. Eszerint újabb légitámadás érte a VDK területét, ezúttal a laoszi határ közelében, a demilitarizált területtől északra. Ez sajnos aztjelenti, hogy az amerikaiak — az ,,egyedi és elszigetelt akciókról” szóló washingtoni fogadkozások és frázisok ellenére — folytatják, amit a múlt héten a de- mokratikus Vietnam ellen elkezdtek, pontosabban felújíítottak: a levegőből elkövetett agressziót. A Pentagonban siettek kijelenteni, hogy ezt a leg utóbbi támadást „csak” egy repülőgép követte el. Csakhogy először: az agresszió megítélése soha nem függött az abban résztvevő egységek számától és másodszor: a szóbanforgó egy gép ultramodern F-105-ös, amely hat tonna bomba szállítására és természetesen ledobására alkalmas. Mindezzel a Fehér Ház óriási, az eddiginél is nagyobb felelősséget vett magára. Az indokínai helyzet jelenlegi szakaszában még elképzelni is nehéz negatívabb hatású lépést, mint a VDK elleni légitámadások felújítása, márpedig — legalábbis az elmúlt napokban — pontosan ez történt. Érdemes röviden visszapillantanunk az ügy régebbi és közvetlenebb előzményeire. Emlékszünk: a kiprovokált Tonkin-öbölbeli incidens ürügyén Johnson elnök elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, mondván, ez majd megtöri a vietnami nép ellenállását és elvezeti Washingtont a katonai győzelemhez. Ma már közismert, hogy ennek az ellenkezője bizonyult igaznak: esztendőkön át hullottak a bombák Észak-Vietnamra, de az eredmény nem a vietnami szabadságharc, hanem Johnson bukása volt. A párizsi tárgyalások azzal a feltétellel indulhattak meg, hogy megszűnik a VDR bombázása és erre Washington ígéretet is tett. A közvetlen előzmény: az amerikaiak néhány napja kudarccal végződött kísérletet tettek Észak-Vietnamban lefogott pilótáik kiszabadítására és ezzel egyidejűleg újra bombázták a VDK-t. Utána néhány magasrangú tisztviselő azzal mentegetőzött, hogy a légitámadás a kommandóakció támogatása volt. A hétfői támadásról szóló legújabb jelentésfényében még ez a mentegetőzés is összeomlott alaposan megnőtt az a veszély, hogy a bombázások felújítása a hosszabb távú washingtoni döntés. Ha ez bebizonyosodik, tovább halványulnak az indokínai béke kilátásai és kérdésessé válhat a párizsi tárgyalások jövője is. CDU—CSU frakciójának nyugatberlini ülésezését. Hangsúlyozzák, hogy ebben a kérdésben a szovjet álláspont a legcsekélyebb mértékben sem változott: Nyugat-Berlin nem volt és nem lesz a szövetségi köztársaság része, ezért a Bundestag egészének, vagy bármely frakciójának nyugatberlini összejövetele törvénytelen. Testvérpártok küldöttségeinek elutazása Hétfőn az MSZMP X. Kongresszusán részt vett újabb küldöttségek utaztak el Budapestről. Elutazott a Koreai Munkapárt delegációja, a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége. Ugyancsak hétfőn utazott el a Francia Kommunista Párt küldöttsége. Az Olasz Kommunista Párt delegációja, a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége, a Görög Kommunista Párt delegációja és a Nyugatberlini Szocialista Egységpárt küldöttsége. Jubileumi ünnepség Jerevánban Szovjet-Örményország és az örmény Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából hétfőn Jerevánban, a Lenin téren katonai díszszemlét rendeztek, amelyet a dolgozók felvonulása követett. Délelőtt 10.00 órakor a tér központi emelvényén elfoglalta helyét Leonyid Brezsnyev, Pjotr Seleszt, Viktor Grisin, valamint más vezetők. Jelen volt Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter, Apasztasz Mikojan, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, Bagramjan marsall. A díszszemle után táncoló gyerekek lepték el a teret, majd egy csoport jelent meg, amelynek tagjai Lenin arcképét és 700 vörös zászlót emeltek magasba. Ezt követte egy lovascsoport a Vörös Hadsereg azon alakulatainak jelképezésére, amelyek ötven évvel ezelőtt segítséget nyújtottak az örmény nép forradalmi felkelésének. S ezt követően az örmény főváros egyes kerületeinek dolgozói vonultak fel. Brandt