Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

- 4 ----- A falvak és a városiasodás Nénei malidéval tette fel a kérdést falun élő, de költözködéshez készülődő ismerősöm: tudom-e, miért költöznek az emberek a faluból a városba? És azonnal válaszolt is saját kérdésére: a fürdőszoba miatt! Tudom, sok a túlzás ebben, de érdemes közelebbről megvizsgálni, hogyan is állunk azzal a sokat emlegetett (csak huszonöt esztendeje hangoztatott) jelszóval: hozzuk közelebb a falut a városhoz Ha ismerősöm stílusában akarnám folytatni, akkor elég fellapoznom a statisztikai évkönyvet és kijelenthetem: megyénkben tíz év alatt — 1960 és 1970 között — 7005 falusi lakos a, legszorosabb kapcsolatba került a városias életformával, mert egyszerűen beköltözött a megye hat városának egyikébe. Miért hagyták ott szülőfalujukat, gyermekkoruk legszebb emlékeit, rokonságukat? A fürdőszobáért, a komfortért, a csapról folyó vízért, a központi fűtésért, a sima járdákért, az esti mozielőadásért, és nem utolsó sorban a munkahelyért. Ismeretségük a komforttal az iskola éveiből származik. Emlékszem, amikor Keszthelyen megnyitották az agrártudományi egyetem hipermodern diákszállóját, felsóhajtottunk: haj-haj! Hogyan élnek majd öt év múlva ezek a fiatalok, valahol a Bakonyban, eldugott községekben, kerekes kutak mellett, maguk fűtötte cserépkályhák duruzsolásánál? Megg kell mondanom, hogy általában és a legtöbb faluban jól élnek orvosaink, agronómusaink, pedagógusaink. És nemcsak ők, a munkások tsz-tagok is. Azért élnek jól, mert a községek évről évre többet tesznek a komfort érdekében.. A városias életforma egyre jobban tért hódít a községekben is Nem azt mondom, hogy minden fitt és hogy elegendő van mér de ahol építenek, ott Mturvionből és szélesre öntik a járdákat. Nincs minden faluban — nem is lehet ,— művelődési ház, de a színház már nem a városi lakosság privilégiuma. Veszprém varsányban, Badacsonyban, Vaszaron és másutt is gyakori vendég a Déryné Színház. Emlékszem, a villannyal kezdtük, a köves utakkal folytattuk, aztán tanácsházat, postát, kultúrházakat építettünk a legtöbb községben. Akkor jött a következő időszak, amikor a tanácsüléseken afelől szavaztak, kiről nevezzék el az új utcát, amelyben csupa új, nagyablakos családi ház épült néhány esztendő alatt. A házak fürdőszobásak, a falakban vízvezeték, csak éppen a csapról nem folyik a víz. Os romolták a tanácsot, legyen törpevizma. És egyre több községben meg is építették, vagy most építik, ezekben az években. Csakhogy minek a víz, ha nincs miben fürdeniek a falusiaknak? A fogyasztási szövetkezetek boltvezetőinek nincs nagyobb gondja, mint a fürdőkád, a fürdőkályha. Egy napot sem állnak a boltban, azonnal megveszik őket készpénzért. S a boltok is mennyit változtak! Ma ott tartunk, hogy a városokból kiutazunk vidékre. Zircre, Bakonyszentlászlóra, Csetényie, Devecserbe, hogy megtaláljuk a kívánt árut. S nem is akármilyen körülmények között válogatunk. Olyan bútorházak, ABC áruházak fogadnak, amik díszére válhatnak bármelyik városnak. S ott vannak a presszók, bisztrók, kisvendéglők, a maguk városias, nívós hangulatával. Nagyesztergáron, Olaszfaluban, Pénzesgyőrön nem füstös kocsmák fogadják a vendéget. Van ott hangulat és fehér terítő, pezsgőbontás névnapkor és különterem a családi ünnepekhez. Sorolnám még, de hallom a közbeszólást: akkor miért ment mégis városba tíz év alatt több, mint hétezer ember csak Veszprém megyében? Miért gyarapodott a hat város lélekszáma egy évtized alatt 23 793 lakóval? Egyszerűen nem tudunk — és nem is fogunk — valamennyi községben (Veszprém megyében 264 falu található és ebből 77 az ötszáz lakoson aluli) városias életformát biztosító körülményeket teremteni. A fejlődés jól kitaposott útja a körzeti községek fejlesztése, ellátása kulturotthonnal, orvosi rendelővel, szolgáltatóházzal. A VÁrOSaS komfortról a külközségekben gondoskodunk: vízről, járdáról, klubról, modern vegyesboltról, így azután az olyan, alig 348 lakosú kis falu, mint Béb, is kaphat, vízvezetéket, és épülhet széles, sima járda Várkeszőn, Nórápon, Döbröntén, pedig alig háromszáz ember lakja. Az életforma változott meg két évtized alatt a villannyal, az utakkal, a buszjáratokkal, a rádió, a tv és az újságolvasás elterjedésével. A falusi ember igényei lettek városiasak és ennek egyre sokoldalúbban eleget tesznek a községi tanácsok. Hiszen helybe viszik a gázt, a szerviz szolgálat fehér foltjai egyre szűkülnek. A városokba áramlás Inkább munkahely kérdése, és a rohamos iparosodás velejárója. Természetes folyamat, világjelenség, de egyáltalán nem azt jelzi és jelenti, hogy falvaink nagy része nem tud városi jellegű kényelmet, pihenést, szórakozást, életkörülményeket biztosítani lakóinak. S ahol ma még mindez hiányzik, ott a holnap meghozza a kívánt fejlődést, a változást. A „fürdőszoba” — tehát — lehet ürügy a városba költözéshez, de nem olyan falusi igény, amit előbb, vagy utóbb, talán már a következő években ne tudnának kielégíteni Sokkal inkább azt kell megvizsgálni községenként, hogy mi a falun élők legfontosabb szükséglete! Ne kérjünk oda orvosi rendelőt, ahol a szomszédos községnek jól felszerelt rendelője van Klubot nyissunk és ne kultúrházakra takarítsuk meg a községfejlesztési pénzt ha a közelben jól működő, gazdag programot ígérő művelődési ház tevékenykedik. Milten éppen most fontos, amikor a tanácsok nagyobb önállósággal és anyagiakkal rendelkeznek. Vigyük közelebb a városi életformát, de csak olyan közelségbe ami reális, ami célszerű és aminek kihasználását a környéken élők biztosítják, ami megfelel a nagyobb közösség igényének és nem csupán a helyi „sovinizmust” szolgálja. Gárdonyi Béla Kormos becsület Kormos lett a várpalotai N.-ék becsülete. .. A lépcsőház lakói észrevették, hogy gyanúsan fogy atüzelőjük a pincéből. N.-éké viszont mintha gyarapodna. Ez mégsem lehet véletlen. Hátha ez az N...? De nem akartak mindjárt tolvajt kiáltani Előbb figyelni kezdték, vincsőrséget álltak. Mindhiába. A szén pedig tovább fogyott. Ekkor tréfás ötlete támadt Péter bácsinak. — Bomba kell ide, méghozzá bányagyutacsban A terv meg is született, s minden család pincéjébe a szén közé odakerült a gyutacs, kivéve termé-^tesen N.-ékét. Ezután mindenki izgatottan várakozott. Lesték a pillanatot, s az nem is váratott soká magára. Egyik vasárnap délelőtt hatalmas pukkanásra szaladhattak öszsze a lakók. A földszint 10 előtt tolongott az egész lépcsőhöz. A gyutacs szétdobta N.