közéleti személyiségeket visz magával Varsóba Mint hétfőn Bonnban hivatalosan közölték, Brandt kancellár a lengyel-nyugatnémet szerződés jövő heti aláírására nemcsak hivatalos személyiségeket visz magával Varsóba, hanem a nyugatnémet közélet több képviselőjét is. Brandt levelet intézett a három parlamenti párt frakcióelnökéhez is, felkérve őket hogy a frakció képviseltesse magát az ünnepélyes aláírásnál. A két koalíciós párt eleget tesz a kancellár meghívásának. Bartel, a CDU/CSU frakció elnöke azonban nem küldi el képviselőjét Varsóba CDU CSU Bundestag frakció ülése Berlinben Hétfőn a CDU—CSU Bundestag-frakciója megkezdte ülését Nyugat-Berlinben. K. G. Reisinger CDU pártvezető Pjotr Abreszimovnak, a Szovjetunió berlini nagykövetségének tiltakozó jegyzékére reagálva hétfőn pártjának vezetőségi ülése után kijelentette, hogy a CDU— CDB kitart a Nyugat-Berliben való ülésezés mellett. Mint Kiesinger a sajtó képviselőinek tudtára adta, a CDU—CSU a jövőben is jogot formál arra, hogy elnöksége és Bundestag-frakciója Nyugat-Berlinben ülésezhessen. A szovjet főváros politikai köreiben nyílt kihívásnak minősítik a bonni Bundestag F— 105-ös támadása A saigoni amerikai katonai parancsnokság hétfőn bejelentette, hogy egy amerikai F—105-ös bombázó támadást intézett a VDK területén — a demilitarizált övezettől északra, a laoszi határ közelében — egy radarral ellenőrzött légvédelmi állás ellen. A támadás eredményéről nincs hír. Az F—105-ös korszerű, radarral felszerelt gép, amely csaknem 12 ezer font bomba szállítására alkalmas. Hétfőn Dél-Vietnam területéről fokozott harci cselekményekről érkezett hír. Saigontól északkeletre dél-vietnami csapatok csaptak össze a partizánokkal. Időközben eredménytelenül folyik annak az amerikai repülőgépnek a felkutatása, amely fedélzetén 79 személy- ilyel pénteken eltűnt. Hírek a világpolitikából (Stockholm, MTI). Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelentős dokumentum elfogadásával hétfőn véget ért a vietnami, laoszi és kambodzsai helyzettel foglalkozó stockholmi világértekezlet. Az értekezlet felhívást intézett a világ minden országához, hogy fokozza az indokínai népek igazságos harcának támogatását. (Phnom penh) Az AFP Phnom Penh-i tudósítója szerint a Bassac folyó kompátkelőhelyének elfoglalásával a kambodzsai felszabadító erők a fővárost gyakorlatilag elvágták az ország többi részétől. A felszabadító erőknek a Phnom Penhtől északra elterülő fronton sikerült mintegy 30 ezer kormánykatonát elvágni és most gyors ütemben haladnak a kambodzsai főváros felé. (Santiago, MTI). Szombaton este Santiago de Chilében Luis Corvalan főtitkár zárszavával végetért a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának 7. plenáris ülése. (Dacca, TASZS-5). Kelet-Pakisztán fővárosába, Daccába hétfőn két AN—12 mintájú szovjet szállítórepülőgép érkezett: takarókat, ruhaneműket, lábbelit, sűrített tejet hoztak a szökőár sújtotta Lakosság megsegítésére. sjr (Frankfurt, AP). Gregorio Lopez Bravo spanyol külügyminiszter hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett. Salvador Allende, a Chilei Köztársaság szocialista párti elnöke is felszólalt a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumán. (A Napló képtávírója) NAPLÓ Roham Guinea ellen , a majd a nemzetközi vizsgálat dokumentumszerűen is bizonyítja, amit Afrika egy sor vezető politikusa állít — az amerikaiak egész „afrikai vonalvezetését” komoly veszély fenyegeti. A „fekete földrész” több tekintélyes politikai vezetője ugyanis annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a november 22-én Guinea ellen indított fegyveres agresszió hátterében az amerikai titkosszolgálat állott. Washington számára rendkívül kényelmetlen, hogy éppen Conakryban, az ország fővárosában tartózkodott az ENSZ fejlesztési programjának helyi igazgatója, az amerikai Paul Hoffman. Az amerikai politikus (aki egyébként az elmúlt években nagy és nem mindig dicsőséges szerepet játszott a különböző