-ék kályháját. A konyhában mindent ellepett a korom. Középen pedig prüszkölve, feketén ott állt a tolvaj. A lakók harsányan nevettek. Rendőrt hívni senkinek nem jutott eszébe. (Nem csodálom! A tréfás ,,nyomozásból” könnyen lehetett volna baleset!) Szerencsére, ez egyszer nem lett. A móka baj nélkül sikerült. A kormot is eltakarították, lemosták idővel Csak a tolvajt emlegetik még sokáig Kormos Istvánnak. .. (Matrucz) Csak ezen a kis szakaszon! Többször leírtuk, elmondtuk: jelesre vizsgáztak a Közúti Igazgatóság, a városgazdálkodási vállalatok munkásai, szakemberei az idei két nagy havazás utáni napokban. Egyszerűen eltűntették a havat az közutakról, a közterületekről. Csak egy kis szakaszon van még bőr ma is. S ezen a szakaszon sem mindig, csupán a fagyos hajnalokon, amikor az előző napi olvadás korcsolyanáryát varázsolt a kockakövekre. A veszprémi Kossuth Lajos utca emelkedéjéről van szó ahol hajnalonként legalább egy pótkocsis teherautó, kamion megcsúszik, elakad és órákon át akadályozza a közlekedést. Pedig nem kellene más, mint ezekben a kritikus napokban kijelölni, egy személyt, aki időnként felhinti az előre odakészített homokkal, sóval az emelkedőt csak ezen a kis szakaszon. NAPLÓ Vasárnap, 1971 január 11. 1946: A híd a Dunán! Budapest nem lehet hidak nélkül. Így jajdult fel a költő, Illyés Gyula, az iszonyat napjaiban: „A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött s gerincű néma hidak / a két város között , ahogy feküdtek sorban , mint leölt állatok / a bűnben és mocsokban / ők, az ártatlanak." Óriási mészárszéknek nevezte a napokat, amikor a fasiszta düh sorra megsemmisítette a budapesti hidakat. És ünnep lett 1996 tele, január tizennyolcadika. Ekkor nyitották meg ünnepélyes keretek között a forgalom számára Budapest felszabadulás utáni első állandó Dunahídját, a Kossuth-hidat. Huszonöt évvel ezelőtt. A felszabadult magyar nép hősi krónikájának szép fejezete az, amelyik a hídépítésekről ad számot. Különösen a budapesti hidak újraszületéséről. A jubileum megkívánja a történelmi visszapillantást: bizonyára lesz majd vállalkozó, aki megírta a pesti hidak regényét is, mert a hidak történelme valamiféleképpen Budapest történelme. A Gellérthegy lábánál igen jelentős átkelési hely alakult egykoron írásos okirat emlékezik meg a pesti révről, a Portus Pestről 1148. évi keltezéssel. De már korábban is voltak e tájékon ideiglenes, partokat kötő építmények. A Budát és Pestet összekötő állandó híd gondolatával Zsigmond király uralkodása idején találkozunk. Egy epreiért francia lovag, bizonyos Bertrandon de la Broquiére úr útifeljegyzéseiben olvashatjuk, hogy a király tornyot építtet a pesti parton, szemben a várral, és ez a torony az állandó híd pesti hídfője lesz. Az építmény már hat lándzsányi magas volt. Maradványai még a XIX. század elején is láthatók voltak ■— de a híd akkor nem épült meg. Hosszú századokra csak hajóhidak kötötték össze a két partot Az eszme Széchenyi István gondolatában érett meg, neki köszönhetjük a Lánchíd felépítését. Az építkezés előmunkálatai 1839- ben kezdődtek Clark Thierney William angol mérnök tervei alapján. A hidat 1849. november 20-án nyitották meg ünnepélyes keretek között. Már az építés során sok viszontagságot kellett megérnie, sokszor került veszélybe. A szabadságharc idején többször akarták levegőbe röpíteni félig kész szerkezeteit az osztrákok. A hidak legújabbkori történelmének szintén hősi nyitánya van. 1945 tavaszától 1946 januárjáig a szovjet hadsereg által épített ideiglenes híd jelentett egyetlen összeköttetési lehetőséget a partok között Január 18: Kossuth híd. 1946. augusztus 20: Szabadság híd. 1947. november 16: Margit híd. 1949. november 20: Lánchíd. 