amerikai pénzügyi ,,segélyek” politikai irányításában) elkövette azt a könynyelműséget, hogy U Thanthoz intézett táviratában leírta az invázió pillanatát. Hoffman, aki nyilván nem sejtette az agresszió mögött meghúzódó amerikai kapcsolatokat, közölte: „Az inváziós csapatoknak vadászgépfedezetük volt, amikor partraszálltak Conakryban. Ez eleve elsöpörte az imperialista propaganda által terjesztett első változatot Ez a változat igyekezett „belső” guineai ügynek” feltüntetni az agressziót. Paul Hoffman a’■'virata nyugati oldalról is támadhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy ez hazugság: légifedezet a portugál gyarmatosítók közvetlen jelenlétéről tanúskodott! Ily módon tényként lehet leszögezni, hogy Guineát portugál fegyveres agresszió érte. Portugália, mint a NATO tagállama pedig aligha indított volna ilyen rohamot Washingtonnal való „egyeztetés” nélkül — különösen nem néhány nappal a NATO nagy évi konferenciája előtt. Portugália számára a guineai állam progresszív békés külpolitikája erőteljesen zavaró tényező volt. Annakidején Sékou Toure vezetésével Guinea volt a francia közösségegyetlen országa, amely egyhangú népszavazáson nemet mondott De Gaulle tábornoknak. Ez tíz évvel ezelőtt történt, s a „nem” hoszszú ideig feszültté tette Guinea kapcsolatait Párizzsal, valamint a francia orientációhoz erőteljesen ragaszkodó Szenegállal és Elefántcsontparttal is. Párizzsal és Szenegállal néhány év óta a kapcsolatok jelentősen javultak. Elefántcsontparttal ezek ellenére feszült maradt a viszony. Az ottani hatóságok még 1968- ban is kísérletet tettek a Conakryban élő Nkrumah volt ghánai elnök elrablására, s ugyanabban az évben egy ideig fogságban tartották az Afrikai Egységszervezet tanácskozására utazó guineai külügyminisztert és kíséretét. Ilyen előzmények után a mostani portugál agresszió szervezői nyilván számítottak Elefántcsontpart támogatására. S ami ezzel egyet jelentett volna: fekete Afrika országainak megosztására. Alighanem ez lehetett az a politikai érv, ami a feltételezett „egyeztetés” során vonzóvá tehette a támadás tervét Washingtonban. Az agresszió megmutatta, hogy a haladó Guinea katonai veszélyeztetettsége semmiképpen sem múlt el. Ha a támadások mostani sorozatát „lélegzetvételnyi szünet” követné is — nem lehet kizárni az agresszió megújulását egy későbbi időpontban. Politikailag azonban az agresszorok és támogatóik terve kudarcot vallott. E kudarc lényege abban fejeződik ki, hogy a támadás egységbe kovácsolta Afrikai országait és az egyébként belső nézeteltérések által megosztott Afrikai Egységszervezetei. Még a szomszédos Elefántcsontpart kormánya is kénytelen volt elítélni az agressziót! Megállapítható, hogy Giunea elleni roham olyan egységes fellépésre késztette Afrika államait, amilyenre nem volt még példa a földrész történetében. Chile és a forrongó kontinens es választások után a diplomáciai szokásokhoz tartozik, hogy a győztes elnököt a többi államfő üzenetben köszönti. Miután a chilei kongresszus megválasztotta Salvador Allendét, talán csak Nixon amerikai elnök volt az, aki „elfelejtette” szerencsekívánatait eljuttatni Santiagóba, s ez feltűnő volt, hiszen a két ország ugyanazon szövetségi rendszerhez tartozik, az Amerikai Államok Szervezetéhez. Valószínű, hogy nem egyszerű feledékenységről volt szó, hanem amint a U. S. News and World Report írta, a Nixon adminisztráció vezetői úgy érezték, helytelen lenne gratulálni egy „marxista” győztesnek a nyugati féltekén. A szocialisták, kommunisták és radikálisok által alkotott Ném Egység választási sikere után nem véletlenül irányult fokozott figyelem Washingtonra: az amerikai vezetés milyen közvetett, vagy közvetlen lépéseket próbál foganatosítani a haladó erők ellen. A tét kétségtelenül rendkívüli, a latin-amerikai kontinensen a kubai forradalom győzelme óta először került hatalomra népfront jellegű kormány. Nyilvánvaló, Horni Latin-Amerikában a forradalmi erők ismét offenzívában vannak. A