1964. november 20: Erzsébet híd. A Kossuth-híd „óta” mintegy 3 600 híd épült az országban, összesen 54 ezer folyóméter hosszúságban. Jelenleg 12 ezer különböző méretű hidat tartanak nyilván, értékük 4,5—5 milliárd forint. A legkisebb híd kétméteres — az ennél kisebb csak áteresznek számít — a legnagyobb — az Árpád-híd — körülbelül egy kilométer hoszszú. A negyedik ötéves tervben tovább bő-vül mind a fővárosi, mind az országos hídhálózat. Erre a célra 2,5 milliárd forintot fordítanak, csaknem kétszeresét az előző tervidőszakban felhasznált összegnek. A KPM és a tanácsok együttesen évente mintegy 400 különböző hidat építenek. A hősi munkával megépített Kossuth híd 1955-ig szólalta a közúti járművek forgalmát, később csak gyalogos forgalmat engedélyedek ruini és 1960-kort lebontották. A Kossuth híd már nem áll. De emlékezünk rá. Új hídjaink büszkén feszülő íveiben tovább él, és ahányszor rágondolunk, emléke felszabadult népünk alkotó erejét idézi. Soltész István Nő a művelődési intézményvezetők hatásköre és felelőssége A szocialista demokrácia fejlesztése szükségessé teszi, hogy nagyobb önállóságot és hatáskört kapjanak a helyi tanácsok a művelődésügy területén is. Az ezzel kapcsolatos tervek, elgondolások már konkrét formát öltöttek Ezek szerint bizonyos oktatási intézmények létesítéséről a jövőben a helyi — a községi, nagyközségi városi — tanácsok döntenek majd. Itt tudják ugyanis legjobban szükségük van-e újabb óvodéra, általános iskálára napközi otthonra, általános iskolai diákotthonra, továbbképző iskolára, gyógypedagógiai iskolára vagy egyes osztályokra. Ezek esetleges megszüntetéséhez azonban a jövőben is a megyei, a fővárosi tanács előzetes jóváhagyása lesz szükséges. Ugyancsak a helyi tanácsok gyakorolják majd általában ezeknek az oktatási intézményeknek a fenntartásával kapcsolatos valamennyi jogkört. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a helyi tanácsszervek hatáskörében marad a tervek szerint a helyi közművelődési intézmények — művelődési otthonok, könyvtárak — fenntartásának és működtetésének összes jogköre. Az eddigi járási közművelődési intézmények — a járási könyvtárak és művelődési házak — fenntartó szerve pedig a városi — esetenként a nagyközségi és a községi — tanácsok lesznek. Általános törekvés, hogy a művelődési intézmények vezetőinek hatáskörét — és ezzel felelősségét is — növeljék. Az eredményesebb munka érdekében elengedhetetlen, hogy mind hozzáértőbb szakemberek kerüljenek ezeknek az intézményeknek az élére. Úgy tervezik, hogy középfokú oktatási intézmények, továbbá a nagyobb alsófokú oktatási létesítmények, a gyógypedagógiai iskolák és a jelentősebb népművelési intézmények a jövőben önállóan gazdálkodó intézményekként működhetnek majd. Ezzel egyidőben egyes intézmények vezetői nagyobb hatáskört is kapnak, így például az oktatási, a gyermekvédelmi továbbá a népművelési intézmények belső munkarendjét a felettes szervek jóváhagyása nélkül az igazgatók állapíthatnák meg, természetesen az érvényes jogszabályok keretein belül. A tervezett változtatásokkal párhuzamosan szükségessé válik az iskolai rendtartások módosítása, illetve az új rendtartások kiadásának előkészítése. A változásokkal összhangban korszerűsíteni és egyszerűsíteni kell az intézmények költségvetési gazdálkodásának rendjét, gazdasági ügyvitáját is. Előkészület a vadászati