nemzeti függetlenségre való törekvés, ami lényegében egyet jelent az északamerikai monopóliumok gazdasági kizsákmányolásának felszámolásával számos országban nemcsak a népi erők, hanem a haladó katonai vezetés egyik fő célkitűzése is. Peruban ez a folyamat az Internacional Petroleum Company államosításával kezdődött, majd nagyszabású földreform , bányaügyi és iparügyi törvény jelezte a következő állomásokat. Bolíviában is hasonló tendencia jeleit lehetett megfigyelni. Cvando Candia tábornok kormányára azonban, erős jobboldali nyomás nehezedett, s úgy tűnt, hogy a haladó politika megtorpan. Ekkor léptek fel határozottan a népi erők, s megakadályozták a jobboldali hatalomátvételt. Az új bolíviai katonai vezetés, Torrez tábornok ismét a haladó reformok útját kívánja követni. A katonatiszti csoportok magatartásában bekövetkezett változás természetesen egyenes következménye a népi erők előretörésének. Kelson Rockefeller, Nixon amerikai elnök különtanácsadója tavalyi latin-amerikai körútja idején pontosan felmérhette a kontinensméretű változások előszelét. Jelentéséből nem véletlenül érződött ki az aggodalom: a hetvenes években Latin- Amerika lesz a forrongó kontinens. S hogy ez a „forrongás” már megindult azt nemcsak a városi gerillamozgalom látványos akciói mutatják, hanem a munkásosztály egyre következetesebb politikája is. Júliusban az uruguayi dolgozók sztrájkja, november első napjaiban pedig az Argentin Általános Munkásszövetség 36 órás általános sztrájka bénította meg az ország gazdasági életét. Még a londoni Times is azt írta, hogy az argentin munkások egységes akciója egy gyökeres változás lehetőségét hordja magában. A chilei baloldal győzelmének jelentőségét feltétlenül ilyen átfogóbb keretben kell vizsgálni, s a washingtoni politikai körök tudják is ezt. A New York Times egyik vezércikke ugyan arról írt, hogy kedvező megoldás lenne egy katonai puccs Chilében, azonban éppen a jelenlegi latin-amerikai „forrongás” akadályozza a közvetlen amerikai beavatkozást. Az Egyesült Államok — mint a Foreign Affairs véli — nem ismételheti meg mégegyszer Kuba esetét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a közvetlen fellépés, tekintettel az Aliende mögött álló nagy népi többségre, csak további radikalizálódást indítana el Chilében, s feltételezhetően a latin-amerikai országok többsége is elutasítaná az amerikai intervenciót. Washington ezért egyelőre a zsarolás útját választotta, és gazdasági nyomással próbálja lehetetlenné tenni az új chilei kormány haladó terveit Az amerikai Export-Import Bank nyilvánosan bejelentette, hogy ,,ideiglenesen” megvonja a kedvezményeket Chilétől, s a külföldi segélyeket megajánló bizottság alelnöke is közölte: „Chile nem kap egy centnyi segélyt sem addig, amíg nem lesz teljesen világos az országban kialakult helyzet”. Ezek a fenyegető célzatú lépések nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy Allende kormánya mondjon le az államosításokról. Chile legfontosabb ásványi kincsei, a réz, az észak-amerikai monopóliumok kezén van, és a népfront kormány már be is jelentette, hogy hamarosan állami tulajdonba veszik a rézbányákat és feldolgozó üzemeket. Az észak-amerikai monopólumok érdekei találkoznak számos chilei nagytőkés reményeivel is, s nem kétséges, hogy mindent elkövetnek a baloldali politika megzavarására. Az új chilei kormány azonban számolt ezzel, és a reakció manőverezése legfeljebb lassítani fogja, de nem tudja megakadályozni a következetes, az ország tényleges érdekeit képviselő nagyszabású program megvalósítását. A független politika első lépései már meg is történtek. Chile felújította a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Kubával. A latin-amerikai országokból érkezett első visszhangok elsején valószínűnek látszik, hogy a chilei kezdemnyezés hamarosan követőkre talál, és ezzel beigazolódik az Effresutt Államok első félelme: megszűnik Kuba elszigeteltsége. Ltwan On* hí t» Kedd, 18 t« dew*ath«rt ''