világkiállításra Nagy a külföldi érdeklődés az első vadászati világkiállítás iránt, amelyet idén augusztus 27—szeptember 30 között rendeznek meg Budapesten, a Mezőgazdasági Kiállítás 33 hektáros területén A rendezőbizottsághoz eddig 32 ország nevezése futott be A már nevezett országok között nyolc szocialista ország van: hazánkon kívül Bulgária Csehszlovákia Jugoszlávia Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió. A résztvevő európai tőkés államok között nagy vadászati múlttal rendelkező országok találhatók: Ausztria. Belgium. Finnország. Franciaország. Hollandia. Izland az NSZK, Nagy-Britannia. Olaszország. Spanyolország. Svájc és Svédország. Az amerikai kontinenst — az eddigiek szerint — Kuba és Peru képviseli Változatos gazdag gyűjteményt küldenek Budapestre az ázsiai kiállíók Indiából Iránból és Mongóliából A világkiállításon szép számmal szerepelnek majd az afrikai országok is Eddig a" EAK Etiópia Kamerun Kenya "3-i*dán Tanzánia és Uganda nevezése érkezett be. Két balatonnyi hó után Tovább tart a szigorú készenlét 150-en ügyeletben — Még tart a sókészlet A gépek „harcra készen* Bár a közvetlen „hóvesszély” elmúlt, változatlanul ■art aszigorú készenlét” a KPM Közúti igazgatósága hóügyeletén és a megyei útmesterségeken. Az utóbbi napokban sikeresen befejezték az év eleji hóviharok nyomainak eltüntetését, s így ezekben a napokban most már „csak” a lakosság ellen kell felvenni a harcot. A lélegzetvételnyi pihenő természetesen lehetőséget és módot adott az első idei hónsata statisztikáiénak elkészítéséhez is. Beszéljenek hát a számok . A megye 1900 kilométer hosszúságú úthálózatára öszszesen több mint hatmillió köbméter hó esett ez megközelítőleg kétzerése a Balatonban lévő vízmenyiségnek. Az utakon dolgozó 21 hómaró 29 hóeke 15 sószóró és 18 salakszóró gépkocsi kocsinként körülbelül 125 üzemóra alatt összesen 260 ezer liter üzemanyagot fogyasztott. A hóvihar után az új útvonalakon ahol még nem rendelkeztek eddig a széljárással kapcsolatos tapasztalatokkal 3400 méter hófogó rácsot helyeztek el A havas szezonra rendelt 4800 tonna sóból 1700 tonnát használtak fel eddig A jelenlegi salakkészlettel azonos mennvisé°ű salakot összesenhúszezer tonnát szórtak le a megye útjain. Eevelőre ennyit a számokról melyek még tovább gyarapodnak — hiszen nincs vége még a télnek Az igazgatóság emberei közül 150-en jelenleg is állandó készenlétben állnak, hogy az első jelzésre „csatába” induljanak Szerencsére az igazgatólap valamennyi gépe üzemképeállapotban van. Természetesen a gépek fő állapota többek között ak felkészülésnek is köszönhető amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény hogy jelenleg is mintegy 800 ezer forintos alkatrész raktárra rendelkeznek, sem sikerült a cszvik tengely*éréses hamarot órák alatt megjavitani * ugyancsak ennek köszönhető hogy a ZIL-ek első hídjai' raktárból tudják cserélni. Felkészültek hát a KP"' Közúti Igazgatásán a tél újabb rohamára. Persze150 fős készenléti század” anarifista”: inbb szereti a téli békességet. .. Száz mázsa méz terven belül Sikeres esztendőt zárt aszthelyi méhésztársulás, melynek 146 éaeja két éve dolgozik együtt Tavaly 500 mázsa méz felvásárlására értékesítésére kötöttek szerződést és ezt ion mázsa kiváló minőségű mézzel megtoldottak A mézen kívül viaszt is felvásárolnak, hogy az ipar számára biztosítsák a fontos alapanyagot.